Friss Ujság, 1909. július (14. évfolyam, 154-180. szám)

1909-07-01 / 154. szám

, járásbiró, főszolgabíró és közjegyző. Fegyelmi áradat a kaszinóból. — Saját tudósítónktól. —*­­ 'A vidéki csendélet szép képét adja a következő történet: A battonyai ka­szinó olvasótermében, ez év elején egy testű nagyobb 'társaság volt együt­t. A ''társaságban jelen volt Petrovics Mi- Study fős­tolgabiró is. Később belépett tea olvasóterembe Simon Ákos dr. kir. táblabiró, a battonyai jánosi bárósági ve­zetője , a kaszinó elnöke is. Simon­­Ákos dr. alig lépett a teremre, a fő- Szolgaba­róhoz fordult. Arra figyelmez­tette, hogy az utczai világítás­­botrá­nyosan rossz és megkérdezte, hogy miért nem intézkedik annak orvoslása iránt. A főszolgabíró ki­jelen­tette, hogy az utczák világítása nem az ő hatás­körébe tartozik, forduljon a jártásbíró pír a községi elöljárósághoz. Állítólag­­a főszolgabíró még ezt is mondta­: — Nem­ értem, miért vonsz te en­gem felelősségre, söpörjön mindenki a­­maga háza előtt, mért, van mit! E nyilatkozatot hallotta Polgár Jó­­z­sef közjegyző, ki minden megbízatás nélkül úgy a főszolgabírónál, mint a járási írónál mint békéltető akart ot­­tjárni, de alanyira összegabalyította ezt az ügyet, hogy végül egy egész csomó­­rovigias ügy támadt. Ennek volt a következménye, hogy a kaszinó választ­mánya már tervbe vette a közjegyző­­kizárását. A közjegyző azonban ideje­ Aczáai megtudta ezt és kilépett a ta­tok sorából, sőt , áthelyeztette magát­­Sümegre. Simon Ákos dr. járási bíró a szegedi jkir. tábla elnökétől fegyelmi vizsgála­tot kért maga ellen, amit, el­ is creaidel­­tek. Egyidejűleg az igazságügy minisz­ter a szegedi törvényszékhez helyez­te át. A törvényszék elnöke pedig fölhívta Wetrovics főszolgabírót, hogy a járfe­­biró ellen használt meggyanúsító kije­lentésére terjes­sze elő bizonyítékait. Pet­ronts főszolgabíró, mint az Arad­­és Vidéke írja a járáabiró elleni vád­jait, al arm­ineznyolez. pontban foglalta össze, ami azt bizonyítja, hogy a fő­szolgabíró kijeti­ntéseit teljesen meg­gondolva tette. Az igazságügyminiszter felhatalala- 7-Ssátra Simon Ákos dr. rágalmazási pert is indított Petrovits Mihály fő­szolgabíró ellen. A szegedi törvényszék elnöke már két ízben küldött ki egy bírót Battonyára, hogy a főszolgabíró­­által előterjesztett vádakra nézve ki­hallgatásokat foganatosítson. A vizsgálat megejtésére kiküldött bíró több battonyai tanút hallgatott ki. A vizsgálat tárgya elsősorban az,­­hogy néhai özvegy Verhova­y Gyulánné végrendelete készítése alkalmával a közjegyző rábírta a végrendelkezőt, hogy Simon Ákos dr. járásbiróról is emlékezzék meg a végrendeletben, a­nélkül, hogy erre egy által­á­ban vala­melyes jogezm­e lett volna. Verhova Je­nő hagyott is a járásfoiróra hatszáz ko­­romát. Egy tanú azt vallotta, hogy a ka­szinóban a hazárdjáték alkalmával több , szbera kibiczelt neki és hogyha nyert, mindig adott a járásbirtónk úgynevezett sajt-pénzt, vagyis néhány koronát. Megtörtént, hogy némelykor elfelejtett a járásbirónak sajt­pénzt ad­ni , ilyenkor az maga figyelmeztette az illetőt, hogy nem adott neki. Egy csanádm­egyei nagybirtokos, hi­ttek a battonyai járás­biróságnál igen sok pere van, amelyek a járásbiróság előtt folynak, több ízben adott ki bicz­­pénzt a járást­,rónak. Polgár József közjegyző egy beadv ▼anyában arra hivatkozik, hogy a já­­rásbiró több ízben különböző ajándéko­kat fogadott el tőle. Különösen egy battonyai ügyvéddel állott a járásbiró szoros barátságban, kinek gyakran módjában volt a járásbiró