Friss Ujság, 1913. január (18. évfolyam, 1-21. szám)

1913-01-01 / 1. szám

XVIII. évfolyam, 1. szám Budapest IBIS. Január 1. Szerda Ara 2 AH., vasár- és ünnepnap 4 fill. _______ _____________———-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—————^ POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben: házhoz hordva 60 W* Vidéken: postai szétküldéssel egy hónapra 1.20 korona. Hserk. telető* — _ 187—WL Inazfl. h — — Mi. Kladéhlv. „ — — 88—88. Nyomd* „ — — 84—88.FRISS UJSÄC ftUgjetonik hétfő kivételével mindennel korán reggel, fontos alkalommal napon* kint többször, ünnepnap után is. BZKRRESZTÖS&Q ES KI ADÓ HIV­AT­Ala V, Honvéd-utcza l0. sx. PIÓKKI ADÓHIVATALOK» UaccxLut 84., VL, André».r*it 8. IV_ Kecskeméti-utcza 6. *» 14. kapunk mai ünnepi számának ára az négy fillér, és választójogi javaslat. Amit a Lukács-kormány meg­ígért, azt ma végrehajtotta, be­terjesztette választójogi javasla­tát, örülünk ennek, mert ezzel végre bekövetkezett az az idő, a­mikor már nemcsak a szólamok és elvek általánosságával lehet a választójogról szólni, amikor csak többé-kevésbbé szavahihető politikai pikantériák alapján le­het hozzászólni, hanem itt áll előttünk egy konkrét, szakaszok­ba öntött és megindokolt válasz­tójogi javaslat __ A javaslatnak első­sorban az az előnye, hogy nem ragadt rá a koalíció nagy bűne, nem alapul a pluralitáson, hogy nem csinál az országból egy politikai Ó-In­­diát, ahol kasztokba sorozva él­nek egymás mellett a halandók. Az eddigi állapottal szemben haladást képvisel, mert nyolc­­százezerrel több lesz a választó. Nyolcszázezer polgártársunk ke­rül be azok közé, akiknek szava van már az ország sorsa intézésé­ben.­­ Az új választók nagy tömege az ipari és mezőgazdasági munkás­ságból kerül ki. Az eddig úgy­szólván teljesen jogtalan és a termelésre legfontosabb rétegnek egy része tehát szavazati joghoz jut. Harmadik, nagy előnye a vá­lasztójogi javaslatnak a válasz­tások decentralizálása. Tehát már nem egy helyen fog egy-egy kerület nagyszámú választója képviselőt választani, hanem a vidéken körjegyzőségenként és a nagy városokban városrészen­ként. Ez nemcsak gyakorlati szempontból előny, hanem azért is, mert kizárja az etetést, ita­tást, fuvardíjakba öltöztetett vesz­tegetést, ami a kerületek székhe­lyén lefolyt választásokkal járt. És előnye a javaslatnak, hogy legalább részben behozza a tit­kosságot. De az a tárgyilagosság, amely­­ivel ezeket az előnyöket mérle­geljük, kötelességünkké teszi, hogy hibáit is észrevegyük és szóvátegyü­k. Hibának tartjuk, hogy a választók egy részének korhatárát harminc évben álla­pítja meg a javaslat. Ha valaki huszonnégyéves korában érett arra, hogy a saját elhatározásá­ból családot alapíthasson, okira­tot jogérvényesen írhasson alá, ha egy ország lakosságának túl­nyomó részét sokszor már tizen­két éves korában alkalmasnak találják a kenyérker eső munká­ra, nem tudjuk megér­teni, hogy épp a képviselőválasztáshoz kel­lessen harminc éves életkor. Helytelen, hogy a választói jo­gosultság egyik feltétele, hogy a munkás két évig állandó al­kalmazásban legyen annál a munkaadónál, akinek a választói névjegyzék összeállítása idejé­ben van. Helytelen azért, mert az állandó alkalmaztatás csak igen ritkán múlik a munkáson, hanem mindig a munkaadótól és a gazdasági viszonyoktól függ és így nagy igazságtalanság, hogy ezentúl a munkásnak nemcsak a megélhetése, hanem politikai jo­ga is ettől a kettőtől függjön. Hogy ezek­ a hibák a javaslat­ból kiküszöböltessenek, a válasz­tások demokratizálásának és tisz­taságának igen fontos érdeke. Kinek a feladata azonban a kor­mány javaslatainak bírálása? Az ellenzéké. És ez az alkalom szer­fölött fontossá, sürgőssé teszi, hogy az ellenzék eddigi taktiká­jával szakítson. Most már a végéhez kell jut­nia annak a csúnya, gyerekes és politikusokhoz méltatlan komé­diának, amely a kordon előtt való nagyhangú szónoklásban áll és végéhez kell jutnia annak az eszeveszett tombolásnak, ordítás­nak és trombitálásnak, amelyet az országházban műveltek. A ko­moly, az ország jövőjét megala­pozó lelkiismeretes munkának az ideje érkezett most el. Be az or­szágházba, aki komoly és őszin­te híve a demokratikus választó­jognak, az érvek és a meggyőzés minden fegyverét vesse latba az, áld akarja, hogy a kormány ja­vaslatából jó törvény legyen. Ha őszinték voltak az ellenzék jel­szavai