Friss Ujság, 1913. január (18. évfolyam, 1-21. szám)

1913-01-24 / 21. szám

1913. január 26. «FRISS » I S I G. Csataldzsa előtt. A bolgár-szerb haderő egyesült A görögök is Térrel fizettek minden talpalattnyi helyért. A béke galambja már megje­lent a Látóhatárom s most már gyorsan, biztosan száll a Csatald­­zsán innen és túl táborozó közel félmillió harcos felé, akik gyilko­lásra készen állottak egymással szemben november második fele óta. Leírhatatlan az a nyomorú­ság és szenvedés, amelyben a tél­­víz zord idejében a szabadban tá­borozó katonáknak része van s ugyancsak leírhatatlan lesz az öröm, amely a béke hírére az em­bereket is elfogja. Nemcsak a győ­zelmes bolgárokat és szerbeket, de a megvert, megalázott törököket is. Elvesztették európai hazájuk legnagyobb részét, de a béke meg­hozza nekik életük biztonságát, a hadviselés kínjaitól való szabadu­lást és a jövő reményét. A sze­gény, írasmaálatlan anatóliai török parasztok, akik a szultán seregé­nek zömét alkotják, nem sokat ér­tenek ahhoz, mit jelent hazájukra nézve az elveszített háború, csak azt tudja, hogy embertelenül kel­lett szenvednie és hogy ezer év ezer bajtársa nyomorultul elpusz­tult És hogy ilyen söre várt vol­na reá is, ha tovább tart a hábo­rú. S ezért boldog, hogy vissza­mehet a falujába, elhagyott csa­ládjához, földiecskéjéhez . . . Most, amikor már arról van szó, hogy Csataldzsa megszűnik világ­események színhelye lenni s az el­lenséges táborok egy-két napon be­lül feloszlanak, érdemes egy kis pillantást vetni arra a néhány ezer négyzetkilométernyi területre, a­melyen a haderőik tanyáznak és mind e mai napig elszórtan, szinte tompulta® várták, hogy ütközetbe viszik őket. A bolgárok és szerbek harcra­k­észen. A múlt héten megjelent a csa­­tárdzsai védművek körül táborozó bolgár seregben Ferdinánd király. Automobilon járta be a táborokat, elborzadva győződött meg arról, hogy katonái mily sokat szenved­nek. Mint Drinápoly előtt, itt is földbe ásott barlangokban tartóz­kodnak a katonák, ember ember hátán, piszkosan, rongyosan s ki­éhezetten guggolnak a nedves föl­dön s a férgek ezrei nyüzsögnek rajtuk, így él százkilencvenezer bolgár és nyolcvanezer szerb ka­tona. A király egy ilyen bűzbarlang előtt megrendülve fordult Safov tábornokhoz: — Hát nem tud a hadvezetőség emberibb szállásról gondoskodni ! — Nem, felelt a tábornok, mert sem elegendő sátrunk, sem fánk nincs ahhoz, hogy ennyi embert födél alá juttassunk. — De hiszen ez borzasztó! A tábornok vállat vont. — Mit tegyünk, felség? A törö­kök sem élnek különben. Csaknem az egész bolgár haderő fekszik Csataldzsa előtt. Driná­­polyt egy vegyes szerb-bolgár se­reg ostromolja, a bolgárok száma itt kisebb, mint a szerbeké, össze­sen száztízezer ember áll Driná­poly előtt. A csatardzsai bolgár haderő három részre oszlik, ame­lyeket Komacsev, Tanev és Todo­­rov tábornokok vezetnek. A szerb haderő, mely a távolabb álló csa­patokkal együtt több mint száz­ezer főnyi és jó ötszáz ágyúval rendelkezik, Stepanovics tábornok vezetése alatt áll. Nagyon megerő­sítették a szerbek a déli szárnyat, mert ha az ellenségeskedések meg­kezdődnek, Gallipoli félsziget