Friss Ujság, 1911. december (16. évfolyam, 286-311. szám)
1911-12-01 / 286. szám
2 Arab kegyetlenkedések, Berlin, november 30. A „Morgenpost“ tripoliszi tudósítója megerősíti, hogy az olaszok hétfőn körülbelül másfél kilométernyire tért hódítottak, és az ottani hadállásokat elfoglalták, de az oázisért még sok vér fog folyni. Ebben az ütközetben az arabok hallatlan kegyetlenkedéseket követtek el. Elhurcolták az olasz sebesülteket az oázisokba s biztos rejtekhelyükön a szerencsétleneket keresztre feszítették, de előbb mindegyiküket megfosztották férfiasságuktól, akik pedig épen, sebesülés nélkül jutottak kezükbe, azokat elevenen elásták mély gödrökbe. Balkáni bonyodalmak, Páris, november 30. Jól értesült diplomáciai helyről jelentik a következőket: Ha Törökország nem fog rövid időn belül hozzájárulni Tripolisz elfoglalásához, akkor Olaszország, bár egyelőre elállt a Dardanellák megszállásától, végül mégis kénytelen lesz Európában megtámadni Törökországot. Éppen ezért valószínű, hogy a nagyhatalmak most ismét közbenjáró szerepre fogják magukat határozni és figyelmeztetik Törökországot arra is, hogy tavaszszal a Balkánon súlyos bonyodalmaktól kell tartania arra az esetre, ha a másik oldalon addigra nem köt békét. Az bizonyos, hogy Konstantinápolyban már gondolnak erre a veszedelemre és rossz jelnek veszik a görög és a bolgár király bécsi látogatását. Oroszország fenyeget. Róma, november 30. A konstantinápolyi orosz nagykövet azt az utasítást kapta, szólítsa föl a s portát, hogy Olaszországgal béketárgyalást kezdjen, ha elejét akarja venni azoknak a komoly következményeknek, amelyeket a háború folytatása okvetlenül maga után fog vonni Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és szakszorulásban szenvedőknek.□SdEEüSheserüuiz FRISS IT I S A G 1911. deczember 1. Három pesti bonhficsup Siralmas történet, amely az éjszakázásnál kezdődött és a törvény előtt fog véget érni. Részletesen irtunk mai számunkban arról a két megtévedt bankfiáról, akik a Hollandi életbiztosító harmincezer koronáját elsikkasztva, autóba vágták magukat és kedveseik társaságában elmenekültek. Számításukat azonban bármilyen aprólékosan is dolgozták ki, keresztülhúzta a gyámolatlanságuk, olyan gyanúsan viselkedtek, hogy már Veszprémben lecsapott rájuk a hatóság. És az ő akármilyen galád, mégis nagyon szánandó esetükkel kapcsolatban megint sokat lehetne elmélkedni arról a veszedelemről, amely megejtette őket és végzetesen nehezedett reájuk: a pesti éjszakáról. A lappangva élő éjszakai életről, a gyilkos örömökről, amelyek hátán a szerencsétlenség felé ropja a táncát a pesti fiatalság. Birós Makkos sőt mint utóbb kiderült, egy harmadik boldogtalan is, valami Szekendy nevű fiatalember, csöpp fizetést kaptak a hivatalukban, de a társadalom követelményeivel nem lehetett megalkudnak, pénzt kellett teremteniök valahonnan és így nyúltak a tiltott jószághoz. Pezsgőmámor, szerelem, amely ott kezdődik, amikor duzzadó pénztárcát mutathatnak kedveseiknek, már ijesztően sok pesti fiatalembernek okozta az erkölcsi halálát. És megdöbentően nagy számmal éppen a bankfiuk közül kerültek ki azok, akik öntudatlanul jutottak a fertőbe és számoltak le bűneikért a törvény széke előtt. Gyámoltalan fiatalemberek!... Almássy Árpád veszprémi rendőrkapitány, aki tegnap este elfogta a kompániát, a következőket mondta a történtekről: — A detektívfőnök értesítése után nyomban a Korona-szállóba mentem. A szökevények este hat órakor érkeztek meg Veszprémbe. Vacsorához ültek, kifizettek érte huszonöt koronát, aztán fölmentek a szobájukba. Tíz óra volt, mikor bezörgettem hozzájuk. Könnyű dolgom volt, mert éretlen, gyámol talán fiatalemberek ezek, öt perc alatt kezemben volt a pénz és tudtam, ami történt. 