Friss Ujság, 1911. december (16. évfolyam, 286-311. szám)

1911-12-01 / 286. szám

%VI. évfolyam, 286. szám, Budapest, 1911. deczember 1. Péntek Ara 2 fill., vasár- és ünnepnap 4 fia POLITIKAI NAPILAP: ______ ____ W Megjelenik hétfő kivételével mindennap előfizetési ára: sw HMik m A ff ra ra jrat m jm*. ko?""t?“1’fontosa"ta'omm“1naj,°­Helyben: házhoz hordva 60 fill. 11! Ilii H lói Hol il irtól in kint többször, ünnepnap után I». Vidéken, postai szétküldéssel pUa MJfi §§ Mk §§ lg fi flBjBI M SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: egy hónapra 1.20 korona. ragpal jag |||| |g| ray J|ffg| ||| V„ Honvéd-utcza 10. sz. Ig££ ‘e,®,0n I I ««r81* H || || B föl mm Jaj P 81 ||fj| Sül Hű FIÓKKIADÓHIVATALOK: Kiadóhlv. ,, _ _ 38—58. (aggj KS XgS Mg «af ^ IpfeSaC 1fiKSKfk­ Rékóczi-ut 34., VI., Andrássy-ut I», Nyomda „ — — 64—3». ___________IV., Kecskeméti-utcza 8. és 14. igazi nagyságos urat, az igazgató letes szülőknek jóra nevelt gyer­urat, aki nyomorult hatvan re­­mekeit,­rintos fizetéssel rontja meg becsű­• — Nagyságos urak. Nagyságos urat kerültek rend­őrkézre. Igenis, nagyságos urak ugyanis amolyan kávéházi nagy­ságos urak, akik ezt a címe nem egészen díjmentesen, mer gazdag, koronás meg forintos bor­­avalók ellenében kapták a pin­cérektől Aki a napi munka után­i zenésképen akár egyszer is megfordult mulatóhelyen, ha mos­t fáradna a rendőrségre, egészen azányosan felismerné ezt a ké nagyságos urat. Ez a két nagysá­gos ur ugyanis, — hiszen tetszi e­mlékezni, — azok közül a han­gos, elegáns, és ami a fő, szemte­len, igen szemtelen uracsok kö­zül valók, akik minden békés em­ber, minden tisztességes nő szá­mára tűrhetetlenné teszik azok a helyeket, ahol meg szoktak sér­ülni az emberek, hogy szórakoz­zanak és mulassanak. Látom őket, látom a dicső hő­­ket. Meglehet, hogy csak há­rm nappal ezelőtt valóban ér ámesak képzeletben láttam őket mikor éjszakai munka után be­rtem valamelyik kávéházba oromfekete szmoking volt ráj­uk és vakítóan fehér ing. Aztár­tak, pezsgőt ittak, karó vastag­­,gy szivart szívtak, a pincért gúnyt tegezték, a nőkre ka­tintgattak, hangos megjegyzése­­t tettek rájuk, hogy hadd hall­ak meg ők maguk is a nagyságos laknak róluk, az arcukról, a de­kákról, a lábukról stb.-ről vált reményüket. Hogy ezenközben férj is meghallhatja a megjegy­zi, az nem tesz semmit. Állna r ídelkezésre, van náluk név­­re, rögvest meg is nevezik a segédeket . . . Mert hát ők nem amolyan, akármilyen fiuk . . . Micsoda furcsa kérdések vetőd­nek az ember elé ilyenkor! Hí , azt a Biró gyereket, aki bizonyá­­­ra költekezett, szemtelenkedett , ha nem ott, hát másutt, tegnap­előtt, mert egészen bizonyos hogy tegnapelőtt is költekezett szemtelenkedett, valaki pofonvág­ta volna, amiből lovagias ügy ke­letkezett volna . . . Várjon akkor is megszökött-e volna, itt hagyva ellenfelet, segédeket, elintézetten ügyet, vagy gépkocsis utazása elhalasztotta volna, amíg elintéz az ügyét, mert hát, tetszik tudni ő nem akármilyen fiú? . Minderről pedig lehet ugyan tréfálni, azonban igen, véresen komoly dolog ez. Nem csak azért mert most letartóztatás, vizsgálat bírói eljárás, ítélet és két szülő­nek nagy, keserves gyásza lesz a dologból. Hanem másért is. Hat­van forintot fizetett az a biztosí­tó társaság azoknak a fiatal em­bereknek, akik harmincezer ko­ronát