Friss Ujság, 1909. december (14. évfolyam, 284-309. szám)

1909-12-01 / 284. szám

*•909'. ftecatemiser !/ FRISS D 1 S­­ iff. 1 A szép leány nem hal éhen . Sajtópör munkásnők miatt.­ ­—­ Saját tudósítónktól. —­ Érdekes Saj­tópörben hozott, ma Ítéle­tet. a budapesti osfeüdtbiróság. Két év­vel ezelőtt a dizoezialista szakszervezet bojkott alá helyezett egy budapesti czi­­pőfeltörés elkészító-műhelyt és utasította az ott alkalmazott munkásokat, hogy a munkát hagyják abba. A férfimunkások teljesítették is a szakszervezet kíván­ságát, a női munkások közöl azonban többen továbbra is ott dolgoztak. A szoczialista szakszervezetek most már ezek ellen a munkásnők ellen mondták ki a bojkottot. Később a szak­szervezet vissza­vonta a mű­hely elleni bojkottot, de fentartotta azt a megha­gyásának ellenszegülő munkásnőkkel szemben. Ily módon­ néhány fiatal munkásnő állandóan üldözés tárgya volt, ami a napilapokban is szóba ke­rült. Elek István hírlapíró a „Magyar­­ország“ czimű­ napilap 1908. november 22-én megjelent számában „Szakszerve­zeti terrorizmus“ czimű c­ikkében em­lítést tett erről az ügyről és többek között a következőket írta: „A lelkiismeret szavát ezek az urak már rég nem ismerik s ha netalán vé­letlenül mégis megszólalna, rideg nem­törődömséggel nyomják el. Van ennek az esetnek egy szomorú, arczpiritó ré­sze. Az egyik kenyér nélkül maradt czipőfelsőrész-varrónő egy csinos fiatal leány, áld keserves keresményéből tartja el szüleit, elment a szakszerve­zetbe és könnyek között, sírva könyör­­gött, hogy oldják fel a bojkott alól, mert éhen kell vesznie. A szakszerve­zeti vezetők egyike, akinek Czitrom Béla a neve, erre gúnyosan így felelt: Ilyen szép leány nem hal éhen! Menjen ki a Rákóczi-útra, majd megél abból, amit ott keres.“ A megsértett szervezeti vezető e miatt a kitétel miatt nyomtatvány útján el­követett rágalmazás és becsületsértés czímén panaszt emelt Elek István hír­­lapíró ellen, aki a budapesti törvény­szék előtt tartott tárgyaláson a valódi­ság bizonyítását kívánta. A bíróság ennek a kérésnek helyt adván, kihallgatta Wechsler Gizella, Polónyi Ilona és Neubauer Rózsi czipő­­felsőrészvarrónőket. A két előbbi eskü alatt igazolta, hogy Czitrom Béla több­ször és többek előtt így nyilatkozott ró­luk, amint azt Elek megírta. Neubauer Rózsi tanú azt vallotta, hogy midőn ő Czitromtól munkát kért, az tőle ellen­érték gyanánt csókot kért. A bíróság a vallomások alapján felmentette a vád­lott újságírót. A kir.. tábla ma Dobos László dr. ügyvéd védelme után hely­benhagyta az első bíróság felmentő íté­letét. Az ítélet jogerős. Bokuc-kórházba, a vigyázatlan leány ellen pedig megindították a vizsgála­tot­ . * A rendőrség hatóság elleni erőszak czímén letartóztatta Valkovics Bálint 29 éves kocsist. Valkovits tegnap az Aréna­ úton egy nehéz elementát szál­lító kocsiba fogott két lovat ütött-vért. Az állatkínzást észrevette Szabó XI. János rendőr és figyelmeztette az ko­csiét, hagyja abba a botrányt okozó ál­latkínzást. A kocsis erre az ostorral a rendőrt, végigvágta. A Tabbiátus em­bert nagynehezen megfékezték, bevitték a főkapitányságra, ahol letartóztatták. * Ma reggel a Dömb-utcza 20. számú házban eszméletlen állapotban találták Adorján Sándor 39 éves kocsist és fe­leségét, Paulin Józsa 38 éves napszá­mosnőt. Tegnap lefekvés előtt kőszén­nel befutották a kályhát, kivették a csövet és lefeküdtek. Reggelre a ki­áradó széngáz megmérgezte őket. Ador­jánt és feleségét a Bethesda-kórházba vitték. Állapotuk életveszélyes. Az asz­­szony levelet írt a Liga gondozása alatt levő leánykájának, amelyben