Friss Ujság, 1913. február (18. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-14 / 39. szám

­­ za az, hogy külföldi hírek szerint a nagyhatalmak Skutarit Albániá­hoz akarják kapcsolni. Udvari kö­rök attól félnek, hogy Skutari kér­dése a királyi házat a legnagyobb veszedelembe sodorhatná . Nikita király ezért a cárnak levelet írt, a­melyben ebben a kérdésben Orosz­­­ország segítségéért folyamodik. Oroszország álláspontot változtat. Pária, február 13. érkezett este tiz órakor.) Az hetilapok jelentik Pétervár­ról, hogy Nikita király kérésére Oroszország megváltoztatta eddigi álláspontját és Sassanov külügy­miniszter a cár kívánságára már értesítette a nagyköveteket, hogy Oroszország támogatja Montene­grónak igényét Skutarira, ha az feladja magát, vagy az egyesült montenegrói és szerb sereg meg­hódítja a várost. A szerbek már nem segítenek. Konstantinápoly, február 13. Skutariból jelentik: A montene­­gróiak nem tudják tovább folytat­ni a háborút. A szerbek már nem segítik őket. Fogyva fogynak Péter király katonái. Belgrád, február 13. A Pravda egy durazzói távira­tot közöl, amely szerint az úgyne­vezett Drina-hadosztály felerész­ben a durazzói, alessziói és san­­giovanni di meduai kórházakban fekszik. A lap azért felhívja a had­ügyminisztert, hogy a hadosztályt friss csapatokkal egészítse ki. A béketárgyalás. A kormányválság Törökországban. Konstantinápoly, február 13. A hétfői miniszteri tanácsban a nagyvezér és Kücsük Szaíd basa Törökország rossz pénzügyi hely­zete miatt azt ajánlották, kérjék meg a nagyhatalmakat, hogy újabb közvetítő akciót kezdjenek, azonban a belügyminiszter, a köz­munkaügyi miniszter és a posta­ügyi miniszter leszavazták őket. Különösen a belügyminiszter azt ajánlotta, hogy a háborút a végső­kig folytassák. Végül kompromisz­szum jött lére, amely szerint a há­borúval egyidejűleg a béketárgya­­lást is meg fogják kísérelni. Konstantinápoly, február 13. Bir szerint a belügyminiszter, a­ki három nap óta nem jelent meg a hivatalában, lemondani szándé­kozik, mert a békekötés kérdésé­ben más a nézete, mint a nagyve­zérnek. A sejk-al-izlám és Szaid basa, az államtanács elnöke, a nagyvezérrel azonosítják magu­kat. Bulgária és Románia. Kormányválság és háborús veszedelem. Bukarest, február 13. Romániában a helyzet annyira válságosra fordult, hogy a kor­mány valószínűleg le fog mondani. Ebben az esetben nagyon fokozód­nék a háború veszedelme. Berlin, február 13. (Érkezett este tíz órakor. ) Bulgária és Románia között még mindig nem simultak el az ellentétek és új tárgyalások kez­dődtek. Tegnap nyújtotta át Szó­fiában Ghika herceg Románia kö­veteléseit. A hármasszövetség di­plomáciai képviselői egyidejűleg azt tanácsolták a bolgár kormány­nak, hogy teljesítse Románia kí­vánságait. A FRISS ÚJSÁG telefonszámai: Szerkesztőség s interurbán 137—51 Igazgatóság . . . . 8—42 Kiadóhivatal ..... 38—5$ Családi dráma «# a válás miatt» () Agyonlőtte a feleségét, azután öngyilkos lett. Megdöbbentő családi dráma tartja izgalomban a fehérmegyei Csurgó község lakosságát. Zámbó János ottani ötvenegy éves jómó­dú gazdálkodó revolverrel agyon­lőtte feleségét, aztán magát vé­gezte ki. A véres leszámolást évek óta tartó családi viszálykodás előzte meg. Zámbó garázda, iszákos em­ber volt, aki valósággal megmér­gezte a családja életét. Felesége, született Zigora Kiss Erzsébet hu­szonhatéves együttélés után vég­re is arra szánta magát, hogy el­válik