Friss Ujság, 1911. május (16. évfolyam, 104-128. szám)
1911-05-03 / 104. szám
2 ri függetlenségi párt, Vámos Henrik dr., a liga nagyváradi fiókjának, Berényi Ármin dr., a békéscsabai, Espersit János a makói, Vertán Etele pedig a battonyai függetlenségi párt üdvözletét tolmácsolta. A románok most Pop-Csicsó Istvánt kívánták hallani, aki beszédet is mondott. Nagy örömmel töltötte el őt is és az egész románságot,, — mondotta — hogy a Justh-párt szakított az előítéletekkel s leszállt a nép közé, szövetkezett a munkásokkal A szövetkezést országos fontosságúnak tartja, mert a boldog Magyarország ígéretét hordja magában. Az egész románság rendületlen híve az általános, egyenlő és titkos választójognak. Most Bédi-Stimmer Róza akart beszélni a nők választójoga érdekében. Spádi Adéllal, egy másik feminista apostollal együtt jelent meg s már előbb is mindketten nagy lármát csaptak, hogy Bédi beszélhessen. — Főzőkanalat nekik! Menjenek a konyhába! — kiáltozott rájuk a közönség. A gyűlés rendezősége a rendőrség álláspontjához képest a szólásjogot Béditél megtagadta. Ezután megalakították a választójogi liga aradi fiókját, majd fölolvasták az üdvözlő táviratokat. Malek Lajos a gyűlést este félhét óra tájban berekesztette. szén járt, amikor az eleje bekanyarodott az Andrássy-útra. Néhol idegen ajkú dal is hangzott a sokaságban, így az ácsok szervezetében, amelynek elején feltűnt öt-hat czilindert viselő munkás. Ezek mind hamburgi német emberek, akik a maguk nyelvén énekeltek és talán a legvidámabbak voltak, remekbe faragott ácsjelvényükkel, amelyet tele aggattak széles vörös pántlikával. A körúton végig a ligetbe tartott a menet. Kiérve, a millennáris emlék előtt megállt a menet és résztvevői programm szerint megoszlottak, hogy a gyűlésekre vonuljanak. A vas- és fémmunkások serege befordult az Aréna-útra és Thököly-úti otthonába ment gyülésezni. A többiek a Trieszti nőhöz, a Zöld vadászhoz czímzett vendéglőbe, a Garibaldi-kertbe és Nagy Amadeusz vendéglőjébe vonultak. A Trieszti nő vendéglői kertjében Bokányi Dezső beszélt. Május elsejének jelentőségét fejtegette, mint a munkásság ünnepét, amelyet a munka, a béke és a kultúra jegyében ülnek meg. Béke kell a munkához, amely "kultúrát teremt Ha forradalmat hirdetnek is, csak ez a czéljuk vele, mert a társadalmat nem tudják másképen megtisztítani a történelmi konzervatizmustól. Most, amikor a választójog ismét a politikai élet homlokterébe került, kétszeres kötelessége a munkásságnak, hogy talpon legyen és a maga nagy hatalmával, az utcza erejével, ha kell kierőszakolja a választójogot, amely ellen a reakcionárius, a klerikális és feudális elemek összefogtak. Nekik most kell megmutatni, hogy a párt diadalmasan meg tudja állni helyét. Ez a mai május elsejének magyarországi jelentősége.. Hasonló szellemben beszéltek a gyűléseken a többi szónokok: Buchinger Manó, Klárik Ferencz és Rády József. A munkásság májusi ünnepe Bararussszer ember körmenete. A naptár vörösbetűs ünnepei között ez a feketebetűs ünnep a vörös május elseje. A társadalom nagy magábaszállásának a napja, amikor a munkás százezrek összefont, pihenő karja figyelmeztet, hogy mindennek az alapja a teremtő munka. A magábaszállás napja, de nem a bűnbánásé, a szomorúságé. Nem az ég felé fordítják az ünneplő emberek a szemüket, hanem a föld felé. A műhelyek csendje, a gyárak némasága, a munkástömegek életvidámsága és harczrakészsége ünnepelte május vörös ünnepét. Az ünnep legszebb, legharczosabb része pedig a munkásság utczai felvonulása volt. Hatalmas, végnélküli menet haladt végig a főváros nagy utczáin és mintha a föld dobbant volna meg a munkászászlóaljak lépéseinek a dübörgésétől. A Tisza Kálmán térről indult a tömeg. Vagy harminczezer ember három hatalmas oszlopban, zárt négyes sorokban. Az után is, kétfélés, mindenfelé rengeteg nézőközönség. A Rákóczi-úton már kibontakozott a roppant embersor. Hangos, harczos lett tőlük az utcza. Különösen sokat éljenezték a választójogot. Hangzottak a jelszavak: — Éljenek a hazátlan bitangok! — Papok helyett tanítót! — Le a dunaparti állatkerttel! — Jöjjön a népparlament! Le a vnajomczirkuszszal! Közben a körúton végig már egészen kibontakozott a menet, a vége még a Rákóczi-út külső ré FRISS UJSÉG 1911. május 3. „Jönnek a vezérek!