Friss Ujság, 1911. október (16. évfolyam, 234-259. szám)

1911-10-01 / 234. szám

1911. október 1.F­RISS ÚJSÁG: "Az éjszaka, mint tetszik tudni, élénken szerepel irodalmunkban, -­ legújabban épp úgy, mint a ré­giben Balázsi Bálint, Petőfi Sán­­dor, Ady Endre és Zerkovicz úr egyaránt szerepeltetik. Rendsze­rint, mint költői és érzékeny szi­vekre nagyszerűen ható hangula­tot, ritkábban, mint sötét és zor­don képviselőjét a kietlenségnek­­is, általában azonban az éjszaka a finom és szenvelgő érzemények festésére, esetleg kifejlesztésére feltűnően használatos. De falun, nyájas olvasó, csakis falun. Ma már az éjszaka — iro­dalmi alkalmazásban — csakis fa­lusi illetőségű írók és költők sza­badalma, amivel nincs ellentétben —az a történelmi tény, hogy pél­­dáu­l Petőfi Pesten írta sok na­gyon szép éjszakás költeményét, mert akkor Pest — könyörgöm — fáin volt még a szónak, nem köz­­igazgatási, hanem gazdasági ér­telmében. Ma Pest egy vár.s­, for­rongó kapitalista város, napról­­napra letördelődik a végeiről egy­­egy faludarab, minden darabbal együtt fogy a város daloslelkének — hogy is mondjuk — falusi vo­natkozása is. A daloslélek, illető­leg a dal azért megmarad, csak másféle köntöst írt, legritkább esetben szerepel benne, teszem a holdvilág, akácfa, a csillagok és — főleg az éjszaka. Mert ez mind „falu“ és Pesten nincs „falu.“ De dal van, költők vannak, — a szentségét! — sőt éjszaka is van, és — imhol — egész másként sze­repel az éjszaka is. Nem mind a szeretem­ diszkrét napszaka, el­lenkezőleg Csizmadia Sándor két szegény „öreg cseléd“-et vesz ész­re az éjszakában, ez az éjszaka feketén ráborul a hajléktalan, éhes proletárokra. Ady Endre úgy látja meg az este hét órától reggel öt óráig tartó sötétséget, mint amely idő alatt „Különös dolgokat álmodhat Újpesten a Nyomor“, sőt Zerkovicz is más­ként látja az éjszakát, mint Kóbor Alsó-Szomorodon, mert ő egy „züllötttel énekelteti meg az éjszakát olyképen, hogy a züllött — nagy ravaszul — azért nem megy haza reggel előtt, mert éj­szaka, a sok csibész rabolni kész. Humorodon — ugy­e — nincs csi­bész. Mindebből látnivaló, hogy a vá­rosi éjszaka nem olyan, mint­h­a a falusi, mint ezt a költők már ide­jén megérezték. A város éjszaká­ja igaz, hogy ép oly sötét mint a falusi, csakhogy a sötétjében ro­botol, izzad, köhög ezer és ezer rabszolga, zakatol száz lendítő­­kerék, alkot és gyilkol — esetleg csak súlyos sérüléseket okoz — megannyi dinamógép és a bűnö­zésre kényszerült útonálló. Az a technikailag, rendőrileg és orvosilag rendszerezett kenyér­bajsza, melynek kendőzött érte­lemben kultúra a neve, már rég­től fogva (van vagy huszonöt éve is) teljesen kiforgatta falusi lé­nyegéből a pesti éjszakát, mely csak nagy elenyésző részben az úgyneve­'­ Az lumpoké, mulatozóké. Neji­ ám, az éjszaka megrokka­násig robotoló tízezreknek a mun­kanapja, az éjszaka csöndjében, a pihenés szakában egész hadserege a dolgozóknak sü­rog-forog és nyög a munkában. És éppen ezért, nyájas nyárspolgár, fegyelmezd nagyon az ítéletedet és ha éjfél­után végigsétálsz véletlenül az Andrássy-úton, vagy a Teréz-kör­­úton, ahol olyankor sok ember jár, nehogy elhamarkodva része­ges disznóknak tituláld az illető­ket, még gondolatban sem, mert azokból az illetőkből csak alig öt­­tíz ember züllik, a többi munká­ból hazatérő munkás, cigány, hír­­lapíró, nyomdász, pincér, civil­rendőr, artista, ruhatáros, lapki­­hordó, postai és rendőri ügyele­tesek, a jó isten tudja, mifélék mind . . . —• A lányok, kéremássan, ké­sők, cifra lányok! — szólsz közbe most, le fönt jelzett nyájas. — A m­ágok, kéremássan, ke­nyeret akarnak, ép úgy, mint a nana­mázó miniszterek, és azért forognak rengeteg számban ép az Andrássy-úton, mert­ errefelé bal­lag haza a legtöbb éjszakai mun­kás. Mert ezeket a lányokat nem a hazamenők szerződtették ki az utcára, hanem a lányok kisereg­­lettek, mert sok a járókelő. Ami­ más szóval azt jelenti, hogy a pesti éjszakai forgalom nem a romlott pesti erkölcsök rovására írandó, hanem köszönhető a kapitaliszti­­kus fejlődöttségnek, mely éjszakai munkát teremtett. (Az egy másik kérdés, hogy ez a fejlődöttség még kezdetleges és a forgalom csak az Andrássy-út környékén zajlik l­s.) Mindebből egy szót sem fog el­hinni a nyájas nyárspolgár és to­vábbra is szidja majd az erkölcsök romlását, mely egyenesen a szo­ciális mozgalmakban leli magya­rázatát — szerinte. De ugyanak­kor nem­ veszi észre — vagy nem akarja,­ — hogy az erkölcsök rom­lását csak pár szerencsétlen uitcai lányban látja. Holott ezen a pár szánalomraméltó, de igen szüksé­ges foglalkozású lényen kívül van­nak az erkölcsnek más irányú romlásai is és vannak más rontói is. Rontja az erkölcsöt az is, hogy például egy Baross-utcai állvá­nyozásnál tíz fiatal napszámos­asszony dolgozik éjszaka és négy közülük viselős, továbbá, hogy a pesti gyárak éjszakáról­ éjszakára körülbelül tízezer férjet vonnak el a pap és anyakönyvezető ré­széről szentesített családi ágytól, hogy bizonyos vállalatokban, sür­gős munka idején száz és száz ti­zenöt évet múlt lány dolgozik haj­nalig. Aztán megy haza­­ hajnal­ban. Hát ez az kérem. Volt egy ismerősöm, egy csilla­gász, amint magát titulálta, vol­­taképen egy elzüllött és titokban könyöradományokból élő, volt ta­nító. Zavaros beszédű öreg­ember volt már, akkor ismertem meg, amikor a jó Múzeum-kertben va­lami vizsgára készültem. A szegény öreg „forradalmár“ volt és ehhez képest nagy hajat hordott, olasz gallér­köpenyt, szé­les vadkalapot. Egy éjszaka, ba­rangolás közben, elárulta, hogy a forradalom nem sokáig várat ma­gára. — Tegnap kint jártam a Külső Váci-úton — mondta a fülemhez hajolva és láttam a tüzet. Az au­

Next