Friss Ujság, 1916. január (21. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-22 / 22. szám

2 M meghódított Hivatalos jelentés, január 21. DÉLKELETI HADSZÍNTÉR: Nevezetesebb esemény nem tör­Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Nikita király átadta kardját Kövessnek Rotterdam, január 21. Az „Excent Telegraph“ jelenti Rómából, hogy Nikita király Grahovóban átadta kardját a győzedelmes Kövess osztrák-magyar tábornoknak. Viditovics és Valutovics montenegrói tábornokok vo­nakodtak magukat megadni és átszöktek a szerbekhez. tént, Montenegró királynéja Romába utazott. Amsterdam, január 21. Montenegró királynéja, leánya és a montenegrói miniszterelnök Brindisibe érkeztek, ahonnan Ró­mába utaznak. Miklós király Sku­­tariban maradt- Páriában még remélik hogy J­ikita megtér. Genf, január 21. A párisi Temps egy minapi szá­mában azzal akarja megnyugtat­ni a közvéleményt," hogy még­ min­dig fennáll annak a lehetősége, hogy Nikita a leszerelés után (?) megbánja elhatározását és ismét a négyes szövetséghez csatlakozik. A párisi lapnak ez a híre, amely az olasz nagykövetség környezeté­ből veszi eredetét, csupán annak bizonyítéka, hogy ellenségeink is feltétlen nagy fontosságot tulaj­don­ní­tanu­k Montenegró kapituláció­jának. Mirko herceg szakított az apjával, Amsterdam, január 21. A Daily Express Rómából azt je­lenti, hogy Montenegró kapituláció­ja következtében Nikita családjában szakadás történt. Danilo trónörökös akit feleségével, egy született meck­­lenburgi hercegnővel együtt hat hó­nappal ezelőtt Montenegróból szám­űzött a király, visszatért Cetinjébe. Mirkó herceg és felesége pedig, aki­ről köztudomású, hogy oroszbarát, Heléna olasz királyné vendégeként Rómába utazott. FA­ISS KJStta luso- Januar Az oroszok véres vízkeresztje v óri­ást volt a vereségiig, borzasztóak a veszte­ségeik. Sajtóhadiszállás, január 21. Az orosz vízkereszt előestéjén az oroszok a besszarábiai fronton meg­ismételték támadásaikat. Különösen a Toporovc és Rarance környékén ás ettől délre, ahol legutóbb megkí­sérelték áttöréseiket, fejtettek ki­­ nagy erőfeszü­ést. Az egész nap tar­tott tüzérharc este kilenc-tíz óra tájban érte el tetőpontját. Az oro­szok igen erős, dobpergésszerű tü­zet indítottak hadállásaink ellen, hogy gyalogsági támadásukat elő­­készítsék. Éjféltájban erős orosz csapattömegek indultak támadásra hadállásaink ellen. A holdvilágos éjszakában egészen jól lehetett ész­lelni az ellenséges csapatok mozdu­latait. Tüzérségünk erős tűz alá vet­te ezeket és nagy veszteségeket oko­zott az ellenségnek. Az oroszok ama csapatait, amelyek ennek ellenére drótsövényünk közelébe jutottak­, erős fegyvertüzelésünk fogadta. Az orosz gyalogság tömegei vissza­­özönlöttek hadállásaikhoz. A kor,a hajnali órákban megis­métlődtek a orosz támadások. Ismét megkeződöt az erős ágyútüzelés, amely fokozatosan dobpergésszerű tűzzé fejlődött. Különösen hevesen támadták az oroszok Ra­rancetől északra, egy erdős domb közelében levő állásunkat. Erre a kis sza­kaszra egy óra alatt nem kevesebb mint ezer különböző kaliberű löve­déket szórtak. Hajnali szürkületkor újból he­vesen támadtak az oroszok. Nyolc­­tíz oszlopban özönlöttek előre. Az elülső hadoszlopokat gépfegyver­­es puskatüzünk kaszálta le. Az oro­szok kisebb csoportokban hatoltak lövészárkainkba. Véres kézitusa keletkezett. Ismét visszavertük az oroszok támadását. Délelőtt újból erős dobpergéssze­­rű