Friss Ujság, 1912. július (17. évfolyam, 156-181. szám)
1912-07-27 / 178. szám
XVII. évfolyam, 178. szám,_____Budapest, 1912. július 27. Szombat Ara 2 fill., vasár- és ünnepnap 4 fill. P n | ITI +rc a! NAPI LAP B Megjelenne hétfő kivételével mindennap ^ ^ js*** MBB M| korán reggel, fontos alkalommal napon* ELŐFIZETÉSI ÁRA: BjjPj8B jlpjggk ggg fgp Sgl jflj BSgj sss? FRIkx II IvAf* -Szerk. telefon _ _ 137-51, §§5 Ipg|l |1 gg ill a ül Hf H gjgg ff fi l'ffl FIÓKKIADÓHIVATALOKs zAafiAi.lv ” “ “ GB fi fii SS fit)®» BbmS» «gal® BMla Rákóczi-ut 34., VI., Andrássy-ut 13, Nyomda ' £ n “ 54—30* fii fi fi B IV., Kecskeméti-utcza 8. és 14. '----------»------------ ...............................— «na Kolera. rK fekete rém megint felütötte fejét Magyarországon. A nagy magyar Alföld szívében, a csongrádmegyei Mindszenten hivatalosan megállapították a kolera jelenlétét. Az ázsiai halálmadár tehát, mely már több év óta minden évben végigsuhog az ország elhanyagolt, elhagyatott vidéki helyein, megint szedi áldozatait és borzalommal tölti el a föld népét, mely védtelen ezzel a rejtélyes módon bujkáló és váratlanul, alattomban támadó ellenséggel szemben. Nem mondhatjuk, hogy egészen ártatlanul éri hazánkat ez a félelmes csapás. A tapasztalat mutatja, hogy a koleraveszedelem fordított arányban nő vagy csökken a tisztasággal, renddel és az észszerű egészségügyi berendezésekkel. Minél piszkosabb, nyomorúságosabb, elmaradottabbegy nép, annál inkább ki van téve a kolera pusztításának; minél tisztább és polgárosultabb, annál kevésbé fenyegeti a veszély. Kelet-Ázsiában százezrek ■ esnek a kolerának áldozatul; Oroszországban, Törökországban ezren és ezren, nálunk százan meg százan, Nyugateurópában pedig már alig van áldozata a kóborló, rémnek. Ha népünk szervezete egészségesebb, életmódja rendesebb, táplálkozása észszerűbb, értelmiélete polgárosultabb volna, nekünk se kellene tartanunk a kolerától. Sajnos, az éhség, a pá■ linka és elmaradottság, melyek a kolerának a legszívesebb vendégmarasztói, nálunk" a népnek állandó kísérői. Innen van, hogy a kolerát a legkörültekintőbb buzgósággal se tudjuk teljesen elnyomni, hanem az itt is, ott is mindegyre felbukkan. • Ha azonban már itt van, legalább keressük a módját, hogyan tudunk vele sikeresen szembeszállni, hogyan adhatjuk ki leggyorsabban az útját. A kolerától nem kell megijedni, sokkal okosabb félni és óvakodni tőle. Aki ügyel a tisztaságra, aki egészségesen táplálkozik, aki izzadt testtel nem fürdik, éretlen vagy romlott gyümölcsöt nem eszik, az ezer percenttel kevésbé van kitéve a koleraveszélynek, mint az, aki minderre nem ügyel. És az ostoba babonáktól, meg a nevetséges balfelfogásoktól is óvakodni kell. Nem igaz például, hogy a pálinka ellenszere a kolerának. Sőt inkább fokozza a veszélyt, mert az alkohol gyen- Fuchs Jenő dr-t, (+) a kardvívás világbajnokát fogadja a főváros népe a pályaudvaron. Hiti a szervezetet, a gyenge szervezetbe pedig hamarább befészkeli magát a bacillus, mint az egészséges, erőteles szervezetbe. A hatóságnak is fontos feladata van a kegyetlen rész ellen való védekezésben. Az embereket kioktatni és jóakarattal rá mint a fiatal Bűn birtoka teljesen tehermentes és intézkedtünk, hogy az elsikkasztott összeg arra bekebeleztessük. Bűnt szerencsétlen tőzsdei spekulációk, valamint több megbukott vállalkozásai vitték rá, hogy magának jogtalanul pénzt utalványozzon a bankból. OSTROM egy takarékpénztár ellen Háromszázezer koronát sikkasztott az igazgató. ■ A Paksvidéki Takarékpénztárt, amelynek a betétjei több mint egy millió koronát tesznek ki, ma a betevők megrohanták és a betétjük kiadását kérték. A betevők izgalmának az volt az oka, hogy kiszivárgott egy hír, mely szerint Bán Gusztáv, az