Friss Ujság, 1911. május (16. évfolyam, 104-128. szám)

1911-05-03 / 104. szám

2­ ri függetlenségi párt, Vámos Hen­rik dr., a liga nagyváradi fiókjá­nak, Berényi Ármin dr., a békés­csabai, Espersit János a makói, Ver­tán Etele pedig a battonyai függetlenségi párt üdvözletét tol­mácsolta. A románok most Pop-Csicsó Istvánt kívánták hallani, aki be­­szédet is mondott. Nagy örömmel töltötte el őt is és az egész román­ságot,, — mondotta — hogy a Justh-párt szakított az előítéletek­kel s leszállt a nép közé, szövetke­zett a munkásokkal­ A szövetke­zést országos fontosságúnak tart­ja, mert a boldog Magyarország ígéretét hordja magában. Az egész románság rendületlen híve az ál­talános, egyenlő és titkos választó­jognak. Most Bédi-St­immer Róza akart beszélni a nők választójoga érde­kében. Spádi Adéllal, egy másik feminista apostollal együtt jelent meg s már előbb is mindketten nagy lármát csaptak, hogy Bédi beszélhessen. — Főzőkanalat nekik! Menje­nek a konyhába! — kiáltozott rá­juk a közönség. A gyűlés rendező­sége a rendőrség álláspontjához képest a szólásjogot Béditél meg­tagadta. Ezután megalakították a válasz­tójogi liga aradi fiókját, majd föl­olvasták az üdvözlő táviratokat. Malek Lajos a gyűlést este fél­hét óra tájban berekesztette. szén járt, amikor az eleje bekanya­rodott az Andrássy-útra. Néhol idegen ajkú dal is hangzott a soka­ságban, így az ácsok szervezeté­ben, amelynek elején feltűnt öt-hat czilindert viselő munkás. Ezek mind hamburgi német emberek, a­kik a maguk nyelvén énekeltek és talán a legvidámabbak voltak, re­mekbe faragott ácsjelvényükkel, a­melyet tele aggattak széles vörös pántlikával. A körúton végig a ligetbe tartott a menet. Kiérve, a millennáris­ em­­lék előtt megállt a menet és részt­vevői programm szerint megosz­lottak, hogy a gyűlésekre vonulja­nak. A vas- és fémmunkások sere­ge befordult az Aréna-útra és Thö­­köly-úti otthonába ment gyülésez­­ni. A többiek a Trieszti nőhöz, a Zöld vadászhoz czímzett vendéglő­be, a Garibaldi-kertbe és Nagy Amadeusz vendéglőjébe vonultak. A Trieszti nő vendéglői kertjé­ben Bokányi Dezső beszélt. Május elsejének jelentőségét fejtegette,­ mint a munkásság ünnepét, ame­lyet a munka, a béke és a kultúra jegyében ülnek meg. Béke kell a munkához, amely "kultúrát teremt Ha forradalmat hirdetnek is, csak ez a czéljuk vele, mert a társadal­mat nem tudják másképen meg­tisztítani a történelmi konzervatiz­­mustól. Most, amikor a választójog ismét a politikai élet homlokterébe került, kétszeres kötelessége a mun­kásságnak, hogy talpon legyen és a maga nagy hatalmával, az utcza erejével, ha kell kierőszakolja a választójogot, amely ellen a reak­­c­ionárius, a klerikális és feudális elemek összefogtak. Nekik most kell megmutatni, hogy a párt dia­dalmasan meg tudja állni helyét. Ez a mai május elsejének magyar­­országi jelentősége.. Hasonló szellemben beszéltek a gyűléseken a többi szónokok: Bu­­chinger Manó, Klárik Ferencz és Rády József. A munkásság májusi ünnepe Bararussszer ember körmenete. A naptár vörösbetűs ünnepei kö­zött ez a feketebetűs ünnep a vörös május elseje. A társadalom nagy magábaszállásának a napja, ami­kor a munkás százezrek összefont, pihenő karja figyelmeztet, hogy mindennek az alapja a teremtő munka. A magábaszállás napja, de nem a bű­nbánásé, a szomorúságé. Nem az ég felé fordítják az ünnep­lő emberek a szemüket, hanem a föld felé. A műhelyek csendje, a gyárak némasága, a munkástömegek élet­vidámsága és harczrakészsége ün­nepelte május vörös ünnepét. Az ünnep legszebb, legharczo­­sabb része pedig a munkásság ut­­czai felvonulása volt. Hatalmas, végnélküli menet haladt végig a főváros nagy utczáin és mintha a föld dobbant volna meg a munkás­zászlóaljak lépéseinek a dübörgé­sétől. A Tisza Kálmán­ térről indult a tömeg. Vagy harmincz­ezer ember három hatalmas oszlopban, zárt négyes sorokban. Az után is, két­félés, mindenfelé rengeteg nézőkö­zönség. A Rákóczi-úton már kibon­takozott a roppant embersor. Han­gos, harczos lett tőlük az utcza. Különösen sokat éljenezték a vá­lasztójogot. Hangzottak a jelsza­vak: — Éljenek a hazátlan bitangok! — Papok helyett tanítót! — Le a dunaparti állatkerttel! — Jöjjön a népparlament! Le a vnajomczirkuszszal! Közben a körúton végig már egészen kibontakozott a menet, a vége még a Rákóczi-út külső ré­ FRISS UJS­É­G 1911. május 3. „Jönnek a vezérek!