Friss Ujság, 1915. szeptember (20. évfolyam, 242-271. szám)

1915-09-13 / 254. szám

1915. szeptember 13. FR­ISS ,­é s­őt a Német repülők ismét bombázták Londont. Lövészárokharc a Champagne­ban és az Argonnokban.­ ­ Berlin, szeptember 12. Nagy főhadiszállás, szeptember 12. NYUGATI HADSZÍNTÉR. Az arcvonal nagy részén élénk tü­zérségi tevékenység volt. A Champagneban és az Argonnokban ered­ményes robbantások nagy károkat okoztak a francia árkokban. Ellenséges repülők tegnap reggel bombákat vetettek Ostendére. Kár nem történt, senki meg nem sérült. Az éj folyamán a londoni dokkokra és azok környékére látható eredménynyel bombákat dobtunk.­­ Legfelsőbb hadvezetőség: a repülőgép bombázta J­ancyt. Páris, szeptember 12. A Temps Nancy­nak szeptember 11-én a németek által történt bom­bázásáról a következő részleteket jelenti: Hat német repülőgép negy­ven percig repült Nancy felett és mintegy harminc bombát dobott le.­­A bombák több helyen anyagi kárt okoztak és polgári lakosokat megöl­tek és megsebesítettek. Két ember meghalt és mintegy húsz megsebe­sült, közülük többen oly súlyosan, hogy ikórházba kellett őket szállíta­ni. Az ellenséges repülők Nancy külvárosát is bombázták és azokban is súlyosan megsebesítettek több embert Egy német repülőgépet, a­melyet tüzérségünk lőtt s repülőink üldöztek, valószínűleg eltaláltak. Egy nagy francia gőzös pusztulása. Genf, szeptember 12. rA Bordeaux nevű gőzös szeptem­ber 2-án reggel hagyta el Saffi ki­kötőjét és szeptember 7-én reggel öt órakor tizenkét mértföldnyíre volt Kap Coubretől, amikor egy ágyúlövés dördült el ellene. A kapi­tány kiadta a parancsot, hogy tel­jes gőzzel tovább kell haladni. A búvárhajó azonban tovább tüzelt és ennek során a gőzöst három grá­nát találta. Majd pedig akként ma­nőverezett, hogy a hajót oldalba foghassa és egy gránátja csakugyan vízvonal alatt hatolt, a gőzös testébe. A­­Bordeaux erre jobbfelé próbált kanyarodni. A kapitány három mentőcsónakot bocsátott vízre, ame­lyen a legénység elhelyezkedett. A búvárhajó mindinkább közeledett és keresztbe állott a gőzös előtt, a­melyet azután megtorpedózott. A hajó baloldalára dőlt és alámerült, m­ert a gránátok nyomán rettenetér­zés támadt rajta. A búvárhajó he­lyen maradt, amíg a Bordeaux gő­zös elmerült, azután pedig északi irányban eltűnt. Kém rántott volt föl semmiféle lobogót, a színe szür­ke volt és nem volt rajta semmifé­le jelzés avagy szám. A Dardanellák ostroma, Konstantinápoly, szeptember 12. A főhadiszállás közli: DÁRDÁNELLA-FRONT: Anaforra szakaszában tüzérségünk a jobb szárnyon elpusztította az ellenség néhány lőszer­ tartóját.A balszárnyon lévő tüzérségünk igen jó eredménynyel bombázta az ellenséges Ifi részárkokat. Ab­­id­ur­ránál tegnap semmi jelentés nem történt. Sedil-Bahrnál e hó­nap 9-én két ellenséges cirkáló és egy torpedónaszád léghajók meg­figyelése alapján több állásunkat bombázta, de minden eredmény nélkül. Egyébként semmi jelentés nem történt. Az angolok még mindig visszaélnek a vöröskereszt jelzéssel. •Messtampenél és Anafortánál katonáikkal a kötözőhelyek közelé­ben katonai, főleg szurony gyakorlatokat végeztetnek. Néhány nap óta sebesültszállító kocsijaik, dacára annak, hogy ebben a szakasz­ban semmiféle változás nem ment végbe, szüntelenül szálítmányo­­kat visznek a csata­vonalakba. Noha az angolok nagyszámú kórház­­hajóval rendelkeznek, a vöröskereszt zászlói mégis különböző ponto­kon ki vannak tűzve, különösen Remikir­ partjain, azokon a helye­e­ken, amelyek partraszállásra alkalmasak. A Balkán magatartása: Románia nem állapodott meg a négyes szövetséggel• Bukarest, szeptember 12. rA Viitorul, a­ román kormány lapja megállapítja, hogy a román kormány egy lépésnyire sem távo­zott el attól a magatartástól, ame­lyet a Károly király elnöklésével tartott koronatanács állapított meg. A kormánylap ismét lenyo­matja a félhivatalos Indépendance Roumaine kommünikéjét, amely a Journal de Génévé azon híre el­len szól, mintha Románia a négyes szövetséggel megállapodásra lépett volna. „Ha a külföldi lapokban Romá­nia magatartásáról megjelent tu­dósítások valóknak bizonyulnának — írja a lap — akkor Romániának eddig már úgy a négyes szövetségi hatalmakkal, mint a központi hatalmakkal verekednie kellett volna. Eddig semmi sem változott Románia magatartásában, amelyet az előző évi koronatanács megálla­pított. Ha az Indépendance Rou­­maine közleményét, a genfi lappal szemben ismét lenyomatjuk, ez ab­ból a célból történik, hogy a közvé­leményben annak felismerését ér­leljük meg, hogy a Románia poli­tikájára vonatkozó jóslásoknak semmiféle jelentőség sem tulajdo­nítható. Ami azonban előttünk kü­lönösen a jelenlegi helyzetben kö­­telességtudás hiányának tetszik, ez az a tény, hogy ilyesféle állítások a mi sajtónkban is fölmerülnek, a­melynek pedig az ország érdekei szempontjából más kötelességei volnának, mint a külföldi sajtó­nak.“ A török területek átadása Bulgáriának• Basel, szeptember 12. A Corriera della Sera jelenti Athénből. Hivatalos forrás szerint a török területek hivatalos átadása Bulgáriának e hó 18-án, szombaton történik meg. Bulgária szabad utat követel Magyarország felé. Szófia, szeptember 12. A Dnevnik mai vezércikke is­mét azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy Bulgária a Dunán lerakott aknák miatt el van zárva egyik legfontosabb kiviteli piacától. A cikk kiemeli a Morava völgy stra­tégiai jelentőségét és utal a­rra, hogy a Tárnok és Morava völgy között levő hegyek már a bolgár Sztara Planinához tartoznak és hogy a bolgár­ határ megvédése szempontjából ezek igen fontosak. A régi okmányok, mint például az 1808. évi békeszerződés, ezeket a hegyeket különben­ is bolgár terü­leteknek nyilvánították. A Dnev­nik ezek után azt követőn, hogy Bulgária szállja meg ezeket a he­gyeket egészen a Moraváig, hogy ilyképen biztosítsa magának a sza­bad utat Magyarország felé. Egy kalandos életű magyar ember, Timólhy— Trébits—Lincoln Ignacius• Berlin, szeptember 12. A Reuter-ü­gynökség jelenti Newyorkból: Az itteni bíróság el­rendelte, hogy Trebits­ Lincoln, volt angol képviselőt kiszolgáltas­sák Angliának. Ez a Trebits Lincoln, mint a New­ York World írja, tulajdon­képpen Ignacius Timothy Trebits Lincoln volt, holott az igazi,­­úgy­nevezett becsületes neve egysze­rűen Trébits Ignác. Szép Magyar­­országnak Paks városában szüle­tett 1897-ben ez a viharos múltú férfi a zsidó szülőktől. Már 1896- ban hátat fordított hazájának, Bécsbe, Parisba, majd Londonba költözött s amikor az ottani rend­őrséggel meggyűlt a baja, London csirkefogó negyedébe, a White­­chaple-be költözött, ahol jobban el lehet bújni a rendőrség előtt, mint az afrikai őserdőkben. A Whitechaple úgy látszik nagy ha­tással volt Trébits Ignác érzékeny lelkü­letére, mert egy misszionárius által megkereszteltette magát s ezt a magasztos cselekedetet azzal hálálta meg, hogy a misszionárius feleségének gyémántjait ellopta. 