felől komoly támadást várnak a törö­kök részéről. A török haderő, amely a Csatal­dzsa és Konstantinápoly között táboroz, sokkal kisebb területen áll. Igaz, hogy 40—50.000 főnyire tehető az a haderő, amely a Galli­poli félszigetet, a Dedeagacs és Donátika közötti hegyes vidéket tartja megszállva, de ez a haderő már nem játszhatok döntő szerepet még abban az esetben sem, ha az első­sorban Csataldzsánál elfoglalt ellenséggel szemben sikeresen is tudna operálni. A háború folytatá­sa esetén Csataldzsánál dől el min­den. A török haderő vagy kétszázezer ember a gallipoliakon kívül, a kö­rülményekhez képest, elég jó kar­ban van. Az emberek szenvednek ugyan a hidegtől s a nedvességtől, de ugyanígy el van csigázva a bol­gár és a szerb katona is. Ellenben ennivaló bőven van, 130 új fran­cia ágyút is kaptak. Érdekes, hogy ugyanegy francia gyár ágyúi okádják majd egymás ellen a tü­zet. Harci kedv itt sincs, éppen úgy, mi­nt a bolgár és a szerb tá­borban sincs. Az emberek köteles­­ségszerűen, gépiesen állanak a csa­tasorba,­­ ha muszáj. Háborús lelkesedés csak a politikusok szó­noklataiban, regényes leírásokban és hazug tudósításokban van. Mahmud Muktár, a tehetséges hadvezér, még mindig beteg, de úgy mondják, hogy a háború foly­tatása esetén mégis kimegy a harc­térre. A török hadsereg eddigi veszte­ségét százharmincezerre teszik ha­lottakban és sebesültekben. Ebből a halottak száma 45—50.000-re te­hető. Pontos kimutatás a rendetlen kimutatás miatt sohasem lesz. A görögök Chiosban és Szalonikiban. A görög hadsereg harci tényei­­ről aránylag keveset írtak a la­pok. Pedig számos véres ütközet folyt le a háború folyamán görö­gök és törökök között. A görögök egy jelentékeny hadi tette volt Chios sziget elfoglalása. Ez a sziget, mely Kisázsiához és Szmirna városához oly közel fek­szik, egyike a nagyobbaknak az Aegei-tenger sziget­csoportjában. Vagy 80.000 lakosa, termékeny földje van, kivitelének értéke hat­hét millió korona. A szigetet 1600 főből álló török helyőrség védel­mezte. Mikor a görög hajóraj feltűnt a látóhatáron, Chios lakossága az­zal a kéréssel fordult Sidini bey parancsnokhoz, hogy vonuljon ki a városból, nehogy a flotta halom­ra lője. Az emberséges parancsnok eleget tett e kérésnek, dacára an­nak, hogy Chios­­városának tiszta görög lakossága van. Sidini bey a tengerpartot övező dombokra vo­nult és két nyomorúságos ágyúja segítségével megkísérelte, hogy a görögök partraszállását megaka­dályozza. A görög hadihajók üte­gei néhány perc alatt hátrálásra kényszerítették a törököket s há­romezer főnyi görög csapat egy­kettőre partra szállt. Sidini bey kisded seregével az A­lpos-hegység sziklái közé vonult Egy hétig éj­jel-nappal ostromolták a görögök a török hadállást, elveszí­tettek négyszáz embert, de egy lépéssel előbbre jutni nem tudtak. A törö­kök hősiesen védekeztek. Végre is a görögök abbahagyták az ostro­mot és a sokkal kényelmesebb mód­szerhez, a kiéheztetéshez folya­modtak. Nap-nap után követ ment Lidini beyhez, hogy adja meg ma­gát hiszen helyzete teljesen re­ménytelen. De a vitéz bey hallani sem akart a kapitulációról. A görögök ezalatt bevonultak Chios