Friss Ujság, 1916. december (21. évfolyam, 334-363. szám)

1916-12-01 / 334. szám

koronázásnál használatban voltak, még­pedig Magyarország, Erdély, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia Hilfi­a, Szerbia, Bulgária, Halics, Lodoviér Havas­alföld, Oláhország és Moldva zászlói. Szóval mindama királyságoké és országrészeké, ame­lyek valaha Szent István birodal­mának kötelékébe tartoztak. E zász­lókat mint történelmi ereklyéket nagy* gonddal s állítattál őrizték a koronázó főtemplomban. Elkinarták utolsó útjára újkori történelmünk legnagyobb királyát A monarhia két népe oly nagy­szerű kegyelettel mondott isten* hozza hot hatalmas uralkodójának kedvelt osáfsárvái Peábanl, amely méltó volt halottja nagyságához s emlékéhez. Bécs már az előző este érdekes pezsgő, forrongó, s­zíves képet nyújtott Ez meg nem volt a gyászé. Óránként idegen fejedel­mek autója száguldott végig a Rin­gen, díszruhás katonák csapata, testőrök, bolgár, német török egyenruhás. Este a kedvelt, Kaert­­nerstrassei sétáló tömve minden­féle fajta tábornokkal, kínai, svéd, délamerikai egyenruhával, festői viseletű albán kin királyok tolon­ganak cifra ruhás szerecsen laká­jok a bu­rgssandéi­ok, testőrök tarka tömegében. K­en­get­eg a ka­tona. Aranyos kusza­rkalpag, ezüs­tös dragonyos sisak s ulánus csákó ragyog a villanyfényben a sok bolgár generális, pompás lát­ványosságot nyújtó török egyen­ruha s mindenféle fajta német sü­veg, sapka, csákó közt. Ezredesnél kisebb tisztet alig ütni, ha csak nincs tele, a melle kitüntetéssel, mert minden ezred elküldte legde­rekabb tisztjeit, altisztjeit, s legé­nyeit, akik dédelgetői,több kedven­cei Béri, igazán szép és kedves asz­­szonynépének a generálisoknál s nagyköveteknél is. A teaaetae reggelén még fokozó­­dik a színek s perliegve e tobzódása. Most mér sok a magyar is. Fekete diszm­agvaivú urak, araftyeujtásos huszártisztek s a világ legszebb viseletű katonái; a hófehér köpe­nyéé, zöld forgós kimé­májú ma­gyar testőrtisztek, akiknek ruhája színe alig látszik a sújtanék, vitéz­­kötések e palzsiflázatok gazdagsá­gától. A Burg komor és nyugodt. Csak a­ hátsó lejáratnál ég fekete oszlopokon az­­örök mécses s főbejá­­róján lengenek zászlók. A közönség ki-bejár udvarain, bosnyák őrség vigyáz s a szatmári, magyar bakai­ készültsége áll percenkint „fegy­verbe"’, mert minduntalan olyan úr érkezik, aki legalább is exelteti­­fiát. Tizenkét óráig láthatja halott Urát a bécsi nép. Hihetetlen tömeg ,várakozik megrendítő nyugalom­mal tíz-tizenkét órát, hogy még egy percre lássa császárja viaszosan fehér arcát Tizenkettőre* megváltozik a város képe. Katonaság száll­j­a meg a szó­azárás értelmében a várost. Kettő* kordon, ahol a felség koporsóját vi­szik, him*?, ahol az urak vonul­nak fel a ötös ott, ahol elkísérik legszűkebb övéi: a királyház, az idegen fejedelmek s az udvar. Pont két órakor indul el utolsó útjára a király. E menet komor, lassú a szint® ridegen egyszerű. A kocsi, amely viszi, az egyszerű fe­kete tölgykőpérió, az öröklámpákat vivő papok, az udvari kocsik, laká­jok, paróka* kocsijoL Mincs itt semmi má* úrin, csak a fekete.