Friss Ujság, 1916. január (21. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-14 / 14. szám

1916. január 16. F N t S 3 M J S A Q Amidőn tehát eszerint az összes, ezzel ellenkező pétervári hírek hamisak, a délkeleten lejátszódó események azt is igazolják, hogy ,a Dnyeszter és Pruth menti sikertelen orosz támadások a Montenegróra nehezedő nyomást se tudták semmivel sem csökkenteni. Tiefer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német jelentés A nagy főhadiszállás jelenti: Berlin, jarnuár 13. KELETI HADSZÍNTÉR: Német őrjáratok és portyázó különítmények sikeres harcokat vívtak az arcvonal különböző pontjain. Novosioskinál (az Olesanka és a Berezina között) elűztük az oroszokat egy előretolt árkukból. Legfelsőbb hadvezetőség: az orosz támadás kudarca• Berlin, január 13. A Berliner Zeitung jelentés az orosz határról: A pétervári lapok az orosz hadseregnek Galíciában és a besszíarábiai határon kifejtett offenziva jóval foglalkozva, megállapítják, hogy a Bucactól Zalcsevkiig terjedő csata sorsa még most sem dőlt el. A Ruszkij Invalid katonai munkatársa azt a reményét fejezi ki, hogy az új orosz offenziva közvetve a szerbeknek is fog használni. A nyomás, amelyet a németek, osztrákok, magyarok és bolgárok az utóbbi időkben különösen Montenegróra és Albániára gyakoroltak, komolyan kezdte veszélyeztetni a szerb hadseregnek Montenegróban és Albániában való újjászervezését. Minthogy az orosz offenzíva erős ellenséges haderőket vont el a Balkánról, a szerbeknek most nagyobb biztonsága és nyugalma lesz. Ha Ivanov offenzívája nem is érné el tulajdonképeni stratégiai célját, mégis növelni fogja Oroszország tekintélyét Szerbiában és Montenegróban, mert ezzel nagy szolgálatot tett a közös tervnek. (Az orosz offensive — amint azt montenegrói győzelmes előrenyomulásunk bizonyítja — még ezt a célt sem érte el. Az oroszokat kudarcukért semmi sem fogja megvigasztalni. A szerkesztőség.) Egy nem egészen Csernovicig ható offenzíva, mint Pétervárott mondják, a lehető legkedvezőtlenebb hatással lenne Romániára. Pau tábornok a főhadiszállásról visszatért Pétervárra és hosszabban értekezett a hadügyminiszterrel. Az uj orosz hadsereg parancsnokai Basel, január 13. A Ruszkij Invalid egy jelentése szerint az uj orosz hadsereg parancsnokai Litvinov, Plehve, Lods és Rauch v. Traubenderes tábornokok. Az utóbbi a minski, Litvinov a rovnói seregnek parancsnoka. Francia vezérkari tisztek az orosz fronton. Csernovic, január 13. Újonnan beszállított foglyok jelentik: Chotinban és Mohilevben 20 tisztből álló vezérkar van, mely a besszarábiai határon operáló orosz katonai parancsnokság mellé van osztva. Ezek a lisztek rendelték el állítólag, hogy az orosz földmunkák francia mintára végeztessenek. Egyes seregrészek folytonosan a francia vezérkar szemléje alatt vannak Az orosz hadseregben az hallatszik, hogy más orosz frontrészeken is francia tisztek vannak szolgálattételre kirendelve. . Románia a központi hatalmakhoz csatlakozik. Bukarest, január 13. A „Zina“ beszélgetést közöl Mortzun román belügyminiszterrel, aki a következő szavakkal fejezte be nyilatkozatát: — Ha a helyzet nem változik, Románia számára nem marad más hátra, minthogy a központi hatalmakhoz csatlakozzék. fingotok és pusztulása az utolsó gallipottli csatákon Konstantinápoly, január 13. A török főhadiszállás jelenti: A szedilbahri csata, amely január 