Friss Ujság, 1912. december (17. évfolyam, 286-310. szám)

1912-12-01 / 286. szám

a ......... nem ellenzi többé Albánia önkor­mányzatát, de ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy utat kell kapnia az adriai tengerhez. Ed­digelé ilyen nyilatkozat még nem jelent meg. Ellentétben a szerb külpolitika vezetőinek ezzel a nyugodtabbb fel­fogásával, a katonai párt hallani sem akar engedékenységről és a rendelkezésére álló lapokban har­cias kirohanásokat intéz Ausztria- Magyarország ellen. A katonai párt nyomásának engedve, Putnik hadügyminiszter értesítette a bol­gár fővezérletet, hogy kénytelen a Drinápoly előtt álló szerb hadosz­tályokat azonnal visszarendelni és a Csataldzsához küldött segédcsa­patokat is visszarendelni. Ez volt az oka annak, hogy a bolgár had­ügyi kormány behívta az 1913. évi újoncokat. Ezek a katonai intézke­dések arra mutatnak, hogy a szerb katonai párt semmitől sem riad vissza és éppen ebben az ellentét­ben, amely a szerb kormány és a katonai párt között áthidalhatat­lan, van a veszedelem. Bécs, november 30. (Érkezett este tíz órakor.) Szerbia szándékai és magatartá­sa felől itteni illetékes helyen nin­csenek tisztában, mert noha a kor­mány mérsékeltebb húrokat pen­get lapjaiban, maga a miniszté­rium nem mutat hajlandóságot az engedékenységre. A nagykövetsé­gi konferencia dolgában még egy állam sem kapott hivatalos javas­latot. A szerbek megcsonkították Edl konzul jelentését. Berlin, november 30. A Deutsches Tageszeit­ungnak jelentik Zimonyból. Edl konzul­nak a prizrendi konzul ügyében a bécsi külügyminisztériumhoz in­tézett távirati jelentését a szerb hatóságok megcsonkították, ezért történt, hogy a jelentésből még máig is csak töredékek vanak Bécs­ben. Minden olyan részletet, amely a szerb kormányra nézve kellemet­len, Üszkükben kihagytak a táv­irat szövegéből. Emiatt Ugrón bel­grádi osztrák-magyar követ eré­lyes előterjesztést fog tenni a szerb kormánynál. Albánia. - i As ideiglenes kormány. Róma, november 30.­­[ A Stefani-ügynökség jelenti Va­lonából mai kelettel. Albánia füg­getlenségének kikiáltása után az albán delegátusok gyülekezete ideiglenes kormányt alakított. El­nökké Izmail Kemal bég mohame­dánt, alelnökké Caccioro Miklós durazzói katolikus lelkészt, titkár­rá Guracusci Lajos katolikust vá­lasztották meg. A kormánykona­­kon és a közhivatalokon az albán zászló leng. Arra a hírre, hogy Durazzót és Elbasszánt, melyek már kikiáltották a függetlenséget, ellenséges csapatok szállták meg, Izmail Kemal utasítást adott, hogy ne álljanak ellen, mert Albá­nia a jövőre nézve semleges terü­letnek tekinti magát, melyet a ha­talmak a balkáni kérdésben érvé­nyesítendő nemzetiségi elv alap­ján fognak megvédeni. Illl­­s I I I­I mi­l Memb­r 1. A bolgár királyné és két leányának látogatása a francia v­árös kereszt Szófiába küldött csoportjának kórházában. Oroszország. Háborús rémület. Pétervár, november 30. A nyugati határtartományokban nagy a háborús félelem. Vilnában szájról-szájra jár a hír, hogy 8000 német birodalmi tartalékost a né­met határ helyiségeiből behívtak. A nép között nagy a pánik és a takarékpénztárakat ostromolják a betétekért. Tüntetés a monarchia ellen. Pétervár, november 30. Kievben és több vidéki város­ban nagy zavargások voltak az osztrák-magyar konzulátusok épü­letei előtt s azóta katonaság őrzi a konzulátusokat. Pétervárott a diá­kok tüntető körmenetben vonultak az osztrák-magyar nagykövetség­­palotája elé, de még félúton útju­kat állotta a rendőrség és szétza­varta a tüntetőket. Mikor az első kiáltás elhangzott: Vesszen Ausz­­tria-Magyarország! a lovasrend­őrök a tömeg közé vágtattak s egy egész csoportot letartóztattak. Tüntetés Oroszország ellen. Krakó, november 30. (Érkezett este tíz órakor.) Tegnap délután az egyetemi if­júság vezetésével nagy hazafias tüntetés volt itt. A körmenetben körülbelül 13.000 ember vett részt. A Miskievitez-szobor előtt hatal­mas tüntetést rendeztek