be­jelenti, hogy öngyilkosok lesznek, mert nem bírják tovább a nyomorúságukat. * Rónán János 34 éves napszámost tegnap este a városi villamos egyik kocsija a Salgótarjáni­ úton elgázolta. Súlyos sebével a Rókusba vittékk. * Faber Albert 64 éves pénzbeszedő, aki a Szénássy divatáru kereskedő c­ég­­nél volt alkalmazva, ma délelőtt a fő­­kapitányság bejelentő hivatalában, mi­közben lakezim után tudakozódott, hir­telen rosszul lett és holtan esett össze. Szivszélhüdés ölte meg. Holttestét a bonettani intézetbe vitték. A rendőrség krónikáiéból. (Útonálló a Űrjeiben. — Játék a fegy­verrel. — A kocsis ostora. — Öngyil­kos házaspár. — Villamos elgázolás. — Halál a rendőrségen.) Tegnap késő este Erős Bella 17 éves gimnáziumi tanuló azzal ment haza szüleinek Szerb­ utcza 10. számú laká­sára, hogy őt a Városligetben egy útonálló megtámadta. A pénzét köve­telte. Erős bírókra kelt a csavargóval, aki kést rántott és bal c­ombján meg­­szúrta, azután elmenekült. A fiatal­ember sebét a mentők bekötözték, az útonállót pedig a rendőrség keresi. *­Kovács János mázolósegéd a Váczi­­körút 76. szám alatti házban dolgozott, ahova ma reggel érkezett a vidékről. Utazótáskájából kiszedett egyetraúst, többek között egy revolvert is és eze­ket a dolgokat az asztalon hagyta. Ké­sőbb egy cselédleány jött oda, aki ke­zébe vette a­ revolvert és játszott vele. Egyszerre azonban a revolver elsült és a golyó Kovács fejébe fúródott. Súlyos sérülésekkel szállították a mentők a Aki a halottak közvetítésével csal. Egy ü­gyvédirnok üzelmei. A csalások h­oss­zú és tarka történeté­ben is jogos feltűnést kelthetnek annak a szédelgőnek a csalásai, aki halottak kö­vetelésével csalt. Sikosfalvi Sikossy Aladárnak hívják ezt a találékony go­nosztevőt, aki ma foglalkoztatta a bu­dapesti királyi törvényszék vádtanácsát. Siklós­falvi Sikossy (Szikovszky) Ala­dár ügyvédi írnok különös előszeretet­tel foglalkozott azzal, hogy rég elhunyt egyéneknek egykor fennállott, de meg­szűnt követeléseit hamisított engedmé­nyezés útján érvényben lévőknek tün­tette föl, azután beperelte az illetőket, végrehajtatta és ekként zálogjogot szer­zett az egykori adós, vagy jogutódjai ellen. Ilyen bűncselekmények miatt a budapesti büntető törvényszék 1898. november havában közokirathamisítás miatt két évi börtönre ítélte. Az ítélet meghozatalakor már két ha­sonló ügyben vizsgálat volt az ügyvédi írnok ellen. A vizsgálat kiderítette, hogy sikosfalvi Sikossy Aladár 1876- ban Zrinczky László elhalt budapesti ügyvéd hagyatékából megszerzett egy Botka Tivadarné, született Pfeifer Te­réz aláírásával ellátott váltót. A váltót a Zrinczkyvel közös háztartásban élt, de már régen elhunyt Pajkor Sarolta 1882. március 31-éről keltezett és ha­­misított engedményezésével a maga ré­szére irta át, ő pedig tovább engedmé­nyezte a vele vadházasságban élő ÖzV Csársz Helénára. Amikor ez megtörtént, 1903. augusz­tus havában özv. Csárszné nevében végrehajtási kérvényt adott be a IV. ker. kir. járásbírósághoz Botkáné ellen. A járásbíróság elrendelte a végrehaj­tási zálogjog bekebelezését. 