Friss Ujság, 1913. február (18. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-05 / 31. szám

­ Alkusznak Drinápolyra. Feladja a török? Konstantinápoly, február 4. A miniszteri tanács a nagykö­veti tanácskozásnak azt a javasla­tát, hogy Drinápolyt a kalifa kép­viselőjének kinevezése ellenében engedje át a bolgároknak, elfogad­ta azzal a föntartással, hogy előbb megvárja a fegyverek döntését. Ellentétes hírek. Megújult fegyverszünet vagy tartós ágyuharc? Berlin, február 4. (Érkezett éjjel fél 12 órakor.) A harctérről a legellentmondóbb hírek érkeznek. A berlini Press­­centrale azt a jelentést kapta, hogy az ellenségeskedéseket mind­­járt be is szüntették, mert a nagy­hatalmak közvetítésének az utolsó pillanatban sikerült a fegyverszü­netet meghosszabbítania. Ugyanezt jelenti a milánói Cor­­riere della Sera. Ez az újság állí­tólag hitelesen közli, hogy a nagy­hatalmak rávették a szófiai kor­mányt a hadjárat ideiglenes meg­szüntetésére, mert kötelezettséget vállaltak, hogy Konstantinápoly­ban újabb nyomást fognak gyako­rolni és biztatták a bolgár kor­mányt, hogy Törökország teljesí­teni fogja az együttes jegyzékben foglalt feltételeket. Ez a két jelentés ellentétben áll azokkal a hírekkel, amelyek Dri­nápoly bombázásáról szólnak. A Lokalanzeiger szófiai tudósí­tója ma délelőtt 11 óra 45 perckor feladott táviratban közli: Tegnap este nyolc órakor kez­dődött és éjjel fél egy óráig tartott Drinápoly ágyúzása, ma reggel öt órakor ismét dörögni kezdtek az ágyuk s még most is tart a bom­bázás. Ezúttal nemcsak az erődö­ket ágyuzzák a bolgárok, hanem magát a várost is, mely több he­lyütt kigyuladt. Ha ez a hir igaz, akkor az kö­vetkezik belőle, hogy a bolgárok­nak sikerült ágyúikat közelebb vontatniok a vár erődeihez, ami eddig lehetetlen volt és az erődö­kön túl a városba röpítenek gráná­tokat, ami által lehetetlenné teszik a helyőrség élelmezését, mert az eleségkészlet nem a várban, hanem a városban van. Drinápoly égésének hírét más oldalról nem erősítették meg s igy várni kell. A hadjárat első perió­dusában is többször jelentették a bolgárok, hogy Drinápoly ég és mindannyiszor kiderült a jelentés valótlansága. Konstantinápoly, február 4. Egy eddig más oldalról még meg nem erősített hír szerint legköze­lebb Konstantinápolyban félhiva­talos bolgár delegátusok fognak megjelenni, hogy a drinápolyi kér­dés megoldásáról tárgyaljanak. . XVIII. évfolyam, 31. szám Budapest, 1913. február 5. Szerda Ara 2 fill., vasár- és ünnepnap 4 fill. tmmm­­ — ■ ■■ ■■ —————^W— mmmma POLITIKAI NAPILAP.______________________ B “**■' n,,"d#mn“ «■BuaM WMUUMfcw Mm M­EH — WH&k áGNtén korán reggel, fontos alkalommal napoa*. ELŐFIZETÉSI ÁRA l §|jipÉIJE lag Mmw IgjS fiira jRfpUffiu kint többször, ünnepnap után is. ~ ~ ETglivv II |\Ir “=~ a....: = = 3S—58. m 111 Mr IUP Wm iÉÉf mm Uni wl Mk4“,-ut s*-: v,-¡ Nyomda „ _ __ 04—30. ÜB föl Hl *§* fü SS» IV., Kecskeméti­ utcza 8. és 14. ......... ■— n­ .­­ ■" 111,1 1 !' 11 1 ' —■— i 1 ■■■■ ■■ ——^ t /WSfr M" .J 11 o f ob d« Megindult az m nerozon. Drinápoly és Csataldzsa körül szólnak ágyuk Oroszország és a monarkia. Beszélnek az ágak. Nyolc óra hét perc . Szófia, február 4. Tegnap éjjel tizenegy órakor Musztafapasából táviratban azt jelentették, hogy Drinápoly előtt rettenetes ágyúharc folyik. Az el­ső golyó tegnap este nyolc óra hét perckor csapott le Drinápolyban. Konstantinápoly, február 4. Az Agence Ottomane értesülése szerint Drinápoly előtt nagy csata folyik. Csataldzsa előtt csak jelen­téktelen előőrsi csatározások van­nak. Páris, február 4. Musztafa pasából jelentik, hogy a drinápolyi bombázás dörgése még ott is megzörrenti az ablako­kat. A bolgárok számítanak arra, hogy a vár legkésőbb két hét alatt meg fogja magát adni. Konstantinápoly, február 4. A bolgárok tegnap megkezdték Drinápoly bombázását. Hír sze­rint Csataldzsa körül is komoly összeütközés volt. A bolgárok föl­­gyújtották Csataldzsakőrt Tart az ostrom. Szófia, február 4. (Érkezett éjjel 11 órakor.) A hadügyminisztériumhoz je­lentés érkezett, hogy Drinápoly ágyúzása egész nap a legnagyobb hevességgel tartott. Itt vasárnapig várják Drinápoly elestét. Mihelyt Drinápoly elesett, még egyszer föl fogják szólítani a Balkán-szövet­ség nevében a portát, hogy haj­­l­andó-e a békeföltételeket teljesíte­ni és ha ez nem következik