Friss Ujság, 1912. július (17. évfolyam, 156-181. szám)

1912-07-27 / 178. szám

XVII. évfolyam, 178. szám,_____Budapest, 1912. július 27. Szombat Ara 2 fill., vasár- és ünnepnap 4 fill. P n | ITI +rc a! NAPI LA­P B Megjelenne hétfő kivételével mindennap ^ ^ js*** MBB M| korán reggel, fontos alkalommal napon* ELŐFIZETÉSI ÁRA: BjjPj8B jlpjggk ggg fgp Sgl jflj BSgj sss? FRIkx II IvAf* -Szerk. telefon _ _ 137-51, §§5 Ip­g|l |1 gg ill a ül Hf H gjgg ff fi l'ffl FIÓKKI­ADÓH­IVATALO­Ks zAafiAi.lv ” “ “ GB fi fii SS fit)®» BbmS» «gal® BMla Rákóczi-ut 34., VI., Andrássy-ut 13, Nyomda ' £ n “ 54—30* fii fi fi B IV., Kecskeméti-utcza 8. és 14. '----------»------------ ...............................— «na Kolera. rK fekete rém megint felütötte fejét Magyarországon. A nagy magyar Alföld szívében, a cson­­grádmegyei Mindszenten hiva­talosan megállapították a kolera jelenlétét. Az ázsiai halálmadár tehát, mely már több év óta min­den évben végigsuhog az ország elhanyagolt, elhagyatott vidéki helyein, megint szedi áldozatait és borzalommal tölti el a föld népét, mely védtelen ezzel a rej­télyes módon bujkáló és váratla­nul, alattomban támadó ellenség­gel szemben. Nem mondhatjuk, hogy egé­szen ártatlanul éri hazánkat ez a félelmes csapás. A tapasztalat mutatja, hogy a koleraveszede­lem fordított arányban nő vagy csökken a tisztasággal, renddel és az észszerű egészségügyi be­rendezésekkel. Minél piszkosabb, nyomorúságosabb, elmaradottabb­­egy nép, annál inkább ki van t­éve a kolera pusztításának; mi­­nél tisztább és polgárosultabb, annál kevésbé fenyegeti a ve­szély. Kelet-­Ázsiában százezrek ■ esnek a kolerának áldozatul; Oroszországban, Törökországban ezren és ezren, nálunk százan meg százan,­­ Nyugateurópában­­ pedig már alig van áldozata a kóborló, rémnek. Ha népünk szervezete egész­ségesebb, életmódja rendesebb, táplálkozása észszerűbb, értelmi­­élete polgárosultabb volna, ne­­­künk se kellene tartanunk a ko­lerától. Sajnos, az éhség, a pá­■ linka és elmaradottság, melyek a kolerának a legszívesebb vendég­­marasztói, nálunk" a népnek ál­landó kísérői. Innen van, hogy a kolerát a legkörültekintőbb buz­­gósággal se tudjuk teljesen el­nyomni, hanem az itt is, ott is mindegyre felbukkan. • Ha azonban már itt van, leg­alább keressük a módját, hogyan tudunk vele sikeresen szembe­szállni, hogyan adhatjuk ki leg­gyorsabban az útját. A kolerától nem kell megijedni, sokkal oko­sabb félni és óvakodni tőle. Aki ügyel a tisztaságra, aki egész­ségesen táplálkozik, ak­i izzadt testtel nem fürdik, éretlen vagy romlott gyümölcsöt nem eszik, az ezer percenttel kevésbé van kitéve a koleraveszélynek, mint az, aki minderre nem ügyel. És az ostoba babonáktól, meg a nevetséges balfelfogásoktól is óvakodni­ kell. Nem igaz pél­dául, hogy a pálinka ellenszere a kolerának. Sőt inkább fokozza a­­ veszélyt,­ mert az alkohol gyen- Fuchs Jenő dr-t, (+) a kardvívás világbajnokát fogadja a főváros népe a pályaudvaron. Hiti a szervezetet, a gyenge szer­vezetbe pedig hamarább befész­keli magát a bacillus, mint az egészséges, erőteles szervezetbe. A hatóságnak is fontos fel­adata van a kegyetlen rész ellen való védekezésben. Az embere­ket kioktatni és jóakarattal rá­ mint a fiatal Bűn birtoka teljesen tehermentes és intézkedtünk, hogy az elsikkasztott összeg arra beke­­beleztessük. Bűnt szerencsétlen tőzsdei spe­kulációk, valamint több megbu­kott vállalkozásai vitték rá, hogy magának jogtalanul pénzt utalvá­nyozzon a bankból. OSTROM egy takarékpénztár ellen Háromszázezer koronát sikkasztott az igazgató. ■ A Paksvidéki Takarékpénztárt, amelynek a betétjei több mint egy millió koronát tesznek ki, ma a betevők megrohanták és a betét­jük kiadását kérték. A betevők iz­galmának az volt az oka, hogy kiszivárgott egy hír, mely szerint Bán Gusztáv, az