8-án és a 9-ére virradó éjjel az ellenség vereségével végződött, a következő lefolyású volt: Az a körülmény, hogy az elenséges parti tüzérség tevékenysége csökkent és helyettük a hajótüzérség lépett akcióba, valamint az a körülmény, hogy az ellenség újból visszaélésszerűen világos nappal kórházhajókon szállíttatott csapatokat, sejttette velünk, hogy ütegeink heves tüzelésétől nyugtalanított ellenség menekülésre készül. Minden előkészületet megtettünk arra, hogy a menekülésért az ellenség ez alkalommal a lehető legdrágább árt fizesse. Előkészületeink január 4-ike óta teljes sikerrel folytak. A támadásra kiválasztott szakaszokat heves ágyú- és akniatűzzel borítottuk el. Január 8-án délután fékeztük tüzelésünket. Az ellenség, amely a támadás előkészületeit sejtette, balszárnya közelében számos hadihajót gyűjtött össze, amelyek csapatainkat és előretolt állásainkat hevesen bombázták. Reggel 3 órakor, amikor észrevettük, hogy az ellenség centrumából visszavonulási mozdulat kezdődik, elrendeltük az előnyomulást az egész arcvonalon. A visszavonuló ellenséges csapatok egy része hadihajói heves tüzelésének védelme alatt sietett a partraszállási helyekhez. Ebben a pillanatban messzehordó ágyúink gyilkos tüzelést kezdtek a kikötőhidak ellen, míg tábori ágyúink az ellenséges utóvédet bombázták és neki nagyszámú veszteségeket okoztak. Hegyi ütegeink a gyalogsággal együtt előrevonultak és az ellenséget közvetlen közelről nyugtalanították. Csapataink az ellenséges hajók és aknák támadását vitézül állták, harci vágytól áthatva, mitsem törődtek a minden oldalról reájuk zúduló tűzzel és lekaszabolták az ellenséges katonákat, akik tüzérségünk hatásos tüzelése következtében nem menekülhettek. Január 9-ének reggelén csapataink a csatatéren számos ellenséges holttesttől körülvéve találták magukat, így végződött az utolsó felvonása azoknak a harcoknak, amelyek nyolc hónap óta a Gallipoli félszigeten lejátszódtak, végződött pedig az ellenség vereségével és viszsszavonulásával. A nagy zsákmány, amelyet még nem számláltunk meg, ágyukból, fegyverekből, munícióból, lovakból, öszvérekből, kocsikból és nagymennyiségű egyéb hadianyagból áll. A földalatti főhadiszállás• Esmarin pasa a dardanettai győző Konstantinápoly, január 13. Az angolok és franciák eltakarodtak a Gallipoli félszigetről, miután több mint háromszázezer embert veszítettek. Világraszóló nagy vereség érte itt a négyes szövetséget s Törökország egyszer és mindenkorra megszabadult a hiéna szívű hatalmaktól, amelyek osztozkodni akartak rajta. Kevés szó esett arról a férfiairól, akiknek Törökország és a négyes szövetség elsősorban köszönhetik ezt az óriási győzelmet: Liman von Sanders pasa tábornagyról, Hindenburg és Mackensen neve mellé kerül ezé a férfiúé, aki kivédte arettentő csapást, amelyet a Gallipolin oly nagy túlerővel levő négyes szövetség próbált ránk és ha török szövetségesünkre mérni. Automobilon robogtunk a Gallipoli-félszigeten át Limon von Sanders pasa tábornagy főhadiszállása felé. Sok olyan falun és városkán rohantunk keresztül, melyekben az angol hajóágyúk nagyrombolást vittek véghez. Végül 160 kilométeres autózás után az egészen tönkrelőtt Gallipoli városába értünk. Itt útba igazítottak bennünket, hogy merre van a főhadiszállás. Mentünk robogtunk, el is érkeztünk a főhadiszállásra, de nem láttunk semmit. Csak egy török csendőr ácsorgott egy