városába, amelynek görög lakossága nagy lelkesedéssel fo­gadta őket. A bevonulás alatt né­hány görög katona török házakat és üzleteket fosztogatott, de ezért szigorúan megbüntették őket. Hat hétig állta már Sidini bey és elszánt csapata az éhséget és az ostromot, amikor a görögök újabb 3000 főnyi segítő csapatot kaptak. És ezenfelül 22 ágyút. Hatezer em­berrel és 22 ágyúval öt napig sza­kadatlanul ostromolták a törökök szikláit, míg végre Sidini bey ke­gyelemre megadta magát. Ezer­­hatszáz főnyi csapatából még 1200 volt életben. Szaloniki városában is, melyet az Aegei-tenger királynőjének ne­veznek, a görögök az urak. A bol­gár csapatok nagy része Csatal­dzsa alá vonult innen s a görögök, legalább egyelőre, megszabadultak félelmes vetélytársuktól. Hetven­ezer spanyol zsidó él ebben a vá­rosban, akik Macedónia kereske­delmének nagy részét tartják a ke­zükben. Zsidók és görögök gyű­lölik egymást s minduntalan vé­res összeütközések vannak a két faj között Szalonikiba egyre érkeznek a környékből török menekültek. A vérengző és rabló bolgár bandák elől menekülnek ezek. Kratovo­­ban, Kumanovo, Kocsana, Istip, Stumnica, Demirhissar, Melenik, Kopala, Nevrokop, Drame, Serres, Dedeagacs, Monasztir és Kirkilisz környékén bolgár és szerb bandák irtóztató vérengzéseket visznek véghez még most is a védtelen tö­rök lakosság között. A görögök szívesen fogadják a török menekülteket és embersége­sen bánnak velük. Györgye Hlebák pánszláv izgató, akit a csendőrök elfogtak és a beregszászi törvényszékre vittek. Öngyilkos orvosnövendék. Amerikai párbaj áldozata. Szolnokon, a város egyik jobb szállójában, a múlt hét folyamán agyonlőtte magát egy fiatalem­ber, akiről kiderült, hogy Purza Aurél aradi születésű budapesti orvostanhallgató. A szerencsétlen fiatalember öngyilkosságának okát hozzátartozói nem tudják megál­lapítani Mára aztán kiderült, hogy Purza Aurél amerikai pár­baj áldozata. Az ösztöndíjas diák. A most öngyilkossá lett fiatal­ember az aradii főgimnáziumban tett érettségi vizsgálatot két esz­tendővel ezelőtt. Kitűnő tanuló volt és mikor mint orvosnövendék az egyetemre került, nagyobb ösz­­szegű ösztöndíjat is kapott. Az apjával, aki Aradon lakik, nem igen tartott fönt összekötte­tést, mert — a rokonok előadása szerint — nem helyesen viselke­dett vele szemben. Ezért Aradon a József főherceg­ út 17. szám alatt lakó nagyanyjával, s ugyanott lakó nagybátyjával Purza István­nal levelezett leginkább; ezek a ro­konai gondoskodtak arról, hogy a fiatalember semmiben se szenved­jen hiányt. Minden hónapban küldtek neki pénzt s ezért a fia hálás is volt. Áradozó leveleket küldött és egyelőre azzal okozott nekik örömet, hogy nagyon jól ta­nult és a jómódú Medvecz­ky-csa­­ládtól tanításért kapott díjakat is jó célokra használta föl. Egyálta­lán érdemesnek mutatkozott nagy­anyja és nagybátyja támogatá­sára. 3 K­YIKT-TÉR. ’ MOLL*“ SEIDLITZ-POR 1 h&slazer «mésztésl »Tarok ét «zékrekedé« ellen 1 dobosS korona. Oyilgyfxertrinkban Moll-féle készítmény kérendő MOLI_rtu SÓS-BORSZESZ fájdalomperlapító éa erősítő bedörzeőlés. 1 ötca­ a korona. Minden gyógytárban él , drogériában kapható.

Next