Friss Ujság, 1913. november (18. évfolyam, 260-285. szám)
1913-11-01 / 260. szám
XVI. évfolyam, 260. szám Budapest, 1913. november 1. Szombat Ara 2 fill., vasár- és ünnepnap 4 fill. POLITIKAI NAPI LAP. fig Megjelenik hétfő kivételével mindennap kint többször, ünnepnap után is. Művészi sírboltok a kerepesi-uti temetőben. Lapunk mai ünnepi számának ára *r négy fülét*,n Csak egy virágszálat. A megenyhülés napja ez a mai nap. Az azokra való visszaemlékezés, akiket szerettünk és akik elköltöztek tőlünk az örök nyugalomba, megenyhíti lelkünket és a megindultság érzésével tölt el. A színes, illatos virágtenger, amely a halottak országát, a temetőt diszíti, szint és illatot sugároz a gondolatok világába és az a fényáradat, amely az este kigyűl a sírokon, keresztültör a köznapi élet szürkeségén, sivárságán át és mint a varázs, nyitja meg a szíveket. És amikor azok foglalkoztatják gondolat és érzésvilágunkat, akik immár nem szenvednek, önkéntelenül is ráesik tekintetünk azokra, akik itt vergődnek, húzkodnék az életben. Kedves halottjára visszagondolva mindenki úgy érzi, hogy valamivel adósa maradt neki, hogy az élet zűrzavaros hullámzásában megfeledkezett egy jó szóról, egy meleg tekintetről, egy kibékítő kézszorításról, egy sebet gyógyító segítségről. Micsoda magasztos megnyugvás az, ha a gyengédségnek, a támogatásnak, a könyörületnek és a szeretetnek ebből az adósságából úgy törlesztünk valamit, hogy azoknak az élőknek juttatunk belőle, akik a korai elmúlás ellen küzdve szenvednek és gyötrődnek. A könyörület egy morzsájáért, egy-egy virágszálnak pár fillérnyi áráért könyörög a József főherceg-szanatórium egyesület a szegény tüdőbetegek számára. Nem tudunk poetikusabb gondolatot, mint azt, hogy úgy emlékezzünk halottainkra, hogy segilünk az élőkön. A meghatottság lesz úrrá a lelkeken és tudjuk, hogy a szanatórium-egyesület könyörgése nem lesz meddő és hogy az ünneplő közönség könyörületessége lehetővé fogja tenni, hogy a szegény tüdőbetegek minél nagyobb számban részesülhessenek az egyesület áldásaiban. A József-főherceg-szanatórium egyesület eddig is óriási munkát végzett a tüdővész elleni küzdelemben. Két nagy szanatóriumot épített. Tíz tüdőbeteg gondozót nyitott meg és nyolcat most alapít. Mindezeken kívül most létesíti a fővárosban az erdei iskolát, ahol tüdőbeteg gyermekeket fog iskoláztatni. Valamenynyi intézményében ingyenes ellátásban részesülnek a szegény sorsú tüdőbetegek. E magasztos munka sikerének egyedüli alapja a közönség jó szíve, könyörületessége. Ehhez fordul most azzal, hogy adjanak a nagy, szent embermentő célra nem sokat, csak egy virágszálat a szegény tüdőbetegeknek. Mire készült az ellenzék ? További botrányokat nem tűr a munkapárt. A szövetkezeti botrányvadászok lapjai ma diadalmámortól ittasan hirdetik, hogy győztek teg- nap a képviselőházban, hallatták szavukat és harsogtak a kormány ellen, ahogy csak jól esett nekik. Hát az igaz, hogy annyit beszéltek, amennyit akartak, senki nem akadályozta őket, türelemmel és elnézéssel hallgatta szónokaikat úgy az elnökség, mint a munkapárt. Csak azt nem értjük, hogy hol ebben az a nagy győzelem, amelyre olyan büszkén hivatkoznak? Mert mindez éppen azt jelenti, hogy hazugság volt, amit eddig hirdettek, amivel a munkától való irtózásukat, képviselői kötelességük teljesítésének elhanyagolását kendőzték. Hazugság volt, hogy az új házszabályok mellett ellenzéki embernek nem lehet beszélni, hazugság volt, hogy mihelyt valaki szóra nyitja a száját, mindjárt jön az a csúnya Gerő százados és lekaszabolja. És már fenekedve hirdetik, hogy ezentúl jön még csak a java. Majd