Friss Ujság, 1911. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1911-02-01 / 27. szám

-T '­Vi ■ XVI. évfolyam, 27. szám, Budapest, 1911. február 1. Szerda Ara 2 fill., vasár-és ünnepnap 4 SÍr. POLITIKAI NAPILAP. ___ __ _ Megjelenik hétfő kivételével mindennap A legújabb fogás. Az obstrukczió tehát megin­dult és vígan folyik tovább. Po­­lónyi kapitány vezeti és a koali­­cziósok követik abban a harcz­­ban, amelyben üres szavakkal, unalmas időöléssel akarnak árta­ni, minden áron ártani és azon az áron, hogy a kormánynak így lényegtelenül kellemetlen helyze­tet okozzanak egy pillanatra, sok-sok milliónyi károkat igye­keznek okozni az országnak. Polónyi mester most kieszelte, hogy a jegybank alapszabályait szakaszonként tárgyalja le a Ház. A koalícziósok természete­sen kapva kapnak tiszteletremél­tó vezérük eszméjén. Semmi kö­zük ahhoz, hogy ennek nincs semmi értelme, nekik az a fő, hogy az időt élik vele, hát ra­gaszkodnak hozzá. Hiszen ha ez a szándékuk gyakorlatot képez­ne, akkor ahány szerződést köt az állam vállalatokkal, bányák­kal stb. minden esetben az illető Szerződő fél c­egj­egy­zését és alapszabályait is le kellene tár­gyalnia a Háznak. Egészen világos és kétségbe­vonhatatlan, hogy a koalicziónak semmi egyéb czélja ezzel, mint az időtöltés. Ez hozzátartozik az ő karczmodorukhoz. Elvekkel, ér­vekkel hadakozniok már nem le­het. Az elvek harczához nincs meg bennök az ehhez szükséges tiszta múlt. Az elvek fegyvereit bepiszkították, összetördelték kor­miányzásuk alatt. Elveik hitelét rég elkótyavetyélték. Érveik sin­csenek. Az érvekhez józan belá­tás, megfontolás és tudás kell. Azonban hol van ma már az a naiv ember, aki ilyeneket téte­lez fel bennük. Nem marad hát egyéb hátra, mint hogy újra rabolják az or­szág idejét, amelyet pedig arra kellene immár kihasználni, hogy végre dolgozzunk és alkossunk már. Dolgozni, alkotni? Nekik ezek a fogalmak oly ellensége­­sek, mint az ördögnek a tömjén. Már csak azért is obstruálnak, hogy ezt lehetetlenné tegyék. De azért ne tessék meglepődni, majd ha teli szájjal, öblös torokkal ké­rik számon a kormány munkáját, amelyet épp ők tesznek lehetet­lenné. Azonban ez tovább nem tart­hat. Ennek a csúf játéknak vé­e­get kell vetnie, Polónyi úr ki­eszelhet, ilyen csínyeket, kivel vele együtt kiabálhatják utána, de a többségnek nem szabad ezeknek felülni. Az ország nem azért küldte a munkapártot ily óriási többségben a képviselő­­házba, hogy Polónyi úrékat, ha­nem a népet elégítsék ki. A rendőrség krónikájából. (Megmérgezett fiú. — Körözött rablógyilkos. — Öngyilkosok. — Tűz. — Félt a megvakulástól. — Vasúti elgázolás.) Tegnap este a Gyömrői­ út 105. szám alatt lévő téglagyárban hir­telen rosszul lett Businszky Kata­lin gyári munkásnő kilencz éves János nevű fia. A mentőket hívták hozzá és ezek megállapították, hogy a fiú marólágmérgezés kö­vetkeztében megbetegedett. Elmon­dotta a fiú, hogy egy 16—18 éves suhancz a gyár előtt egy sósbor­­szeszes üveget adott át neki. Az üvegben folyadék volt és a su­hancz igy szólt a fiúhoz: „Igyál ! ,­­ .­ . ,,,­­ A - v ■ m?. Iudta hogy mi van az üvegben, kúttá és csak később derült ki, hogy maró­súg volt. A súlyosan megsebesült gyermeket a Rókus-kórházba vit­ték. A gonosz suhanczot pedig a rendőrség nyomozza. A nyitrai büntetőtörvényszék vizsga­lóbí­rája táviratban értesí­tette a budapesti főkapitányságot, hogy Kollacsek Emil 25 éves bá­nyamunkás e hónap 16-án meg­gyilkolta Prihoda Andrást és a feleségét, Tábor Borbálát azu­tán elrabolt tőlük nyolc­van korona készpénzt, több ruhaneműt és öt darab arany gyűrűt. A zsákmány­­nyal megszökött. A nyomozás so­rán megállapították, hogy Barcs­­szent,kereszten megborotválkozott, felült, egy vonat második osztályú kocsijába és Budapest felé utazott. A rendőrség megindította a nyo­mozást. Ma reggel a Szerecsen­ utcza 46. számú házban Poch