ágyutüzet indítottak. A magyar­osztrák tüzérség hevesen válaszolt és eredményesen lőtte az ellenséges tartalékot. Délben megújították tá­madásaikat az oroszok, de ismét visszavetették őket. Véres kézi tusa keletkezett. Csapataink, amelyek lelkes éljenzéssel és hurrázással in­tézték ellenrohamukat, elűzték az ellenséget. Az orosz és cserkesz gya­logsági tömegek gyorsan vissza­­özönlöttek. Az oroszok vesztesége igen nagy és sok tekintetben hasonlít azokhoz a veszteségekhez, amelyeket az uzsoki szorosban szenvedtek. Igen sok orosz halott fedi a csatateret. Nagyszámú foglyot is ejtettek a mieink. Orosz ágyutűz a rohanók nyomában, Sajfőhadiszállás, január 21. A besszarábiai csata tegnap külö­­nösen heves volt. Az oroszok a végső erőfeszí­téssel igyekeztek csapataink hadállását áttörni. Többször meg­történt, hogy az oroszok tüzérsége, mihelyst a gyalogságuk előbbre ment, a saját raj vonalaink mögött lévő területet lőtték a legheveseb­ben, hogy így akadályozzák meg a gyalogság visszahátrálását. Kövess hadseregét Monasztirba várják Bern, január 21. német tisztek azt beszélik, hogy a monasztiri német haderő a Mon­tenegróból levonuló osztrák ma­gyar csapatokkal együtt Albánia ellen megy, hogy azt az ellenség­től egészen megtisztítsa. Csak e feladat teljesítése után egyesül­nek a bolgár és török seregekkel és kezdik meg a támadást Szalo­­niki ellen. Az „Echo de Paris“ szalonikii tudósítója jelenti: Monasztirból érkező utasok beszélik, hogy a bolgár seregek folyton hátrább vonulnak, hogy átengedjék helyü­ket a ném­et csapatoknak, melye­ket Monasztir körül vonnak ös­­­­ze. Csak Monasztir közelében már eddig 50.000 német katona van. A geseknek végezniük és azután az osztrák-magyar csapatokkal. Ha bevárják, míg az osztrák-magyar csapatok Monasztirba vonulnak s a törökök is megérkeznek, úgy Szaloniki sorsa meg van pecsé­telve. Bern, január 21. A Temps szerint a görög határ­ról érkező táviratok egészen zava­rosak, de annyi kitetszik belőlük, hogy a központi hatalmak csak akkor intéznek támadást Szaloniki ellen, ha a Montenegróban harcolt osztrák-magyar csapatok megér­keznek Monasztirba, meddig az út 300 kilométer, mivel a vasutak el­pusztultak és a csapatoknak gya­log kell menetelniök. Szaloniki az egyedüli pont — írja a Temps — ahonnan Olaszor­szág megkísérelhetné Szerbia és­ Montenegró fölszabadítását. Előbb u­tasítottak, a görög-bolgár határra a bolgárokkal kellene a szövetség szállították. A törökök nehéz tüzér­sége a görög határon* Athén, január 21. A Havas-ügynökség jelenti: Jól értesült körök szerint a törökök nehéz tüzérségüket, amelyet ed­dig Gallipoli-félszigeten összpont II. Vilmos és a felköszöntője. Üdv neked győzedelmes császár• Bulgária hősiessége felségesen szép darab földet hódított meg. Egyforma érzésektől vagyunk át­hatva, mikor ennek az órának je­lentőségét átértjük. Fegyverre szólított az ellenség, amely megirigyelte Németország és Ausztria-Magyarország békes­­séges boldogulását és felvirágzás más viharai közepette történik, a sát; ellenfeleink bűnös kézzel koc, melyekben a bolgár nép sorsát a kára tették egész Európa kulturális fejlődését, csak hogy minket és ha szövetségesünket erőnknek gyökerében sebezzenek meg. Erős küzdelemben állottunk, amely még inkább terjedt, mikor a tö­rökök ugyanazon ellenség által fe­nyegetve, mint mi, mellénk állot­tak és szívós kitartással biztosítot­ták helyzetüket, a világon. Ekkor felséged