­­Min­den a legegyszerűbb, sötétbe burkolt, szinte kísérteti a*. Csak a testőrök ragyogó egyenruhája rikit ki, még az a két század császárdragonyos is*, amely kiséri csukaszürkében van, disz, ragyogás nélkül. A menet a Burgból nagy kerülő­tel megy a, Burg—Oper-^Kaertner —Kolov­rat—Wilhelm és Suhen­­ringen, Asperm­latzon, Franz Jo­sefs Qua­in, Grabenen a Szent Ist­ván-térre. Útja kerete egy órát tart a leírhatatlan embertömeg sor fala között, amely levett kalappal várja a koporsót. Ez holnap már a múlt, ma még a ma. Kietlen gyász, szinte túlzott egyszerűség, feketeség ts komor­sággal. Kern sokkal később látjuk más úton a jelent. A ..Borodtól el­indul nagyszerű kíséretével az új király. Ez csupa ragyogás, még sohasem látott színpompa. A ki­rály tábornagyé egyenruhába® fe­ketébe öltözött felséges nejével. A bajor, sszéár, bolgár király, a­ né­met, török, svéd, bolgár, trónörökös s egy egész tucat, német uralkodó fejedelem, a spanyol infáns s egy dán herceg. Az uralkodókon osz­trák-magyar ezredeik egyenruhá­ja, a bolgár királyon tábornoki, csak a­ spanyol s török koronáso­kon saját nemzetük viselett. A német trónörökös magyar hu­szárezrede pompás uniformisában, a királyunk után az érdeklődés központja. Hatalmas, karcsú, egye­ntestartású, szép ember- Sokkal szebb s tekintélyt keltőbb, mint képein. Az uralkodóház mi­n­den tagja, kétszázhúsz tábornok, •— köztük Boreevics, Hazai, Georgi, Krobatin, Terstyánszky és Kirschbach. Disz­ben, de tábori köpenyben, csupán Hazai nagyszerű magyar diszben és Jenő főherceg mentében. Nagykövetek, az idegen fejedel­mi személyek kísérete b ,udvari méltóságok oly ragyogó, változatos díszben, hogy káprázik az e­mber szeme, szinte megfájdul a sok csil­logástól, a szinek elképzelhetetlen tündöklésétől. Az udvar rövidebb és jobban őr­­zött utón megy­e a Szent István-té­­,a várj­a, népétől búcsúzó királya A Szent István-téren virul ki e szinpompa. Elhelyezkednek a hatalmaz­­templomban. A főoltárnál a fenséges család, a fejedelmi sze­mélyek , a nagykövetek — a kor­mányok, kisebb a titkos tanácsosok­kal s mögöttük a küldöttségek. A kis Ottó trónörököst egy ud­­varhölgy as oratóriumba visel Szüleivel jött: gyönyörű, szőke, négyéves baba, fehér fizokuyádeká­ban fekete diszszel, nem tudja mi történik: láthatólag tetszik neki ez a sainpompás látvány, azok ami­kor a lakájok behoznák vállukon a koporsót, áll a szája eltátra. A szertartás gyors, de szív vé­li a tó. Alig félóra a már viszik a hatalmas uralkodót utolsó, rövid útjára. Elkísérik egy­ darabon feje­delmi tisztelői, családija, az­utón ezredeinek legdereka­bb altisztjei s legényei állnak ért­e a sírboltba már csak utódja­i­tolt udvarmes­tere kisérik le. Egyszerű, facipős, ceulján kapucinus barátok fogad­ják. Itt nincs már pompa, néző, búcsúzó, ü­tésteléjő. Itt megszűnt a földi hatalom minden bírságával. Ez a birodalom az elmúlásé­s az örök életé mégis. Kun Andor: ■Részletes tu­dósít ásunk a teme­tésről a következő: weim­ári nagyherceggel, Valdemár dán herceggel, Vilmos hohenzoltomi sigmaringeni herceggel, Károly Ede szász-koburgi herceggel és Ernő I Günther schleswig-holsteini herceg­gel is. A német, trónörökössel ugyanegy kü­lönvonaton érkezett Bécsbe a braunschwreigi, a lüneburgi és az anhalti herceg, akiket szintén üdvö­zölt Károly király. Nemsokára egy másik kü­lönvonat is érkezett, ezen Pál mecklenburgi herceg, a szász­­meiningeni herceg, Schaumburg- Lippe hercege, Lippe-Detmold hercege és más német fejedelmi személyiségek érkeztek, úgyszintén Sieveking dr. polgármester, a han­­za-vuiosok képviselője,­­ valamint azoknak a német, fejedelmeknek a képviselői, akik nem lehetnek jelen a temetésen. Valamennyieket Wedel gróf nagy Hívei és a hozzájuk disz- Szolgálatra beosztott tisztek fogad­ták, akik szállásukra kísérték őket. Réce, november 30. Frits Újság kiküldött munkatársától. — * FRISS ÚJSÁG 1916 december 1. A német trónörökös és a német fejedelmek Bécs, november 30. Vilmos Frigyes német trónörökös