Friss Ujság, 1913. március (18. évfolyam, 52-77. szám)

1913-03-01 / 52. szám

2 nnyirmum Ellenzékiek a képviselőházban. Vita az osztatlan közös legelő­ről. Ma már ellenzékieket is láttunk a képviselőházban, amely teljes erővel merült bele a munkába. Megjelent Giesswein Sándor, a függetlenségi Senyey Miklós báró, Szabó István meg Herczeg Sándor k­isgaz­dapár­tiak. Jankovich Béla miniszter meg­választásának bejelentését viharos éljenzéssel fogadta a Ház. Napirend előtt Senyey Miklós báró beszélt most napirend előtt. Előadta, hogy az ország színe előtt akarja kifejteni, hogy miért lépett ki a független­ségi pártból, anélkül azonban, hogy a függetlenségi álláspontjá­tól eltérjen. Kijelenti, hogy az obstrukcióban sohasem vett részt, mert az nem juttathatta közelebb az országot a nemzeti kívánságok­­teljesítéséhez, hanem eltávolodást jelentett, mert az évtizedes har­cokban a nemzet gazdasági erőit fogyasztotta az obstrukció, holott bármit is, csak gazdasági erővel lehet kivívni. Azért sem vett részt, mert világos volt, hogy a végle­tekig vitt erőszak, viszont erősza­­kot fog szülni. Június 4-ike előtt pártja csak a véderőjavaslat ellen harcolt s mégis huszonnégy óra alatt hirtelen megcsináltak egy választójogi javaslatot. Ami az­után történt, következménye volt az előzményeknek. Bármint bírál­ja is a történteket, az ellenzék erő­szakos eltávolításával oly sérelem esett az ellenzéki képviselőkön, a­mely orvoslás nélkül nem marad­hat. Bármily módon meg kell ta­lálni az orvoslás lehetőségét, ha ezt nem találják, fel kell oszlatni a Házat, meg kell kérdezni a nem­zetet Nem lehet határozni. Tisza István gróf: A napirend előtti fölszólalás sem vita, sem ha­tározat tárgya nem lehet. Átté­rünk a napirendre. A Ház ezután 125 szavazattal egyhangúlag megválasztotta jegy­zővé Aknássy Lászlót. Ezután áttértek az osztatlan kö­zös legelőkről szóló törvényjavas­lat tárgyalására, amelyet Pirkner János előadó ismertetett igen be­hatóan. Pap Cs. István román nemzeti­ségi a javaslat ellen szólott. Balogh Jenő igazságügyminisz­ter szólt ezután a javaslat védel­mére. A földmivelésügyi kormány­nak nagy szociálpolitikai mozgal­mához tartozik a javaslat, amely a törpebirtokosok és kisgazdák ér­dekeit­ szolgálja. Pap Cs. István a javaslatot hibásan, ellenkező ér­telemben magyarázta s a javaslat irányát félremagyarázta. Hogy azonban minden további agitáció­­nak elejét vegye, a kormány nevé­ben a javaslat 74. szakaszát, amely a kisajátításra vonatkozik, f­el­ejti. A javaslat a folyamatban le­vő birtokrendezési ügyeket nem érinti. ' V*' ■ a ae ov&a &­on­­t_ ő mint kisgazdapárti, felszólitta­­tott a kerülete s a kisgazdák által, hogy a jelen javaslatot szó _nélkül ne hagyja. Nem akart megjelenni itt a Házban s hogy a kegyetlen kötelesség elől meneküljön, le akart mondani a mandátumáról, de ezt az idő rövidsége miatt nem tehette, mert nem küldhettek ese­­lyette­­másvalakit. Az a vélem£é­nye, hogy a képviselőnek képvi­selni kell a választók akaratát,­ vagy mondjon le. Ezért inkább fel­áldozta a maga személyét és be­jött a Házba. A javaslatról szólva, a külön erdőkezelés megszünteté­sét sürgette. A részletes tárgyalás során fogja egyes módosításait be­nyújtani. Nem tartja kielégítőnek a földmivelésügyi kormány bir­tokpolitikáját. A javaslatot az ál­talános tárgyalás alapjául elfo­gadta. A vitát holnap folytatják. Ellenzéki felvonulás.