Friss Ujság, 1911. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1911-02-01 / 27. szám

2 párt úgy is tud komolyan h­ar­­crolni, ha nem alkalmazkodik a Huszár eszejárásához. A függet­lenségi pártot azért az önzetlen­ségért, hogy elveit megbecsülve, a­ hatalomnak hátat fordított, a leg­könyörtelenebb támadások érték elismerés helyett. Hát nem inkább azok a kalandorpolitikusok, akik készek elveiket minden pillanat­ban cserben hagyni, hogy a ha­t­almon maradjanak. (Nagy zaj a jobboldalon.) Fölkiáltások balról: Mi van a készfizetéssel! Önök nem fognak meghalni érte. — Justh Gyula: Szemére lobbant­­ja a munkapártnak, hogy egzisz­­tencziáját lényeges elvének, a készfizetések föladásával kezdte. (Zajos fölkiáltások a jobboldalon: Hát önök meg tudták valósítani elveiket! Viharos kiáltások a szélsőbalol­dalon: Ott is hagytuk a hatalmat, nem ragaszkodtunk hozzá görcsö­sen, mint önök. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Ugron Zoltán: Kiesett a holló szájából a sajt. (Nagy derültség a munkapárton.) Zajos fölkiáltások a szélsőbalol­dalon: Vizet az öregnek! Justh Gyula folytatni akarja be­szédét. Fölkiáltanak a munkapár­ton: A beszédet nem szokás olvas­ni, tessék alkalmazkodni a ház­szabályokhoz! A Justh-párt nagy indulattal és zajjal fogadta a munkapártiak­nak ezt a kiáltását. Beck Lajos a munkapárt felé kiáltott: — Ez a parlamenti tisztesség! Hencz Károly a jobboldalról is­mételten átkiált Beck Lajos felé: — Hogy meri ön itt a száját ki­nyitni!! Justh Gyula: Nem olvasta a be­szédét, csak jegyzéseit használta. Erre a­ házszabály szerint joga ■v­an. Aki mást mond, valótlant ál­lít. Beszéde végén határozati ja­vaslatot nyújtott be, amely szerint a képviselőház mondja ki, hogy bizalmatlan a kormány iránt. Justh János az elnök fölszólítá­­sára kijelentette, hogy Madarassy Beck Gyulával szemben a követ­kező közbeszólást használta: — Büszke a tudományára, d­e hiszen beleszületett. Ezért lett báró. Amennyiben az elnök úgy talál­ja, hogy ez a kifejezés sérti a par­lamenti formákat, készséggel meg­követi érte a Házat. Tisza István gróf kijelentette, hogy legközelebb, talán már a holnapi ülésen, részletesen fog vá­laszolni Justh Gyula beszédére. Az ülés három órakor végző­dött.­ta, hanem hogy már régebb idő óta tartó viszony áldozata. A felfedezésről jelentést tettek a csendőrségen, amely hozzáfo­gott a nyomozáshoz. Első­sorb­an magát a kis leányt hallgatták ki. Eleinte konokul tagadott: — Nem igaz, nem tettem én semmi rosszat, — mondotta. — A, szomszéd gyerekekkel a hordón ugráltunk, úgy történt a bajom*­*. Hosszas faggatás után végüsr­­beismerte, hogy az orvosi vizsgá­latnak volt igaza. — A Mészáros néni fia, a Mi­hály bácsival voltam, — mondot­ta aztán. A csendőrök azonnal elővezet­ték ifjabb Mészáros Mihály hu­szonegyéves legényt, aki tiltakoz­va jelentette ki, hogy a kis leány vallomásából egy szó sem igaz. És amikor a kis leány közelebbi adatait vizsgálták a csendőrök, rájöttek arra, hogy azok valótla­nok és hogy ifjabb Mészáros Mi­hály ártatlan. Szabadon is bocsá­tották. A nyomozás más irányban in­dult meg ezután. És most ered­­m­énynyel. A Mészárosék szom­szédságában lakó Vonnák László ti­zenötéves suhancz volt a kis leány megrontója. Erdélyi Irma beismerte és részletesen elmondta, hogy a fiúval volt viszonya. A szembesítésnél a fiú konokul tagadott. És ekkor váratlanul új, u­gyancsak szörnyű bűne pattant ki. A kis leány, akit úgy látszik kihozott sodrából „kedveseinek tagadása, dühösen kitört: — Nem-e? Hát, amikor ott volt az Anna testvéred? Aztán vele is ezt tetted? A csendőrök most ez irányban kutattak és megállapították, hogy a megbomlott suhancz a saját ti­­zenöt éves húgát is megrontotta. A csendőrök a fiút letartóztat­ták, a nyomozást