jóindulatáról meggyőződnie. Általaiban az a vád­, hogy Simon Ákos nem idegenkedett az ajándékoktól. pár évvel ezelőtt egy al­­biró került Battonyára, kit a járásbí­róság vezetője óvatosan figyelmeztetett arra, hogy az ilfero' “ügyvédi barátját vegye pártfogásába. A fiatal báróban azonban volt annyi önállóság, hogy a járásbíró utasításait nem tette ma­­­gáévá. Petrovits Mihály főeziolgiai bíró most kérvényt adott be az igazyágügyminisz­­terhez, melyben, ügyének­­tárgyalására írem a szegedi, hanem egy távo­l eső törvényszék delegálását kiéri. 1­ 0 milliós végrendeletk­afflisitás. Wohl Ala­d­ár dr. a vizsgálóbíró­­k­nál. — Saját tudósítónktól. — •­­ Wohl Aladár dr. ma déli 12 óra előtt Kálmán Bertalan dr., Vázsonyi Vil­mos dr. és Nagy Dezső dr. ügyvédjei­vel megjelent Szláv­ek vizsgáló­bírónál kihallgatásra. Wohl Aladár dr. a vizsgálóbíró előtt előadta, hogy a végrendeleti ügyben elrendelt ú­jrafelvételről értesülve, to­vábbi meg­hurczoltatása elkerülése c­él­­jából szükséges volt megjelennie és kérte azonnali kihallgatását. Szlavek dr. vizsgálóbíró nyomban kihallgatta az önként jelentkező örö­köst. Mohi Aladár dr. kihallgatása folya­mán, mely másfél óráig tartott, elő­adta, hogy ő a­ végrendelet állítólagos megham­is­ításáról mit sem­ tud. Mióta az örökség birtokába lépett, azóta — tíz év óta — állandó zaklatásoknak van kitéve ,a mellőzött örökösök részéről. Őt a mellőzött, örökösök által a mil­liókért indított küzdelemben mind­össze csak egyszer hallgatta ki­­a rend­őrség ezelőtt mintegy tíz évvel, a bim­­perekben hozott megszüntető határoza­tokról is csak utólag szerzett tudo­mást. A végrendelet valódiságában sem nagybátyja halála utáni, sem utó­lag most sincsen oka kételkedni, mert tudja jól, hogy ez a végrendelet köz­tiszteletben és közbecsülésben álló köz­jegyző és végrendeleti tanuk előtt lé­tetett. Úgy tudja, hogy a­ végrendelet való­disága­ már az előző bűnperek folya­mán vita tárgyává tétetett. Ekkor dr. Felletár Emil esküt tett törvényszéki szakértői vegyész több szakértői véle­ményében, a vitás végrendelet alapos megvizsgálása után éppen ellenkező szakvéleményt adott­­ktt Osztrák-Ma­gyar Bank vegyész szakértőjének, Ha­sara főfelügyelőnek most beadott szak­­véleményével szemben. Felletár Emil dr. már akkor beható, tüzetes vizsgálat után kijelenette, hogy az egész vég­rendelet azonos mintájú antractén tin­tával lett írva. A vegy­vizsgálat sem grafitot, sem litografálásra alkalmas festőanyagot nem talált a tinta alatt. Ellenben a legnagyobb haározottságg­al megállapította, hogy a végrendelet írott részei tollírással lettek megírva, a nyomtatott részek pedig tényleg nyomtatványok. . Felletár dr. vegyész szakértő tüzetes vizsgálata folyamán úgynevezett sticli­­próbaként a végrendeletből egyes sza­vak betűit vegyi szerről eltávolította annak megállapítása ózdijából, hogy csakugyan tint­a írás-e a végrendelet szövege. Az eltávolított részek helyén világos czitromsárga foltot hagyott maga után a sav. Kihallgatása végén Wahl Aladár dr. bejelentette a vizs­gálóbírónak, hogy a további eljárás folyamán rendelkezésére áll és itt ma­rad Budapesten, egyben pedig bejelen­tette felfolyamodását a biztosítási végrehajtás és a bűnügyi zárlat elren­delése ellen is. A végrendelethamisítás fennforgá­sát vitató örökösök egyikének­, Fráter Samu dr.