­­ A kisgazdapárti Szabó István szólalt fel. Örömmel veszi tudomá­sul a miniszter megnyugtató kije­lentését, mert szóló főleg épp az elejtett szakasz ellen indított erős agitációt. Engedélyt kért, hogy ha a birtokpolitikáról beszél, eltér­hessen a tárgytól. Az engedélyt megadták. Szabó István előrebocsátja, hogy indokoltnak tartja, hogy az ellen­zéki képviselők, akiket innen az elnök kidobatott, ez alatt az el­nök alatt nem jönnek ide be. De FRISS ÚJSÁG 1913. márczius 1. nYllT­TÉR. Sfm­C mmn divatos férTIJ Korosba álto mérték szerint finom gyapjúszövetből LICHTMANN S. férfiszabó, Budapest bill't Rottersbiller­ utca 4/A. sz. első emelet. Vidékre mintán bérmentve. Házbéruzsora - kényszervásárlással. Az ügyvéd úr, mint kilakoltató A házbéruzsorának egy különle­gesen budapesti alakja az, amely­nek fejleményei ma a budapesti királyi törvényszéknek adtak dol­got. Az üzlettulajdonos házbér­­uzsorások ugyanis oly feltétellel szokták helyiségeiket kiadni, hogy a bérlőnek nemcsak azt szabják kötelességül, hogy a házbért pon­tosan fizessék, hanem, hogy ná­luk is vásároljanak. Hűen felté­­tellel adta bérbe a Nagy és Eich­­ner hentesáru cég nefelejts­ utcai házában levő kis üzlethelyiségét Neumann Sarnuné szatócsnak. Neumann Sarnuné meg is felelt annak a kikötésnek, hogy a Nagy és Eichner cégnél veszi a hentes­árut, de csak addig tehette ezt, a­míg a cég meg nem vonta tőle a hitelt. Ekkor egyszerűen becsukta a boltot. A cég ráüzent, hogy azon­nal takarodjék ki az üzletből s hordja el a bútorát is. Neumanné visszaüzent, hogy nem mozdul ki az üzletből addig, amig a bérlet le nem jár. Erre a cég tagjai, Nagy Lipót és Eichner Gábor el­határozták, hogy rövid uton, az ököl­jog szabályai szerint kiteszik az asszonyt az utcára. Fölkeresték ügyvédjüket, Bernhard Miksa drt, aki magára vállalta a büntető ki­rándulás vezetését. Fölkerekedtek tehát a cég tag­jai, az ügyvéd s ennek két irodai alkalmazottja s elindultak a Nefe­­lejts­ utcába Neumann Samunéhoz. Bernhard Miksa dr. vitte a szót. Fölszólította az asszonyt a tör­vény nevében, hogy hagyja el azonnal a helyiséget; az asszony azonban, aki úgy látszik, jobban ismeri a törvényt, mint az ügy­véd, semmi szín alatt sem volt haj­landó kapitulálni. Ekkor Bernhard dr. kilenc munkást fogadott föl s rohamra vezette őket az asszony ellen. Az egyenetlen harcban ter­mészetesen az ügyvéd győzött. A szegény asszonyt erőszakkal kici­pelték a lakásából, a bútorát pe­dig kidobálták az utcára. Bernhard dr. és társai azonban nem sokáig örülhettek a fényes győzelemnek. A büntető törvény­szék az asszony panaszára mind­nyájukat, az ügyvédet, a cég tag­jait, az ügyvéd segédeit s a mun­kásokat magánlaksértésért vád alá helyezte. Mára volt kitűzve ebben az ügyben a tárgyalás, de el kellett halasztani, mert a vádlót- A megye réme. - -Negyvennyolc betörésért vív/'V. hat évi fegyház. *■ i / LhlÉ^y egész vármegye réme fölött ítélkezett ma a székesfehérvári tör­vényszék. Negyvennyolc betöréses lopás fűződik a kitűnő ember ne­véhez, akit hat esztendei fegyház­ra ítéltek. Székesfehérvár, február 28. Három napon keresztül tárgyal­ta a székesfehérvári­­ törvényszék Bereczki János notórius betörő bűnperét. A gonosztevő tizenhét esztendőt töltött eddig különböző fegyházakban. Most negyvennyolc rendbeli betöréses lopással van vádolva. Vele együtt a vádlottak padjára került orgazdaság miatt Horváth Sándor bokodi paraszt is. Bereczki 1911. év elején szaba­dult ki a soproni fegyházból s nyomban azután „munkához“ lá­tott. Első betörését Tatán követte el, majd utána Bokodon, Kisbéren, Kornyón, Dadon, Éten, Kajászó­­szentpéteren, Tabajdon, Alsógal­­dán, Bicskén és egyebütt követett el betöréseket Az egész Dunántúl csendőrsége hónapokon keresztül hajszolta a veszedelmes gonoszte­vőt, míg végre múlt év szeptem­berében sikerült őt Bicske kör­nyékén elfogni. Kevéssel utóbb le­tartóztatták orgazdáját, Horváth Sándort is. A bíróság negyven­­nyolc károsultat és mintegy száz tanút idézett meg és hallgatott ki. Bereczki a tárgyalás folyamán a megrögzött gonosztevő cinizmu­sával viselkedett. Minden megbá­nás nélkül vallotta be azokat az eseteket, amelyekről tudta, hogy rábizonyítják, de ahol azt látta, hogy a vádnak nincs elég tám­pontja, ott körömszakadtáig taga­dott. A törvényszék három napi tárgyalás után ma hozta meg az ítéletet, mely szerint Bereczki Já­nost negyvennyolc rendbeli betö­réses lopás büntette miatt hat esz­tendei fegyházra ítélte. Horváth Sándorra pedig orgazdaságért öt hónapi fogházbüntetést szabott a bíróság, melyet