és fogadkozásai, egy na­pig sem szabad késnie. A koalíció, amikor kormányon volt, gyalázatosan cserben hagy­ta és elárulta a választójogot. Itt az idő, bizonyítsa most be, hogy megbánta bűnét és nemcsak ámítás és népcsalás volt, amikor hirdette a jogkiterjesztést, ha­nem komoly és becsületes aka­rat. Ez most az egyetlen köteles­sége az ellenzéknek és ha e kö­telesség teljesítése elől kitér, ak­kor kétszeresen hazug volt min­den demokratikus fogadkozása. Nem sokat várunk ezektől az uraktól, de talán a történelmi idő, amelyet élünk, rá fogja kényszeríteni őket kötelességük becsületes teljesítésére. Válaszúton |||| bércetárgyalás. Megsemmisült ^lifer e­gy görög hadtest. ‘^leszerelésről tárgyal Oroszország és a monarkia Törökország és ellenfelei Ultimátum kénzüL London, december SL A balkáni delegátusok a holnapi ülés megkezdése előtt tanácskozni fognak viselkedésükről abban az esetben, ha Törökország tovább is ragaszkodnék halogató taktikájá­hoz. A balkáni delegátusok ko­moly figyelmeztető szavakat fog­nak intézni a török delegátusokhoz és ezeknek a szavaknak ultimátum jellegük lesz. A török is türelmetlen. Konstantinápoly, december 3. Besid basa arra való tekintettel, hogy a balkáni delegátusok a porta legutóbbi feltételeit visszautasítot­ták, táviratban utasítást kért, vár­jon a balkáni küldöttekkel megsza­kítsa-e a további tárgyalást vagy nem­ ugyanúj értelmű körlevelet inté­­zett a többi nagyhatalom nagykö­veteihez. London, december S. Törökország különféle kérdése­ket akar a nagyhatalmak elé ter­jeszteni így a többi között föl fog­ja vetni a novibazári szandzsák, továbbá Macedónia és Kréta kér­dését. A balkániak kegyetlenkedése. Konstantinápoly, december S. A szenátus elnöke, valamint szá­mos szenátor Ausztria-Magyaror­­szág, Németország, Olaszország, Anglia és Oroszország uralkodói­hoz, valamint a francia köztársa­­­­ság elnökéhez táviratot intézett,­­ amelyben az emberiesség nevében azt a kérést intézi hozzájuk, hogy­­ segítsenek véget vetni a mészá­r­­­lásnak, melyet a balkáni államo­k csapatai, valamint bandák a fegy­y­ver­szünet ellenére még mindig i­s követnek.­ ­ A nagyhatalmak közbelépése. A monarkia szerepe. Konstantinápoly, december 3. Hír szerint a porta kérni fogja a hatalmak közbelépését, de valószí­nűbbnek tartják, hogy Ausztria- Magyarország egyedül fog közbe­lépni. Konstantinápoly, december S. (Érkezett este 10 órakor.) Hiábavaló volt a nagyhatalmak itteni képviselőinek tanácsa a por­tán, Kramil pasa nem enyhítette a török kormány feltételeit Pallavi­­cini őrgróf és Giers orosz nagykö­vet nyomatékosan figyelmeztették a nagyvezért és Noradunghian kül­ügyminiszter, hogy kerüljenek minden bonyodalmat, annál is in­kább, mert a nagyhatalmak nem fogják engedni, hogy a háború új­ból ki törj­öl A nagyhatalmak ígérete: Konstantinápoly, december 31. A nagyvezér tegnap a francia, angol és orosz nagyköveteket fo­gadta, akiket figyelmeztetett arra, hogy a nagyhatalmak a háború kitörése előtt biztosították Török­országot, hogy területi épségét fönn fogják tartani s most arra kérte őket, hogy abban az eset­ben, ha a balkáni szövetségesek a porta legutóbbi javaslatait vissza­utasítanák, közvetítsenek közte és a balkáni államok között. A porta Tárgyalnak a leszerelésről. Oroszország és a monarkia A Figaro ezzel a címmel: „Jó hír“, azt írja, hogy Poincaré és Izvolszki orosz nagykövet tárgya­lása után azt lehet remélni, hogy Oroszország és Ausztria-Magyar­­ország már legközelebb tárgyalni fognak hadseregük feszerelésérő. Senki sem tudja előre megmonda­ni, vajjon ennek a tárgyalásnak lesz-e eredménye, de már az a tény, hogy tárgyalnak, nagyon ör­vendetes. A két kabinetnek, a bé­csinek és a pétervárinak kedve na­gyon különbözik attól, amelyet még csak néhány nappal ezelőtt is tapasztaltunk. Ha Ausztria-Ma­­gyarország a leszereléshez hozzá­járul, akkor ez már január elején meg fog történni és az 1913-ik év nagyon kedvező remények között fog megkezdődni. Részleges leszerelés. Mit akar Oroszország? Páris, december 31. Diplomáciai körökből jelentik. A leszerelésről már folyamatban levő vagy legközelebb megkezdő­dő tárgyalás Szuhomlinov berlini küldetésének eredménye. Szuhom­linov azt mondta Vilmos császár­nak, hogy az orosz hadügyi kor­mányzat ja­nuár 14-ig kénytelen véglegesen dönteni arról, várjon , azt a kétszázötvenezer embert, kik

Next