Friss Ujság, 1916. március (21. évfolyam, 61-90. szám)

1916-03-01 / 61. szám

miss­­arisa, 1916. március 1. Vendun egy újabb páncél­műve elesett. 71 németek Győzelmes térhódítása a verduni fronton. 1ős 890 a francia fogoly, 78 ágyú, 86 gépfegyver a németek zsákmánya. A nagy főhadiszállás közli: Berlin, február 29. NYUGATI HADSZÍNTÉR: A fokozott tüzérségi tevékenység vázác­os helyen tovább tartott. A Maas keleti oldalán Douaumont falutól közvetlen északnyugatra rohammal elfoglaltunk egy kis pán­­célművet. Az ellenségnek ezen a vidéken megújított támadási kí­sérleteit már a fejlődéskor elfojtottuk. A Woevre-vidéken csapataink áthaladtak Dieppe, Abaucourt és Blanzee helységeken. Watronvilletől és Haindhaumonttól északkeletre megtisztították a nagy kiterjedésű erdős területet és vitézi lendület­­­el elfoglalták Manheullest és Championt. A megolvasott sebesületlen foglyok száma tegnap estig 228 tiszt és 16.575 főnyi legénység volt. Ezenfelül hadi zsákmányul jelentet­tek 78 ágyút, köztük számos legújabb szerkezetű nehéz ágyút, 86 géppuskát és beláthatatlan mennyiségű hadianyagot. Badonvillertől északkeletre a phiavillei erdészet mellett a fran­ciák állásának egy kiugró részét megtámadtuk és elfoglaltuk. Na­­gyobbszámú fogoly­ maradt kezünkön. KELETI ÉS BALKÁNI HADSZÍNTÉR: A helyzet változatlan. A francia front több fontos pontja be van nyomva• Legfelsőbb hadvezetőség: Berlin, február 29. A Lokalanzeiger jelenti Rotterdamból A Nation című angol fo­lyóirat írja: A nagy támadás folytán, melyet a németek az Ypern­­től Verdimig terjedő fronton véghez visznek, ma már a francia front számos pont­ja be van nyomva. A németek megelőzték a szö­vetségeseket. Addig,­­amíg a német támadás teljes stratégiai tervét át nem tekinthetjük, csak óvatosan nyilatkozhatunk a nyugati fron­ton való harcok kimeneteléről. A Verdun ellen való támadás a leg­nagyobb drámai esemény. Ha magunkévá tesszük Asquith, S­a­ssza­­­nov és Briand békés­eltételeit, ha nem kételkedünk a négyes szövet­ség erejében, melylyel a b­­ékefeltétel­eket meg is tudja valósítani, akkor szenvedelmes békevágyunkat egy ideig még el kell nyomnunk. De ha azon a nézeten vagyunk, hogy ezeket a békefeltételeket a né­gyes szövetség nem tudja megvalósítani, akkor a háborúnak és bor­zalmasságainak azonnal való beszüntetését kell követelnünk. Megingott Verdun egész vára Megbénult a francia Hadsereg támadó ereje Bern, február 29. Stegeman a frum­ában a harctéri helyzetről a következőket írja: Az egész verduni állandó erődítményi rendszer megingott, midőn a bran­denburgiak Douaumont-ot meg­vívták és a nehéz tüzérség Louve­­mont felől tűz alá vette Bros irá­nyában az Országút mélyedését. Teljesen meg van bénítva az egész francia frontnak sarkoszlopa, me­lyet egy nagy hadsereg jobbról és balról szorosan körülzárt. Ez a vár valamikor talán a­rra volt hi­vatva, hogy kiinduló pontja és támasza legyen a Rajna elleni francia előretörésnek. Hogy Ver­dimnél helyreálljon az egyensúly, ahhoz óriási haderőket kell a fran­ciáknak a Maas balpartján meg­felelő helyen összpontosítaniuk. A harctéri helyzet nyugaton minden­esetre olyan, hogy Svájc kénytelen katonai rendszabályait megfelelő