Friss Ujság, 1913. november (18. évfolyam, 260-285. szám)

1913-11-01 / 260. szám

XVI. évfolyam, 260. szám Budapest, 1913. november 1. Szombat Ara 2 fill., vasár- és ünnepnap 4 fill. POLITIKAI NAPI LA­P. fig Megjelenik hétfő kivételével mindennap kint többször, ünnepnap után is. Művészi sírboltok a kerepesi-uti temetőben. Lapunk mai ünnepi számának ára *r négy fülét*,­­n Csak egy virágszálat. A megenyhülés napja ez a mai nap. Az azokra való visszaemlé­kezés, akiket szerettünk és akik elköltöztek tőlünk az örök nyu­galomba, megenyhíti lelkünket és a megindultság érzésével tölt el. A színes, illatos virágtenger, amely a halottak országát, a te­metőt d­iszíti, szint és illatot su­gároz a gondolatok világába és az a fényáradat, amely az este ki­gyűl a sír­okon, keresztültör a köznapi élet szürkeségén, sivár­ságán át és mint a varázs, nyitja meg a szíveket. És amikor azok foglalkoztat­ják gondolat és érzésvilágunkat, akik immár nem szenvednek, ön­kéntelenül is ráesik tekintetünk azokra, akik itt vergődnek, húz­kodnék az életben. Kedves ha­lottjára visszagondolva minden­ki úgy érzi, hogy valamivel adó­sa maradt neki, hogy az élet zűr­zavaros hullámzásában megfe­ledkezett egy jó szóról, egy me­leg tekintetről, egy kibékítő kéz­­szorításról, egy sebet gyógyító segítségről. Micsoda magasztos megnyugvás az, ha a gyengéd­ségnek, a támogatásnak, a kö­­nyörületnek és a szeretetnek eb­ből az adósságából úgy törlesz­­tünk valamit, hogy azoknak az élőknek juttatunk belőle, akik a korai elmúlás ellen küzdve szen­vednek és gyötrődnek. A könyörü­let egy morzsájáért, egy-egy virágszálnak pár fillér­­nyi áráért könyörög a József fő­herceg-szanatórium egyesület a szegény tüdőbetegek számára. Nem tudunk poetikusabb gondo­latot, mint azt, hogy úgy emlé­kezzünk halottainkra, hogy se­­gilü­nk az élőkön. A meghatott­ság lesz úrrá a lelkeken és tud­juk, hogy a szanatórium-egyesü­let könyörgése nem lesz meddő és hogy az ünneplő közönség könyö­­rületessége lehetővé fogja tenni, hogy a szegény tüdőbetegek mi­nél nagyobb számban részesül­hessenek az egyesület áldásai­ban. A József-főherceg-szanatórium egyesület eddig is óriási munkát végzett a tüdővész elleni küzde­lemben. Két nagy szanatóriumot épített. Tíz tüdőbeteg gondozót nyitott meg és nyolcat most alapít. Mindezeken kívül most létesíti a fővárosban az erdei is­kolát, ahol tüdőbeteg gyermeke­ket fog iskoláztatni. Valameny­­nyi intézményében ingyenes el­látásban részesülnek a szegény sorsú tüdőbetegek. E magasztos munka sikerének egyedüli alapja a közönség jó szíve, könyörületessége. Ehhez fordul most azzal, hogy adjanak a nagy, szent embermentő célra nem sokat, csak egy virágszálat a szegény tüdőbetegeknek. Mire készült az ellenzék ? További botrányokat nem tűr a munkapárt. A szövetkezeti botrányvadászok lapjai ma diadalmámortól itta­san hirdetik, hogy győztek teg-­ nap a képviselőházban, hallatták szavukat és harsogtak a kormány ellen, ahogy csak jól esett nekik. Hát az igaz, hogy annyit beszél­tek, amennyit akartak, senki nem akadályozta őket, türelemmel és elnézéssel hallgatta szónokaikat úgy az elnökség, mint a munka­párt. Csak azt nem értjük, hogy hol ebben az a nagy győzelem, amelyre olyan büszkén hivatkoz­nak? Mert mindez éppen azt je­lenti, hogy hazugság volt, amit eddig hirdettek, amivel a munká­tól való irtózásukat, képviselői kötelességük teljesítésének elha­nyagolását kendőzték. Hazugság volt, hogy az új házszabályok mellett ellenzéki embernek nem lehet beszélni, hazugság volt, hogy mihelyt valaki szóra nyitja a szá­ját, mindjárt jön az a csúnya Gerő százados és lekaszabolja. És már fenekedve hirdetik, hogy ezentúl jön még csak a ja­va. Majd megmutatják