tudtak egyszerre elemelni Hatvan forintért követelnek­­ vállalati igazgató urak munkát becsületet. Ez a hatvan forint az igazgató urak embernyág­ fizetés-rendszere az igazi bűn­szerző. Ezek a vállalatok nyomo­rúságos díjazásaikkal valósággal beleke­getik a hozzájuk került fiatal embereket a romlásba. Az ily fizetések mellett felnőtt em­berek a szüleikre utaltak, ami könnyelművé teszi, mert eltéríti őket a komolyságtól, attól a gon­dolattól, hogy becsületes munká­val kell a kenyeret megkeresni. A két kávéházi nagyságos úr mellé oda kellene csukni az ere­deti bűnöst, a nem kávéházi, de Olaszország kilép a hármasszövetségből Arab Kegyetlenkedések Tripoliszban. A bécsi Reichspost szenzációs római értesülést közöl, amely sze­rint Olaszország ki akar lépni a hármasszövetségből és a francia­­angol-orosz szövetséghez akar csatlakozni. Az apró afrikai ka­landnak ime ilyen jelentős és mélyenjáró következményei mu­tatkoznak az egész­e■világpoliti­kára. Bécs, november 30. A Reichspost a következő ró­mai értesülést közli: Róm­a, november 30. „Az utóbbi napokban itt a hármas-szövetségi szerződések lejáratára vonatkozó tárgyalások folynak. Ezeknek a megbeszéléseknek, amelyeket Bar­­rére Kamill francia nagykövet ve­zetett be, az a javaslat képezi az alapját, hogy Olaszország lépjen ki a hármas-szövetségből és csatla­kozzék Franciaországhoz és szövet­ségeseihez. Az olasz kormány eze­ket a megbeszéléseket rokonszen­vesen fogadta és az eszmecsere alapján több fontos pontra nézve meg is egyeztek. Eközben Olasz­ország részéről azt az eszmét jut­tatták kifejezésre, hogy Olaszor­szág a hatalmak át csoportosulása esetén is fenn akarja tartani Ausz­tri-Magyarországgal a balkáni kérdést, különösen pedig Albániát illetőleg az együttműködését. A tárgyalások folyamán a francia diplomácia a lehető legügyeseb­ben használta ki tehát azt az elkedvetlenedést, amely jelenleg az olasz kormányban Németor­szágival szemben van. Az olasz kormány tagjai ugyanis érzik, hogy a német birodalmi sajtó Olaszország nipolisz­i akciójá­t sok­kal élesebben bírálta, mint ahogy azt a hármas szövetségi viszony megengedné. Azt hiszi továbbá az olasz kormány, hogy a Dardanel­lák elleni tiltakozást a hármas­ szö­vetség két másik állama kezdte meg és Oroszország ismeretes lépé­sét csak a berlini értesülések után tette meg. Ezek a közlések olyan forrásból erednek, hogy azokat az előrelátható cáfolatokkal szemben is fenn kell tartanom.“ Angol tiltakozás, Konstantinápoly, november 30. Az angol külügyminisztérium biztosította a portát, hogy nem fogja tűrni az olasz hajóhad tá­madását Szmirna s más európai török kikötők ellen. Hivatalos jelentés szerint azok a hadihajók, amelyeket az albán partvidéken láttak, nem olasz cir­kálók voltak,, hanem az angol máltai flotta hajói. Tüntetések a háború mellett és ellen. Milánó, november 30. A Verme-színházban tegnap éj­jel az előadás után zajos tüntetés volt a katonákért, akik legköze­lebb el fognak menni Tripoliszba. A katonáknak föl kellett menni a színpadra és az egész közönség háromszor elénekelte a néphim­nuszt. Ellenben a községfavábosban nagyon zajos jelenetek voltak, a­mikor a polgármester a háborút magasztalta. A karzaton lévő szo­cialisták minduntalan félbeszakí­­tották a polgármester beszédét és néhány községtanácsos is neki­ment egymásnak.

Next