Friss Ujság, 1913. június (18. évfolyam, 130-154. szám)

1913-06-01 / 130. szám

1913. június 1. életuntnak egyik fülbevalója is­ hiányzik. Az ismeretlen tettest a rendőrség nyomozza. Nyit-tér. r­é*íiollf£le seldutz-por­­ háziszer emésztési zavarok és székrekedés ellen 1 doboz 2 korona. Gyógyszertárakban Moll-f­éle készítmény kérendő ffi!aLLF£LE SÓS-BORSZESZ fájdalomcsillapító és erősítő bedörzsölés. 1 üveg 2 scoroam. Minden gyógytárban és drogériában kapható. Dr. HARMAT GYULA ! pifeelsg-gsics intézete 19 Budapest, Vll., Rákóczi-ut «32 Ss évek óta bevált, eredményes, specifikus kezelés kttdöo Rac Birarnt, tüdövész X. és n. szaka, »szlrma ellen. Rendelés: d. e. n—12, d. u.6—4-ig. Epileptikusok! Egy szintén azok, akik neuraszté­nia, hysteria, idegbántalom vagy más idegességen alapuló betegség­ben szenvednek, örömmel vesznek tudomást elsőrendű orvosi tekin­télyek által elismert szerről, mely S­r. Weils Epilepticon néven is­mert, sokszor bevált gyógyszere. Rendszeres gyógymód az Epi­­lepticonnnal s a rohamok néhány hónap múlva mindig ritkábbak és végül teljesen megszűnnek. Mind­amellett az Epilepticont érzéke­nyebb betegek is jól bírják s ment minden káros utóhatástól. — Kér­je ingyen az 50. sz. leírást Török József gyógyszertárából, Buda­pest, Király-utca 12. vagy Salva­­tor-gyógyszertár, Pozsony. A FRISS ÚJSÁG telefonszám­ait Szerkesztőség s interurbán 137—51 Igazgatóság .... 8—42 Kiadóhivatal ..... 38—51 Nyomda . .... . 54—39 FRISS ÚJSÁG 3 Mabiére egy világszállóban*. Százezer koronás lopást Londonban, mint onnan írják, nagy feltűnést kelt egy rejtelmes ékszerlopás, mely a londoni Ber­­­keley-szállóban történt A vakme­rő rablók a szálló letétjét dézs­málták meg. Hajnali három órakor történt, hogy a szálló közelében cirkáló rendőrök segélykiáltá­sokra lettek figyelmesek.­­ — Gyilkosok! Segítség! A rendőrök feltörték a szálló be­járatát s ahogy beléptek, a szálló két kapuját megkötözve találták. Szájukat a gonosztevők kendővel betömték. Az egyik, névleg Henry Gowers súlyos sérüléssel a fején eszméletlen volt A sebet vastag vasdoronggal ejtették rajta. A­­James nevű másik portás szintén erős ütést kapott a fejére, de ká­­bultságából magához tért és mi­után a szájából sikerült eltávolí­tani a kendőt, segítségért kiáltott. A letétpénztár, ahol a szálló vendégeinek értéktárgyait őrzik, teljesen kifosztva, nyitva állott. Megállapítást nyert, hogy a rab­lók egy raktáron keresztül a hát­só udvarból a szálló tűzbiztossági létráján a második­­emeletre jutot­tak s ott bemásztak az épületbe. Hirtelen meglepték a portásokat, akiket leütöttek. Valószínű, hogy a betörőknek a szállóban cinkos­társuk volt. Ezt abból következte­tik, mert a letéti pénztárt kulcs­csal nyitották ki. A letéti pénztár kifosztása után a podgyász­l­iften menekültek. Több oldalról fölmerült az a gyanú is, hogy a rablókat a szálló vendégei közt kell keresni. Az el­rabolt értéktárgyak értékét még eddig nem állapíthatták meg. Megközelítőleg százezer koronára becsülik a rablók zsákmányát. „így még sohasem láttam . . Bécs, május 31. Megbízható helyen, mely ismeri a király környezetében történte­ket, beszélik a következőket: Bolfras báró, a király főszárí­y­­segéde hétfőn