Friss Ujság, 1917. január (22. évfolyam, 1-31. szám)

1917-01-01 / 1. szám

2 FRISS ÚJSÁG 1917 január 1. Visszautasította a négyes­­szövetség a békejavaslatot. A megsértett jogok és szabadságok visszaállításáról beszélnek• az okokat, amelyek miatt Belgium­ pusztítja el a mészárlásokat, kivégzés szüntelenül a négyes szövetségi hatal­mak oldalán küzd a jog és az igazság ügyéért Belgium mindenkor gondosan ügyelt a semlegességéből származó kötelességekre. Fegyvert azért raga­dott, hogy függetlenségét és semleges­ségét,­­melyeket Németország megsér­tett, védelmezze és nemzetközi kötele­zettségeihez hív maradjon. Augusztus 4-én a­ kancellár a német birodalmi gyűlésen elismerte, hogy e támadás sértés volt a nemzetközi jog ellen, a­melynek jóvátételére Németország ne­vében kötelezettséget vállalt. Két és fél év alattt ez az igazságtalanság ke­gyetlenül kiélesedett a háborús intéz­kedések és a megszállás folytán, amely ez ország segélyeszközeit kimeríté, iparát tönkreteszi, városait, falvait el­zátja, december 31. (Havas-ügynökség.) Ma este adta át Briand miniszterelnök az Egyesült Ál­lamok itteni nagykövetének Belgium, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán, Montenegró, Portugália, Ro­mánia, Oroszország és Szerbia vála­szát az ellenséges hatalmaknak a béke­tárgyalások megkezdésére vonatkozó jegyzékére. A népek szabadságának védelmére egyesülve és híven ahhoz a vállalt kötelezettséghez, hogy a többitől el­válva nem teszik le a fegyvert, a szö­vetségesek elhatározták, hogy együt­tesen válaszolnak azokra az állítóla­gos békeajánlatok­ra, amelyeket az el­lenséges államok kormányai az Egye­sült Államok, Spanyolország, Svájc és Németalföld közvetítésével adtak át nekik. Ki felelős a háborúért? A szövetséges hatalmak minden vá­lasz előtt szükségesnek tartják, hogy az ellenséges államok jegyzékének két lényeges állítása ellen tiltakozzanak, amelyekkel a szövetségesekre akarják hárítani a háborúért a felelősséget és amelyek a központi hatalmak győzel­mét hirdetik. A szövetségesek nem en­gedhetik meg ezt a valótlan kettős ál­lítást, amely alkalmas arra, hogy min­den tárgyalási kísérletet m már eleve ha­­szontalanságra ítéljen. A szövetséges nemzetek 30 hónap óta viselik minden nehézségét a háborúnak, amelynek el­hárítására mindent megtettek. Tettek­kel bebizonyították a békéhez való ra­gaszkodásukat, amely ma ugyanoly erős, mint volt 1914-ben. Miután Né­metország kötelezettségeit megsértette, az általa megtert békét nem lehet az ő szávaira alapítani. A tárgyalások megkezdésének feltételei nélkül történt kezdeményezés nem békeajánlat. E minden kézzel fogható tartalmat és határozottságot nélkülöző, a császári kormány által forgalomba hozott állí­tólagos békeajánlat inkább háborús manővernek látszik, amely a viszály­nak múltbeli, jelenlegi és jövőbeli jel­legének rendszeres félremagyarázásán alapszik. Németország és Ausztria a háború okozója. A múltat illetőleg a német jegyzék tezemet huny ama tények, adatok és számok felett, amelyek azt bizonyítják, hogy a háborút Németország és Ausz­­tria Magyarország szándékosan elő­idézte és megvalósította. Hágá­ban német képviselő utasított visz­­sza minden leszerelésre vonat­kozó javaslatot. 1914. júliusában Ausztria-Magyarország volt az, amely miután példátlan ultimátumot intézett Szerbiához, bár nyomban megkapta az elégtételt, megszente a háborút.