Friss Ujság, 1909. december (14. évfolyam, 284-309. szám)

1909-12-01 / 284. szám

XIV. évfolyam, 284. szám.______Mapest, 1909. deczember­­ Szerda ára 2 fillér, vasárnapi ünnepnap 4 fia* L................... _ Ai . Ani . _ ____ ____ ____ _____ _­­ _ M®cJolenlk hétfő kivételével mindennap POLITIKAI NAPILAP. ■■■ H­H fljjj regedi, fontos Blksiommal napon* előfizetés. Ara: HW K «HA fHi || f§­­Jfi fFwI ‘,nt ,ÖBO“ar- “nnepnop “**" “ ‘ POSUI KétkdlddsMl I R O llJJ If O H II egy hónapra 60 kr. (l.g. kor.) » MM» ív.. ««c»i..métM.tcaa_8_a. i* Hazaárulással vádolf franczia katonatisztek. Az ügyvivő kormány tanácskozása a költségvetésről. Exlexbe kergetik az országot Dec­ember elseje van, bár­minczegy nap választ el a követ­kező esztendőtől és az országnal­­nincs költségvetése, mi több,­­ Wekerle - féle ügyvivő-társaság még be sem nyújtotta a költség­vetést, a Házat pedig elnapoltat­ta, hogy az országgyűlés ne fog­lalkozhassék az ország égett szükségleteivel. Erre még nett volt­­példa Magyarország alkot­mányos történetében. Találunk­­nem egy esetet a múltban, mikor az ellenzék megakadályozta az ország gazdasági életének termé­szetes folyamatát, de arról, hogy egy kormány és a parlament több­sége kergesse az országot törvé­nyen kívüli állapotba, még a vi­lág nem hallott. Igaz, hogy Wekerlééknek nincs is joguk előterjeszteni költségve­tést, mert­ hiszen lemondtak és a többség, melyre támaszkodtak, megszűnt. De ezt mentségül fel nem hozhatják, mivel bukásuk daczára sem mennek el és min­den lehető és lehetetlen eszközzel megakadályozni iparkodnak, hogy más kormány alakuljon, amely gondoskodhatnék az ország szük­ségleteiről. Wekerlééknek, ha az önérzet és a politikai kötelesség­tudás legelemibb csírája még megmaradt volna bennük, nem most, de már október havában vagy el kellett volna menniök, vagy kötelességük lett volna elő­terjeszteni a költségvetést, hogy a törvényhozás annak elfogadásá­val vagy elvetésével döntsön vég­leg sorsuk felett. Egyébként nem is a lemondott és a darabont voltuk gátolta meg őket abban, hogy a költségvetést előterj­eszték, hanem az a tény, hogy ezt a költségvetést előter­jeszteni nem merik, mert az ma­gában hordja negyedféléves sá­fárkodásuk minden bűneit. En­nek a költségvetésnek a bemutatá­sával kiderülne, hogy elherdálták az ország százmillióit és beleve­zették az államot a deficzitbe. Wekerle, a kikiáltott fináncz­­sseni retteg attól, hogy az első leplezetlenül deficzites költségve­téssel a koalicziós kormány rabló­­gazdálkodását töredelmesen beis­merni kénytelenüljön. De még mástól is rettegnek a bársonyszékekbe- belecsimpaszko­dott ügyvivő urat. Rettegnek a­­ bírálattól, amelyet három esztönd­­­dön keresztül a legbrutálisabb erőszakossággal elnémítottak, de­­- amely most, a függetlenségi párt k kettészakításával és a negyven­ig nyolc­asok tisztességesebb ressze­s­­nek ellenzékbe szorításával elke­­­­­rülhetetlenné vált.­­ A bűntudat és a hatalomvágy tehát egyaránt ösztökéli Weker­­ő lééket arra a példátlan alkot­­­­mány- és törvényszegésre, hogy­­­ az országgyűlést megakadályoz­­­­­ák a költségvetés tárgyalásában, a" Talán azzal vigasztalják magu­­­­kat, h­ogy január 1-éig van még elég idő, majd ha egyszer a vég­­y­leges leszerelés és Magyarország­­- összes jogainak elárulása árán !- új kinevezéshez jutnak, gőzerő­­i­­vel, szigorított házszabálylyal ke­resztülhajszolják az ideiglenes­­ felhatalmazási törvényt, . Ám a hatalmas függetlenségi­­ ellenzék bűnt követne el, ha ezen­­ gonosz szándékot minden erejével­­­ meg nem hiúsítaná. A másfél­­­ milliárdról szóló költségvetést ,­ rövid napok, hetek alatt letár­­­­­gyalni lehetetlenség és lehetetlen­sg­ség, legalább erkölcsi tekintetben,­­ pár nap alatt százmilliókat hízni , olyan kezekre, amelyek a nemzet z vagyonának gondozására méltat- I- lanoknak bizonyultak. Ha exlex! ? lesz, — ami már úgyszólván el-­­ kerülhetetlennek mutatkozik, — h­a az ezért való felelősség teljes su­ j­lva W­ekerléékre hárul, akik meg-! - akadályozták, hogy a parlament­i­­nek ideje legyen a költségvetés­­­ről gondoskodni. Elvárjuk, hogy a