Friss Ujság, 1910. szeptember (15. évfolyam, 208-233. szám)

1910-09-01 / 208. szám

XV. évfolyam, 208. szám,_______Budapest, 1910. szeptember 1. Csütörtök Ara 2 Mér, »as&nap is min«pnap 4 m. . 1JJWP!1. L..LIJH 1 11 ■ ^ gggBBBBSBHBBffWW , 'I U.JJ.1»1. ", ".■■■.■■! ■■■■ "■1 ■ 1 "■■■■. 11 ■■.!!■! 1'B.-l.'Sl. ■—■W.■ 1 l'B 1 11 11 +t’ma.V UMB , Jl„. , ...«! ■ ■/.?!?. .»■! 11.1 ■■■11 1 ■■ ■ SSSBSm­mb Megjelenik hétfő kivételével minden nap POLITIKAI NAPILAP. a­­g*. frnm korán reggel, fontos alkalommal napom ffQjg Ijjjjl jjj^ kint többször, ünnepnap után is» Vidéken, postai szétküldéssel ill 111 Wj fflregin Mamii jpglS' frawf «ákóc­i-ut 34. vi„ André—r­s» t*. agy hónapra 30 kr. (1.20 kor.) M B .V., Ksc.k.mítl.utasa a. és 14. B gyújtogató nagykételkedő az ügyészségen. Meggyilkoltak és eltüntettek egy bolgár kertészt. Montenegro királya. Üdvözlik I. Miklóst, Cettinje, augusztus 31. A táviratot, amelyben a czár közli Miklós királylyal, hogy kinevezte az orosz hadsereg tábornagyává, a mai fényes katonai szemle után Vukotich­enikó dandárparancsnok olvasta fel a felségek, a diplomácziai kar, a minisz­terek, méltóságok és összegyűlt tisztek jelenlétében. A táviratot lelkes zsid­ó­­kiáltásokkal fogadták. Cettinje, augusztus 31. Ferencz József király Miklós királyt Montenegrónak királysággá történt emelése alkalmából táviratilag üdvö­zölte. A király üdvözlő távirata a kö­vetkező : „Most értesülök, hogy Felséged Mon­tenegrónak királysággá való emelését hirdette ki. Amidőn Felségedet ezen szerencsés alkalomból üdvözlöm, meg­ragadom az alkalmat, hogy barátságos érzelmeimről ismét biztosítsam és Fel­séged, valamint a királyi ház boldog­sága iránt táplált óhajaimnak is kife­jezést adjak. Ferencz József.** Miklós király erre a következő táv­irati választ küldte: „Uralkodásom egész ideje alatt csá­szári és királyi felséged jóságának és jóakaratának számtalan bizonyítékával halmozott el. Montenegrónak király­sággá történt proklamálása alkalmával szolgáltatott újabb bizonysága azonban különösen kedves szivemnek, miért is fogadja felséged hálás köszönetemet úgy szerencsekivánataiért, valamint többi kegyes kívánságaiért, melyet or­szágimnak bizonyiára szerencsét hoz­nak. Miklós:“ A szerb kormány is táviratban üdvö­zölte a királyt. I. Miklós király és unokája, Sándor szerb trónörökös a koronázás­­fiú-ü nepélyen. A gazdag ember. C­sek ritkán történik, hogy ná­lunk egy gazdag embert lecsukja­nak. Mert sok fonák berendezé­sünk közé tartozik az is, hogy a szegély, nyomorult tolvajokat is gombban üldözik, mint a gaz­­dag-okat, holott emezeknél a nyo­morúság, a nélkülözés szánalomra méltó szempontja nem enyhíti a mát. Épen ezért némi elégtétel­es átjuk, hogy Zucker úr, a gaz­dag fővárosi kereskedő hurokra ker­ült,­rdem gazdagsága miatt érzett irigységünk idézi elő a kárörö­meit. Sőt ha Zucker úr vagyonát a­­ m né­zől elvonatkoztára tekint­­jük­k, szinte tisztelettel kellene vi­ze­­tetnünk a gyorsan semmiből tá­­m­­adt gazdagsága iránt. Hiszen az vo­lna a kívánatos, hogy minél töb­­ben tudjanak Magyarországon a munkájuk, a szorgalmuk által sz­­egény sorból felemelkedni. Ámde Zucker úr gazdagságát az a bűn, amelyért most letartózt­atták, meglehetősen gyanússá te­szi. Egy ember, aki százezrek bir­tokában képes volt alkalmazottai­t rávenni, hogy a tűzvész okozta kárt csalárd után nyereséggé vál­toztassák számára, mindenesetre olyan jellem, aki a gazdagság megszerzésénél nem igen válogat­hatott az eszközökben. Zuckernek, mikor a fővárosba jött, semmije sem volt. Nem ké­telkedünk benne, hogy szorgalmas ember lehetett, de hány szorgal­mas ember van az országban, aki a legnagyobb megerőltetés árán se tud többet elérni, mint hogy szerény megélhetését biztosítsa Ám ha a szorgalomhoz megfelelő lelkiismeretlenség járul, akkor már máskép megy a dolog. Amint most a biztosító intézetet, ki tud­ja, előzetesen hány és hány ezer embert károsított meg Zucker, amíg a százezreit összeharácsol­ta? Aki gazdagon ilyesmit tesz, mit tehetett, amíg szegény volt — azért, hogy gazdaggá legyen? S az ő erőszakos vagyongyűjtésével Zucker úr nem csupán azokat