Friss Ujság, 1913. február (18. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-09 / 35. szám

a Enver bey és Mahmud Sefket basa Konstantinápoly, február 8. (Érkezett este tíz órakor.) Mahmud Sefket basa nagyvezér és Enver bey között feszült lett a viszony. Enver bej elítéli a nagyvezért, amiért titokban a bolgár tábornokokkal alkudozni kezdett, mert neki az a véleménye, hogy a háborút a végsőkig kell folytatni. Válasz© a cár: Pétervár, február 8. (Érkezett este tiz órakor.) A cár ma délben magánkihallgatáson fogadta Hohenlohe herceget s átnyújtotta neki a választ Ferenc József király levelére. Tegnap Kokovcev miniszterelnök a herceg tiszteletére ebédet adott. Ma este Hohenlohe herceg egyenesen Bécsbe utazott vissza. A csepeli kislány szerelme. Négyszáz korona története. A fővárosi, úgynevezett szerelmi szállókat ellenőrző detektíveknek feltűnt tegnap egy fiatal leány, aki két gyanús külsejű fiatalemberrel tárgyalt a Rákócziszálló előtt. A detektívek igazolásra szólították a leányt, aki megijedt, könyörgésre fogta a dolgot, de a detektívek a két sihederrel együtt minden sírás, jajgatás dacára a főkapitányságra vitték. Itt megállapították, hogy a leány H. Teréz, tizenhétéves varrónő és Csepelen lakik a nagynénjénél. Megmotozták a leányt és nagy meglepetésre kétszázhetven koronát találtak nála. A kis leány ezzel alaposan gyanússá lett. Hogyan kerül ez a nagy pénz egy szegény varróleányhoz. Hosszas kérdezősködésre azután elmondotta, hogy egy öregebb asszonynyal ismerkedett meg, aki a karján kis kosarat hord, az bűnös útra csábította és egy úriembertől kapta a pénzt. Vallomását azonban valószínűtlenné tette az, hogy sem személyleírást nem tudott adni, sem a helyet nem tudta megnevezni, ahol a találka volt. A társaságában levő két suhancot vették most elő, ezek azonban azt vallották, hogy az elfogatás előtt öt perccel ismerkedtek meg a leánynyal, így tehát két feltevésből indult ki a nyomozás. A leány vagy igazat mondott és akkor kerítés bűntettéről van szó vagy hazudott és akkor lopta a pénzt, esetleg betörőkkel cimborát. A detektívek gépkocsiba ültek és még az éjszaka kimentek Csepelre, ahol megtalálták a leány nagynéniét. Amikor közölték a történteket, a nagynéni szörnyüködve csapta össze a kezét: — Csak kétszázhetven korona van nála? Hiszen négyszáznak kellene lenni! És elmagyarázta, hogy a leányt a takarékpénztárba küldte, hogy vegyen ki négyszáz koronát, mert adósságot kellett törlesztendők. A detektívek visszaérkezvén az új megállapítással, vallatóra fogták a leányt, hogy mit csinált a pénzzel, hová tette a hiányzó összeget. Nehezen boldogultak a pityergő teremtéssel, de végül mégis csak megvallotta a titkát, amely valóságos romantika. A kis Terka már régóta szerelmes volt M. János villamos kalauzba. Titokban viszonyt is folytatott vele. Nagy szerelmét akarta igazolni és amikor a nagynénje pénzét kivette a takarék FRISS ÚJSÁG pénztárból, első dolga volt, hogy egy ékszerészhez ment és ezüstórát, meg aranygyűrűket vásárolt, amelyekkel megajándékozta szerelmesét. A szálloda előtt is a kalauzra várt, de az késett és a két pincérfiú e közben szegődött mellé, valószínűleg olcsó kalandot keresve. A leányt, aki ellen a nagynénje nem tett feljelentést, átadták a rokonainak, de a kalauz ellen orgazdaság címén megindították az eljárást. ■■■■■ — - - ----- --------------------------------------- | OVERI IMI. a drinápolyi hős. XHtfh első és második balkáni hátsóra. Az ellenfelei hadállása Csataldzsával. Az igazság és megérthetés okából két részre kell immár osztani a krónikásnak a balkáni háborút: az első és a második háborúra. Az első 1912 november 21-éig tartott, amikor is elhallgattak az ágyuk az összes harctereken s a balkáni államok képviselői Londonba utaztak békét kötni. A második balkáni háború múlt hétfőn, 1913 február 3-án kezdődött, amikor is lejárt a felmondott fegyverszünet s a hadviselés újra megkezdődött. Az első háború eseményei immár tisztázódottan állnak előttünk: a törökök súlyos vereségeket szenvedtek, csak a végén, Csataldzsánál tudtak valamelyest