Friss Ujság, 1912. május (17. évfolyam, 104-129. szám)

1912-05-23 / 122. szám

t akadályozta, hogy ezek után a bé­kéről többé komolyan szó lehes­sen. A zárt ülés utolsó szónoka Lo­­vászy Márton volt, aki a zentai választási visszaéléseket tette szó­vá, azután pedig az elnöki eljá­rást bírálta. Ekkor már két óra volt és Jan­­kovich elnök azzal rekesztette be a zárt ülést, hogy az idő előreha­ladottsága miatt kell a zárt ülést befejezni. , AZ ELNÖKVÁLASZTÁS. Botrány és dulakodás. Két óra volt, amikor a zárt ülés véget ért. Beöthy László elnök megnyitja a nyílt ülést. Miután a tanácsko­zásra szánt idő letelt — mondot­ta — következik az elnökválasz­tás.— A házszabályokhoz kérünk szót! — pattantak fel a Justh­­pártiak, majd ezt kiáltották: — Nem lehet szavazni! Ma már elvégezte a Ház a dolgát! A ta­nácskozásra szánt idő letelt! Hisz az elnök is megállapította! A zaj nőttön-nőtt. A jobboldal is felugrált és a képviselők kiál­tották: — Rendre! Rendre! Ráth Endre: Amit az elnök csi­nál, gazság! — Rendre! Rendre! Ki kell dob­ni! — kiáltja egyértelműen a jobboldal. Beöthy Pál elnök óriási vihar­ban kérdi a Házat, óhajtja-e, hogy Ráth Endrét a mentelmi bizott­sághoz utasítják. A jobboldal felállott és az elnök a gyorsírók felé fordulva kihir­deti a határozatot- Óriási taps a jobboldalon. — Ez is gazság! — kiáltotta­­Kun Béla. Beöthy Pál: Ki mondotta azt, hogy gazember!!! Kun Béla: Én! A többség őt is a mentelmi bi­zottsághoz utasította. — A házszabályokhoz! A ház­szabályokhoz kérünk szót! — kiáltja az ellenzék karban. Beöthy Pál: Nem lehet, mert a szavazás el van rendelve. — Ez házszabálysértés! — or­dítja magából kikelten Eitner Zsigmond. Őt is a mentelmi bizottság elé utasítják. A zaj pokoli. Megverik Kovács Gyulát. Beöthy Pál elnök mond vala­mit, amit Rudnyánszky jegyző továbbit a gyorsíróknak. Most a jegyző felrohan az előadói emel­vényre és olvasni kezdi a szavazá­si névsort: — Almay Olivér! — Almássy László! Alig tette be Almay a szavazó­cédulát a Ház asztalán álló fatar­tóba, amikor a baloldalról előre­rohant Kovács Gyula kisgazda­­párti képviselő, odaugrott az asz­talhoz és teljes erővel földhöz vág­ta a fából készült szavazati tar­­tányt. Olyan vihar kerekedett erre, a­mire eddig példa még nem volt. A jobboldaliak egy szál emberig felugráltak és akik elül állottak, neki támadtak Kovács Gyulának.­­Almássy László és Sacelláry György ugrott rá Kovácsra, akit ekkor az ütések zuhataga ért. Ko­vács Gyula elterült a földön. Ezenközben az ellenzékiek is közbeugrottak. Zlinszky István és­­Múzsa Gyula kísérelték meg, hogy a jobboldali fergeteget visz­­sz­atartsák. Percekig tartott a dulakodás és gomolygás a középen. Nehezen ál­lapították meg a nézők, hogy ki­nek mi baja is esett. Beöthy Pál elnök a folyton tar­tó iszonyatos zajban fölfüggesztet­te az ülést, de a lárma nem csök­kent a teremben. — Gazemberek! Gazemberek! — kiabálták szünetlenül a balolda­lon. Az elnök visszatér és az ülést folytatják. Az ellenzék kivonul. Általános izgalomban s a •lég-­ nagyobb lárma között folytatják néhány perc múlva az ülést. Ami-­­kor Apponyi Albert gróf nevét ol­vasták, a kezével intett, hogy nem szavaz. Közben a baloldali elnöki feljá­rónál is volt egy incidens. Bikádi Antal valamit mondott az arra haladó Mihályi Péter jegyzőnek. — Szemtelenség, a Ház válasz­tott tisztviselőjét így terrorizál­ni! — kiáltotta Mihályi Péter. A hangos vitatkozásba aztán be­leelegyedett Ráth Endre és Po­­lónyi Dezső is. A baloldalon kiadták a jelszót: — Kivonulni! És kivonultak. Ekkor a balol­dali ajtóból egy hang hallatszott: —­ Gazember! Beöthy odafordult, Polónyi De­zsőt látta. Nyomban javasolta, hogy utasítsák a mentelmi bizott­sághoz. — Szavazás közben nem lehet! — szóltak balról. A többség megszavazta. Miután a baloldal kivonult, a szavazás további része csendben folyt le. Csupán Khuent, Luká­csot és Perczel Dezsőt ellenezték meg jobbról. A választás törvényes. Amikor a sz­zvazást befejezték, Beöthy Pál elnök kijelenti, hogy a házszabályok szerint meg kel­lett ejteni az elnökválasztást, mert a házszabály kötelezőleg írja eh hogy a következő ülésen­­ feltétle­nül megejtendő a szavazás­ Ez­után szóvá tette, hogy Kovács Gyula nyilván abból a célból, hogy az urnát összetörje, azt le­dobta. Miután eljárása súlyos be­számítás alá esik, javasolja, hogy