pedig folytatják. Halottrabló gazdaasszony. Hová lettek a gazdag ember ezrei? Debreczen, január 31. Nemrégiben halt meg Debre­­czenben Jeney Dezső, volt városi hivatalnok. Az öreg Jeneyt min­denki gazdag embernek tudta és annyival nagyobb volt az örökö­sök meglepetése, amikor a hagya­tékban sem pénzt, sem értékpapí­rokat, sem ékszereket nem talál­tak, noha biztosan tudták, hogy mind a háromból bőven volt az öreg urnak Jeney Jenő, festőművész, az el­hunyt fia néhány héttel ezelőtt megjelent a rendőrségnél és felje­lentést tett ismeretlen tettes ellen, aki édesapját, Jeney Dezső volt városi hivatalnokot, halála után kifosztotta. A rendőrség titokban folytatta a vizsgálatot s megállapította, hogy Jeney Dezsőnek összes kész­pénze, értékpapírja és egyéb érté­kes holmija eltűnt. A gyanú Kecskés Julianna szü­lésznője, Jeney volt gazdasszonyá­ra irány­ít, aki az öreg ur mellett volt éveken keresztül. Ismerte a gazdája vagyoni viszonyait s any­­nyira behizelegte magát a kegyei­be, hogy Jeney a gyermekeit sem engedte magához. Mikor az öreg urat eltemették, a gyermekek szétnéztek a lakás­ban s nagy volt a meglepetésük, hogy a lakásban egyetlen értékes ékszert és pénzt nem találtak. Kecskés Julianna a temetés után elköltözött Jeney Dezső lakásá­ról. Az elhunyt egyik fia, Jeney Je­nő megtette a panaszt és a rend­őrség több heti vizsgálata után kiderült, hogy Kecskés Julianna vitte el a több ezer koronára rugó hagyatékot. Mikor Jeney meg­halt, Kecskés Julia leakasztotta a halott melléről az Íróasztal kul­csát. A gazdaasszony elsősorban egy nagyobb betétet vett fel az Alföldi Takarékpénztártól, továb­bá értékesítette az elhunyt éksze­reit és sorsjegyeit. Még nincs megállapítva, hogy az elrabolt hagyaték mily össze­lát,képvisel. A rendőrség Kecskés Iildmmniát letartóztatta és kihall­­gatását­ folytatja. A házkutatás Kakaár­áivai a halottrabló asszony­­­irán"több ezer korona készpénzt találtak. Két kérvény a Kúrián. Az élesdi és a szakai választás. Az általános képviselőválasztá­sok idején a bihar megyei Élesden Zathureczky István munkapárti jelöltet választották meg Farkas­­házy Zsigmond dr., Justh-párti addigi képviselővel szemben. A kisebbségben maradt párt kér­vényét ma tárgyalta Sebestyén Mihály elnöklésével a kúria első választási tanácsa. A kérvényező­ket Aigner Adolf képviselte, a megtámadott képviselőt Tetétleni Ármin dr., a választást védő vá­lasztókat Hiller József dr. védte, aki terjedelmes ellenkérvényt nyújtott be, melyet a kúria el is fogadott. Miután alaki kifogást nem emeltek, a kérvényezők meghatal­mazottja ismertette a kérvény tartalmát. Elmondta, hogy Far­­kasházy Zsigmond eddigi képvi­selő nagy szeretetben részesült a túlnyomóan román ajkú választók előtt. A munkapárt több jelöltet iparkodott felléptetni, de Zathu­reczky czéczkei földbirtokoson kí­vül senki sem vállalkozott. A v v­á­­lasztást megelőző néhány napon, pénzzel és pálinkával árasztották el a műveletlen oláh népet, me­lyet előbb félholtra itattak, az­után, mint a nyájat terelték a szavazó urnához. Megtörtént az­után, hogy 30—50 főnyi függet­lenségi választót csendőrszuro­nyok közt hajtottak a munkapár­ti táborba. Felsorol 933 vesztege­tési esetet s arra kéri a Kúriát, hogy az érvénytelenségi okok alapján a választást megsemmi­sítse s egyúttal kimondani ,hogy a fertőzött szavazatok levonásá­val, nem Zathureczky István, ha­nem Farkasházy Zsigmond nyerte el az érvényes szavazatok általá­nos többségét s igy ő az élesdi ke­rület megválasztott képviselője. A tárgyalást holnap folytatják. Ugyancsak ma tárgyalta a Kú­ria második választási tanácsa Zachár Emil elnöklete alatt Szluha Pál Kossuth-párti képvi­selő szakcsi megválasztása ellen benyújtott kérvényt, melyet meg­vesztegetés miatt kért a kisebb­ségben maradt munkapárt ér­vénytelennek kimondani. A kérvényezőket Gábor Illés és Muzsik István dr. képviselik, a megtámadott képviselőt Edvi-Illés Károly, a választást védő válasz­tókat Kardos Béla dr. védik. A kérvény az 1899. évi XV. t.