felülkerekedni. A második háború most kezdődött. Az egész csataldzsai vonalon, a Márvány-tenger és Fekete-tenger partján s a tengeren, a Gallipoli félszigeten, Drinápolynál és Janinánál folyik a vér, dörög az ágyú és senki sem tudhatja, mi lesz ennek a rettentő mérkőzésnek az eredménye. A balkáni szövetség sikere mellett szól a közelmúlt, a török győzelem mellett szólnak a hírek, amelyek szerint a közel másfél hónapos fegyverszünet alatt a törökök nagyszerűen felkészültek s megerősödtek s az új török tábornokokban kitűnő hadvezéreket nyertek. Ezek között elsősorban említik Enger beyt, Tripolisz védelmezőjét, aki a legújabb török forradalsz óta úgy áll a világszeam előtt, mint a törökök nemzeti hőse. A csataldzsai hadállás. Hogy megértsük a háborúban álló hadak helyzetét, szükséges tudnunk, mint állanak egymással szemben a főharctéren, a csataldzsai védmüvek körül. E védmüvek 28 kilométer hoszszuak s kevés híján a Márványtengertől a Fekete tengerig nyúlnak. A védmüveken innen, Konstantinápoly felé áll a török hadsereg, a legutóbbi megállapítások szerint 150.000 ember. A védműveken túl, Lüle Burgasz felé áll az egyesült bolgár-szerb sereg, szintén 150.000 ember. Ezenfelül 30.000 főnyi török haderő van a Gallipoli félszigeten, amely most elejétől végig harctér. Csaknem ugyanilyen számúmal áll azonban ott bolgár-szerb - görög haderő is, amelynek jelentékeny része lovasság. A keleti harctér másik főpontja Drinápoly, melyet körülbelül hatvanezer török védelmez százhúszezer szerb-bolgár haderővel szemben. A csataldzsai védművek már száz esztendő óta azt a célt szolgálják, hogy Konstantinápolyt, illetve az európai Törökország utolsó darabját megvédelmezzék egy diadalmasan előrenyomuló ellenséggel szemben. Többen voltak a török vezérkarban, akik a jelenlegi háború kitörése előtt, azt a tervet hangoztatták, hogy kár minden csepp vérért, amit a törökök Csataldzsától északra vagy nyugatra kiöntenek, mert a két tenger által védelmezett csataldzsai védművek úgyis bevehetetlenek, itt kell egyesíteni az egész keleti haderőt, itt kell harcba szálland az ellenséggel. Ha rájuk hallgatnak, ki tudja, neon verték volna-e véres fővel vissza a 'bolgárokat'? Ki tudja, nem hozta volna-e meg ez a bábor a Törökországnak a győzelem gyümölcsét. De akkor nem fogadták meg a bölcs tanácsot s most, annyi szörnyű vereségből okulva, kénytelenkelletlen a csataldzsai védművek mögé vonult a török haderő, ahol tényleg nagy sikereket aratott is az első háború utolsó napjaiban, ■november 17-én, 18-án és 19-én. A fegyverszünet ideje alatt a törökök emberfeletti munkával erősítették meg a védműveket. Óriási hosszúságban lövészárkokat ástak s a tüzérség számára fedezeteket csináltak. Természetes védelmet nyújt a balszárnyon a Csekmedzse-tó körül egy nagy kiterjedésű mocsár. De csak enyhe időjárás esetén. Ha a mocsár befagy, ez lesz a török hadállás leggyöngébb helye, amely enyhe időjárás esetén szinte bevehetetlen pont. Úgy a Fekete-tenger, mint a Márványtenger partján hadihajók cirkálnak, amelyek már a novemberi ütközetekben is remekül támogatták a szárazföldi haderő műveleteit. A csataldzsai védművekben a törököknek összesen 450 ágyújuk van, melyeknek fele modern szerkezetű. A szerb-bolgár haderő csak 300 ágyúval rendelkezik. A bolgár haderő két hadseregre oszlik. Ezekbe ■vannak beosztva a szerb hadosztályok. A vezérkar tisztára tábornokokból és ezredesekből áll, a szerb csapatok vezetői csak alárendelt szerepet játszanak. Éppenséggel nem várható, hogy a balkáni szövetség Csataldzsánál hamarosan általános támadást kezdjen. Tisztára arra fognak szorítkozni szerbek és bolgárok, hogy a törököt Csataldzsa mögött nyugtalanítsák és a védművek közül ki ne engedjék. Arra számítanak, hogy néhány nap alatt Drinápoly úgyis elesik s akkor már nem lesz a töröknek miért harcolni. Sükri hasa. A világ érdeklődése most fokozott mértékben fordul Sükri hasa, Drinápoly hős védelmezője felé. Majd ha elmúltak a háború borzalmai s nagy emlékezések maradnak utána, kétségtelenül legendás hős lesz Sükri hasából, aki a padi- 1913. február 9.