bölcsesége elérkezettnek látta az időt Bulgária számára, hogy régi jogait érvényesítse és hős népének utat mutasson, a mely felséges jövő felé vezet. Is­ten kegyelméből itt és minden más hadszíntéren csodálatos ered­ményeket vívtunk ki. Benső hála­érzettel eltelve a Mindenható iránt, érzem a mai napnak nagy jelentőségét, amikor megadatott nekem, hogy ezen a történelmi föl­dön, amelyet hősök vére újból megszentelt, győzedelmes csapa­taink körében megszoríthatom felséged kezét és hallhatom szavát, amelyből az a szilárd elhatározása szól felém, hogy sikerekkel ki akarja küzdeni a tartós békét. német népével összekapcsolja, hogy a központi hatalmak igazsá­gos ügyét támogassa s egyidejű­leg jogos nemzeti igényeit megva­lósítsa. Emelem poharamat felsé­ged drága egészségére, a német legfőbb hadúrnak, az én hatal­mas és drága szövetségesemnek javára azzal a bő kívánsággal, hogy az 1916-iki év hozza meg ,tartós béke által megszentelt gyü­mölcseit győzelmeinknek, adjon olyan győzelmet, amely népem­nek megengedi, hogy a kultúra művében felséged népének hű mun­katársa lehessen. És hogyha a végzet a háború folytatását köve­teli tőlünk, akkor népem fegyver­ben fog maradni, hogy mindvégig teljesítse kötelességét. Üdv neked uralkodó császár s győzedelmes és dicsőséges király! A régi Nisből a Kelet összes népei üdvözölnek té­ged mint szabaditót, aki az el­nyomottaknak boldogulást és üd­vöt hozasz. Sokáig éljen II. Vil­mos császár! Vilmos császár igy válaszolt: Berlin, január 21. A Wolff-ügynökség jelenti Bécs­ből. A találkozás alkalmával a fehér asztalnál Ferdinánd cár be­szédet intézett Vilmos császárhoz, s a következőket mondta: — Annál nagyobb jelentőségű felséged látogatása országom szá­mára, mert a világháború hatai- Görögország visszautasította a négyesszövetség ultimátumát. Berlin, január 21. A „Vossische Zeitung“ jelenti Konstantinápolyból. Itt megerősí­tik azt a hírt, hogy a négyes szö­­vets­ég huszonnégy órás ultimá­tumot intézett a görög kormány­hoz, hogy a központi hatalmak kö­veteinek adják ki az útleveleit. A görög kormány a hír szerint ezt a kívánságot visszautasította. Közelebbi hírek még nem érkeztek. Szerbia és Belgium aláírják a londoni egyezményt. Pétervár, január 21. A Rjecs jelenti: Szerbia és Bel­gium kormányai kifejezték azt az óhajukat, hogy a négyes szövetsé­gi hatalmak közt a külön­békét ki­záró londoni egyezményt ők is alá­írhassák. Ezzel a két kis állam ho­zott nagy áldozataikkal szemben biztosítani akarja magának mind­azt az előnyt, amit ez a szerződés aláíróinak biztosít. Öt szerb intelligencia visszatér hazájába. Szerajevó, január 21. A Hrvatszsd­ Dnevnik belgrádi jelentés alapján közli, hogy igen sok tekintélyes szerb politikus és állami tisztviselő visszatért Bel­grád­ba. Köztük vannak: Jovano­­vics Mihály, a szerb semmitőszék elnöke, Stefanovics Jesta államta­nácsos, Trifkovics Márk, Ilics Mi­hály és Todorovics Vladimir volt miniszterek, Gogyevác egyetemi tanár és Novakovics Elek ügy­véd. Az elmenekült intelligens la­kosság legnagyobb része vissza­té­rőben van. A szerb trónörökös Albániában ragadt• Lugano, január 21. A Corriere della Sera jelenti Pá­risból: A szerb hadsereg Albá­niában maradt részei közt van Sándor szerb trónörökös is. A francia tengerészetügyi miniszter elrendelte a szerbeknek Szaloniki­­be és Korfuba való gyorsabb el­szállítását. Szalonikibe legutóbb ezernyolcszáz szerb érkezett.

Next