megmutatják ők november 4-én és a következő üléseken, hogy kik ők és már ki is adták a felhívást, hogy a november negyediki ülésre készüljenek el a szövetkezeti urak minden eshetőségre. Hát csak készüljenek és jöjjenek ismét a Házba, de lehetőleg mindnyájan. Annyival inkább, mert ezért választották őket és ezért kapják a képviselői fizetést. Aki pedig a fizetést felveszi, az dolgozzon is érte a képviselőházban, ne csak a kis korcsmában és a piacon verje a mellét a hazáért. Hanem ha azt hiszik az urak, hogy ezentúl is minden ülésén a margitszigeti bukott bankosok érdekében fognak szónokolni, abbanalaposan csalódnak. Ennek a nótának vége van és ha muzsikálni akarnak, akkor újat kell tanulniok. Anyag van szépen, arról nem panaszkodhatnak. Itt van az esküdtbíráskodásról és a sajtóról szóló új javaslat és megkaptuk már az ujoncemelésről szóló javaslatot is. Annyit dolgozhat az ellenzék,amennyit csak akar és végezhet ennél a három javaslatnál olyan komoly, alapos és becsületes munkát, hogy díszére válik. Hajlandók vagyunk érte az eddigi munkátlanságból valamit megbocsátani és megfeledkezünk egy kicsit arról, hogy egy esztendő óta nem csinálnak semmit. Komoly és tisztességes munkára szívesen látja őket a többség, de ha botrányokat akarnak csinálni, azt nem fogja tűrni. Tegnap türelemmel nézték őket, hadd szokjanak egy kiscit a Ház levegőjéhez. Olyanok voltak, mint a kisgyerek, aki járni tanul, bizonytalanokat lép, bukdácsol, kapaszkodik mindenbe — vétek lett volna mindjárt az első kísérleteknél akadályozni és a kezére ütni, amikor , 7— elrendetlenkedi magát. De örökké ez nem tart, most már tessék komolyan hozzálátni a dologhoz, ők mondják: veszélyben a haza és a szabadság, hát védjék komolyan és tisztességgel! Liliomtipró színész Erkölcstelen merénylet a színpadon. Felháborító merényletet követett el ez év július 21-én egy Sinkalovits József nevű szerződés nélküli színész, egy fiatal, alig tizennégy éves munkásleány ellen, kint a városligetben, a Kis Színkör helyiségében. A kis leány július huszonegyedikén a kora reggeli órákban szüleinek lakásáról bejött a városba, hogy a Sas-utcában lakó testvérbátyját meglátogassa. Útja a városligeten vezetett keresztül. Itt összetalálkozott Sinkalovits József nevű szerződésnélküli szinészszel, aki ott ücsörgött a Kis Színkör mellett. Szóba ereszkedett a leánynyal s mikor megtudta ettől, hogy cselédnek szándékozik beállani, azt az ajánlatot tette neki, hogy elvezeti egy jó helyre, ahol majd felfogadják. A tapasztalatlan kis leány, megörült az ajánlatnak s elindult Sinkalovitssal, aki bevezette őt a Kis Színkörbe. A leány itt már gyanakodni kezdett s vissza akart fordulni, de Sinkalovits megragadta és erővel bevonszolta. Időközben kijött a színkörből egy eddig ismeretlen idősebb férfi is és az is segített Sinkalovitsnak a kis leányléteperésében. Ketten azután bevonszolták a leányt a színpadra s ott erkölcstelen merényletet követtek el ellene. Gaztettük után azt ígérték a leánynak, hogy 22 koronát adnak neki. Egy szines papírlapot fel is mutattak előtte s azzal távoztak el tőle, hogy ezt a százkoronás bankjegyet majd felváltják. Meghagyták azonban neki, hogy addig ki ne mozduljon onnan, amiig viszsza nem jönnek, mert különben agyonütik. Ezúttal az ajtót is rá zárták s jitt kövekkel eltorlaszolták. ASzerencsétlen kis leány csak másfél óra múlva tudott kiszabadulni. Feljelentésére a rendőrség csakhamar letartóztatta a merénylőjét Sinkalovits József 25 éves, budapesti származású, facér színészt. Bűntársát, az ismeretlen idősebb egyént sem a nyomozati sem avizsgálat folyamán kinyomozni