Margit húsz éves rendőri felügyelet alatt álló nő az első emeletről az udvarra ugrott. Súlyos sérülésével a Rókus kórházba vitték. Tettének okát nem tudják. — Kulcs Ernő hu­szonnégy éves szerelő Nagyfuva­­ros-utcza 8. számú lakásán maró­lúgot ivott. A Rókus-kórh­ázba vit­ték. Ma reggel Gelléri Bertalan Vas­­utcza 18. szám alatti asztalosmű­­helyében a kályhából kipattanó szikrától a forgács meggyuladt. A tüzet a VIII. kerületi tűzoltók ol­tották el. Az éjszaka az Egyetem­ téren az őrszemes rendőr egy gyanúsan vi­selkedő m­unkáskülsejű férfit szó­lított meg. Ez elmondta, hogy Ka­lauz Sámuel a neve, 48 éves czi­­pészsegéd, a Füzér­ utcza 38. szám alatt lakik, öngyilkosságot akart elkövetni, a Dunába akart ugrani. Elmondotta, hogy fél a megvaku­lástól, nem kap munkát s ez kese­rítette el. A főkapitányságon m­eg­­igértették, hogy lemond öngyilkos szándékáról, azután elbocsátották. Az éjszaka a ferenczvárosi pá­lyaudvar közelében a 3368. szám­i tolatómozdony elgázolta Laub Já­nos magyar államvasúti fékezőt. Laub a fején súlyos zúzódásokat szenvedett. Bevitték, a Szent Ist­­ván-kórházba.­ ­ Négy vasúti munkásfiatalra gázolt a vonat. Egy tizenötéves fia és két tizenegy éves leány. & ■■—r rí'— r ~- - -j»i vaiaiiiii ii.iír.i--i' iV -­ a képviselőház ülése. Justh Gyula a frankvitában Mára nagy napit jósoltak azzal kapcsolatban, hogy Justh Gyula szólal fel a bankvita során. Justh beszélt is, a nagy nap azonban inkább néhány lovagias ügyben csúcsosodott ki, amelyet barátsá­gos magyarázattal intéztek el. Az első szónok Jaczkó Pál volt, aki főként azért panaszkodott, hogy az osztrák-magyar banknál nincs elegendő magyar tisztviselő. Utána Schuller Rezső (szász) azt bizonyítja, hogy az önálló bank nyomán várható kamatlábemelk­e­­désnek a mi gazdasági viszo­nyaink közt komolyabb következ­ményei lehetnek, mint fejlettebb államokban. A nehézségek nem­csak átmeneti természetűek, de tartós megrázkódtatásoktól is fél­nünk kell. Mérlegelnünk kell azt is, hogy az osztrákok hogyan vi­selkednének velünk szemben a gaz­dasági különválás esetén. A bal­káni államok példája, amelyre az ellenzéki szónokok hivatkoztak, nem találó, mi éppen azért nem ál­líthatunk önálló bankot, mert nem élünk már balkáni viszonyok közt s óvatosabbnak kell lennünk a gazdasági kérdések kezelésében. A közös bank megfelel Ausztria és Magyarország érdekeinek, ezért elfogadja a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Most ,­­usth Gyula következett. Nem ismeri el törvényesnek és kö­.....~r-----------------------~rT-r—---------n­minf fia felezőnek azokat a megállapodá­sokat, melyeket a kormány az áruegyezmény és a bank dolgá­ban az osztrák kormánynyal kö­tött, mert ilyen idegá­­­lapodá­sok csak a törvényhozás fölhatalma­zásával köthetők. Kétségtelen, hogy a bank fölállítása az első lé­pés Magyarország gazdasági ön­állóságához. Közgazdasági önálló­ság­­nélkül nincs ipar, ipar nélkül nincs gazdaság, e nélkül pedig nincs függetlenség. Madarassy- Beck Gyula báró kétségbe vonta Magyarország önállóságát. Ezzel mint magyar képviselő rossz szol­gálatot, tett az országnak kifelé­­. Fölkiáltások a baloldalról: — Nagyon büszke a tudomá­nyára. Justh János: Azért lett báró. Madarassy-Beck Gyula báró: Ki az, ki mondta azt? (Nagy zaj a­ Ház minden oldalán.) Justh Gyula: Fejtegeti a koalí­­czió válságát. A fordulatot a poli­tikai életben annak idején az idéz­te elő, hogy a függetlenségi párt nem volt hajlandó a gazdasági önállóságot föláldozni a hatalom­ért. Úgy gondolkozott, hogy a ha­­­talom csak addig lehet értékes, m­íg a nemzet érdekében élhetünk vele. E nélkül csak hitvány rongy. Huszár Károly: Arról beszél­jen, igérte-e Lukács az önálló ban­kot vagy nem? (Nagy zaj.) Batthyány Tivadar gróf: Min­ket hiába ugrat a képviselő úr. Huszár Károly: Vagy komo­lyan harczulunk vagy nem. Justh Gyula: A függetlenségi

Next