1900-ban már Németországban járt, ahol állítólag teológiát ta­nult. Kornburgban megnősült s már a következő évben Kanada­iján tűnt fel, ahol egy presbité­riumnál mint misszionárius nyert alkalmazást. Ezek után Trébits Ig­nác, aki közben felvette a Ti­mothy, Lincoln és Ignacius nevet, áttért, az anglikán vallásra, vissza­utazott Angliába és felcsapott an­glikán segédlelkésznek Appeldore városában, Kent grófságban. Ho­­gyan-hogyan nem, itt sikerült ne­­ki 1910-ben, hogy a darlingtoni kerület képviselővé választotta és így került a paksi zsidógyerek az angol alsóházba. Ámde a szerencse forgandó, a másfél­ év múlva megtartott új vá­lasztáson a választási költségek nélkül szűkölködő Trébits kisebb­ségben maradt. Amikor kitört a háború, Trébits mint a magyar le­velek és újságok cenzora műkö­dött, de elcsapta magától ezt a hi­vatalt, mert az angol kormány még azokat az Amerikába szánt leveleket és felhívásokat is el­yez hozta, amelyekben támogatást kér­tek a magyar vörös kereszt ja­vára. Ezek után egy előkelő angol po­litikus, sir Hen­ry Dal­iel ajánla­tára felvették őt a hadügyminisz­tériumba bizalmas szolgálatokra. Rotterdamba küldték, hogy a né­metek ellen kémkedjék, de hogyan hogyan nem, Londonban rájöttek, hogy Trébits inkább a németek érdekét szolgálja, mint az ango­lokét. Erre aztán Trébits Ameri­kába vándorolt ki, ahol szóban és írásban hevesen agitált Anglia el­len s nem is tagadta, hogy Német­ország javára kémkedett, hogy az angol flottát valahogy tőrbe csal­ja az északi tengeren. Az angol kormány eddig még is­meretlen okból legutóbb Trebits kiadatását követelte s Amerika megtette Angliának ezt a szíves­séget. 71 Nemzeti Zsida szobrának leleplezése. Károly István főherceg elismerése a magyarokról• Napfényes időben, nagy ünnepé­lyességgel avatták fel ma délelőtt a Deák­ téren levő Anker-palota előtt a Nemzeti Áldozatkészség szobrát. Az ország , minden részéről összese­­reglett küldöttségek országos jelle­gűvé avatták az ünnepet amely sok ezer főre rugó tömeg jelenlétében folyt le. A szobrot környező épülete­ket drapériákkal, a szövetségesek lo­bogóival, zöldfű­zéres címerekkel dí­szítették fel.­­ A szobor előtt levő járdaszögletet zöldfű­zéres árbocokkal, lobogókkal és címerekkel négyszögbe zárták, a­melyen belül a szobor két oldalán harminc alabárdos koronaőr állott Halász Gyula százados vezetésével sorfalat. A koronaőrök kettős falát kordonnal zárta be a budapesti hely­őrség díszszázada, amely Zsifk­ovics vezetésével vonult ki a 32-ik gyalog­ezred zenekarával. A négyszög jobb sarkában bíborvörös udvari sátort emeltek a király képviselőjének, Károly István főhercegnek és Auguszta főhercegasszony részére. Néhány perccel 11 óra előtt érke­zett meg Tisza István gróf, akinek az automobilját Hazai Samu hon­védelmi miniszter autója követte. Csernoch János dr. hercegprímás több főpap kíséretében jelent meg az ünnepélyen. Pontban 11 órakor megszólalt a zenekar. A Gotterhalta hangjai mellett fogadták a főherce­get és a főhercegasszonyt. Tőlük jött Auguszta főhercegasszony leá­nya, Zsófia főhercegnő is. A zenekar most a Magyar Him­nuszt játszotta. Ezalatt a főherceg, aki tengernagyi egyenruhát viselt, tisztelegve a sapkájánál tartotta a kezét. Mikor a himnusz utolsó ak­kordja is elszállott, a főherceg pa­pírlapról felolvasta magyar nyelvű­ beszédét. Kitűnő magyarsággal mondta el a következőket: *— Ő császári és királyi apostoli felsége, a király, akit képviselni

Next