utasítsák a mentelmi bizottsághoz. Ezután rendre intette Pozsgay Miklóst és Pál Alfrédet. Tisza­i elnök. A Ház nyílt ülésén megolvasták a beadott szavazatokat: eszerint beadtak 210 szavazatot, amelyek valamennyien Tisza István grófra estek. A jobboldal tapssal és éljenzés­sel fogadta az eredményt. Amig Tisza Istvánt értesítik, az ülést felfüggesztették. Beöthy Pált is megéljenezte a munkapárt. A székfoglaló. Néhány perc múlva Beöthy Pál újból megnyitotta az ülést. Tisza István gróf Angyal ház­nagy vezetésével megjelent az el­nöki emelvényen. Fekete Ferenc József-kabátban volt s nem disz­­magyarban. A jobboldal óriási tapssal fogadta. Tisza István gróf mindenek­előtt megköszönte a bizalmat, majd kifejti, hogy szivének min­den lüktetésével, lelkének minden gondolatáv­al és érzésével csügg a magyar képviselőházon. (Éljen­zés.) Közös tehát ez a­ feladat a Ház minden tagjára nézve — így folytatja — de első­sorban az el­nök vállaira nehezedik. S én, eb­ben az ünnepélyes pillanatban azt a fogadalmat teszem önök előtt, hogy ezt a kötelességet szolgálni fogom teljes odaadással, nem is­merve melléktekin­tetet, nem is­merve ingadozást, habozást és fé­lelmet (Hosszantartó élénk éljen­zés és taps jobbfelől és a középen), nem ismerve semmi egyebet e ke­rek világon, mint lelkiismeretem parancsszavát. (Élénk éljenzés jobbfelől és a középen.) Barabás Béla: És a házszabályt? (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Hát a talpfa? Tisza István gróf: Az elnököt állása a pártok fölé emeli. Méltat­lan az elnöki állásra az, aki elnö­ki működésében nem tudja háttér­be szorítani a pártszempontokat. (Helyeslés jobbfelől.) Ígérem a Háznak, hogy becsületesen fogok igyekezni, levetkőzni a párt­em­bert akkor, midőn elnöki tisztem­ben járok el. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ígérem, hogy teljes pártatlansággal fogok eljárni a Ház minden tagjával szemben, hogy pártállásra Amie tekintet nél­kül nemcsak igazságos eljárást, de legmesszebb menő méltányos­ságot és jóakaratot várhat tőlem a Háznak minden olyan tagja, a­ki valóban az intézmény súlyá­nak, tényének, rendjének fentar­­tására, emelésére, munkájának előmozdítására él (Helyeslés és taps a jobboldalon.) és ígérem azt is, hogy pártkülönbség nélkül min­­den olyan törekvés, jöjjön az a Ház bármely oldaláról, amelyik a Ház rendjét, méltóságát vagy mun­kaképességét veszélyezteti, szem­ben fogja magával találni az el­nököt. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és középen.) És bár­mennyire zavarosnak lássék is a jelen, én nem­ hiszem, hogy a Ház­nak azok a t. tagjai, akik a közel­múltban akkor, amidőn a többség­re háramló közvetlen felelősség­­ rájuk leáramlott, férfiasan kivet­ték részüket ebből a küzdelemből, hogy a Háznak ezen tagjai is any­­nyira megfeledkezhetnének arról a múltjukról, amely felelősségér­zetük tudatában erre a térre vitte őket, hogy útját állják egy olyan törekvésnek, amely a magyar par­lament szanálására vezethetne és ezen az úton egy jobb és szebb jö­vő felé vihetné a helyzetet. (Hosz­­szantartó, meg-megújuló zajos he­lyeslés, éljenzés és taps a jobbolda­lon és a középen.) Nem hiszi, hogy a Ház más pár­ton levő tagjai útját állják egy oly törekvésnek, amely a magyar parlament orvoslására vezet. Er­re a hazafias munkára hívja fel a Ház tagjait, reméli, hogy köteles­ségének meg fog felelni. Zaj és éljenzés a jobboldalon. Következik a mentelmi bizott­ság jelentése. (Halljuk! Halljuk! Tisza István gróf elnök: Föl­hívja a mentelmi bizottság elnö­két a jelentése előadására. Justhot és Lovászyt megkövetésre ítélik. Darvay Fülöp előadó javasolja, hogy a Ház Justh Gyulát és Lo­­vászy Mártont a Ház megköveté­sére ítélje. A Ház igy határoz, amire az ülés délután négykor csöndben vé­get ért: Tisza és Barabás. Általánosan feltűnt, hogy az ülés után Tisza István gróf és Barabás Béla tanácskozott egy­mással. A dolog onnan fejlődött, hogy Tisza István gróf nem vette észre, hogy a jegyzőkönyv hitele­sítéséhez Barabás hozzá akar szólni. — Kész vagyok — mondotta Tisza — hogy az eseten javítsak és megengedem, hogy Barabás Bé­la holnap a jegyzőkönyvhöz be­széljen. Tisza István gróf: Képviselők és közönség távozása a képviselőház mai üléséről (A Friss Újság számára felvette: Torda J­ózsef.) FRISS XI J S 1Á’ 6.­­ 1912. május 23.

Next