Oroszor­szág ellen és elégették a cár arcké­pét. A rendőrség csak nagynehe­­zen oszlatta szét a tömeget. Elfogott orosz kémek. Lemberg, november 30. (Érkezett este 17 órakor.) Przovorzkban két orosz kémet fogtak el, akikben orosz tiszteket sejtenek. Románia. Conrád, a hadseregfelügyelő Bukarestben. Bukarest, november 80. A tegnapi lakoma után a mi­niszterelnöki palotában tanácsko­zás volt, melyen a miniszterelnö­kön kivü­l a román hadügyminisz­ter, a vezérkari főnök és K­ötzen­­dorfi Conrád hadseregfelügyelő vettek részt. A tanácskozás éjjeli két óráig tartott Lengyel Zoltán beszéde. Igaz és mulatságos kritika az ellenzékről­ A képviselőház mai ülésének nagy érdekessége volt Lengyel Zol­tán beszéde. Letűnt obstrukciók népszerű hőse meghiggadt, megál­lapodott s tisztult szemmel nézi a világ folyását Lengyel Zoltán sok esztendőn át együtt harcolt, együtt obstruált a szövetkezett ellenzék­kel, kitűnően ismeri ezt a társasá­got, hiszen azért hagyta ott Kese­rű tapasztalatai alapján ma teljes erővel támadt neki a lelkiismeret­len obstruktoroknak. Beszédének kivonatát itt közöl­jük: Hazamentés a konyhán keresztül. Lengyel Zoltán: Bizonyos oldal­ról azt a furcsa nyilatkozatot te­szik, hogy erkölcsi bátorság kell ahhoz, hogy valaki a képviselőház­ba bejöjjön és itt felszólaljon. Én nem akarok abban a szinten fel­tűnni, mintha ez nálam hiányza­­nék. Ez az egyik oka annak, hogy felszólalok, a másik pedig az, hogy vagy szóval, vagy üzenet útján, azt is mondják, hogy áruló mind­az, aki a képviselőház kapuján, a rendes bejáraton jön be és nem — mint ahogy az igen­­, miniszterel­nök úr is említette — a konyhát ostromolja. (Élénk derültség.) Én ezek közé nem akarok tartozni, mert azt tartom, hogy egy képvi­selőnek, ha egyszer mandátumot vállalt, akkor kötelessége ennek a­­ feladatnak eleget tenni. (Leráz! Úgy van!) Ha pedig a helyzetet olyannak tartja, hogy képviselői kötelességét nem teljesítheti, ha lelkiismeretével ellentmondásba jut, akkor mondjon le. (Élénk he­lyeslés.) Én is voltam valaha... Kivettem a magam részét egy győzelmes hadjáratban, amelyben akkor sem azon, sem ezen oldalon egyetlen egy vezér sem hitte, hogy ez a harc győzelemmel fog járni, minélfogva sajnosan nélkülöztük hónapokon keresztül Justh Gyulát Justh Gyula hatalmas erejét a véderő javaslatok elleni obstruk­­cióban, nélkülöztük Kossuth Fe­renc hazafiságát, de volt szeren­csém Batthyány Tivadarhoz a szabadelvű pártban, Apponyi Al­bert grófhoz az elnöki székben és nem volt szerencsém Károlyi Mi­hály grófhoz a parlamentben azért, mert mint a szabadelvű párt jelöltje, szerencsétlenségemre ép­pen velem szemben bukott meg. (Élénk derültség.) Abban a harcban a közkatonák­ győztek és előre mentek. Mindad­dig győzedelmes volt a harc, míg a harc vezetése igazán a vezérek kezébe nem került. (Derültség.) A­hogy aztán a vezérek kezébe ke­rült, lett belőle egy bécsi békekö­tés és utána —­ bocsánatot kérek, hogy nincsen több tanúm jelenleg itt e helyen — következett egy olyan osztozkodás, mint aminő a balkáni győzelmes háború után sem fog előfordulni.. Játék a választói joggal. A választói reformot miért nem fogadták el annak idején, miért nem fogadták el azóta, miért nem csinálták meg három éven keresz­tül, amikor annyira sürgettem, miért utasítottak a mentelmi, bi­zottsághoz állandóan, ha sürgetni találtam? (Derültség.) Miért nem fogadták el annak idején ő felsége akaratát, Héderváry Károly gróf­nak úgyszólván könyörgését, hogy csináljuk meg a választói tör­vényt? Andrássy Gyula gróf most a vá­lasztói jog igaz és őszinte barátja Bokányi Dezsővel együtt. (Derült­ség.) Pedig ő csinálta azt a válasz­tói törvényt, amelyben én olyan bődü­letességeket találtam, hogy ő maga sem bírta azokat elhallgatni. Hát kérdem: vájjon Andrássy Gyu­la gróf következetes-e, aki a nép­­bolonditásnak és a klerikalizmus­­nak az egész országban való ura­­lom­raiut'tw'. -J-len «nevk­esztAk­.» ama.

Next