ká­rosította meg, akik vele szemben a rövidebbet húzták az életért való nehéz küzdelemben, de meg­károsította a magyar kereskedel­met is. Gazdasági életünknek nincs­­nagyobb szerencsétlensége, mint hogy üzleti világunk bizonyos csoportjai teljesen megbízhatla­­nok. Őszintén meg k­ell állapíta­nunk, hogy kereskedelmünknek nagyon rosz a hite. Ezt a rész hírt pedig a Zuckereknek köszön­hetjük, kik a tisztességes eleme­ket leszorítják a kereskedelem teréről. Mert lehet-e tisztességes eszközökkel a Zuckerek versenyét kiállani ? Kétszeresen örülünk tehát, hogy Zucker hurokra került, örülünk az igazság érdekében és örülünk a magyar kereskedelem érdekében, melynek­­becsületét csak a legkönyörtelenebb szigorú­ság alkalmazásával lehet megvé­deni és helyreállítani. Jön a fekete járvány. Berlinben és Bukarestben kolera van. Néhány gyanús eset történt a fővá­rosban, de eddig csak az egyikre vonat­kozólag végezték el a bakteriológiai vizsgálatot, amelynek eredménye sze­rint nem koleráról van szó. A belügy­minisztériumban nem tudnak kolerás betegről, bizonyítja a ma kiadott követ­kező jelentés. A belügyminisztériumba a legutóbbi huszonegy órában sem érkezett semmi­féle jelentés kolerában való megbetege­désről vagy koleragyanús esetekről. Megállapítható tehát, hogy a helyzet teljesen megnyugtató. E jelentés szerint talán a kelleténél nagyobb nyugodtsággal nézik a dolog fejlődését. Hogy semmi ok ne volna aggodalomra, alig hihető, mikor Ber­linben szaporodik a gyanús esetek szá­ma és Románia fővárosában, Bukarest­ben, mint alább olvasható, hivatalosan megállapították az ázsiai kolerát■ Gyanús pesti betegek. Az éjjel értesítették a Szent Gellért­­kórházi vezetőségét és a tiszti főorvost, hogy az Óvoda­ utcza 41. számú házában egy ember kolerában megbetegedett. Magyarevits Mláden dr. tiszti főorvos azonnal kiment. Az első emelet 17. számú lakásában, piszkos ágyban, nagy kínoktól gyötörve feküdt Vincze László pénzgyűjtő. A kis lakásban Vinczén és a feleségen kívül hat albérlő lakott. A tiszti főorvos rögtön intézkedett a Vincze Lászlót beszállították a Szent Gellért-kórházba. De beszállították a feleségét s az albérlőket is. Ezek Schulz József kovács, Hedrich János lakatos, Dobrecki István szerelő, özvegy Szalai Lászlóné, nyolc­vanhárom éves asszony, Schlick András kőműves és Orcananszki János kőműves. Valamennyit fertőztet­lenítették, de alaposan fertőztelenítet­­ték a lakást s az egész házat. Vincze László állapota rendkívül súlyos és aligha marad életben. Az albérlőket a megfigyelőbe vitték s öt napig nem eresztik ki a kórházból. Hogy Vinczé­­nek mi a baja, még nem állapították meg. A bakteriológiai vizsgálatot még az éjjel megtartották. Az első vizsgálat eredménye kedvező volt s nem találtak semmit, amiből kolerára következtet­hetnének. Mivel azonban Vincze álla­pota rendkívül súlyos, a vizsgálatot folytatják s a végleges eredményt csak egy-két nap múlva állapíthatják meg. Addig is, noha a vizsgálat eddigi ered­ménye szerint Vincze nem kolerás, minden óvóintézkedést a legszigorúb­ban végrehajtanak. Ma reggel nagy riadalom volt az Ál­talános Munkásbetegsegítőpénztárnak a Dob­ utcza 74. számú házában lévő ren­delőintézetében. Egy beteg hirtelen na­gyon rosszul lett s a várakozó betegek megrémültek, hogy kolerás beteggel voltak együtt. Cskhamar ott termett a kerületi tiszti orvos s elrendelte, hogy a beteget vigyék be a Szent Gellért-kór­házba és mindenkit, aki a rendelő inté­zetben volt s magát a rendelő­intézetet fertőtlenítsék. Fertőtlenítették a beteg­nek a Csengeri­ utcza 3. számú házában lévő lakását s az összes illetékes kerü­leti elülj­árókat értesítették, hogy kik voltak ma reggel a rendelőintézetben a azokat is, hozzátartozóikat is öt napig orvosi megfigyelés alatt tartják. Ma délelőtt a Külső Jászberényi-úton lévő bécsi téglagyárban, Ujbidó Miklós és Mintz Albin napszámosok hirtelen rosszul lettek, görcsök lepték meg és miután koleragyanúsnak találták őket, a Szent László-kórházba­­vitték. A rákosi rendező-pályaudvaron Aschenbrenner József napszámos kole­ragyanús tünetek között rosszul lett. A

Next