-nak képviseletében Orl Jenő dr. ügyvéd ma sürgős előterjesztést adott le a vizsgálóbí­rónak, amelyben indítványozta, hogy a szakértői véle­mények tartalmi megállapítása végett mutattasanak fel a királyi ügyészség uj bizonyítékai az eljárt szakértőknek és mindazoknak, kik a hamisított vég­rendeletről véleményes jelentést készí­­ ­ tt I S S U J S A G. —____________________1909. julius 1. tettek. Inditványozta továbbá, hogy a vizsgálóbíró a törvényszék végzésének indokolásában foglaltaikhoz képest idézze meg sürgősen a korábbi eljárás alatt gyanusu­ tot­takként szereplőket s tartsa elébük az uj bizonyítékokat, azoknál, akik hivatalánál fogv­a:­­egy valódi okirat keletkezéséről feljegyzé­seket vezetnek s az ezekkel kapcsolatos­ bevételeket könyveikbe írják, tartson házkutatást s foglaljon le minden a végrendelkezésre utaló okmányt vagy iratot, mert ezekből fontos bizonyíté­kai várhatók annak, hogy e hamisít­ványt kik és miképen állították elő­. ki osztrák végrehajtás áldozata. A pőrére vetkőztetett adós. ■— Saját tudósítónktól. — Addig, mig Magyarországon a tör­vény határt szab® hitelezőnek az adós­sal szemben való végrehajtási jogának, Ausztriában ki vannak szolgáltatva az adósok a végrehajtónak s a törvény keze belenyúlhat a legrejtettebb helyek­re is, hogy a végrehajtó irgalmatlanul pőrére vetkőztessze a szerencsétlen adóst Nos, két nappal ezelőtt egy budapesti ismert, gazdag ká­véháztula­j­donosnak kellemetlen alkalma volt megismerked­nie ezzel a különbséggel. A kávés évek óta nagyobb összeggel tartozott egy budapesti likőrgyárnak, amely azonban hasztalan követelte a pénzét. N­em lehetett végrehajtani raj­­ta egy fillért sem. A gyár ekkor fő­könyvelőjét, Weisz Sándort bízta meg, hogy próbálkozzék meg egy utolsó öt­lettel. Nehéz feladat volt, de mint alább kiderül majd, félelmetes példát szerzett Vélre az összes magyar hitele­zők használatára. A főkönyvelő meg­tudta, hogy a kávés Karlsbadban üdül.­­ Hamarosan fogta magát és a magyar bírói ítélettel Karlsbadban termett, itt­­érvényesítette a végrehajtást elrendelő végzést , aztán tegnapelőtt váratlanul ott termett a­ mit scan sejtő kávés szál­­lodai lakásán. Az osztrák végrehajtók igen udvarias emberek, de szigorúan betartják a tör­vényt. A meglepett adós, mit tehetett m­ost, kénytelen volt tűrni, hogy a vég­rehajtó kikutassa az összes zsebeit. Ha­marosan előkerült a pénztárcza, tele egy csomó bankóval, de ez nem volt elég, mert lehúzták ujjairól összes gyű­rűit, kivették az arany óráját, az arany lánczát­, a gyémánt melltüjét, a gyöngy ház fogója kését, sőt az inggombjait is el­szedték. Aztán­ le kellett vetni a­ felső kabátját, a mellényét és a­ nadrág­ját is. A végrehajtó pedig egyre ku­tatott. Mindent elvitt a végrehajtón, csak egy szál ruhát hagytak rajta. T­ermé­­sz­etetsen, a kővé vált kávésnak első dolga volt, hogy pénzt kerítsen és kifi­zesse a teljes adósságot, fizetéséből mégis annyit rakhatott­ fél­re, hogy jelentékeny vagyonnal vonul­hatott nyugalomba. Csak az járt rosszul a tisztviselők kö­­zül, aki túlságos kapzsi volt. Az ilyen turikapzsi tisztviselőket ugyanis­­ saját társaik távolították el, mert az elv az volt, hogy mérsékelten, hogy mindez­­kinek jusson. Moszkvában a visszaéléseken már nem is ütközött meg senki , csak az a csodálatos, hogy a kormány már előlaj nem szerzett adomást az évtizedek óta folyó visszaélésekről. Nem is érthető ez másként, mintha fölteszszük­, hogy Pétervárott hatalmas pártfogói voltak a vétkes tisztvi­vőknek. Enélkül­­aligha lett volna labser­gges hogy egész generácziók ssem­etnettak volna dús vagyont a visszaélések_ né­zvén. Garin szenátor a terhelő adatok­­ egész sorozatát állapította meg.