Friss Ujság, 1913. február (18. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-07 / 33. szám

- ben képtelenség tovább folytatni a háborút, mert sikert nem­ lehet tő­le várni. A két, sereget Csataldzsá­­nál iszap és mocsár­ tenger választ­ja el egymástól és különösen a tö­rök tüzérség van rossz pozícióban majdnem tétlenségre kárhoztatva a kedvezőtlen­­ terepviszonyok miatt. A nagyvezér nem tagadta, hogy amilyen nyomasztó a pénz­ügyi helyzet, éppen olyan a moha­medán nép morális ereje. Elégedetlenek a katonatisztek. Frankfurt, február 6. (Érkezett este tíz órakor.) Konstantinápolyból táviratoz­­zák a Frankfurter Zeitungnak. A csataldzsai sereg tisztikarában nagy az elkeseredés a kormány el­len, mert Drinápolynak éppen azt a részét akarja átengedni az ellen­ségnek, amelyben az erődök van­nak. Azzal fenyegetőzik a tiszti­kar, hogy ha a kormány ilyen szé­gyenletes békét köt, akkor a had­sereg megtagadja az engedelmes­séget és folytatni fogja a hadjára­tot. Vissza a harctérre! Kaposvárról két török tiszt hazaszökött Törökországba. Kaposvár, február 6. A kaposvári Turul -kávéháznak három hónap óta szánte nélkülöz­­hetten vendégei lettek már a me­nekült török tisztek. A szandzsák­ból Boszniába fölszorult 1200 tö­rök katonából, nyolc tiszttel együtt, száznál többet Kaposváron helyeztek el. A menekülő török katonák legfőbb parancsnoka, Ali Mumtaz vezérkari őrnagy, a volt török-boszniai határ biztosa és a plevnijei helyőrség parancsnoka, december 10-ike óta szintén Ka­posváron tartózkodott. A kaposvári török tiszti koló­niának ő volt a feje. Hatalmas ter­metű, rokonszenves arcú, szép fér­fiú, aki érdekes vonásaival min­denki figyelmét azonnal magára vonta. Vasárnap óta Ali Mumtaszt a kávéház vendégei hiába keresik megszokott helyén, az asztalfőn: az őrnagy eltűnt és vele együtt eltűnt legjobb barátja, jóban-rossz­ban leghívebb baj­társa, a­­kemény­­fejű Hairi főhadnagy is. Mikor a múlt hét folyamán nyil­vánvaló lett, hogy a londoni béke­tárgyalásokat félbeszakítják és a török harctereken újból megindul a háború, Ali Mumtaz őrnagyon azóta szokatlan láz vett erőt. Szombaton este volt látható a tö­rök tiszt utoljára. Elmondta, hogy másnap reggel Jákóba uta­zik. Vendégü­l hívták meg. Hétfőn reggelre ismét itthon lesz Kapos­váron. Másnap reggel aztán kide­rült, hogy az őrnagy vasárnap reggel nem Já­kóba utazott, hanem a hajnali gyorsvonattal Budapest MA Hairi effendi főhadnagy volt kíséretében. Vasárnap hajnalban a két török tiszt megszökött Kaposvárról. Az útjük Budapesten át Bukarestbe vezetett. Innen Konstanzába me­hettek és úgy lehet, hogy ma már ki is kötött velük a hajó Konstan­tinápoly előtt. Maguk a Kaposvár FRISS ÚJSÁG 1913. február 7. kött maradt török tisztek még mit­­sem tudnak két baj­társuk szöké­séről és nyugodtan várják vissza az álmodozó szemű AM Mumtazt és a hallgatag, csöndesen mosoly­gó Hairi effendit. M­egindult a választójogi javaslat tárgyalása. Lukács miniszterelnök kijelentései. Lukács Lászlónak és kormá­nyának választójogi javaslata a mai nappal a képviselőház érdemi elbírál­ása alá került A képvise­­lőház választójogi bizottsága ta­nácsba ült ma és belefogott a ja­vaslat tárgyalásaiba. A bizottság. A bizottság tag­jai közül megje­lentek: Ghillány Imre báró, Haller Jó­zsef gróf, Kabos Ferenc, Antal Gé­za, Mayer