azonban a vizs­gálati fogsággal kitöltöttnek vett. — Hárman ültünk a gépkocsi­ban. Sztranyovszky, Sopóky szol­­gabíró és én. Egyik kő fején érte Sztranyovszkyt, aki erre revolve­réhez kapott, de nem volt ideje elsütni, mert egyszerre hárman ugrottak rá és agyba-főbe ütlegel­ni kezdték. Egyik támadót vasbo­tommal én tettem harcképtelenné. Engem egyébként egyetlen ütés és dobás sem ért, csak a kabátom­ba kapaszkodtak bele, de kitéptem magamat és a gombok a támadók kezében maradtak. A vasbottal alapos ütéseket osztogattam, más­részt arra vigyáztam, hogy senki se kerüljön a hátam mögé. Tud­tam, hogy ezek az emberek nem ismernek kegyelmet. Sz­ranyov­­szkyt nem tudtam megvédelmezni a túlerővel szemben. Szerencsére elég korán érkezett a csendőrség. Éppen amikor a csendőrök odaér­keztek, egy tót asszony sivítva a szoknyáját borította rá a vérző Sztranyovsz­kyra, így akarta véde­ni. Egy tót legény, aki időközben felszedte Sztranyovszky revolve­rét, a földön fetrengő Sztranyov­szky felé irányította azt, szerencse még, hogy nem tudott bánni a revolverrel, különben feltétlenül belé lő. Sztranyovszky koponyare­pedést szenvedett, de agyrázkódá­sa nincsen. Ha vérmérgezés nem zavarja a betegség lefolyását, há­rom hét alatt felgyógyul. Sztra­­nyovszky különben nagyrészt esz­méleténél van. A választás ered­ménye iránt állandóan érdeklődött és csak akkor tudott elaludni, ami­­kor hírül vitték neki a győzelmet. tak egy része nem jelent meg. Eze­ket a jövő tárgyalásra elő fogják vezetni. Az Ipolysági véres merénylet. Mit mond Aknássy képviselő. Országszerte felháborodást kel­tett az a gyilkos szándékú me­rénylet, melyet a néppárti korte­sektől elvadított tót parasztok kö­vettek el Sztranyovszky Sándor munkapárti képviselő ellen. Meg­indult a szigorú vizsgálat a bűnös tett elkövetői ellen, de nem elég, ha az eljárást csak az elbolondí­­­tott tót­­legényekkel szemben foly­tatják. El­ kell kutatni a vizsgálat folyamán, ki­k azok az urak, akik a népet arra tüzelték, hogy üsse agyon a munkapárti képviselőket. Tanúk vallják, hogy a támadás pillanatában Palugyay Móric el­lenzéki képviselő igyen biztatta az embereket: — Le kell ütni! Mungó! A véres merényletet egyébként holnap, egy a belügyminiszterhez intézett interpelláció keretében szó­vá teszik a képviselőházban is. A Ház mai ülésén megjelent Al­­mássy László képviselő is, aki Sztranyovszkyval együtt ült a gép­kocsin, akinek sokan gratuláltak megmeneküléséhez. Alnássy így mondotta el a véres eset részle­teit: Zichy felmentése - Jankovich kinevezése. Mikor tárgyalják a választó­jogot. A hétfői napra szegező dák az or­szág figyelme, pedig a­ választójo­gi javaslat tárgyalása a képvise­­lőházban a keddi napnál korábban aligha kezdődik. Zichy és Jankovich. A hivatalos lap mai számában két királyi kézirat jelent meg Zichy elbocsájtásáról és Janko­vich kinevezéséről. A felmentés igy szól: Kedves gróf Zichy! Magyar mi­niszterelnököm előterjesztésére Önt, saját kérelmére, vallás- és közoktatásügyi magyar miniszteri állásától, szolgálatai elismerése mellett, kegyelemben felmentem. Kelt Bécsben, 1913 február 26-án. Ferenc József s. k., Lukács László s. k. Ezután Jankovich Béla állam­titkár kultuszminiszteri kinevezé­sét közli a hivatalos lap. Zichy János gróf ma írásban elbúcsúzott a minisztériumtól. Jan­kovich Béla eskütétele holnapután lesz Bécsben. Minisztertanács. Ma délután a miniszterelnöki­ palotában minisztertanács volt, a melyen folyóügyeket intéztek el. Mikor tárgyalják a választójogot? Ma délben a képviselőházban a munkapárt vezetői Héderváry gróf elnöklésével értekezletet tartottak. A szándék az, hogy a Ház előbb a tanítói javaslatokat tárgyalja le és csak azután fog bele a válasz­tójogi javaslatba. Ez alighanem kedden vagy szerdán eshetik csak meg. Az ellenzék. A szövetkezeti ellenzék intézőbi­zottsága holnap délben Kossuth lakásán ülést tart, amelyen elha­tározzák, hogy a választójogi ja­vaslat tárgyalására bevonulnak a Házba.

Next