Friss Ujság, 1911. július (16. évfolyam, 155-180. szám)
1911-07-01 / 155. szám
Budapest, 1911. Julius 1. Szombat Ára 2 fill., vasár- és ünnepnap 4 Il. évfolyam, 155. szám. ^Ll | I ^ KA ( NAP I A P. Hff Megjelenik hétfő kivételével mindennap A NAGY EURÓPAI VERSENYZŐI. L. Védrines megérkezése Brüsszelbe. — 2. Sommer üdvözli Kimi Kerlinget. — 3. Beaumont felszállás előtt. — 4. Widart megérkezése. 5. Wynmalen megérkezése. --6. Gibert repül Brüsszel felé. Belemagyarázók. Lukács László pénzügyminiszer a napokban a pénzügyi bizottságban egy odavetett megjegyést tett a pártalakulásokról. Kiejtette, hogy a katonai javaslati megszavazása mindennél sürősebb érdek, azután pedig jöhetek új alakulások a politikában. Ezt az ártatlan megjegyzést feladták és sokféleképen elkezdték m magyarázni. Főképpen úgy szerették volna a pénzügyminiszter szavait értelmezni, mintha azok a nemzeti munkapárt fenállása ellen lettek olna irányozva. Ez a feltevés már csak azért is nevetséges, mert hiszen Lukács László a munkapárt minisztere, e párt megaltotásában és fellendítésében tevékeny részt vett és tudtunkkal e ■árt ellen semmiféle kifogásaem lehet. Sőt nincs is, mert enek ellenkezőjét mindig hangozotta és feltünteti. Viszont aunkapárt a pénzügyminiszter ánt mindig a legnagyobb bizalit és ragaszkodást mutatta s et gy harczokban megvédelmezte. Mi szüksége volna tehát Luicsnak arra, hogy más alakulást várjon? És mi szüksége volna rá magának az országnak? Mióta a munkapárt uralkodik, konszolidálódtak a viszonyok, nyugalom és rend van minden téren s az ország fejlődhetik? Kényszerű szükség nélkül ezen józan ember változtani nem akarhat. Kényszerű szükséget pedig sehol se látunk. Hát egészen nyilvánvaló, hogy Lukács pénzügyminiszter szavainak olyan értelmet, mint hogyha ő a nemzeti munkapárt létét megbolygatni akarná, adni nem lehet. És mégis félremagyarázták a szavait? Nos igen, akiknek óhajuk volna, hogy a munkapárt megbomoljon és akiknek ez érdekük lenne, azok szerették volna a miniszter nyilatkozatát felfújni és a maga valójából kiforgatni. Egyszerűen beleolvasták a saját vágyukat a miniszter szavaiba. Lukács László azonban már kijelentette, hogy ezekre a mohó belemagyarázókra legközelebb rá fog cáfolni. Leginkább pedig maga az ország fog rájuk cáfolni azzal, hogy zavart áhítozó fondorlataikat félrelökve, eddigi politikája mellett híven és tömören ki fog tartani. Túl vagyunk azon a szomorú korszakon, mikor áskálódások intézték a nemzet sorsát. A hazaáruló honvédfőhadnagy. Szembesítették Simonideszt a följelentővel. Ismeretes az a szenzácziós hazaárulási ügy, amely ennek az évnek április havában történt, amikor is egy Kossy Andor nevű ember följelentése alapján Bécsben letartóztatták Simonides Ödön volt honvédhadnagyot. Simonides azóta a bécsi Landesgericht foglya és konokul tagad.A napokban szembesítették vádlójával, Kossy Andorral. Kossy Andor kihallgatása. Schaup József dr., a Landesgericht vizsgálóbirája eskü alatt hallgatta ki Kossy Andort, aki Simonidest a hatóság kezére játszotta. Schaup dr. a következő kérdéseket intézte a tanúhoz: — Honnan és mióta ismeri tanú Simonides Ödön volt magyar királyi honvédhadnagyot? — Évek óta még mint Ludovika akadémiai növendéket ismerem, testvér öcsémmel együtt tanult. — Van-e önök között valamilyen rokoni kötelék ? — Nincs. — Ellenséges viszonyban áll-e vádlottal, vagy történt e önök között valaha olyan esemény, a miért oka volna neheztelnie rá. — Nem állok ellenséges viszonyban, okom nincs rá neheztelni. — Tudja, ön, mivel van Simonides vádolva? — Tudom. Hazaárulással azokból a szolgálatokból kifolyólag, melyeket az olasz katonai kormánynak tett. — Ha önnek erről tudomása van, jelölje meg azokat a tényeket, amelyeket Simonides akár az ön közvetlen jelenlétében követett el, akár pedig önnek, mint általa keresztülvitteket tudomására hozta? — Tudomásom van elbeszéléséből mindazokról a hadügyi szolgálatokról, melyeket ő Nobile Albericco Albericei bécsi olasz katonai megbízott közbenjárására az olasz hadügyi kormánynak 1910. szeptember elejétől kezdve teljesített. És pedig pénzért eladta egy magyar királyi honvédgyalogezred mozgósítási tervét, amelyhez ő, mint ezredsegédtiszt, hozzájárult. Eladta továbbá négy osztrákmagyar csatahajónak műszaki leírását. — Tudja, hogy ezekért a szolgálatokért Simonides mekkora öszszeget kapott és kitől, honnan? — A kapott összeg nagyságát nem tudom, de határozottan állíthatom, hogy Simonides 1910. szeptember óta, alig tíz-tizenegy hét alatt hatvanezer frankot ve