Ödön, Sándor János, Desibordes Ernő, Telegdy József, Szulyovszky Gusztáv, Issekutz Győző, Huszár Károly (nagytor­­rend­), Latinoviics Pál, Melzer Vil­mos, Krolopp Hugó, Lázár István gróf, Niamessay Mihály, Sipeky Sándor, Kostyál Miklós, Kende Péter, Erdély Sándor, Nagy Fe­renc, Kál­lay Tamás, Vadász Li­­pót, Szabó Sándor, Csárky Gusztáv gróf, Rakovszky Iván, Rudnay Béla, Németh Károly, Rónay Já­nos, Buján­ovics Gyula, Blanár Béla, Szász Károly, Mártonffy Ká­roly és Giocán János. A kormányt Lukács László mi­niszterelnök, Jakabffy Imre, Né­methy Károly, Jeszenszky Sándor dr. államtitkárok­­képviselték. El­jött Tisza István gróf a képvise­lőház elnöke és Beöthy Pál al­­elnök. Jóakarata intelem. Héderváry Károly gróf elnök megnyitja az ülést, hangsúlyozza, hogy milyen fontos és korszakal­kotó javaslat tárgyalásáról van szó és kéri a bizottság beható mun­kásságát Indítványt tesz, hogy a bizottság előbb tárgyalja le a vá­lasztójogi javaslat anyagi részeit azután pedig az alaki részeit Meg­állapítja, hogy nemcsak a bizott­ság tagjai, hanem hallgató képvi­selők is vannak az ülésen. Óhaj­tanáénak tartja azt, hogy a bi­zottság tagjai ne tegyenek közlé­seket a bizottság üléseiről a hír­­lapírók számára, hogy a közönség előtt egyöntetű kép jelenjék meg a bizottság munkásságáról. A bizott­ság amúgy is félhivatalos kommü­nikéket ad ki üléseinek lefolyásá­ról. Issekutz a halasztásról. Issekutz Győző volt az első fel­szólaló. Kijelentette, hogy a par­lamenti viszonyokat nem tartja alkalmasnak arra, hogy a bizott­ság érdemleges tárgyalás alá ve­gye a javaslatot. Az ellenzék távol marad az ülésektől, a parlamentet csonkásnak, munkáját szabályelle­nesnek hirdeti. A kölcsönös meg­győzés lehetősége mindenesetre ki van zárva. A felelősség ilyen kö­rülmények között egészen a mun­kapártra hárul Indítványozza, hogy a bizottság a javaslat ér­demleges tárgyalásának mellőzé­sével tegyen oly értelmű jelentést a Háznak, hogy a javaslat tárgya­lását most nem tartja időszerű­nek. A miniszterelnök ellenzi, Lukács László miniszterelnök nyomban felelt. Kifejti, hogy mi­után a kormánynak a hivatása az, hogy a parlament munkásságát irányítsa, erre való tekintettel hi­vatottnak érzi magát, hogy az Is­sekül® által felvetett indítványra válaszoljon. Távolról sem fogja fel olyan szám­árúnak a helyzetet, ami miatt a választójogi törvényjavas­lat tárgyalásába ez idő szerint nem lehetne belekezdeni, vagy pe­dig arra a jelenlegi időpont nem volna alkalmas és megérett. Nem osztozik Issekutz felfogásában ab­ban a tekintetben sem, hogy a je­len választójogi javaslat a mai parlamentarizmus sírjának meg­­ásását jelentené. Ellenkezőleg azt tartja, hogy ennek a kérdésnek megoldásával hosszabb ideig nyug­vópontra jutnak a politikai izgal­mak az országban. Az országban a kérdés megoldásával sokkal na­gyobb megnyugvás áll be, mintha azt még továbbra is nyílt kérdés­nek hagynánk meg. Azzal tisztá­ban vannak, hogy mindenkinek a megelégedésével nem lehet ezt a kérdést megoldani, de neki az a felfogása, hogy az országnak in­kább az érdekében áll a választó­jogi törvénynek elintézése, mint annak elhalasztása. Szerinte nem szabad a törvényhozásnak magát a közvéleményben uralgó áramla­toktól vezettetni engedni. A par­lamentnek kell irányítani az or­szág közvéleményét és kell megvá­lasztania