Friss Ujság, 1912. szeptember (17. évfolyam, 208-232. szám)

1912-09-01 / 208. szám

xm évfolyam, 20S. szám, Budapest, 1912. szeptember 1. Vasárnap ári 2EU?ii^est»»4fm POLITIKAI NAPILAP. g? ........ ELŐFIZETÉSI ÁRA: Ml BA fii áMÉk 11 ff Üli *ft*1*^ Helyben: házhoz hordva 80 4M. EB| kSv&'l §gg IrÄSM fii WE Mm $$Lim «Hfil lin ’ vidéken: postai .zétkérdései pU if M fi W* fii m I egy hónapra 1.20 korona. Kasaéi j£g Kf Ma fem XfefV ||pfja rag *«» HimM Mm» ttS. ra ss&rr het I fi lila# JJiluflb -ääs Kyomda „ — — M—80. 4V* baueMVen A. mi W. Leszámolás készül A belgrádi utcasarkokon nagy vörös plakátok jelentek meg, amelyeken óriási betűkkel hirdetik, hogy „Követeljük a háborút!“ A szerbeken tehát ismét felülkerekedett a háborús kedv. Ez a vörös plakát a helyzet képe. A Balkánon mostanában a legtetszetősebb gondolat a háború és a gondolatot állandó fegyverzörgés kíséri. A Balkán zug, sistereg, a lángok minduntalan ki-kicsapnak belőle és állandó a veszedelem, hogy meggyűl tőlük az európai béke ... A háborúkat megelőző állapot uralja a Balkán-félszigetet. Az új-török kormányzat szabadságjelszavai felkeltették a török birodalomhoz tartozó nem török nemzetiségű lakosságban az érvényesülés reményét. Azonban az új törökök pártja tisztán polgári, azaz kapitalista párt volt, amely kapitalista szempontból igyekezett a modern Törökországot megszervezni. Egységes, nagy török birodalmat akart, amely centralisztikus kormányzatával a tőkés gazdaság alkalmas területe legyen. Ez a politika természetesen homlokegyenest ellenkezett a szerb, bolgár, görög, román és albán lakosság önkormányzat után való vágyakozásával. A legkezdetlegesebb földműveléssel és pásztorkodással foglalkozó nemzetiségek nem akarták vállalni a kapitalizálódni akaró nagy birodalom vér- és pénzbeli terheit és amikor ezek a terhek az olasz-török háború által még súlyosabbak lettek, a legharcosabb nemzetiség, az albánok fegyvert fogtak, fellázadtak és lázadásuk volt a török birodalom most napirenden levő bomlásának kezdete. " Ez a bomlás hozza ily izgatottságba a többi balkán országot. Mindegyiknek vannak a török birodalomban élő fajrokonai és mindegyik szeretne e rokonsággal együtt egy-egy országrészt magához ölelni. A balkán népek középkori állapotban sínylődnek. Nekik a háború nem azt jelenti, amit a nyugat-európai országoknak. Gazdasági berendezésük a lehető legkezdetlegesebb és azért viszonyaik a lehető legnyomorúságosabbak. A nyugati külföldben a megrontot látják, amely hozzájuk bevitt olcsó gyári áruival megölte gyenge linzi iparukat, amely vámpoli- Illaivat termékeik, gabonájukés állataik elöl elzárja a kivi - és ezzel a mezőgazdaságukat sújtja. Az általános szegénység terhe alatt roskadozik itt mindenki és a földművelő, pásztornép képzeletében mi más lehetne az igazi, nagy segítség, mint a föld, sok, nagy darab föld, amelyet a töröktől szednének el. Ez a gondolat izzik bennök és viszi tekintetüket az oszladozó Törökország felé ... :• És e vergődés fölött ott állnak Európának kapitalista országai, hatalmai, amelyek mohó tekintettel lesik a nagy Török birodalom testéről leváló országrészeket és ádáz indulattal nézik, hogy mint csaphatnak le majd annak a kezére, aki utánuk nyúl. A Balkánon és a Balkán körül nagy leszámolás készül. És a számok, amelyekkel egymás vágyát, követelését le akarják törleszteni, dolgos, munkás százezrek. Szegény emberek gyermekeinek életével, testével, vérével készülnek a leszámolásra. Európa népei, akiknek ebben a készülő, rettenetes üzletben semmi nyernivalójuk, hanem csak veszteni valójuk van, legyenek résen... Törökország haldoklik és őket akarják a halálba vinni... akár, hogy az emberek ne zaklassák őt kiváncsi kérdezősködéseikkel, ne