be, ak­kor az egész keleti harctéren meg­kezdődik az általános támadás és a sikeres hadjárat végeztével Bul­gária még súlyosabb feltételeket fog szabni Törökországnak. Páris, február 4. (Érkezett éjjel 11 órakor.) A Libertének táviratozzák Szó­fiából. Drinápoly bombázása na­gyon heves és a törökök viszonoz­zák a tüzelést. Az ostrom napokig fog tartani. Ég a város. Berlin, február 4. (Érkezett éjjel 11 órakor.) A Tageblatt tudósítója távira­­tozza a bolgár főhadiszállásról: Drinápoly városa több ponton ég. Lángtenger Csataldzsa körül. London, február 4. A Morning Postnak jelentik _ Konstantinápolyból. A csataldzsai vonal mentén a falvak lángban vannak. Az ellenséges haderők hol az egyik, hol a másik ponton _ösz­­szeütköznek, de döntő eredményt eddig egyikük sem tudott elérni. A bolgár csapatok visszavonulnak azzal a szándékkal, hogy a törökö­ket megerősített hadállásaikból kicsalják és nyílt harcra kénysze­rítsék, de a török csapatok azt a parancsot kapták, hogy minden támadást kerüljenek és kizáróla­gosan a védekezésre szorítkozza­nak. Konstantinápoly, február 4. A harc Gallipoli félszigeten is megkezdődött. Bolgár lovasság megtámadta a török előőrsöket. Konstantinápoly, február 4. A nagykövetek közölték a por­tával a drinápolyi konzulok kéré­sét a külföldiek számára menedé­kül szolgáló semleges zóna kijelö­lése dolgában. Mahmud Sefket ba­sa nagyvezér késznek nyilatkozott a kérést teljesíteni, kijelentette azonban, hogy ehhez mindenek­előtt Bulgária hozzájárulására van szükség. Drinápoly helyzete. Van eleség bőven. A konzulok kérése. Konstantinápoly, február 4. Drinápolyból tegnap nagyon kedvező szikratáviratok jöttek. A város csak petróleum hiányában szűkölködik, de elelég annyi van, hogy hónapokig megélhet belőle, különösen kétszersült, továbbá rendkívüli sok sajt, miután Dri­nápoly Törökországnak fő sajtter­melő helye volt. A lakosok és a ka­tonák lóhúst esznek. A drinápolyi konzulok szikratáviratokban kon­stantinápolyi nagyköveteikhez az­zal a kéréssel fordultak, eszközöl­jék ki, hogy Drinápolyban oly he­lyeket kapjanak, ahol biztosítva vannak bombák ellen, vagy hogy szabad távozást biztosítsanak ne­kik. Ölik egymást. Mint ahogy a színigazgató ki­írja a színlapjára, hogy a fényes díszelőadás pontban hét órakor veszi kezdetét, úgy jelentették be a balkán népek Európának, hogy hétfőn este hétkor megkezdődik az emberölés. És megkezdődött. A második felvonásnál tartanak már. Az elsőben kivégeztek köl­csönösen vagy százötvenezer em­bert, elpusztítottak százmilliókra menő vagyont, évtizedekre meg­semmisítették messze területeken az élet és boldogulás lehetőségét. Most pedig folytatják, ahol el­hagyták. Messze földre elhallat­­szik az ágyuk bömbölése, a jaj­­szónak és halálhörgésnek azon­ban nincs visszhangja Európa népei bedugták a fülüket, hogy ne hallják az iszonyú szenvedé­seknek vérfagyasztó nyöszörgé­sét. Tűrnek egy háborút, amely­nek semmi értelme, semmi célja, csak ölni, ölni! Végtelen szánalom fogja el az embert, figyelve a török nemzet­­vergődését. Minden hit, minden jel azt mutatja, hogy küzdelme reménytelen. Épen csak a belső hazafias szenvedelem, a megszé­­gyenülés fájdalma készteti rá, hogy­ nem akarja magát megadni. Mint a szarvas, melyet a kö­pök körülvettek és marnak, tép­nek minden oldalról, úgy néz kö­rül kétségbeesett, segítséget esdő tekintettel, — de hiába! Nincs könyörület, nincs embe­ri érzés Európában, csak kap­zsiság és ostoba haszonlesés. A szent várost, Drinápolyt is el fogja veszíteni a szerencsétlen nép és mindent, amit a hősiesség utolsó fellobbanása eleddig meg­védelmezett. Ez a hősiesség tulaj­donképeni okozója a mostani vérontásnak, mely elmaradt volna, ha Driná­­poly és Skutari lánglelkű védel­mezőiben nem élne a régi száza­dok halálmegvető hazafias el­szántsága. Az utálatos, állatias rablóhad­járatban ezeknek a nemes fér­fiaknak látása az egyetlen fel­emelő és tiszteletreméltó. S az ő hősiességük is mit ér? Csak ha­lált, nyomort és pusztulást je­lent sok ártatlan ember szá­mára . . . Mert akik ott meghalnak, mind ártatlanok. Eszközei, áldozatai fényes szalonokban, cifra arany­­sujtásos heréknek, akiknek ez a töméntelen ember, aki ott elpusz­tul, a szörnyűség, ami e tömeg­gyilkolással együtt jár, a nyomor és döghalál, ami követi majd, mind semmi, semmi.

Next