1000 korona tőke és járulékai erejéig Botkáné kis­pesti ingatlanaira. Botkáné csak hosz­­szas utánjárás után és csak amikor a végrehajtás megszüntetése iránti per­ben kihallgatott tanuk esküvel megerő­sített vallomásaikkal igazolták, hogy a bekebelezés alapjául szólandó váltót Botkáné még 1871-ben kifizette Zrin­cz­­kynak, tudta a zálogjogot töröltetni. Kétségtelen volt, hogy Sikossy Ala­dár a hamis alapra fektetett zálogjogra özv. Csursanének, illetve mivel a vele élő özvegy csak eszköz volt kezében, sa­ját magának jogtalan vagyoni hasznot akart szerezni. A másik eset, amelyből kifolyólag vizsgálatot indítottak főzikossy ellen, egy 1878-ban hozott ítéleten alapult. Bottka Tivadar­né­t, a bíróság az Angello Quondam Felice Venezian és Társa trieszti ezég javára 924 korona és 20 fillér erejéig elmarasztalta. Sikossy Aladár 1907. február 6-án kielégítési végrehajtást kért a már 1892-ben meg­szűnt ezég nevében és javára Botkáné ellen. A pestvidéki törvényszék mint telekkönyvi hatóság el is rendelte a végrehajtási zálogjognak Botkáné in­gatlanára való bekebelezését, pedig a követelés már nem állott fenn. Később Botkáné felfolyamodása következtében törölték a zálogjog bekebelezését, mert Sikossy Aladár nem tudta a c­ég fel­hatalmazását felmutatni. Ebből a két ügyből kifolyólag a ki­rályi ügyészség két rendibeli közokirat­­h­amisítás m­iatt vádat emelt Sikossy Aladár ellen. Az ügyészi vádirat ellen a terhelt védője, ifjú Dombováry Géza dr. útján kiforrásokat adott be. A kifo­gásokat ma tárgyalta a büntető tör­vényszék vádtanácsa. A vádtanács Si­kossy Aladárt két rendbeli közokiratha­misítás büntette miatt vád alá helyezte. KÜLÖNFÉLÉK. — Tömeges elfogatások Oroszország­­ban. Oroszország hivatalos körei nap­­ról-napra jelentik, hogy vége minden forradalmi mozgalomnak és ugyanak­kor napról-napra egész sor politikai okokból való letartóztatást jelent a táviró. Pétervárról jelentik: Állítólagos forradalmi üzelmek miatt a rendőrség behatolt az általános kiművelési tan­folyamok helyiségeibe és letartóztatta a jelenlevőket, köztük Predkám­ duma­képviselőt, akit, miután igazolta ma­gát, rögtön szabadon bocsátottak. Sok letartóztatást föntartottak. A tanfolyam helyiségét bezárták. — Ágyúgolyók nem találják a lég­hajót. Newyorkból táviratozzák. Teg­nap kísérleteket tettek a léghajók ösz­­szerom­bolá­s­ra szánt ágyukkal. Egy 500 láb magasságban levő megkötött léghajóra összesen hu­sz lövést tettek 27 fokú szög alatt. Az összes lövések eltévesztették a czélt. — Letartóztatott gyilkos merénylő. Szegedről jelentik: Szekler Ignácz sze­gedi mulatóhelytulajdonost a zombori törvényszék két ízben elkövetett gyil­kossági merénylet büntettéért már há­rom év óta köröztette. Szekler Ameri­kába szökött és a napokban tért haza éjjel titokban, de a detektívek felis­merték és letartóztatták. — A búcsú. Egy vidéki középiskola egyik tanárát, aki nemcsak a városban,­­de a kollégái körében is közutálatnak­­ örvendett, áthelyezték egy másik vá­rosba.­­ Elutazása előtt a tanári kar és mint lő mondotta „néhány jó embere“ számá- I­ra búcsúvacsorát rendezett és ő maga­­ hívott meg személyesen mindenkit. I A tornatanárt is felkereste, aki epés ég szókimondó ember kirabol, áll. , — Kedves barátom, — mondotta nek i ki — megél ívlak a holnapi kis bucsuva­­csorámra. Remélem, eljössz? — Elmegyek, — felelte a tornata- ínár - -okvetlenül ott leszek. Már úgyis­­ régóta várom az alkalmat, hogy egyszer végre-valahára négyszem­közt kibeszél­­­­hessem­ magam veled . . .­­ — Vadászkirándulás repülőgépen. .Pak­sból jelentik lapunknak. A szenzá­­cziós repülések krónikája tegnap egy példátlan új rekorddal gyarapodott: Látham egy vadászaton, amelyre hiva­talos volt, repülőgépen jelent meg, ví­gan halomra lőtt egy csomó nyulat, fá­­czánt, tengeri nyulat, s vadászzsákmá­nyát maga szállította haza, megint a repülőgépén. A vadászatot Polignac márki, az ismert sportmeczenés rendez­te champagnei vadászterületén, Berru község környékén. A márki berni kas­télya körülbelül harminc­ kilométer­nyire van a mourmeloni repülőgép-te­leptől, Reims és Chalons között. Szá­mos