azt az időpontot, amely időszerű ennek a reformnak a végrehajtására De nemcsak ezek a szempontok indokolják a választó­­jogi javaslatnak sürgős letárgya- lását, hanem a királyi nyilatko­zat, több képviselőházi felirat és több kormányprogram, amelyek­ben mindegyikben sürgősnek volt jelezve a választójogról szóló tör­vény megalkotása. Ez alól kitérni nem lehet. Ha addig várna a több­ség a választójogi javaslat parla­menti letárgyalásával, amíg az el­lenzék a képviselő­ház munkájá­ban részt óhajt venni, ez nagyon csekély értékű volna. A józan köz­véleményt, bármin­ is igyekszik az ellenzék az ellenkezőre hangolni, teljesen legálisnak tartja a parla­ment működését és nem tartja jo­gosultnak a kávéházi parlamen­tet. Indítványozza — minthogy ar­ra is szükség van, hogy a legköze­lebbi képviselőválasztások alkal­mából már ennek a választójogi törvényjavaslatnak az alapelvei szerint történjék a választás, — hogy a bizottság menjen bele a javaslat tárgyalásaiba és azt men­tül előbb intézze el. A kérdést to­vább nem lehet elodázni. Issekutz Győző látva, hogy in­dítványát a bizottság amúgy sem fogadná el, azt visszavonta. Az előadó, Németh Károly bizottsági elő­adó mondott ezután terjedelmes beszédet, amelyben kiterjeszkedett a választójogi reform történetére és ismertette a szőnyegen fekvő javaslat előzményeit, az egyes in­tézkedés­eket, melyeket részletesen meg is okolt. A vita: Idősb Erdély Sándor szólalt fel a vitában elsőnek. Kijelentette, hogy a javaslat tárgyalását nem tartja időszerűnek. Véleménye az, hogy a javaslat helyes tárgyalása az volna, ha kapcsolatba hozná a választójogi reformmal összefüggő más reformokkal, a házszabál­yre­­vízióval, a kerületi beosztással és a közigazgatás államosításával. Mi­vel azonban ez taktikai kérdés, in­dítványt nem terjeszt elő. Ezután a ja­vaslatról mondott bírálatot, kijelentette, hogy megfelel a cél­nak és intézkedéseit mindenben helyesli. Nagy Ferenc nem tesz kifogást a korhatár ellen sem, aminthogy a javaslatot egyébként is elfogadja. Szász Károly is azt mondja, hogy elfogadható a korhatár és külföldi példákra hivatkozva, el­fogadja a javaslatot. A kassai határozat. Blanár Béla a kassai munka­­párt utasításához híven bejelentet­te, hogy a következő indítványo­kat fogja a javaslat megfelelő sza­kaszainál előterjeszteni: 1. A vá­lasztójogi korhatár huszonnégy év. 2. Választójoga van minden írni-olvasni tudó ipari munkásnak és kereskedelmi alkalmazottnak, a­ki ipari, üzleti, vagy vállalati al­kalmazásiban van, egy és ugyan­azon iparágban vagy foglalkozás­körben legalább két éve dolgozik, ha pedig idénymunkás, legalább két idényen át dolgozott. 3. Buda­pesten és a törvénytertósági jogú városokon kívül titkos legyen a szavazás minden rendezett taná­csú városban és olyan községben, amely önálló kerületet alkot. 4. A­hol a szavazás titkos, ott büntető­­joghatálylyal tétessék kötelezővé a szavazás. 5. A munkaadó által al­kalmazottja minősítésének és mun­kaidejének igazolása céljából ki­adott bizonyítványok tartalmi va­lódisága büntető joghatálylyal biz­­tosíttassék. A javaslathoz holnap délelőtt, a tizenegy órakor kezdődő ülésen Kabos Ferenc, Niamessay Mihály és Szabó János fognak felszólalni. A mai ülés délután háromnegyed kettőkor ért véget. 1 ^ 7 Megvédi a fémeket rozsdadéj és réz-rozs- HRn

Next