Friss Ujság, 1912. december (17. évfolyam, 286-310. szám)

1912-12-01 / 286. szám

2nm. évfolyam, 288. szám Budapest, 1912. december 1. Vasárnap Ara 3 fin., vasár- és ünnepnap 4 fül. , IT11/ A I M A o I I AD ET ktv«UMv*l mlndanna« POLITIKAI NAPILAP. ^ ****­"“-• ".Po~ ELŐFIZETÉSI ÁRA : l|fi£pra!n lllj ]|§1 Kis MiJSffilk jPSra Irtnt Lonbner, G»n«pn«p után Is. 1 3.3— BaKlXX II IxRP gSfó zz Bíz.^ 11 wwllllVHN­ "gtaaarv S1==------'=--r=aiJ^^ = hét hotattBk a hadviselők­ A törökök* bolgárok megegyedek Háborús rémület Oroszországban A békefeltételek. A fegyverszünet. Konstantinápoly, november 80. Hír szerint a török és bolgár küldöttek tegnap éjjel Bagcsekel­­ben megegyeztek a fegyverszünet dolgában s a következő békefelté­­teleket állapították meg: Drinápoly Törökország birto­kában marad. Törökország belép a Balkán­szövetségbe. Albánia önkormányzatot kap a Balkán-államok biztosítéka mellett. A meghódított területeken élő muzulmánoknak kiváltságokat fognak adni. A tizennégy napra szóló fegy­verszünetet ma fogják aláírni. Driná­poly és Dedeagaca, Konstantinápoly, november 80. A félhiva­taltt Ikdam jelenti: Törökország és a Balkán-államok között a békére vonatkozó jegyző­könyvet ma írják alá. Drinápoly és Dedeagacs a környékkel együtt Törökország birtokában marad. Macedónia Szaloniki fővárossal ön­kormányzatot kap. Konstantinápoly, november 60. Hír szerint a bolgárok az­elé a választás elé állították Törökor­szágot, hogy Drinápoly vagy török város marad s ebben az esetben a bolgárok a fél milliárdnyi hadi­kárpótlást tizenkétmillió frankkal emelik fel vagy pedig Törökország átengedi Brinápolyt s akkor vám­­közösségbe léphet a balkáni szö­vetséggel s hadikárpótlást nem­ kell fizetnie. A bolgárok engedtek. Berlin, november 80. (Érkezett este tíz órakor. A Lob­alanzeigernek táviratpasa Konstantinápolyi tudósítója. A tárgyalások a török delegátusok a a Balkán-szövetség részéről megbí­zott bolgár tábornokok között ked­vezően alakulnak. A fegyverszü­netet ma vagy holnap fogják alá­írni. Nazim pasa levételével a de­legátusok ma visszatértek Baski­­poljeba. Itt csak annyit lehet tud­ni a tárgyalások állásáról, hogy a bolgár megbízottak elállottak Dri­ná­p­oly átadásának követelésétől. Bizonytalanság . Frankfurt, november 80. (Érkezett este 17 órakor.) Szófiából táviratc®7,ák a Frank­furter Zeitungnak mai kelettel. A fegyverszünetre vonatkozó tárgya­­lások meghiúsultak, mert a bolgár megbízottak nem akarják teljesíte­ni a török delegátusoknak azt a feltételét, hogy Drinápoly helyőr­ségi csapatai fegyveresen és min­den tisztesség megadásával vonul­hassanak el. Ilyen körülmények közt a két fél megbízottai most azon tanakodnak, hogy a katonai status kuó alapján egyelőre fegy­verszünetet létesítsenek s aztán tovább tárgyaljanak a béke felté­teleiről.­ ­ Bolgár katonák a Csatárdzsa előtti sáncokban. A magyar­­Vörös Kereszt különítményének kórháza Szófiában« Egy főobstrukciós az obstrukcióról. Lengyel Zoltán nevét ki nem ismeri! Az obstrukció a tatárjá­rás hőse, vezére, lelke volt ő. Nem volt ülés a Házban, amelyben nem mutatott volna példát arra, hogy mint kell a házszabályokkal és a többségi türelemmel vissza­élve, a képviselőház munkáját le­hetetlenné tenni. Lengyel Zoltán nevéhez fűződik az obstrukció életkora első részének minden val­­amire való csinyje, botránya. És ma ez a Lengyel Zoltán szó­lalt föl a Házban és elmondotta sok obstrukció­ja alatt szerzett ta­pasztalatai nyomán véleményét az obstrukcióról és az obstruálók­­ról Ez az ember bentről ismeri az obstrukciót, érdemes, hogy sza­vait meghallgassák azok, akik lene kívülről ismerik, akik egy­­egy obstrkciónak indokait csak a szólamok nyomán ítélik meg. És ha abból, amit Lengyel Zol­tán az obstrukcióról elmondott, lehámozzuk a humort, a tréfát, a maga teljes züllöttségében tá­rná elénk az obstrukció. Az ob­­strukció, amelyet hol az alkot­mány, hol a hasa megmentése cí­mén *—* mert hát hiszen „az em­ber úgy él, ahogy tud** *— csinál­lak, a legridegebb érvényesülési vágy, feltűnési viszketegség szü­leménye. Az obstrukció atyames­tere, Lengyel Zoltán mondja ezt, neki elhihetjük. És elhihetjük neki azt is, amit az obstruktorok politikájáról mond. A fegyvertára, az elvtárs részéről hangzik el a reklamáció. Jóiért nem fogadták el annak idején, miért nem fogadták el az­óta, miért nem csinálták meg há­rom éven keresztül, amikor amy­­nyira sürgettem, miért utasítot­tak a mentelmi bizottsághoz ál­landóan, ha sürgetni találtam! Miért nem fogadták el annak ide­jén ő felsége akaratát, Héderváry Károly grófnak úgyszólván kö­nyörgését, hogy csináljuk meg a választói törvényt Igen, épp oly őszinte az ő vá­­lasztójogos követelésük, mint a­mily őszinte az érte való harc. Egyszer harcolnak ellene, más­szor mellette. Mert harc az ő ele­mük, a harc, amelyben eleddig nekik semmi bajuk sem esett, ha­nem csak az országnak, a harc, azaz magyarul szólva a botrány, mert „az ember úgy él, ahogy tud‘ ‘, és ők csak így tudnak élni. A Békekövetek, Konstantinápoly, november 30. Resid basa belügyminiszter, Rio vabuf-miniszter, Szalil tengerésze­ti miniszter és Ozmán Nizami ba­sa tegnap este elutaztak a főhadi­szállásról. A bolgár küldöttek is különvonaton Szófiába utaztak vissza és legközelebb, valószínűen már hétfőn Kadembián keresztül Konstantinápolyba fognak menni, hogy a békepontozatokat aláírják. A szerb bonyodalom. A kormány és a katonai párt.­­ Belgrád, november 30. (Érkezett este tíz órakor.) Az orosz és a francia kormányok bárt­­ság­os tanácsára a szerb kor­mány annyiban kész követeléseit mérsékelni, hogy az albán kérdést háttérbe szorítja, de az adriai ki­kötőtől nem­ áll el. A kormányhoz közelálló Tribuna beavatott rész­ről szerezte azt az értesülését, hogy Pasics miniszterelnök a kormány nevében hivatalos nyilatkozatot fog közreadni, amelyben előkészíti a közvéleményt, hogy a kormány a hatalmak követelésének engedve.

Next