előkelő vendége volt a vadászatnak, többek között Montebello márki, Cara­­man-Chimay herczeg és mások. Latham is hivatalos volt, de már lemondottak róla, mert a villásreggeli ideje elkövet­kezett s a merész aviatikus mégsem je­lentkezett. Egyszerre csak féltizenkettő táján egy óriási madár teste jelent meg a levegőben, a kastély fölött. Latham híres monoplánja volt a rengeteg ma­dár. A vakmerő ember megvetve a vas­­u­tat és az automobilt, repülőgépén in­dult el Mourmelonbal és megküzd­vén a meglehetős heves széllel, egyenesen a rheimsi székesegyház gót tornya felé vette útját. Polignac márki kastélyát és a környékét előző látogatásai révén jól ismerte és miután Berru falut nagy körívben megkerülte, mint a sólyom, amely a magéból kiszemeli a helyet, ahova lecsapjon, szép szelíden lebocsát­kozott a kastély előtti rétre. A vadász­­társaság ujjongva rohant az elkésett vendég felé, aki mosolyogva szedte elő gépéből puskáját és egyéb vadászó kész­ségét. Útjával nagyon meg volt eléged­ve: alig félóra alatt repülte meg a har­­mincz kilométernyi utat olyan könnye­dén é® baj nélkül, mint ahogy csak automobilon vagy vasúton volt eddig lehetséges. Reggeli után megkezdődött a vadászat és folyt délutáni négy óráig. A zsákmány bőséges volt. Látham, mi­nek előtte felkapott volna táltosára, megrakta gépét a prédával. Azután minden mechanikai segítség nélkül megindította a motort, s egy-kettő­re fenn volt a levegőben. Huszonöt perc­ múltán már kikötött Mourmelonban, éppen a félszere előtt, ahol elképed­ve várták barátai. Lathamnak ez a repü­lése az első kísérlete a repülőgép teher­szállításra való alkalmazásának és mint ilyen megérdemli, hogy a La­ Manche átrepü­lése, az Eiffel-torony megkerü­lése és egyéb repülési rekordok mellé helyeztessék. ■— Költött felfedezések. Cook és Peary igaza máig sem dőlt el és vannak skeptikusok, akik egyiknek sem hisz­nek. Egy tudományos folyóirat, ame­lyik sorra vette a két sarkutazó fel­­jegyzéseit és adatait, pikantériaképpen aztán felsorolja a sarkutazókat akiket felfedezéseikért egykoron ünnepelt a világ s akikről rendre kiderült, hogy iszélhámosok. Az első sarki szélhámos,­­ Kana Elisha dr. volt, szintén ameri­kai. Mikor visszatért útjáról, előadá­sokat tartott, tourr­ékait rendezett, tud­­­tul adva, hogy felfedezte az északi sar­kot. És ha már ez így volt, tudomá­nyos eredményként azzal is szolgált, hogy a sarkon tengert talált, amelyet a maga nevéről nevezett el. Az ameri­kaiak közül került ki a második vállal­­­kozó, bizonyos Wilkes, aki a sark kö­­­zelében a Wilkes-földet szerezte meg­­a tudománynak és a hazájának. Tér­­képet is hozott magával, persze a föld,­­amelynek Wilkes adott nevet, sehol s­em volt­ Sőt Nordenskjjöldről is bebi­zonyították újabban, hogy a sarki út­járól való adatai hamisak. A „Végün ” megtelt útja alkalmával sehol sem szól arról, hogy a sarki tengeren nehezebb­ előrehaladni, mint egyéb tengereken. Nem szól a sarki faunákról, a té­rkép­ződményekről, a sarki állatokról, holott trés utazók leírásából annyi bizonyos­nak vehető, hogy a sarki élet jelenté­kenyen különbözik az eddig észlelt tí­pusoktól. De minden feljegyzés, ami­vel jellemezni és bizonyítani akar, el­lentmond a valóságnak. Ide való az amerikai floyss sarki útja is, amelyet 1561-ben tett meg. Ő nemcsak abban exc­ellált, hogy hihetetlen veszedel­mek hősének tette magát, hanem olyan földrajzi felfedezésekkel is állott elő, amivel a földrajzi tudományt megvesz­tegette. Annyi bizonyos, hogy a 79-ik fokig eljutott, ő azonban azt állította­, ahogy a Si-foktet is sikerült elérnie. 1­ 5

Next