“ ■iBüiariBi m'Tir.siw.rir■ ~TT-ühT. lllTfi írássin­fazárs a n­atálisa. Ledobta magát emeletr­i Iszonyatos jelenetnek voltak ta­núi ma reggel a Mária Valéria­­utcza járókelői. Az Angol király­­nő­-szálló második emeletén, egy nyitott ablakban megjelent egy női alak. Kevés ideig tébolyodott nézéssel meredt le a mély utczába, aztán elrúgta magát az ab­lakdesz­­káról és hatalmas ívben levágó­dott a kövezetre, ahol halálra zúz­ta magát. A szerencsétlen terem­tés egy harmadnapos asszony, aki­nek finom szőke fejére csak teg­napelőtt tették fel a menyasszo­nyi koszorút, a neve: Kanders Róbertné Melczer Frida. A bor­zalmas öngyilkosság részletei ezek:­­ Esküvő, nászút. Vasárnap délután fényes eskü­vő volt Székesfehérvárott. Egy előkelő kereskedő­ család leányát, a szép Melczer Fridát vitte oltár elé Kanders Róbert prágai keres­kedő. A fiatal pár vasárnap nász­útra indult és Budapestre érkezve, az Angol királynő­ben szállt meg. A délután elkocsikáztak, éjszaka egy orfeumban mulattak, éjfél­ után egy­ órakor tértek haza. A 61-es szoba Fáradtan feküdtek le és a szál­lodai személyzet annyit tud, hogy a fiatal asszony nagyon korán kelt. Piros papucsban, pongyolá­ban kijött a folyosóra és idegesen fel-alá járkált. A folyosón Hor­váth János czipőtisztító és Brun­ner Jánosné szobaasszony figyel­messé lettek a viselkedésére. A második emeletről tétovázva fel­ment a harmadik emeletre, meg visszajött. Aztán egy sarokba húz­ta magát és könnyezni kezdett. Nem merték megszólítani. Ott­hagyták. Amikor a fiatal asszony magára maradt, benyitott a leg­közelebbi lakosztályba. Aztán egy másikba. A 61-esbe bement. Nyi­tott ablakot keresett, így történt. A 61-es számú szoba ablaka nyitva volt. Az életunt asszony egy-k­ét pillanatig tétovázott, ak­kor hirtelen elhatározással az ablakhoz lépett és leve­tette magát az utcza köve­zetére. Estében a lábával nekivágódott egy éppen arra haladó m­affiának, de már a következő pillanat­ban szétlocscsant agyvelő­vel terült el a kövezeten. A borzalmas jelenetnek szemta­núja volt egy rendőr, aki nyom­ban értesítette a mentőket, mire azonban ezek a helyszínre érkez­tek, Randersné már halott volt. Az idegek! Nem hagyott hátra levelet, sen­ki még csak nem is sejti, mi ül­dözhette a halálba. Lesújtott férje ott zokog a szálló szobájában, ahol öcscse vigyáz reá. Mind a ketten azt mondják, hogy nem tudják megérteni a történteket. A férj azt hiszi, hogy felesége az őrület egy hirtelen rohamában ugrott a halálba, mert erre egyéb oka nem is lehetett. Nyílt­ tér. Férfi-öltöny 25 kora. mérték után finom szövetekből. Remek sza­bás, elegáns kivilel. Lichtmann L. szabó, Bpest, Rotten­biller­ u. 4/a. Vidékre minták kérni. Ha kedves az élete, tartsa rendben az emésztőszerveit, mert a legtöbb betegségnek a rossz gyomor és a rendetlen emésztés az alapoka. A gyomor rendbentartására az orvosok egybehangzó véleménye szerint páratlanul áll hatására nézve a természetes Feresic József­­keserűvíz, mely kíméletes, gyors és biztos hatása által tűnik ki s melynek ezért egy háztartás­ban sem szabadna hiányozni. A legcsekélyebb gyomorrontás esetében is Va borospohárnyi valódi Ferenc József-keserüvizet kell meginni, hogy a nagyobb bajnak elejét vegyük. Béke a vitás sorsjegy dolgában. 15 darab ezres. Egy hótiszegény lugosi építésze­ti rajzoló, névszerint Wanderlicht Konrád, mint­ ezt a Friss Újság pár nappal ezelőtt megírta, abban a rettentő szerencsében részesült, hogy a 33.378. számú nyolc­ad osz­tály sorsjegye megnyerte a négy­­­­százezer koronás főnyereményt. Nem volt azonban sok köszönet a nyereményben, amelyből negyven­ezer korona jutott volna rá, mert Wanderlicht a kelleténél későbben küldte be a sorsjegyet elárusító­ Gaedicke-bankházba az úgyneve­zett megújítási részletet. Közben leutazott hozzá a bankház két em­bere és háromezer koronáért meg­vette tőle a nyerő sorsjegyet. Wanderlicht, aki meg volt győ­ződve, hogy vele csalás történt, ügyvédjével megtette a feljelentést Gaedicke-ék ellen a rendőrségen, mely az eljárást meg is indította. Perre azonban mé­gsem kerül a dolog, mert a felek időközben kibé­kültek, amennyiben Wanderlicht a mai nap folyamán tizenötezer koro­na kártérítésben részesült a bankház részéről és en­nek alapján visszavonta a feljelentést. Ezzel aztán egyszers mindenkor­­ra véget ért ez a kétségtelenül ér­dekes kis esemény, amelyre vonat­kozólag még a legfurfangosabb fiskális­ koponya sem tudta volna megállapítani, hogy­­ kinek az oldalán van az igazság.

Next