29.130 korona készpénzt találtam náluk. Elmondták, hogy útközben ötven koronát költöttek, Budapesten pedig Huzella sportárukereskedőnél 220 korónáért Browningot, kamasnit, automobil-szemüveget, fátyolt és egyéb ilyen szamárságot vásároltak, míg 60 koronát kölcsön adtak festő barátjuknak. A lányok nagyon megijedtek a letartóztatásnál. Úgy veszem ki, hogy beugratták a dologba őket s nem tudták, hogy bűnös pénzből automobiloznak. Hajnali négy órakor megérkeztek a detektívek automobilon, mire átadtam nekik a foglyokat, jegyzőkönyveket, bűnjeleket és egyebet. A harmadik bűnös. A társaságot idehaza Krecsányi Kálmán detektívfőnök fogadta. Ekkor derült ki, hogy sokkal jobb fogást csináltak, mint számították. Két sík kasztot kerestek és négy betörő és csaló került kézre. A társaság feje, Szekendy Tibor állásnélküli magántisztviselő, ő volt mindeenek az értelmi szerzője. Ő eszelte ki a dolgokat, segítő társa pedg testvéröccse, Szekendy László államvasuti tisztviselő volt, aki báró Körmes Emíliánál lakott albérletben, a Hajós utca 16. sz. házban. Ezeket is behozták a főkapitányságra és most már minde a négyen várják fakó arccal sorsuk fejleményét. Biró Bélát hallgatta ki elsőnek a detektivfőnök. Az elegáns és snájdig fia megtörtén vallott. Mindennek Szekendy Tibor az oka zokogta. — Állandóan büntetésen törte a fejét. Ezután elmondta, hogy négy esztendővel ezelőtt Szekendy rávette, hogy hamisítsák rá apja nevét egy váltóra. Ő megtette, és az érte kapott pénz ellenében gyűrűt s órát vettek Lőw Sándor József körúti ékszerésznél. A drágaságokat rögtön eladták, a pénzt pedig elmulatták. Három esztendővel ezelőtt Biró ismét hamisított egy váltót. Megint ötszáz koronáról. Ezt Szebendy egy szövetkezetnél helyezte el. Ezért ruhákat csináltatott Nagy Kálmán szabónál. A holmikkal azonnal a zálogházba rohantak. Ilyen és ehhez hasonló csalások egész sorozatát követték el. — Tervem van, fiuk! — Két héttel ezelőtt — folytatta Biró — felkeresett Szebendy Tibor. — Nincs pénzem — mondotta — törjünk be a bárónéhoz. Ott lakik az öcsém, könnyű fogás lesz. — Ráálltam. Föltörtünk egy szekrényt. Elloptunk egy karperecet s két gyűrűt.. A zálogos huszonöt koronát adott. A cédulát elvittem anyámhoz, ő megvette és öt koronnát adott érte. Makkos is tudott mindenről, Szekendy őt is biztatta, hogy törjünk be a bárónőhöz újra, de ebbe nem mentünk bele. Féltünk. Nemrég beállított Szekendy Tibor a Bodó-kávéházba. Félrevonultunk egy sarokba. Szekendy volt a szóvivő: — Nagyszerű tervem van, fiuk! Biró minden hónap végén pénzért megy a Leszámítoló bankba. A csekket átveszem tőle, fölveszem a pénzt és szököm. Pest környékéről, egy kis faluból, értesítelek benneteket, azután utánam jöttök. A rendőrséget is félrevezetjük. Ajánlatot kérünk a Missler-hajóstársaságtól, a rendőrök majd azt hiszik, hogy Bréma felé szöktünk. Biró sikkaszt. A fiúk megállapodtak egymással. Közbejött azonban, hogy Biró édesanyja szemrehányásokat tett Székénynek, hogy egészen elrontja a fiát. A fiú erre szakított barátjával, de aztán ismét felébredt Bíróban a gazember, elhatározták, hogy a szépen kidolgozott tervet Makkos hajtja végre. Az elhatározást tett követte. Sikkasztott s szökött. Makkossal s a két nővel. Volt egy kávéházi ismerőse: Lőrinc Gusztáv festőművész. Őt kérte meg arra, adjon néhány percre hajlékot műtermében Csányi Rózának és Kern Katának. Csak néhány percre kéri szívességét, amig az autó