magányos fa alatt. Nagy nehezen felfedeztünk a partmenti sziklák között néhány automobilt is. A török főhadiszálláso n,-a föld alatt van, oly ügyesen elrejtve, hogy angol vagy francia repülő soha sem tudta felfedezni. Sziklák, ha vájt lépcsőn megyünk le, ahormály teljes, itt-ott pislog egy-egy lámpa. Magas, karcsú alakok jönnek velünk szemben, a szűköcske helyen nagy nehezen járunk ki nekik. Német főtisztek ezek, báránybőrsüveggel, nagy tropikus sisakkal a fejükön, teljesen török egyenruhában. Ezek a német tisztek, de maga Liman von Sanders is, forima szerint a török szultán katonái és a török hadseregnek tagjai. A német császár egyszerűen megparancsolta nekik: ti most a török szultán katonái lesztek — és ők azokká lettek. Liman von Sanders pasa karcsú, elegáns alak, kurtára nyírt bajuszszal, igazi junker arccal, kissé hideg arckifejezéssel. Megérzik rajta, hogy annak tudja magát. Egyszerűen és barátságosan beszélget osztrák és magyar vendégeivel s nagy dicsérettel emlékezik meg tüzérségünkről, amelynek oly sokat köszönhet. Egy passziója van a fővezérnek. Kunyhója mellett, ahol magánlakása van, ici-pici halastavacskát ásatott s aranyhalakat tenyésztett benne. Ezeket nézegette, táplálgatta, ha akadt egy-egy ráérő félórája. Nagy gyönyörűsége telt az arany halacskákban. Amikor egyszer egy óriási zápor a tavacskát tönkretette s az aranyhalakat elúsztatta a szomszédos patakig — ugyanekkor az angolok a legvadabb támadást intézték a török állások ellen — a pasa mélabúsan mondta tisztjeinek: . — Az angolokat visszavertük, de mégis csak baj az, hogy oda vannak az aranyhalacskáin. A francia harctér. A nagy főhadiszállás jelenti: Berlin, január 19. NYUGATI HADSZÍNTÉR: Armentiérestől északkeletre visszavertük egy erős angol osztag előretörését. A franciák a Champagneban Le Mesniltől északkeletre ma a kora reggeli órákban megismételték támadásukat. Könnyűszerrel visszavertük őket. Szintúgy meghiúsult az a támadási kísérletük is, melyet a Maison de Champagne-i mniornál január 9-én általunk elfoglalt árkok egy része ellen intéztek. Belfce és Immelmann hadnagyok Tourcoingtól északkeletre Bapaume mellett lelőttek egy-egy angol repülőgépet. A _____ felsége e rettenthetetlen bátorságú tiszteknek rendkívüli teljesítményük elismeréséül a Pont le mérite rendjelet adományozta. Egy harmadik angol repülőgépet légi harcban Roubaixnál, egy negyediket pedig tüzelésünkkel Lignynél (Lillétől délnyugatra) szedtünk le. A nyolc angol angol repülőtiszt közül 6 meghalt, kettő megsebesült. Legfelsőbb hadvezetésig. tíz angol atlóttáz elfogadta a védettelezettséget London, január 13. Az alsóház a védkötelezettségről szóló törvényjavaslatot második olvasásban 221 szavazattal 39 ellenében elfogadta. A munkáspárt képviselői a kormányban visszavonták lemondási kérvényüket, és császár ő r is gyuftarc az olasz frontom. Ellenséges pepi letámadt és fmdarca* Hivatalos jelentés. Kiadatott: 1916. január 13-án, délben. Az olasz tüzérség a Judicariákban Creto és Por községeket vette tűz alá, Ronconera az ellenség repülői bombákat dobtak le, de nem okoztak kárt. Nago, Nivától keletre, szintén az ellenség tüze alatt állt. Tüzérségünk a Pontaféltől délre fekvő olasz barakktábort felgyújtotta. A tengermelléki harcvonalon a tolmeini és doberdói szakaszon a tüzérharc mindkét részről tovább folyt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese.