Friss Ujság, 1917. január (22. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-01 / 1. szám
XXII. évfolyam, 1. szám Ara 4 felés Budapest, 1917. január 1.Hétig POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉS ÁRA Helyben, házhoz hordva Vidéken postai szétküldéssel egy hónapra K 1.20 negyedévre 3.60 szerk. telefon _ _ 137—U. ljlat,1. . _ 842. Kiadóttlv, _ _ 38—68. Nyomda _ _ 54*38. Megjelenik naponta korén reggel, tontea alkalommal naponkint többször, ünnepnap élén la. SZERKESZTOSEG ES EÜADOHIVATaL: V. Honvéd-utcza K. az. FIÓKKIADÓHIVATALOK Mkéezl-ut 84* VL, Andreasyut, IV., Karakamét-uteza 8. és 14. Nagy harc Rimnik. Megtörtük az oroszo Braita felé vonulói ellenség, Tulntett és Nerefut elfoglalták hadaink. A tegnap lezajlott nagy ünnep hatása alatt áll a nemzet is meg a király is. Aki látta, az még soká lesz a koronázás nagyszerűségének közvetlen hatása alatt Napok, hetek, hónapok fognak eltelni, amikor a néző agyában minduntalan fölföltámad egy-egy új részlet Úgy leszünk vele valamennyien, akik ott voltunk, mint amikor valakit valami rengeteg kincses halomra szabadítanak. Nem ér rá a kincseket egyenként megnézni, megbecsülni, értékelni, hanem vaktában rakja iszákjába, zsebébe. Otthon aztán előkerül a kincses tömeg és megindul a leltározás. Nini ez, aztán ez, milyen gyönyörű színe van ennek, milyen mély tüze van annak, hogy ragyog emez és mint sugárzik amaz. A szépségek és megérezni valók kincstárába varázsolta bele az embereket a tegnapi ünnepély. És akik kiöntik maguk elé a tegnapi nap emlékeit, még soká, nagyon sokká ráfognak találni egy-egy uj gyönyörűségére, uj részletre, amelyet a színek és fény tobzódásában, a meghatottság nagyszerű óráiban nem láttak meg mindjárt A király most Tisza István grófhoz intézett táviratában szép köszönetet mond a magyarságnak hűségéért és ragaszkodásáért. Köszönete mély, szeretett magyar nemzetemnek nevezi a magyarokat, akiket arról biztosít, hogy a fényesen megnyilatkozott szeretet mélyen meghatotta és őszinte, benső örömmel töltötte el. Ezek a királyi szavak a koronázás hatása alatt születtek meg. A magyarságnak az a szeretete, ragaszkodása, amely a csatatereken hősies harcban, itthon törhetetlen kitartásban nyilvánult, a koronázás ünnepében forró lelkesedésben, fényben és díszben bontakozott ki. Felséges királyunk is, amint hazaérkezett reichenaui kastélyába, a pihenés első órájában kiöntötte emlékezete iszákját és ahogy elébe gurultak a nagy nap kincses emlékei, tekintete ráesett a legszebbre, a legértékesebbre, a magyar nép hűségére, szeretetére. Ez indíthatta arra, hogy boldog örömében ime tudatja a világgal nagy felfedezését Nép és király megtalálták egymást és szivük, lelkük örökre egybeforrt. Erősségei lesznek ők egymásnak küzdelemben és békében egyaránt Uj esztendő napja, uj királynak napja, Mely fényességét a magyar néptől kapja. Oh be szépen kelt fel, ah be szépen ragyog. Mert oly jól harcolnak vérező magyarok. Károlynak kezében a Szent István kardja. Sújt délre, keletre, északra nyugatra. Bármerre is sújtson, elevenbe ér itt Orosz, olosz, szerb és román ismeri az elit. Azután a kardot dugja hüvelyébe. Nem lehet már messze a háború vége. Dörög még az ágyú, de a békeangyal Reménységet keltve már közöttünk szárnyal, Uj király és uj év napja kél az égen, Uj reménység támad magyarok szivében. Biztat és melenget tündöklő sugárat Béke lesz a földön végre valahára. A király köszönete szeretett magyar nemzete ragaszkodásáért, Károly király ma a következő táviratot küldte Reichenauból Tisza István gróf miniszterelnöknek. Gróf Tisza István magyar miniszterelnökömnek, Budapest A koronázás magasztos ünnepének hatása alatt, szivem benső sugallatát követve, a királyné nevében is mély köszönetet mondok szeretett magyar nemzetemnek hűségéért és ragaszkodásáért, mely a koronázás alkalmából oly lelkes és a magyar nemzetet jellemző módon nyert kifejezést Biztosítjuk a nemzetet, hogy szeretetét, melynek valóban fényes megnyilatkozása mélyen meghatott és őszinte, benső örömmel töltött el, mindenkor szívünk mélyéből viszonozni fogjuk. Káról.