megjön. Tegnap lent állt az autó és a sikkasztó cimborájával és a két nővel elszáguldott. Róza és Katalin. A két sikkasztó barátnőit nem tartóztatják le, mert nyilvánvaló, hogy kedveseik vezették félre őket. Bíró kedvese, Csányi Róza, egy mosónő leánya, fekete, sovány nő. A másik fiatalabb, teltebb. Biró kihallgatása után Csányi Rózát hallgatta ki Kerny fogalmazó. Kiderült, hogy a leányok nem tudtak arról, hogy gavallérjaik sikkasztották a pénzt. Azt hitték, hogy vagyonos fiuk s hogy Biró nagynénjétől kapott pénzt az automobilkirándulásra, Csányi és Biró másfél év óta vannak barátságban. Makkos és Kern Katalin pedig két év óta. A leányokat mint tanukat hallgatják ki és a kihallgatás után elbocsátják. A soffőr az utazásról. A rendőrség tudvalévően a soffőr sürgönye alapján tudta meg, hogy a sikkasztók Veszprémben tartózkodnak. A soffőr, Somorjay László intelligens ember, gépészmérnök, tartalékos hadnagy és csak passzióiból vezeti a gépet a Gépforgalmú Vállalatnál. Nagyon érdekes az ő elbeszélése az utazásról. — Tizenkét órára voltam rendelve a Váci utcába, de az utasok csak egy órakor szálltak be, úgy volt, hogy egyenesen Bécsbe megyünk. Mikor elindultunk, én az Erzsébet-hídon át akartam menni, ők azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy a Ferenc József-hídon át menjünk. Budán pedig kijelentették, hogy nem Bécsbe, hanem Székesfehérvárra megyünk. Nekem mindegy volt, hiszen három napra megfizették a kocsi árát. Délután fél három óra felé érkeztünk Székesfehérvárra, ahol a Magyar király-szálló elé hajtottam. Bementünk ebédelni, az én ebédemet is ők fizették. Nagyon smucigok voltak. Két krajcár borravalót adtak a pincéreknek. Ebéd után útnak indultunk Veszprém felé. Az egyik fiatalember mellém ült és a nála levő térképből előre megmondta, milyen községbe érkezünk. Feleúton visszaülta kocsi belsejébe és ekkor a másik ült ki hozzám. Egyszer a ködben eltévesztettük az utat és 18 kilométeres kerülőt kellett tennünk. Veszprémben. Fél hat óra tájt Veszprémbe érkeztünk. A fiatalemberek tovább akartak menni a szomszéd községig, de én nem akartam tovább menni, mert nem volt benzinem s a lámpám sem égett. De nem tudtam, hogy van-e a szomszéd faluban táviróállomás, már pedig az igazgató ural úgy állapodtunk meg, hogy táviratban tudatom vele, hol halunk meg. Beleegyeztek tehát, hogy Veszprémben maradjunk és a Koronaszállóban vettek ki szobákat. Egy kétágyas szobában ők háltak, nekem egyágyas szobát béreltek. Megvacsoráztak és nyolc óra felé fölmentek szobájukba. Fölhivattak engem is és felszólítottak, ne menjek ki a szállóból, mert reggel korán kell tovább mennünk. Megígértem, de mégis kimentem először a táviratot feladni, majd vacsorázni és kávéházba. Mikor féltizenkettő felé visszatértem, ők már a rendőrségen voltak. Én az egész dolognak nem tulajdonítottam valami jelentőséget, azt hittem, hogy csak a lányokat szöktetik meg. Ahogy megtudtam, hogy a rendőrségen vannak, magam is rögtön odamentem. Kihallgattak, jegyzőkönyvet vettek fel velem, majd mikor a pesti detektívek megérkeztek, megparancsolták, hogy menjünk vissza Budapestre. Egy másik automobil ment előttem, az én gépemen egy fiata ember, egy hölgy és két detektiv ült. Reggel érkeztünk meg Budapestre, egyenesen a főkapitányságra mentünk. Négy szomorú asszony, I. Biró Bélának hajóskapitánya, apja s most Zánony—Budapes közt jár egy vontató hajóval. Három-négy nap múlva érkezik Budapestre. — Tegnap délután — zokogt, Biró anyja — azzal búcsúzott el az elrontott gyomrott.—Sóra alatt teljesen rendbe hozza. Kis üveg 40 üli., nagy M 60 fill.