Friss Ujság, 1911. október (16. évfolyam, 234-259. szám)
1911-10-01 / 234. szám
1911. október 1.FRISS ÚJSÁG: "Az éjszaka, mint tetszik tudni, élénken szerepel irodalmunkban, - legújabban épp úgy, mint a régiben Balázsi Bálint, Petőfi Sándor, Ady Endre és Zerkovicz úr egyaránt szerepeltetik. Rendszerint, mint költői és érzékeny szivekre nagyszerűen ható hangulatot, ritkábban, mint sötét és zordon képviselőjét a kietlenségnekis, általában azonban az éjszaka a finom és szenvelgő érzemények festésére, esetleg kifejlesztésére feltűnően használatos. De falun, nyájas olvasó, csakis falun. Ma már az éjszaka — irodalmi alkalmazásban — csakis falusi illetőségű írók és költők szabadalma, amivel nincs ellentétben —az a történelmi tény, hogy például Petőfi Pesten írta sok nagyon szép éjszakás költeményét, mert akkor Pest — könyörgöm — fáin volt még a szónak, nem közigazgatási, hanem gazdasági értelmében. Ma Pest egy vár.s, forrongó kapitalista város, naprólnapra letördelődik a végeiről egyegy faludarab, minden darabbal együtt fogy a város daloslelkének — hogy is mondjuk — falusi vonatkozása is. A daloslélek, illetőleg a dal azért megmarad, csak másféle köntöst írt, legritkább esetben szerepel benne, teszem a holdvilág, akácfa, a csillagok és — főleg az éjszaka. Mert ez mind „falu“ és Pesten nincs „falu.“ De dal van, költők vannak, — a szentségét! — sőt éjszaka is van, és — imhol — egész másként szerepel az éjszaka is. Nem mind a szeretem diszkrét napszaka, ellenkezőleg Csizmadia Sándor két szegény „öreg cseléd“-et vesz észre az éjszakában, ez az éjszaka feketén ráborul a hajléktalan, éhes proletárokra. Ady Endre úgy látja meg az este hét órától reggel öt óráig tartó sötétséget, mint amely idő alatt „Különös dolgokat álmodhat Újpesten a Nyomor“, sőt Zerkovicz is másként látja az éjszakát, mint Kóbor Alsó-Szomorodon, mert ő egy „züllötttel énekelteti meg az éjszakát olyképen, hogy a züllött — nagy ravaszul — azért nem megy haza reggel előtt, mert éjszaka, a sok csibész rabolni kész. Humorodon — ugye — nincs csibész. Mindebből látnivaló, hogy a városi éjszaka nem olyan, mintha a falusi, mint ezt a költők már idején megérezték. A város éjszakája igaz, hogy ép oly sötét mint a falusi, csakhogy a sötétjében robotol, izzad, köhög ezer és ezer rabszolga, zakatol száz lendítőkerék, alkot és gyilkol — esetleg csak súlyos sérüléseket okoz — megannyi dinamógép és a bűnözésre kényszerült útonálló. Az a technikailag, rendőrileg és orvosilag rendszerezett kenyérbajsza, melynek kendőzött értelemben kultúra a neve, már régtől fogva (van vagy huszonöt éve is) teljesen kiforgatta falusi lényegéből a pesti éjszakát, mely csak nagy elenyésző részben az úgyneve' Az lumpoké, mulatozóké. Neji ám, az éjszaka megrokkanásig robotoló tízezreknek a munkanapja, az éjszaka csöndjében, a pihenés szakában egész hadserege a dolgozóknak sürog-forog és nyög a munkában. És éppen ezért, nyájas nyárspolgár, fegyelmezd nagyon az ítéletedet és ha éjfélután végigsétálsz véletlenül az Andrássy-úton, vagy a Teréz-körúton, ahol olyankor sok ember jár, nehogy elhamarkodva részeges disznóknak tituláld az illetőket, még gondolatban sem, mert azokból az illetőkből csak alig öttíz ember züllik, a többi munkából hazatérő munkás, cigány, hírlapíró, nyomdász, pincér, civilrendőr, artista, ruhatáros, lapkihordó, postai és rendőri ügyeletesek, a jó isten tudja, mifélék mind . . . —• A lányok, kéremássan, késők, cifra lányok! — szólsz közbe most, le fönt jelzett nyájas. — A mágok, kéremássan, kenyeret akarnak, ép úgy, mint a nanamázó miniszterek, és azért forognak rengeteg számban ép az Andrássy-úton, mert errefelé ballag haza a legtöbb éjszakai munkás. Mert ezeket a lányokat nem a hazamenők szerződtették ki az utcára, hanem a lányok kisereglettek, mert sok a járókelő. Ami más szóval azt jelenti, hogy a pesti éjszakai forgalom nem a romlott pesti erkölcsök rovására írandó, hanem köszönhető a kapitalisztikus fejlődöttségnek, mely éjszakai munkát teremtett. (Az egy másik kérdés, hogy ez a fejlődöttség még kezdetleges és a forgalom csak az Andrássy-út környékén zajlik ls.) Mindebből egy szót sem fog elhinni a nyájas nyárspolgár és továbbra is szidja majd az erkölcsök romlását, mely egyenesen a szociális mozgalmakban leli magyarázatát — szerinte. De ugyanakkor nem veszi észre — vagy nem akarja, — hogy az erkölcsök romlását csak pár szerencsétlen uitcai lányban látja. Holott ezen a pár szánalomraméltó, de igen szükséges foglalkozású lényen kívül vannak az erkölcsnek más irányú romlásai is és vannak más rontói is. Rontja az erkölcsöt az is, hogy például egy Baross-utcai állványozásnál tíz fiatal napszámosasszony dolgozik éjszaka és négy közülük viselős, továbbá, hogy a pesti gyárak éjszakáról éjszakára körülbelül tízezer férjet vonnak el a pap és anyakönyvezető részéről szentesített családi ágytól, hogy bizonyos vállalatokban, sürgős munka idején száz és száz tizenöt évet múlt lány dolgozik hajnalig. Aztán megy haza hajnalban. Hát ez az kérem. Volt egy ismerősöm, egy csillagász, amint magát titulálta, voltaképen egy elzüllött és titokban könyöradományokból élő, volt tanító. Zavaros beszédű öregember volt már, akkor ismertem meg, amikor a jó Múzeum-kertben valami vizsgára készültem. A szegény öreg „forradalmár“ volt és ehhez képest nagy hajat hordott, olasz gallérköpenyt, széles vadkalapot. Egy éjszaka, barangolás közben, elárulta, hogy a forradalom nem sokáig várat magára. — Tegnap kint jártam a Külső Váci-úton — mondta a fülemhez hajolva és láttam a tüzet. Az au