foglalkozzanak vele, hagyják élni és dolgozni. Mosoly sohasem jelenik meg finom metszésű arcán, de annak az embernek a nyugalma olvasható le róla, aki megél a munkájából, a saját lazításában lakik. Igen, ez a lakás. A bútorzata egy ágy, egy asztalka, egy szék és egy fogas. És ezen a festett, egyszerű ágyon álmodhatja Krivány, hogy milyen jee lehet annak, aki fényes palotában lakik és négyesfogaton jár... A régi idők lassan kint elmúló maradványa a budapesti országos vásár, amelynek ma volt az utolsó napja. Képünk a vásár egy jelenetét tárja az olvasó elé, amikor a régi idők szellemében élő nénik még mindig itt vásárolják be konyhaszerszámaikat, mert erős a hitük, hogy csak a vásáron lehet olcsón és jól vásárolni. Hogy él Hrtvány János. A Garay-tár 15. számú ház harmadik emeletén lakik egy szomorú, aranyszőke szakállú, szemüveges ember, akinek valamikor az egész ország ismerte a nevét: Krivány János. Négy esztendő óta lakik itt Arad megye árvaszékének egykori híres pénztárosa, csendben, zajtalanul, szegényesen. Ő, aki valamikor negyedmillióval károsította meg a vármegyét, fejedelmi fénynyel berendezett palotájában élt, négyesfogaton járt, akinek estélyein mágnások, arisztokraták, magasrangú hivatalnokok jelentek meg, most két lépés hosszú, egy lépés széles sötét kamrájában lakik, nem is egyedül, hanem a feleségével. Egy rendőr albérlője Krivány János és fizet havonként nehezen megkeresett tizenöt koronákatlakbér fejében. A volt árvaszéki pénztáros, aki annak idején ezreket költött egy-egy vacsorára, most boldog, ha megkeres hatvan-nyolcvan koronát havonként. Krivány János zúgolódás nélkül, mondhatni nemes megadással tűri nehéz helyzetét. Nem panaszkodik, nem jár a volt barátainak nyakára, nem pumpol, hanem keserves munkával, de megél a saját emberségéből. Hogy miből él! Hirdetéseket gyűjt a lapoknak, lót, fut, szaladgál reggeltől estig, este hazamegy, meggyújtja a kis petróleumlámpást és dolgozik tovább. Négy esztendő óta nem fordult elő,hogy este kapuzárás után ment volna haza. Más ember ilyen, megfeszített munka mellett, ha nem is szerez pénzt, de legalább jól meg tud élni. Krivány Jánost üldözi a balszerencse. Napszámosnál is kevesebbet keres s ebből a szűkös jövedelméből nemcsak magát és a feleségét tartja el, hanem Aradon sanyargó édesanyját is segélyezi. Krivány elvált első feleségétől s másodszor nősült. Egy igen szép és kedves asszonyt vett feleségül. A Krivány házaspárnak nagy becsülete van a Garay-tár 15. számi házban és az egész környéken. Szeretik őket s részvéttel kísérik sorsukat. Maga Krivány egyáltalában nem közlékeny, szerényen kitér a kérdezősködések elől, nem kér senkitől semmit. Csak egyet Gondatlanság, elkövetett emberölés Vádirat lovasd ellen Egy éve annak, hogy Kováss Emil tisztitógyárában az a végzetes robbanás történt melynek négy emberélet esett áldozatul, sokan pedig megsebesültek. A nyomozó hatóság a katasztrófa után megindította az eljárást, abban az irányban, hogy a robbanásért, ami különben már nem első ízben reszkettette meg a Kovald-gyár falait, kit terhel a felelősség? A nyomozás után megkezdődött a vizsgálati eljárás, meghallgatták a tanúkat, szakértőket, azután a vizsgálóbíró áttette az iratokat az öszszehordott adatokkal együtt az ügyészségre. A királyi ügyészség az egész halomra felszaporodott akták áttanulmányozása után elkészítette a vádiratot, amely a beszerzett adatok alapján Kováld Emil dr.-t, a gyárigazgatót vonja felelősségre a szerencsétlenségért A vádirat Kovaldot négy gondatlanságból elkövetett emberöléssel és egy rendőri gondatlanság által okozott súlyos testi sértéssel vádolja. A megokolás szerint Kovárs szakképzett munkás helyett közönséges mimitást alkalmazott és azon a helyen.