intézet volt vezérigazgatója háromszázezer koronát vett ki a takarékból az igazgatóság tudta nélkül. A szenzációs felfedezést Deutsch Ábrahám, az intézet helyettesigazgatója tette. Nyomban igazgatói tanácsra gyűltek össze, amelyen elhatározták, hogy Bán vagyonára bírói zárlatot kérnek és remélik, hogy a hiányzó összeg a vagyonból meg is térül. Deutsch igazgató kérte a betevőket, hogy a jövő hétig várjanak, mikor is mindenki megkapja hiány nélkül a befizetett összeget. Erre a betevők megnyugodtak és minden további nélkül elhagyták az intézetet. A paksi takarékpénztár igazgatósága Bobinek Pál a Paksvidéki takarékpénztár igazgatóját kérte fel, hogy a válságba jutott takarékpénztár helyzetén segítsen. Robinek a paksi takarékpénztár botrányának előzményeit így ismertette egy újságíró előtt: — Hosszú éveken keresztül volt vezérigazgatója Bánó Gusztáv a szoktatni a tisztasági és egészségi rendszabályok betartására, ez a hatóság dolga. Közönség és hatóság így karöltve megmentheti az országot a nagy csapástól, mely annál félelmesebb, mert méreteit, határait előre ismerni nem lehet, paksi takarékpénztárnak. Teljesen családi jellege volt a banknak, mert a tisztviselők nagy része és az igazgatósági tagok Bán családjából és rokonságából került ki. Legjellemzőbb azonban az a körülmény, hogy Bún Gusztáv volt az intézet vezérigazgatója, egyszersmind annak könyvelője és a pénztárnoka. Márciusban Bún rövid betegség után meghalt. A bank vezetését akkor fia, Lajos vette át. Helyettes igazgató pedig Deutsch Ábrahám lett. Bún halála után erősen tartotta magát ,az a hír, hogy az intézet anyagi ügyei nincsenek rendben. A folyton erősbödő vádak arra késztették Deutsch Ábrahám helyettes-igazgatót, hogy egy radikális vizsgálatot tartson az üzleti könyvekben. A vizsgálat arra a meglepő eredményre jutott, hogy az elhunyt vezérigazgató apróbb összegekben nem kevesebb, mint háromszázezer koronát utalt ki önmagának különböző címek alatt Felfedezéséről Deutsch nyomban értesítette az igazgatósági tagokat, akik engem kértek fel arra, hogy az intézet helyzetén tőlem telhetően segítsek. Én örömmel teszek eleget a kérésnek és első dolgom volt megnyugtatni a betevőket, ami sikerült is. A vezetésem alatt álló intézet nagy összeget ad rendelkezésére a bajba jutott intézetnek, amely 1869. év óta reális alapon vezette mindenkor a takarékpénztár ügyeit és csak Bán könnyelműsége folytán jutott a válságba. , A takarékpénztár kára különben megtérül, mert úgy, az idős. Május huszonhárom a vádtanács előtt, az ügyészség a forradalomról. Május huszonharmadikának feledhetetlen eseményei foglalkoztatják még mindig a bíróságot. A vádtanács elé került megint a tüntetők ügye, akik közül még huszonöten vannak viszgálati fogságban. Az ügyészség ugyanis csoportokba foglalva, több vádiratban emelt ellenök vádat, a vádtanács pedig egy részüket már vád alá helyezte s ma huszonnégynek a kifogásait tárgyalta. Ezek a következők: Simon Imre kocsis, Visnyi Ádám állványozó, Gyenis János padlóburkoló, Vanya Lajos cipész, Barbás betonmunkás, Krenkó Sándor lakatostanonc, Krenkó József kocsis, Müller Biborád ácssegéd, Uzsák Ágnes magánzónő, Pecz Viktorné baromfiárus, Herényi Mária mosónő, Harnos Mihályné mosónő, Győri Béla napszámos, Törzs Lajos joghallgató, Papir Mór festősegéd, Adorján Mihály betonmunkás, Ádám Pál kovács, Schilling János kávémérő, Hosszu János asztalos, Kamenár Rezső asztalos, Lénárt János rostás, Schneider Rezső géplakatos, Pázmány József cipész és Nébel Mihály mázoló. Mindannyiuk ellen a 176. szakaszba ütköző, magánosok ellen elkövetett erőszak, a 165. szakaszba ütköző hatóság ellen elkövetett erőszak és a 434. szakaszba ütköző közveszélyű rongálás bűntettei miatt emelt vádat az ügyészség.