­ez. 3. szakasz második pontja alapján kéri Szluha Pál megválasztását feltétlenül érvénytelennek kimon­dani. Elmondja, hogy a választást megelőzőleg Szluha kortesei min­denütt erőszakoskodtak s a mun­kapárt számos hivét ijesztették el a szavazástól. A kérvény szerint Szluha pénzt ígért és adott a rá szavazóknak .Szakoson ugyanis három jelölt lépett fel, a már el­hunyt Jeszenszky Andor csibráki földbirtokos munkapárti pro­grammal, Szemere - Schamotzil Kálmán, a 48-as szabad gazdák jelöltje és Szluha Pál 48-as Kos­suth-párti programmal. A választást megelőző éjjelen Szemere párthíveit felszólította­, hogy csak arra szavazzanak, ak­i jobban megfizeti őket. így történt azután, hogy Szemerére­­ szava­zott le, Jeszenszkyre 1014, Szluhá­­ra pedig 1291 szavazat esett s igy 276 szótöbbséggel őt választották meg képviselővé. Este azután a gazdák, mikor le­szavaztak Szluhára, jelentkeztek a pénzért, azonban Szluha elutazott. Az egyik kortes levélben is kér­te a pénzt Szluhától, mire ez vá­laszolt is, de pénzt nem küldött. Ezt a két eredeti levelet a kérvé­nyezők meghatalmazottja fel is olvasta s a kúria elé terjesztette. A lilomtipró suhancz. Egy tizenötéves fiu és két tizenegy éves leány. Nagykáta, január 31. A szegény és elhagyatott gyer­mek szomorú és csúnya drámája az, ami most foglalkoztatja a nagykátai csendőrséget. Egy ti­zenötéves fiú megrontott két kis­leányt, akik közül az egyik a sa­ját húga. Az eset részletei a kö­vetkezők­­: A gyermekmenhely Pichó Mé­száros Mih­álynénál helyezett el egy Erdélyi Irma nevű kis­lányt. A gyermek szépen fejlődött. Az utóbbi időben azonban a gyer­­mekmenh­ely ellenőrző orvosa úgy találta, hogy a kis leány mind rosszabb szikiben van, egészen el­gyöngült és alig vánszorog. Lel­kiismeretes és tüzetes vizsgálat után megállapította, hogy a kis leányt megrontották. A szerencsétlen gyermeket azon­nal felküldte a gyermekmenhely központjába, ahol még egyszer megvizsgálták az orvosok és meg­állapították, hogy a kis leány nem egyetlen merénylet áldoza­ FRISS ÚJSÁG 1911. február 1. A delegácziók. A 48-asok mozgalma. A magyar delegáczió is, az osz­trák is teljes erővel működik. A negyvennyolczasok felvonulnak! A magyar delegáczióban moz­galmat is vártak ma. Napok óta beszélik ugyanis, hogy a nem de­legátus negyvenyolczas képvise­lők is részt akarnak venni bot­­ránycsinálás okából a delegácziók­ ülésén. Ma este a tengerészeti bi­zottság tanácskozott és ezen már tényleg meg is jelent több olyan függetlenségi párti, aki nem tagja a bizottságnak. Bevonultak az ülésre: Batthyány Pál gróf, Frá­ter Lóránt és Lovászy Márton. Csöndesen léptek a terembe, úgy, hogy megjelenésük nem okozott meglepetést. Miklós Ödön kérdést intéz Chiary nyugalmazott" admirális egy nyilatkozatáról, amire Mon­­tecuccoli tengernagy megnyugta­tóan válaszol. A tengerészeti költségvetés tár­gyalására tértek át. Miklós Ödön elfogadja, Chorin Ferencz köve­teli, hogy ipari részesedésünk a tengerészetnél is a kvóta arányá­ban történjék. Batthyány Tivadar gróf ellene beszél a költségeknek. A jelen volt függetlenségiek él­jenzésbe törtek ki a beszéd befeje­zése után. Héderváry gróf miniszterelnök hosszabb beszédben megvédi a flottaprogrammot, amelyért a kor­mány az ország közgazdasági ér­dekeit szem előtt tartván, a fele­lősséget vállalja. Nem áll az sem, amit Batthyány mond, hogy az a követelés mint szervezeti kérdés nem tartozik a delegáczió elé. A költségeket bírja az ország, anél­kül, hogy­ erejét túlfeszítse.

Next