tett jelentést a ki­rálynak Rédl ezredes öngyilkos­ságáról és árulásáról. A szárnyse­géd halálsápadtam, egész testében remegve jött ki a király dolgozó­szobájából s alig tett néhány lé­pést, félig eszméletlenül esett ösz­­sze. Odarohant hozzá a szolgálat­­tevő tiszt és egy panda­gra fektet­te. Ak­kor kissé összeszedte magát, igy szólt: — így még sohasem láttam ő felségét! A legszörnyűbb eset:­­ 1 Bécs, május 31. A királyt ez az eset borzasztóan felizgatta. Olyanok mondják, akik a legutóbbi napokban kihallgatá­son voltak a királynál, hogy az uralkodó a méltatlankodás és a felháborodás hangján emlékezett meg erről a hallatlan gazságról. Azt mondta a király, hogy hosz­­szú uralkodása idején ez volt a legszörnyűbb eset. Hihetetlennek gondolta, hogy egy tiszt, hozzá még vezérkari ezredes, akihez olyan nagy reményeket lehetett fűzni, ilyesmit követhetett el. Rédl ezredes, aki tudvalevőleg sok­szor nagyon fontos katonai m­isz­­sziókkal volt megbízva, több íz­ben nagy jelentőségű ügyekben kihallgatáson járt az uralkodó­nál. Nem egyszer fontos katonai tanácskozásokba őt is belevonták, mikor a király elnökölt. A felderített kémkedés követ­keztében, amely eltekintve az er­kölcsi kártól, milliókra menő anya­gi károsodást is von maga után, gyökeres reformok lesznek a ve­zérkar kebelében és különösen az ügykezelés körül. A szigorúan tit­­­­kos aktákkal való eljárást és egy­általán a katonai titkokat, a moz­gósítási terveket, a csataterveket ezentúl úgy fogják kezelni, hogy az ilyen eset ki legyen zárva. Egyenesen a király rendeletére a legfelsőbb hadvezetés tagjaiból alakult bizottság fogja a reformo­kat kidolgozni. Stosius hadnagyot letartóztatnák. Bécs, május 31. Stosius uláhnushadnagy volt Rédl leggyakoribb vendége.­­ Azt hitték róla, hogy Hédinek unoka­­öcscse. Ez a fiatal hadnagy több­ször jött be Stockerauból és akár­hányszor az ezredesnél maradt éjszakára. Stosius uláhnushad,na­gyot csütörtökön kedvesének la­kásán tartóztatták le. Azt még nem lehet tudni, hogy része volt-e a kémkedési ügyben. Az áruló levelei: Bécs, május 31. Rédl ezredes utolsó kihallgatá­sa alkalmával egész sereg olyan személyt nevezett meg, akik orosz szolgálatban voltak. Azt is meg­vallotta, hogy jelentős összegért elárulta az orosz katonai hatóság­nak mindazokat az orosz tiszte­ket, akik Ausztria-Magyarország­­iak szolgálatában voltak. Annak a nőnek a lakásán, aki­vel Rédl összeköttetésben állott, a katonai hatóság rendelkezésére házkutatást tartottak. Az illető orosz születésű nő, akit tíz évvel ezelőtt egy osztrák ember nőül vett. Midőn a nő csakhamar ösz­­szeköttetésbe lépett Rédllel, férje elvált tőle. A házkutatás alkal­mával Rédlnek egy csomó levelét foglalták le, de találtak­ leveleket egy más nagyállású tiszttől is, aki ezzel a hölgygyel szintén ösz­­szeköttetésben van. Most az a gyanú merült föl, hogy az orosz nő ez utóbbi tiszt ismeretségét használta föl, hogy őt szintén ka­tonai titkok elárulására bírja, vagy legalább is ki fog lesni va­lamit és az ily módom megtudott katonai titkokat tovább fogja adni. Szökni akart. Prága, május 31. A Bohemia hiteles értesülés alapján jelenti: Rédl ezredes holt­teste mellett a bácsi Kremser-ho­­telben egy polgári öltözetet talál­tak Az asztalon álló gallér, nyak­kendő és az ágyon kiterítve pol­gári öltözet volt. Nyilvánvaló, hogy a bűnös ezredes meg akart szökni, de láthatta az ablakból, hogy az utcán őrködnek azok is a katonatisztek, akik a fogadó előtt­ várták. Lehetetlen lévén a mene­külés, a pisztolyhoz nyúlt.