a férjétől. Zámbó, amikor ezt meghallotta, irtózatos dühre fakadt: — Előbb meghalsz, — kiáltotta — de ezt a házat nem hagyod el! Minthogy az asszony nem akar­ta tovább tűrni a verést és válni akart, Zámbó tegnap végrehajtot­ta rémes tervét. Délután egy órakor megvárta, amíg 14 éves Pista nevű fiuk az iskolába ment, aztán magára zár­ta az ajtót s egy Buldogg-revol­­verrel előbb halántékon lőtte a fe­leségét, aztán maga ellen fordí­totta a fegyvert és szétroncsolta a száját. Mind a ketten szörnyet­haltak. Székesfehérvárról bizottság szállt ki Csurgóra, hogy a megdöbbentő dráma dolgában megindítsa a vizsgálatok ! FRISS ÚJSÁG 1913- február 14. lám­­iniszterelni a sfálassféroffroi* Általánosságban megszavazták a javaslatot. Elsőrendű politikai eseménye a mai napnak, hogy a képviselőház választójogi bizottsága általános­ságban megszavazta a kormány választójogi javaslatát. Növeli az eset fontosságát az a hatalmas beszéd, amelyet Lukács László miniszterelnök a választójogi bi­zottságban ma mondott. A tanácskozást Héderváry Ká­roly gróf elnök vezette. A vita. Vargha Gábor kifejti, hogy a választóreform megoldásának csak olyan irányzatát hajlandó támo­gatni, mely a magyar faj állam­­fentartó és faji fölényét feltétle­nül biztosítja. A tárgyalás alatt álló javaslatot is e szempontból vizsgálja és mivel azt a jelzett cé­lok biztosítására alkalmasnak lát­ja, általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadja. Latinovics Pál a harmincéves korhatár leszállítását veszedelmes­nek tartja. A nyolc holdas cenzust nem helyesli, hanem adócenzust kivon helyette. Elfogadja a javas­latot. Talk­ár Béla báró a jogkiter­­jesztés tervezett mértékét az or­szág egyes vidékeire nézve túl­­nagynak tartja. A titkosságnak nem híve. Olyan módosítást kí­ván, hogy az ügyvéd, amíg képvi­selő, ügyvédi gyakorlatot ne foly­tathasson. Sürgeti a közigazgatás áll­amosítását. A javaslatot rész­letes tárgyalás alapjául elfogadja. Ezután szünet következett, majd Lukács László miniszterelnök ál­lott fel szólásra. A miniszterelnök nyilatkozik. Lukács László miniszterelnök kijelenti, hogy rövid lesz, mert hi­szen itt, ebben a bizottságban min­denki helyesnek ismerte el a sző­nyegen fekvő választójogi javas­latot. A részletes vitára a részle­teknél lesz alkalma. Mindenek­előtt azoknak felel, akik a politi­kai helyzetre tekintettel, nem kí­vánják a javaslatnak ez idő sze­rint való tárgyalását. Az ez irány­ban felsorolt okok nem állanak meg. Ezt a helyzetet nem a kor­mány teremtette. A kormány min­dent megtett, hogy az állapotok ide ne fajuljanak. A kormány to­vább nem halaszthatja a választó­jog tárgyalását, mert a javaslatot elodázni nem szabad. Általános­ságban a javaslatról nyilatkozni nem kíván, hanem a felmerült kí­vánságokkal kíván csak foglalkoz­ni. Azokból se mindenre, hanem csak a fontosakra. Ami Antal Gé­zának azt az álláspontját illeti, hogy a választói jogosultság a ma­gyarul írni-olvasni tudáshoz köt­tessék, nem oszthatja. Igazságta­lan is ez az álláspont, mert a ma­gyar nyelv tanítása körül a ma­gyar államot is éri némi mulasz­tás. Az, hogy valaki magyar ér­zelmű legyen, nem szükséges, hogy magyarul írni és olvasni is tud­jon. Rónay Jenő a szenvedő válasz­tójogra fektette a súlyt. Az ezt il­lető indítványok nem vezetnének gyakorlati eredményre, hatályuk sincs és ezért csak tévednének. Er­délyi Sándor azt kívánta, hogy te­remtessék kapocs a választójogi javaslat, a