­­ Jellemző például, hogy­­egy ezredes akinek három­ezer rubel évi jövede­n van, négyezer rubeles lakásban, 0­ !& oly fogatot tart, amelyért bám nagyiherczeg megirigyelhetné. Tisztviselőtár­saina­k adott ebédel pjsdfig­ ezreseket ,ám ész fefttek ítél. de senki sem kérdezte, hogy honnan­ ve­szi a pénzt, amint hogy senki sem ku­­tatta, ha egy-egy ezer rubel évi fize­téssel rendelkező tisztviselő fran­cz­ia-­­országi fürdőbe utazott üdülés végett vagy ezreket veszített a montekarlo zöldi asztalnál. Garin megállapította azt is, he®, a visszaélések a múlt század hetvenes éveiben kezdődtek , az orosz-japán hár­ború idejében érték el tetőfokukat. A moszkvai hadbiztoséig raktárraiban még ma is megvan az a félmillió da­­arab prémes bunda, amelyet a mandzsu­­­riai hadsereg számára rend­eltek meg (de amelyek oly kicsinyek, hogy legföl­jebb ötéves fiúcska vehetné felébe fel­nőtt katona semmiesetre sem.­­ Ugyanott v­anna­­ czipők, amelyek­­ szétmállanak, ha az ember csak kezébe veszi. Az orosz hatsereg bű­nös. — Saját tudósítónktól. — Többször hírt adtak már a lapok ar­ról a vizsgálatról, amelyet Garin sze­­­nátor a­­z­ár egyenes rendeletére már hónapok óta folytat a moszkvai had­­biztossággal. Ez a vizsgálat, amely már véget ért, szinte hihetetlen visszaélése­ket derített ki. s így Garin szenátor megállapította,­­hogy az elmúlt harmincz esztendő óta­­a moszkvai katonai hitg­­­artóságna­k mintegy négyezer tisztviselője között csak­­ négy igazán becsületes ember­­akadt, a többi mind sikkasztott, vagy­­s vállalkozókkal összejátszva kárpótot­­tták meg a katonai kincstárt.­­ A moszkvai hadbiztosságnál annyira, természetesnek tartották már, hogy a tisztviselők ott lopnak, ahol lehet, hogy a becsületes tisztviselőket maguk kö­­­­zött bolondoknak nevezték, akiket csaló­­ sajnálni lehet, mert nem épeszűek.­­ Természetnek tartotta mindenki azt is, hogy a tisztviselő, aki szegén­y­nyeri és vagyon nélkül lépett a had­­­ biztos pár szolgálatába, nyomorúságos'­ s BUDAPESTI ÉLET. A kén­yelmes városatyák. Ma délelőtt kellett volna annak a bizotttságnak összeülni, amelyet a szé­kesfőváros közgyűlése a Ferencz Jó­zsef koronázási jubil­emi díj részének odaítélésével megbi­zott. Mint a díj többi részére, rendszerint erre is sokan pályáznak s aki pályázik, bizony nehe­zen várja azt ,a napot, amelyen meg­tudja, hogy kedvezett-e neki a sze­rencse. Ma eljött a várva-várt nap, a reménykedők azonban mégse­m­ tudhat­nak meg semmit, mert az ülésem, az egész­­bizottságnaik egyetlenegy­­tagja jelent meg a kötelességtudó elnökön, Vaszilievits János dr. alpolgármesteren kívül. A többi zsűritag kényelmes volt­ hozzá, hogy elmenjen az ülésre, vagy pedig elutazott már nyaralni s a vál­lalt kötelességgel és a reménykedő em­­bereke­l nem törődött, pedig nekik nyáron kellett volna az ösztöndíjat ta­nulmányi útra menniök. Éppen ezért hívta össze az alpolgármester a bizott­ságot még most nyár elején, de jóaka­rata és buzgósága meghiúsult a zsűlió­ tagjainak nemtör­­dömségén. Min­denesetre helytelen, hogy sok ember hiúságból vagy erkölcsi szükségből ki jár bizonyos tisztséget s arra nem is gondol, hogy a vele járó­ kötelességeket teljesítse. A pályabíróság most már ősz előtt alig dönthet a dijak meg­ítélés felől. Pályázat kereskedelmi akadémiai dijra. A tanács, az adományozásai, alá esé­s a budapesti kereskedelmi akadémi, felső kereskedelmi iskolájánál betöl­tendő tizenkét fővárosi, egy Ferencz József- és Erzsébet- és egy Deák Fe­rencz nevet viselő alapítványi tandíj­mentes helyre pályázatot hirdet/ Folya­modni július 10-ig lesheti.

Next