­­Ez­után a központi hatalmak visszautasí­­tottak minden törekvést, amely a né­gyesszövetség részéről oda irányult, hogy a helyi viszályt, békés megoldás­ra juttassák. Angliának a konferenciá­ra vonatkozó javaslatai, a franciák ajánlotta nemzetközi bizottságot az orosz cár által ajánlott döntő­bírósá­got (a beérkezett szövegben Itt hézag van) — mindezen erőfeszítéseket Né­metország válasz nélkül hagyta és nem követte azokat. Belgiumot megtámad­ta egy oly birodalom, amely semleges­ségét garantálta és nem riadt vissza attól, hogy maga jelentse ki, hogy a szerződések „papírrongyok“ és hogy a „szükség“ törvényt bont Megtorlás, Jóvátétel és biztosíték. A jelent illetőleg Németország aján­lata a kizárólag európai „háborús tér­képre“ támaszkodik, amely a helyzet­nek csak átmeneti külső képét fejezi ki és nem állapítja meg az ellenség valódi erejét. Ily előfeltétel mellett kö­tött béke csak a támadók javára vál­na, akik azt hitték, hogy céljukat két hónap alatt elérhetik és most két év múlva észreveszik, hogy azt sohasem fogják elérni. A jövőt illetőleg a Németország had­üzenete által előidézett pusztulás, a hadviselők és a semlegesek ellen Né­metország és szövetségesei által elkö­vetett számos merénylet megtorlást, jóvátételt és biztosítékokat követel. 71 semlegeseit véleménye, Németország ravaszul kitér úgy az egyik, mint a másik elől. Valójában a központi hatalmak által tett nyilatko­zat nem más, mint jól kiszámított kí­sérlet arra, hogy a háború további fejlődésére behatást gyakoroljanak és végezetül egy német békének ránk erőszakolására. Meg akarja tévesz­teni a szövetséges országok köz­véleményét, e közvélemény azon­ban minden áldozat dacára a bámu­latos elszántsággal máris válaszolt és az ellenség nyilatkozatának ürességét kellő világításba helyezte. Az ellenség nyilatkozata buzdítani akarja Német­ország és szövetséges államai közvéle­ményét, amelyet veszteségei súlyosan megpróbálnnak, a­melyet a gaz­dasági ínség szétmorzsolt és a­mely összetört ama végső erőfe­szítések alatt, amelyeket ez országok népeitől megköveteltek. Meg akarja téveszteni és megfélemlíteni a semle­ges országok közvéleményét, amely már régen megalkotta ítéletét az ere­deti felelősségről, amely tisztában van a jelenlegi felelősség kérdésében is és amely nagyon is világosan látja, hogy Németország terveit segítené elő, ha feladná az emberi szabadságok véde­­mét Az ellenség nyilatkozata végül már eleve igazolni igyekszik a nagy világ szemében a búvárhajó bábom új bűntényeit, a munkások erőszakos el­hurcolását és állampolgároknak erő­szakos sorozását a saját hazájuk elle­ni harcra, valamint a semlegesség meg­sértését. Nenn foglalkoznak a béke­­ajánlattal. A mai óra súlyának, de egyúttal­­ szükségleteinek is tudatában, a szövet­séges kormányok, amelyek egymással szoros kapcsolatban és népeikkel tel­jes egyetértésben vannak, megtagadják azt, hogy egy minden őszinteség és je­lentőség hián levő javaslattal foglal­­kozzana. Kijelentik újólag, hogy béke nem le­hetséges mindaddig, amíg a megsértett jogok és szabadságok visszaállításra (reparation), a nemzetiségek alaptör­vényének elismerésére, a kis államok létsza­badságára vonatkozó biztosítók­kal nen­ bírnak, amíg nem tudják ha­tározottan, hogy elj­ rendezés történik, amely alkalmas a népeket már régen fenyegető okok végleges elhárítására és arra- hogy a világ biztonsága egye­dül igaz zálogait megadja. B Belgium szerepe. A szövetségesek végül szükségesnek tartják, hogy a következőket állapítsák meg, amelyek kidomborítják azt a sa­­játságos helyzetet, amelyben Belgium két és fél évi háború után van. Az európai öt nagyhatalom és köztük Né­metország által aláírt szerződések ré­vén Belgium a háború előtt egy külön határozmánynak örvendett, amely te­rületét sérthetetlennek jelentette ki és európai konfliktus esetére azt az öt nagyhatalom