ők novem­ber 4-én és a következő üléseken, hogy kik ők és már ki is adták a felhívást, hogy a november ne­­gyediki ülésre készüljenek el a szö­vetkezeti urak minden eshetőségre. Hát csak készüljenek és jöjjenek ismét a Házba, de lehetőleg mind­nyájan. Annyival inkább, mert ezért választották őket és ezért kapják a képviselői fizetést. Aki pedig a fizetést felveszi, az dolgoz­zon is érte a ké­p­viselőh­á­zb­an, ne csak a kis korcsmában és a piacon verje a mellét a hazáért. Hanem ha azt hiszik az urak, hogy ezentúl is minden ülésén a­­ margitszigeti bukott bankosok ér­dekében fognak szónokolni, abban­­alaposan csalódnak. Ennek a nó­tának vége van és ha muzsikálni akarnak, akkor újat kell tanul­­niok. Anyag van szépen, arról nem panaszkodhatnak. Itt van az es­­küdtbíráskodásról és a sajtóról szóló új javaslat és megkaptuk már az ujoncemelésről szóló javas­latot is. Annyit dolgozhat az ellen­zék,amennyit csak akar és végez­het ennél a három javaslatnál olyan komoly, alapos és becsületes munkát, hogy díszére válik. Haj­landók vagyunk érte az eddigi munkátlanságból valamit megbo­csátani és megfeledkezünk egy kicsit arról, hogy egy esztendő óta nem csinálnak semmit. Komoly és tisztességes munkára szívesen látja őket a többség, de ha botrányokat akarnak csinálni, azt nem fogja tűrni. Tegnap türe­lemmel nézték őket, hadd szokja­nak egy kiscit a Ház levegőjéhez. Olyanok voltak, mint a kisgyerek, aki járni tanul, bizonytalanokat lép, bukdácsol, kapaszkodik min­denbe — vétek lett volna mind­járt az első kísérlet­eknél akadá­lyozni és a kezére ütni, amikor , 7— elrendetlenkedi magát. De örökké ez nem tart, most már tessék ko­­­­molyan hozzálátni a dologhoz, ők mondják: veszélyben a haza és a szabadság, hát védjék komolyan és tisztességgel! Liliomtipró színész Erkölcstelen merénylet a színpadon. Felháborító merényletet követett el ez év július 21-én egy Sinkalo­­vits József nevű szerződés nélküli színész, egy fiatal, alig tizennégy éves munkásleány ellen, kint a városligetben, a Kis Színkör he­lyiségében. A kis leány július hu­szonegyedikén a kora reggeli órák­ban szüleinek lakásáról bejött a városba, hogy a Sas-utcában lakó testvérbátyját meglátogassa. Útja a városligeten vezetett keresztül. Itt összetalálkozott Sinkalovits Jó­zsef nevű szerződésnélküli szinész­­szel, aki ott ücsörgött a Kis Szín­kör mellett. Szóba ereszkedett a leánynyal s mikor megtudta ettől, hogy cselédnek szándékozik beál­­lani, azt az ajánlatot tette neki, hogy elvezeti egy jó helyre, ahol majd felfogadják. A tapasztalat­lan kis leány, megörült az ajánlat­nak s elindult Sinkalovits­sal, aki bevezette őt a Kis Színkörbe. A leány itt már gyanakodni kezdett s vissza akart fordulni, de Sinka­lovits megragadta és erővel be­vonszolta. Időközben kijött a szín­körből egy eddig ismeretlen idő­sebb férfi is és az is segített Sin­­kalovitsnak a kis leány­­léteperé­­­sében. Ketten azután bevonszolták a leányt a színpadra s ott erkölcs­telen merényletet követtek el el­lene. Gaztettük után azt ígérték a leánynak, hogy 22 koronát adnak neki. Egy szines papírlapot fel is mutattak előtte s azzal távoztak el tőle, hogy ezt a százkoronás bankjegyet majd felváltják. Meg­hagyták azonban neki, hogy addig ki ne mozduljon onnan, amiig visz­­sza nem jönnek, mert különben agyonütik. Ezúttal az ajtót is rá zárták s jitt kövekkel eltorlaszol­­tá­k. A­­Szerencsétlen kis leány csak másfél óra múlva tudott ki­szabadulni. Feljelentésére a rendőrség csak­hamar letartóztatta a merénylő­jét Sinkalovits József 25 éves, bu­dapesti származású, facér színészt. Bűntársát, az ismeretlen idősebb egyént sem a nyomozati sem a­­­­vizsgálat folyamán kinyomozni

Next