“ ■iBüiariBi m'Tir.siw.rir■ ~TT-ühT. lllTfi írássinfazárs a natálisa. Ledobta magát emeletri Iszonyatos jelenetnek voltak tanúi ma reggel a Mária Valériautcza járókelői. Az Angol királynő-szálló második emeletén, egy nyitott ablakban megjelent egy női alak. Kevés ideig tébolyodott nézéssel meredt le a mély utczába, aztán elrúgta magát az ablakdeszkáról és hatalmas ívben levágódott a kövezetre, ahol halálra zúzta magát. A szerencsétlen teremtés egy harmadnapos asszony, akinek finom szőke fejére csak tegnapelőtt tették fel a menyasszonyi koszorút, a neve: Kanders Róbertné Melczer Frida. A borzalmas öngyilkosság részletei ezek: Esküvő, nászút. Vasárnap délután fényes esküvő volt Székesfehérvárott. Egy előkelő kereskedő család leányát, a szép Melczer Fridát vitte oltár elé Kanders Róbert prágai kereskedő. A fiatal pár vasárnap nászútra indult és Budapestre érkezve, az Angol királynőben szállt meg. A délután elkocsikáztak, éjszaka egy orfeumban mulattak, éjfél után egy órakor tértek haza. A 61-es szoba Fáradtan feküdtek le és a szállodai személyzet annyit tud, hogy a fiatal asszony nagyon korán kelt. Piros papucsban, pongyolában kijött a folyosóra és idegesen fel-alá járkált. A folyosón Horváth János czipőtisztító és Brunner Jánosné szobaasszony figyelmessé lettek a viselkedésére. A második emeletről tétovázva felment a harmadik emeletre, meg visszajött. Aztán egy sarokba húzta magát és könnyezni kezdett. Nem merték megszólítani. Otthagyták. Amikor a fiatal asszony magára maradt, benyitott a legközelebbi lakosztályba. Aztán egy másikba. A 61-esbe bement. Nyitott ablakot keresett, így történt. A 61-es számú szoba ablaka nyitva volt. Az életunt asszony egy-két pillanatig tétovázott, akkor hirtelen elhatározással az ablakhoz lépett és levetette magát az utcza kövezetére. Estében a lábával nekivágódott egy éppen arra haladó maffiának, de már a következő pillanatban szétlocscsant agyvelővel terült el a kövezeten. A borzalmas jelenetnek szemtanúja volt egy rendőr, aki nyomban értesítette a mentőket, mire azonban ezek a helyszínre érkeztek, Randersné már halott volt. Az idegek! Nem hagyott hátra levelet, senki még csak nem is sejti, mi üldözhette a halálba. Lesújtott férje ott zokog a szálló szobájában, ahol öcscse vigyáz reá. Mind a ketten azt mondják, hogy nem tudják megérteni a történteket. A férj azt hiszi, hogy felesége az őrület egy hirtelen rohamában ugrott a halálba, mert erre egyéb oka nem is lehetett. Nyílt tér. Férfi-öltöny 25 kora. mérték után finom szövetekből. Remek szabás, elegáns kivilel. Lichtmann L. szabó, Bpest, Rottenbiller u. 4/a. Vidékre minták kérni. Ha kedves az élete, tartsa rendben az emésztőszerveit, mert a legtöbb betegségnek a rossz gyomor és a rendetlen emésztés az alapoka. A gyomor rendbentartására az orvosok egybehangzó véleménye szerint páratlanul áll hatására nézve a természetes Feresic Józsefkeserűvíz, mely kíméletes, gyors és biztos hatása által tűnik ki s melynek ezért egy háztartásban sem szabadna hiányozni. A legcsekélyebb gyomorrontás esetében is Va borospohárnyi valódi Ferenc József-keserüvizet kell meginni, hogy a nagyobb bajnak elejét vegyük. Béke a vitás sorsjegy dolgában. 15 darab ezres. Egy hótiszegény lugosi építészeti rajzoló, névszerint Wanderlicht Konrád, mint ezt a Friss Újság pár nappal ezelőtt megírta, abban a rettentő szerencsében részesült, hogy a 33.378. számú nyolcad osztály sorsjegye megnyerte a négyszázezer koronás főnyereményt. Nem volt azonban sok köszönet a nyereményben, amelyből negyvenezer korona jutott volna rá, mert Wanderlicht a kelleténél későbben küldte be a sorsjegyet elárusító Gaedicke-bankházba az úgynevezett megújítási részletet. Közben leutazott hozzá a bankház két embere és háromezer koronáért megvette tőle a nyerő sorsjegyet. Wanderlicht, aki meg volt győződve, hogy vele csalás történt, ügyvédjével megtette a feljelentést Gaedicke-ék ellen a rendőrségen, mely az eljárást meg is indította. Perre azonban mégsem kerül a dolog, mert a felek időközben kibékültek, amennyiben Wanderlicht a mai nap folyamán tizenötezer korona kártérítésben részesült a bankház részéről és ennek alapján visszavonta a feljelentést. Ezzel aztán egyszers mindenkorra véget ért ez a kétségtelenül érdekes kis esemény, amelyre vonatkozólag még a legfurfangosabb fiskális koponya sem tudta volna megállapítani, hogy kinek az oldalán van az igazság.