kerületek beosztása és a­ közigazgatás államosítása kö­zött. Kétségtelen, hogy mindezek összetartoznának. A választójogi javaslatot tényleg a kerületek be­osztásával junku­m kívánja életbe­léptetni. Szóló a közigazgatás ál­lamosításának híve. A jegyzők államosítása. Nem tartaná azonban szeren­csés dolognak, hogy most a köz­igazgatás államosításával is fog­lalkozzunk, kivéve a jegyzők álla­mosítás­át, amit a választójog életbeléptetésével együtt kell ke­resztülvinni. Szabó javaslatát, hogy az ipari munkások választó­joga a min­kásbe­tegsegél­yző pénz­tári tagsággal hozassák kapcso­latba, nem tartja helyesnek, mert ez labilis dolog. A harmincéves korhatárra nem áll meg az, hogy ezen a réven sokakat választójo­guktól fosztunk meg. Nem egyéni jogról van itt szó, hanem állami jogról. És ezeknél az állami érde­keknél fogva itt engedményeket tenni nem lehet. Veszélyes dolog, ha túl sok új elemet bocsájtunk be az alkotmány sáncaiba. Nagy nemzeti érdekek megvédéséről van itt szó. Ilyen nemzeti érdek a 67-iki bázis megvédése és az Ausz­triával való közösség fentartása. Ilyen fontos elv a kormányzás folytonosságának megóvása, mert nincs nagyobb veszély, mint az, amikor különböző politikai ár­nyalatok és felfogások a kormány­zatban egymást rövid időközökben váltják fel Az ipari munkásság. Az iparosságnak tehát nincsen oka fenyegetőznie és elégedetlen­kednie, mert ő részesült legna­gyobb mértékkel a jogkiterjesz­tésben. Felmerült az az óhaj, hogy az iparos munkásokra a hu­­szonnégyéves korhatár statuáltas­­sék. Ez nem lehet, mert ezzel ki nem egyenlíthető jogtalanságba esnénk. Az ipari munkásoknak ilyen szabadalmat adni nem le­het. Ha az első összeírás azt mu­tatja, hogy a kiterjesztés nem ve­szélyes, akkor később újabb kiter­jesztés következhetn­k. Szóló min­dig amellett volt, hogy a nyilvá­nos szavazás a helyesebb. Hogy ebből a felfogásból mégis enge­dett, azért tette, mert nem akart a nyugateurópai viszonyok nyomá­sának ellentállni. Ha a Ház több­sége a nyilvános szavazás módját fogja követelni, nem lesz ez ellen érve és nem fog ellene állást fog­lalni. A nemzetiségi vonatkozású aggodalmak túlzottak. Kéri a ja­vaslat elfogadását. Általánosságban elfogadták ! Lukács beszéde után a nők vá­lasztójogi jogosultságára vonatko­zó kérvényt mutatták be. Issekutz Győző és Nagy Ferenc javasolták, hogy menjenek bele a kérvény tárgyalásába és kifejtették, hogy a hivatalnoknőknek lehet adni vá­lasztójogot. Lukács kifejtette, hogy a javaslat részletesen kifej­ti, miért nem lehetséges ez a kí­vánság és kérte, vegyék le a napi­rendről Ezután a javaslatot álta­lánosságban elfogadták. Holna­p a javaslat részletes tárgyalására kerül a sor. 1- 1­ máj­usi i gyjr a tészták mint rétes, §P|jf ,ombócz,torták,M­­öS ustr­ it, puddingok, §£ kugfof, fánk, b­oczka, patkó, me­­teit, omelette, palacsinta, galuska, & csusza stb. sok esetben, főleg gyér- H mékeknek, előnyösebb táplálék,mint Dg a húsfélék vagy az üss/.etett ételek. K3 De csak, ha Dr. OETKER 1 siprral­­ és IS készülnek, mert csak akkor lesznek fff tápláló voltuk mellett könnyen emészthetők is. Ezt pedig főleg gyeremelittel nem lehet eléggé m­eg-­m becsülni. Készítsen tehát gyermek­ys keinek sok ilyen tésztát dr. Oetker sütőporával, mely mindenütt, kap-s ható, milliósZOr bevált reczeptjeivel együtt. II Egészséges, taplósé, olcsó. I Vezérképviselet Budapesten: Ifj KEUKER Pál, Vili., Rákócsi-Bt­­. u. fel Tab­fonszem: 78.

Next