terjedelemben fentartani, hogy a helyzet követelményeinek megfe­lelhessen és a határ esetleges meg­sértésénél semlegességi kötelessé­gét teljesíthesse. Terjed a Harc Verdun körül. Lugano, február 29. A Secolo jelenti Parisból. A Verdun melletti csata terjedelem­ben állandóan növekedik. A harc­­vonal most több, mint negyven ki­lométer. A németek állandóan meg­ismétlik dühös támadásaikat. Mackensen serege Verdinnnél. Genf, február 29. A Journal de Génévé jelenti a francia főhadiszállásról, hogy a németek nyolc hadtesttel tanú­d­nak Verdun ellen. A csapatok közt van a Szerbia ellen harcolt és később Szaloniki alá vitt Mackensen-féle hadsereg szine-ja­­va is. E harcokhoz szokott, edzett katonaság előtt, alig van legyőz­hetetlen akadály. 30 és feleseink a nagy Harcban, Paris, február 29. A New­ York Herald párisi ki­adása­ jelenti, hogy Verdimnél a francia repülők felderítő útjukon megállapították, hogy a német front nyolc helyéről, osztrák-ma­gyar harminc és feles mozsarak lövik a franciák erődjeit és állá­sait. A tüzérség nagy sikerében igen jelentős része van az osztrák és magyar ágyuknak. A verduni Helyőrség áthelyezéséről beszélnek Genf, február 29. Parisból jelentik: Verdun sorsa egész Parisban háttérbe szorít minden más kérdést. A Petit Pá­risien egy verduni képviselőtől hírt kapott a verduni helyőrség­nek más terepre való esetleges el­szállításáról. Szerinte a Woer fe­lére­ten ez óriási nehézségekbe üt­köznék. Halomra dőltek a vezér­karok számításai Rotterdam, február 29. A Daily Mail jelenti Páriából a Maas-magaslatokon folyó harcok­ról. A francia tábornokok jól tudják, hogy azon a részen lesz a győzelem, amely tüzérséget job­ban ki tudja használni. Ezért könnyű és nehéz tüzérségüket a Maga-magaslatokra és az Argon­­ne-okba küldik. Mindeddig­ a cham­­pagnei szeptemberi tüzércsatát te­kint­et­ték a legborzasztóbbnak. A mostagi csata azonban halomra dönti a­ vezérkarok minden számí­tását. A lőszerfogyasztás felülmúl minden képzeletet és becslést. angol balsejtelmek. Hága, február 29. A Times katonai szakértője ír­ja: Valószínű, hogy Verdimnél hu­szonöt hadosztályt vontak össze a németek. Épp oly valószínű az­­is, hogy Hueseler tábornok a német csapatok parancsnoka. Verd­unnak Lüttich eleste óta nincs meg az az értéke, amelyet Lüttichig az ilyen váraknak tulajdonítottak. Sajnos, hamarosan hírét fogjuk hallani, hogy Franciaország sok embert és ágyút vesztett. Annyi azonban bizonyos, hogy a front ál­talános biztosságai nem ingott meg. A Maas jobb partjának el­vesztése fölötte sajnálatos volna, de nem volna elhatározó fontossá­gú. Nem valószínű, hogy a néme­tek 118 hadosztályából csak 25 vesz véget a támadásban és ezért hama­rosan hírét fogjuk hallani egy új, champagnei offenzívának. Joffre elfogott napiparancsa. Megállapítja a német Helyi támadások sikerét Berlin, február 29. A Wolff-ügynökség jelenti: A legutóbbi napokban zsákmányolt okmányok között a következő pa­rancsot találtuk: Nagy főhadiszállás, vezérkar, 18.630, titkos: 1916. január 31. Uta­sítás a hadcsoportok főparancsno­kainak. Az ellenség az utóbbi idő­ben arcvonalaink különböző pont­jain kis helyi támadásokba fo­gott, mindenkor sikert vívott