­ ­ Orosz tiszt jelentette fel.­­ Prága, május 3. Most tudódott ki, hogy egy­­ orosz tiszt denunciálta Rédl ezre­dest. Tudni kell, hogy Rédl be­árult az orosz hadü­gyminiszté­­riumbam több orosz tisztet, akiket kormányuk fontos megbízatással külföldre küldött, ezekről bebizo­nyította, hogy idegen hatalom szolgálatában állanak. Azt a név­telen feljelentést, amelyet a 8. hadtest parancsnoksága kapott, egy ilyen elárult orosz tiszt küld­­i, aki még idejekorán elmene­kült, de előbb megbosszulta magát Rédlen. Németországot is elárulta. Prága, május 31. Worlicsek és Weyersbach had­iárak vizsgálata nem vonatkozik csupán azokra a személyekre, a­kikkel Rédl Prágában érintke­zett, hanem kiterjed Rédlnek szá­mos külföldi útjára is. Már meg­áll­apították, hogy Slédl sokszor kapott sifferes táviratokat, ame­lyekre a táviróh­ivatalban eleinte nem fordítottak különösebb figyel­met. A vizsgálat mostani állása sze­rint meg kell állapítani, hogy Rédl nemcsak Ausztriának és Ma­­gyarországnak katonai titkait, hanem Németország katonai tit­kait is, amennyiben mozgósításra, menetelési tervekre és egyéb fon­tos katonai dolgokra vonatkoztak, elárulta Oroszországnak. Rédl kü­lönös bizalmi állásánál fogva ab­ban a helyzetben volt, hogy a szö­vetségi szerződés következtében tervezett és-­­előkészített németor­szági mozgósításról és menetelési tervről is alaposan volt értesülve , ezeket az intézkedéseket is el­árulta. Rédl ezeket az ismereteit, amennyiben Németországra vo­natkoznak, nemcsak bécsi előkelő katonai személyekkel való érint­kezése útján, hanem ismételt ber­lini látogatásai alkalmával is, a többi közt Moltke gróf német ve­zérkari főnökkel való tanácskozá­sa folyamán szerezte meg. A benső viszonynál fogva, a­mely Ausztria-Magyarország meg Németország között fönnáll, ter­mészetes, hogy az egyik államinak bizonyos katonai titkos ügyeit a másik monarkia vezető katonai személyeivel is közölték. A leg­utóbbi válságos időben nagyon feltűnt, hogy nemcsak az Ausztria és Magyarország által tett kato­nai intézkedéseket, hanem azokat is, amelyeket Németország helye­zett kilátásba, majdnem közvetet­­lenül rá orosz részről egyensú­lyozták. Feltűnt továbbá, hogy bi­zonyos csapateltolódásokat és át­helyezéseket, amelyeket a dolog természeténél fogva a lakosság nyug­talan­ításá­nak elker­ülésével, minden feltűnés mellőzésével, rendszerint éjnek idején fogana­tosítottak, az ellenség azonnal megtudott és megfelelő intézkedé­sekkel hatálytalanná tett. Prága, május 31. A Narodni Lisat­ jelenti, hogy Rédl még sokkal nagyobb és bor­zasztóbb bűntettet követett el, mint amely most kitudódott. A prágai hadtestparancsnok megbukott. Bécs, május 3. Katonai körökből jelentik, hogy Giesl báró, a prágai hadtest parancsnoka távozik állásából. Bukásával fizeti meg azt a túl-­ ­ vezérkart áruló és bűntársat. Redl ezredes bűnszövetsége. M király és esz árulás.

Next