függetlenségi párt módot és alkalmat fog keres­­­­ni Wekerléék legutolsó és legna­­­­gyobb bűnének méltó megbélyeg­­­­zésére. Agya mellett ott virraszto­ttak roko­n­­ai: Végh József kúriai bíró családja,­­­ Gsernovits-család tagjai. Halála híre ■yorsan elterjedt s mindenütt részvétet akasztott. Egyik-másik kö­zépületre a nemzeti gyász jeléül má­r délelőtt gyász­­obogót tűztek, a háznál reggeltől kezd­­ve egymást váltották föl a látogatók, űzték legelőbb Hentaller Lajos orsz k­épviselő. Damjanich János özvegyének holttet­ét az eddigi megállapodások szerint csütörtökön délután három órakor te­metik a Szent,királyy­ utcza 51. számú lázból. A lakást, amelyben a nagyass­­zony kihűlt teteme nyugszik halottas­­ ágyán, gyászlepellel vonták be a már , megkezdtük a temetéshez való előkészü­leteket is. Megható Damjanichné utolsó kíván­sága. Többször mondogatta ugyanis, ha majd meghalt, koporsójára ne szórjanak virágot, ne tegyenek koszorút, hanem mindazok, aki részvétük jeléül koszo­rút akarnak majd küldeni, váltsák meg ezt pénzben s küldjék a koszorúra szánt összeget az árvák javára. A nagyasszony utolsó óhajának megfelelően kéri a csa­lád, hogy a koszorúra szánt összeget küldjék a kegyeletes emberek özvegy Batthyány Gézáné grófné Teréz-körúti palotájába. Damjanich Jánosné,­ ­ Damjanich özvegye meghalt. — Saját tudósítónktól. — gyásza van a nemzetnek; siralom­­ van a becsületes magyar szivekben, a­­ vértanú Damjanich János özvegye ma­­ reggel meghalt. A nemestelkü matrona kegyelettel őrizte a vértanú-férj emlé­kezetét és egész életét a honszereb­on , ébrentartásának és a jótékonyságnak­­ szentelte. ■j Ki lenézvén éves volt Damjanich Já­n­oemó. Friss elméjét, szive minden ne-­í­m­es indulatát megőrizte mindvégig.­­­­ Amikor a végét, közeledni érezte, papot­­ - kért és bensőjében az egész világgal ki-­­ engesztelőivé üzent oda, ahonnan nincs­ többé visszatérés. Pénteken este lett •­­ rosszul s ma, hajnali ,negyedfél óra táj­s­­­ban halt meg. ’ A mérgezéssel vádolt főhadnagy. — Távirati tudósítások. — Hofrichter Adolf főhadnagy a bécsi katonai fogház egyik czellájáiban várja a sorsát. Ezalatt pedig gyűjtik az el­lene szóló bizonyítékokat, amelyek mindinkább gyarapítják a valószínűsé­gét annak, hogy Hofrichter a méreggel merénylő gyilkos. Ezek ellen a bizonyí­tékok ellen a megvádolt főhadnagy áll­hatatosan tagad és tagadása mellett megmarad. A mérgezési ügyről szóló legújabb távirataink a következők: Szécs, november 80. Hofichter főhadnagyot m­a reggel kilenczedfél órakor Kunz százados had­bíró magír"elé "vezettette és újból val­latta. Hofrichter állhatatosan tagadta, hogy része volna a merényletben és megmaradt amellett, hogy a végzetes véletlen körülmények áldozata, amelyek ellene szólanak. Bécsben ma is városszerte hitesztel­­ték, hogy Hofrichter főhadnagy töre­delmes vallomást tett, de ebből egy szó sem igaz. Bécs, november 30. Holnap lesz Hofrichter főhadnagy­nak az első, úgynevezett megállapító kihallgatása, amelyet a katonai perrend tartás ír elő. Addig sem tevését írnia, sem levelet olvasnia nem szabad a vizs­gálati fogolynak. Az első ténybeli ki­hallgatás után meg fogják neki enged­ni, hogy leveleket írhasson, kaphasson és látogatókat fogadhasson, természete­sen mindezt egy tiszt, ellenőrzése mel­lett. Ezt az ellenőri szerepet egy had­bíró szokta ellátni, vagy olyan tiszt, akit erre a katonai törvényszék ki­ren­del.­­ Hofrichter főhadnagy eddig az inns­brucki hadtestparancsnokság­ igazság­szolgáltatása alá tartozott, de a legfel­sőbb katonai törvényszék tudvalevőleg akképpen intézkedett, hogy a vádlott a bécsi helyőrségi törvényszéknek adan­dó át, tehát a bécsi hadtestparancsnok­ság igazságszolgáltatása alá van ren­delve. Forma szerint ezt a parancsot a bécsi h­adtestparancsnokság csak ma kapta meg s igy csak holnap lesz az első perrendszerű kihallgatás. Linzben egy újabb felette fontos ta­nú jelentkezett. Az illető egy gyári hivatalnok, aki tudatta, hogy november 14-én éjje­ Linzből Bécsbe utazott és a vasu­­tat,­­ide volt egy 14. gyalogezred­beli tiszt. Együtt szálltak ki Bécsben a

Next