ki és megtartotta azt. Ez az állapot nem tarthat sokáig anélkül, hogy a hadsereg hangulatára nyomasz­tó hatással ne volna. Nem enged­hetem meg, hogy a várakozás ideje, amelyet, most átélünk, tét­lenségre vezessen. Valamennyi szolgálati fokozat vezető he­lyen arra kell, hogy berendez­kedjék, hogy a német vállal­kozásokat megelőzze és azokat visszavesse. Ez túl nagy gyalogsá­gi veszteségeket elkerülendő, leg­jobban úgy történhetik meg, hogy mindenkor a rendelkezésre álló egész tüzérség, nehéz tüzérség, tá­bori tüzé­rség és ároktüzérség ha­ladéktalanul tevékenységbe lép, a muníciónak legjobb belátás sze­rint való igénybevételével. Ily mó­don sikerülni fog az ellentámadás, hogy ha vagy azonnal megindul, vagy pedig az ellenségnek nem ad időt, a berendezkedésre vagy p­edig lehető rövid idő múlva, de akkor alapos új tüzérségi előkészítés után. Az 1915. január 20-iki utasí­­­tás erre vonatkozólag minden szük­séges útmutatást megad. 71 négyesszövetség ki akarja tolni a háborút. 1917-re várja a döntést. Genf, február 29. La­usanne, február 29. A szövetségesek haditanácsa már­cius 4-én ül össze Parisban. A fran­cia vezérkar határozottan azt állítja, hogy a verduni offenzívát megál­lítja, sőt a siker reményével veheti fel az ellenoffenzívát. Anglia és Franciaország — amint ezt Briand Rómában is tudatta — most már nem 1916-ban, hanem 1917-ben akarják a döntést. A háború leg­alább egy évvel meghosszabbodott és épp erre való tekintettel a hadi­tanácson számos kérdést kell el­dönteni. A Gazette de Lausanne római tu­­dós­í­tája jelenti lapjának, hogy mindinkább az a vélemény alakul ki a négyesszövetség illetékes köret­­ben, hogy a háborúban a döntést csak 1917-ben lehet meghozni, mi­­nél előbb a négyesszövetség nem lehet abban a helyzetben, hogy győzzön s ezért most mindenképen a háború tartamának kitolásán dol­­goznak. Élénk ágyutűz Görznél és a Doberdon. Hivatalos jelentés, február 29-én. OROSZ ÉS DÉLKELETI HADSZÍNTÉR: Nincs újság. OLASZ HADSZÍNTÉR: Tegnap délután az olaszoknak a görzi hídfő egyes részei és a doberdói fenrik ellen irányított ágyutüze is­mét élénkebb volt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az olaszok már sejtik az igazat. Lugano, február 29. Nagy feltűnést kelt Fradeletto radikális képviselőnek, a híres mű­történésznek egy velencei beszéde, amelyben elsőként ismeri el, hogy a központi hatalmaknak olyannyi­ra óhajtott leverése ebben a hábo­rúban előreláthatólag nem fog be­következni, hanem csak egy kö­vetkező háborúban válik lehetsé­gessé. De az olaszok így sem cse­lekedhettek másként, mint ahogy tavaly májusban tették. Fradelet­to akko­r vad háborúspárti volt. Kövess jelenti Tornazzo bevételét. Sajtóhadiszállás, február 29. Kövess vezérezredes február 27-én Frigyes főherceg tábornagy hadseregfőparancsnokhoz a követ­kező távirati jelentést küldötte: A február 23—24-én történt fé­nyes támadások után ma hajnal­ban egy hegyi dandár egy zászló­alja keletről bevonult Durazzóba, ahol most az olasz lobogó helyett Ausztria - Magyarország zászlói lengenek. Szerencsésnek érzem u magam, hogy csász. és kir. fensé­gednek ezt a jelentős eseményt je­lenthetem. Frigyes főherceg tábornagy­nő- ,

Next