ma reggel nyolc órakor Bécsbe ér­kezett, hogy apjának, a német csá­szárnak képviseletében részt­ vegyen Ferenc József király temetésén. A pályaudvaron már a kora reggeli órákban nagyszámú közönség gyü­lekezett. A trónörökös fogadására Károly király is megjelent­, aki né­met katonai formaruhát viselt. Ott volt továbbá Vedel Isothp gróf né­met nagykövet, a rendőr­főnökség és Denebrück igazgató a Nord­­queetbahn részéről. Amikor a trón­örökös kiszállt szalon­kocsijából, a király hoz­zálépett, megölelte és kétszer megcsókolta. A trónörökös azután a királyijai­­ Hofburgba hajtatott. Útközben a közönség tisz­teletteljesen üdvözölte. A Hofburg­­ban a trónörökös az idegenek lak­osztályát foglalta el s itt Zita ki­rályné fogadta. Délelőtt tíz órakor a német trón­örökös megjelent elhunyt királyunk ravatalánál. Ez idő alatt a közönsé­get nem bocsátották be a templomba .Vilmos trónörökös gyönyörű ko­szorút helyezett el, amelynek szalag­ján rajta van a Hohenzollern-ko­­rona és nevének kezdőbetűi. Az oratóriumban mély bensős­éggel imát mondott. A trónörökös a délelőtt folyamán leadta névjegyét az uralkodóház tagjainál, akik teljes számban Bécs­ben vannak. Meglátogatta azután a bajor királyi párt, a szász királyt, a török trónörököst és találkozott Gusztáv Adolf eved trónörökössel, Fernando infánssal, a spanyol­rály képviselőjével, Otr W­w szász templonjaiban, egyszerre skomiáltak a magyar ország­­gyűlés Bécsben Bécs, november 30 Ticza István gróf miniszterelnök ma délelőtt negyed ki­lenckor a királyhidai személyvonaton, mely­nek másfélórai késése volt, megér­kezett Bécsbe és a­ banké a «óéi ma­gyar házban szállt meg; kítéleté­ben volt titkára, Latinovics Endre dr. A magyar kormány tagjai:­­Sándor b­ár­ó», Hazai Laulu báró, Baloghi Jenő, Teleszky János, Jan­­kovich Béla, Harkányi János bá­ró és H­egbethy Imre miniszte­rek, továbbá Skerlecz Iván báró la orrát, bán, Wickenburg István gróf fianaei kormányzó, valamint számos egyhauzna­gy, köztük Cser­­noch­y János bíbornok hercegprí­más, Várady L. Árpád kalocsai érsek, Batthyány Vilmos gróf és Glattfelder Gyula püspökük, a gö­rög-keleti román és szerb egyhá­zak püspökei, végül a­ református és az ágostai evangélikus egyházak képviselői részint tegnap, részint m­a reggel érkeztek m­eg. Bécsbe jöttek továbbá Wekerle Sándor, Klinstn-Héderváry Károly gróf és Lunkács László volt miniszterelnö­kök, Andrássy Gyula gróf, Appo­­nyi Albert gróf, Beöthy László, Zichy Aladár gróf és Zichy János gróf volt­ miniszterek, Sz­erényi József volt államtitkár. Rendkívül nagy­ számmal érkeztek a magyar törvényhatóságok küldöttei is. A Bécsbe érkezett, magyarok számát ötezernél többre leht tenni­ A kép­visel­ők áfa és a főrendiház küldött­ségei a­ déli órákban érkeztek meg Bécsb­e. Bevonul a koporsó a Szent István templomba A Hofburg kápolnájában Seidl dr., a Burg plébánosa beszentelte először a holttestet nagy papi segéd­lettel, mire az udvari komornyikok és lakájok fölemelték a koporsót és élükön a Hofburg papságával, a se­gédkező udvari káplánokkal és sekrestyésekkel a svájci udvarban álló halottaskocsihoz vitték a ko­porsót. A koporsót Montenuovo herceg első főudvarmester követte a pálcá­val, azután a három legfőbb udvari méltóság, a testőrkapitányok, a ma­gyarországi udvari marsall, a főhad­segédek, a két hercegi kamarás és a szárnysegédek, a koporsó mellett pedig, nyolc nemesapród haladt égő viaszfáklyával és arcsere, magyar- és darabonttestőrök. A halottasko­csira emelt koporsó újabb beszente­­lése után Bécs városának­, összee

Next