intézet volt ve­zérigazgatója háromszázezer ko­ronát vett ki a takarékból az igaz­gatóság tudta nélkül. A szenzációs felfedezést Deutsch Ábrahám, az intézet helyettes­­igazgatója tette. Nyomban igaz­gatói tanácsra gyűltek össze, ame­lyen elhatározták, hogy Bán va­gyonára bírói zárlatot kérnek és remélik, hogy a hiányzó összeg a vagyonból meg is térül. Deutsch igazgató kérte a betevőket, hogy a jövő hétig várjanak, mikor is mindenki megkapja hiány nélkül a befizetett összeget. Erre a bete­vők megnyugodtak és minden to­vábbi nélkül elhagyták az intéze­tet. A paksi takarékpénztár igazga­tósága Bobinek Pál a Paksvidéki takarékpénztár igazgatóját kérte fel, hogy a válságba jutott taka­rékpénztár helyzetén segítsen. Robinek a paksi takarékpénztár botrányának előzményeit így is­mertette egy újságíró előtt: — Hosszú éveken keresztül volt vezérigazgatója Bán­ó Gusztáv a szoktatni a tisztasági és egész­ségi rendszabályok betartására, ez a hatóság dolga. Közönség és hatóság így karöltve megment­heti az országot a nagy csapás­tól, mely annál félelmesebb, mert méreteit, határait előre is­merni nem lehet, paksi takarékpénztárnak. Teljesen családi jellege volt a banknak, mert a tisztviselők nagy része és az igazgatósági tagok Bán család­jából és rokonságából került ki. Legjellemzőbb azonban az a kö­rülmény, hogy Bún Gusztáv volt az intézet vezérigazgatója, egy­szersmind annak könyvelője és a pénztárnoka. Márciusban Bún rövid betegség után meghalt. A bank vezetését akkor fia, Lajos vette át. Helyet­tes igazgató pedig Deutsch Ábra­­hám lett. Bún halála után erősen tartotta magát ,az a hír, hogy az intézet anyagi ügyei nincsenek rendben. A folyton erősbödő vádak arra késztették Deutsch Ábrahám he­lyettes-igazgatót, hogy egy radi­kális vizsgálatot tartson az üzleti könyvekben. A vizsgálat arra a meglepő eredményre jutott, hogy az elhunyt vezérigazgató apróbb összegekben nem kevesebb, mint háromszázezer koronát utalt ki önmagának különböző címek alatt Felfedezéséről Deutsch nyomban értesítette az igazgatósági tago­kat, akik engem kértek fel arra, hogy az intézet helyzetén tőlem telhetően segítsek. Én örömmel te­szek eleget a kérésnek és első dol­gom volt megnyugtatni a betevő­ket, ami sikerült is. A vezetésem alatt álló intézet nagy összeget ad rendelkezésére a bajba jutott inté­zetnek, amely 1869. év óta reális alapon vezette mindenkor a taka­rékpénztár ügyeit és csak Bán könnyelműsége folytán jutott a válságba. , A takarékpénztár kára külön­ben megtérül, mert úgy, az idős. Május huszonhárom a vádtanács előtt, az ügyészség a forradalomról. Május huszonharmadikának fe­ledhetetlen eseményei foglalkoz­tatják még mindig a bíróságot. A vádtanács elé került megint a tün­tetők ügye, akik közül még hu­szonöten vannak viszgálati fog­ságban. Az ügyészség ugyanis csoportok­ba foglalva, több vádiratban emelt ellenök vádat, a vádtanács pedig egy részüket már vád alá helyez­te s ma huszonnégynek a kifogá­sait tárgyalta. Ezek a követke­zők: Simon Imre kocsis, Visnyi Ádám állványozó, Gyenis János padlóburkoló, Vanya Lajos cipész, Barbás betonmunkás, Krenkó Sán­dor lakatostanonc, Krenkó József kocsis, Müller Biborád ácssegéd, Uzsák Ágnes magánzónő, Pecz Viktorné baromfiárus, Herényi Mária mosónő, Harnos Mihályné mosónő, Győri Béla napszámos, Törzs Lajos joghallgató, Papir Mór festősegéd, Adorján Mihály betonmunkás, Ádám Pál kovács, Schilling János kávémérő, Hos­­­szu János asztalos, Kamenár Re­­zső asztalos, Lénárt János rostás, Schneider Rezső géplakatos, Páz­mány József cipész és Nébel Mi­hály mázoló. Mindannyiuk ellen a 176. sza­kaszba ütköző, magánosok ellen elkövetett erőszak, a 165. szakasz­ba ütköző hatóság ellen elkövetett erőszak és a 434. szakaszba ütkö­ző közveszélyű rongálás bűntettei miatt emelt vádat az ügyészség.

Next