védelme alá helyezte. Mindazonáltal Belgium kénytelen volt e határozmányt semmibe vevő Német­ország első támadását elviselni. Ezért a belga kormány szükséges­nek tartja, hogy­­pontosan fejtse ki seket szaporítja. És abban a pillanat­ban, amelyben Németország békéről és emberiességről beszél a világnak, bel­ga polgárokat ezer­számra visz el la­kóhelyükről és szolgaságba dönti Belgium a háború előtt csupán arra törekedett, hogy jó viszonyban legyen összes szomszédaival. Királyának és kormányának csupán egy célja van: A béke és a jog helyreállítása, ők azonban csak oly békére hajlandók, a amely országuknak jogos elégtételt (reparations) garanciákat és a jövőre nézve biztosítékokat hozna. Megjegyzés: Végleges ítéletet erről, a Havas-ügynökség által közölt jegy­zékről csak akkor alkothatunk, a­mi­kor annak hivatalos szövege rendelke­zésünkre fog állani. Az orosz főhadiszálláson békéről tanácskoznak Kopenhága, december 3J. Az orosz főhadiszálláson szünetlenül folynak azok a tanácskozások, ame­lyek már csak azért is ügyeimet ér­demelnek, mert napról-napra újabb jelentékeny személyiségeket hívnak meg részvételre. Pénteken Szaszanov és Stürmer érkezett meg, vasárnap pedig Nikolajevics Miklós nagyherceg jött, aki vasúti baleset következtében késett el Nemsokára ezután vagyis a múlt hét első napjaiban Kokovcev és Goremykin, valamint Trepov és Pok­­ravszky érkezett meg. Ezek a politiku­sok csekély megszakításokkal, csak­nem állandóan a főhadiszálláson tar­tózkodnak. Propopov, ak­i súlyos vese­bajban szenved, a nagy eseményekre való tekintettel, szintén elhagyta ágyát. Az újságok szerint ezek a tanácskozá­sok kora reggeltől késő estig tarta­nak. A cár az összes minisztereket na­ponként fogadta és a szövetséges nagy­hatalmak követei közül egy héten be­lül háromszor tanácskozott Buchanan­­nal, Paléologuet és Carlottit kétszer fogadta. Egy kopenhágai előkelő orosz sze­mélyiségtől, akinek mindig kitűnő in­formációi szoktak lenni, a következő­ket hallotta az egyik ottani újság tu­dósítója. A tanácskozások tárgya elég­gé világos lehet majdertki előtt. A bé­ke művéről van szó, amely Wilson jegyzéke után az orosz kormánykö­rökben a legnagyobb idegességet vál­totta ki. A kormánykörök teljes inga­dozására jellemző, hogy Wilson lépé­séről szóló híradást 3 napon át vissza­tartotta a cenzúra, mert a hivatalos körök nem voltak abban a helyzetben, hogy véleményeket fűzhettek volna hozzá. A kormánykörök teljes fejetlen­ségét még súlyosbítja az Anglia ma­gatartása ellen folyton növekedő ellen­széna és harag. Általában az a gyanít, hogy Anglia meg fogja csalni szövet­­ségeseit. Bizonyos körök mégis min­dent elkövetnek, hogy Anglia lojalitá­sa elleni kételkedést szétoszlassák. A nyilvánosság előtt azonban semmiféle nyilatkozat vagy igyekezet sem szün­tetheti meg azt a gondolatot, hogy Anglia saját­­érdekeit mindig szövetsé­gesei érdekei fölé helyezi Németország hajlandó békefeltételeit Wilsonnal közölni. Bécs, december St. Hágából táviratoztak. A Morning Postnak jelentik Washingtonból: Bern­­storff gróf német nagykövet közölte az Egyesült­ Államok külügyminiszte­rével, hogy a német kormánynak nincs szándékában a békekonferencia össze­ülte előtt békefeltételeit nyilvánosan közölni, de hajlandó ezeket a feltétele­ket bizalmas úton a washingtoni kor­mány tudomására hozni abból a célból, hogy ugyancsak bizalmasan közölje az ellenséges államok kormányaival. W­ilsom kivitelű tilalommal fenyegetőzik Rotterdam, december 30. A Morningpost jelentése szerint Wilsonnak a négyesszövetséghez in­tézett második jegyzékét nem hozzák nyilvánosságra, de megerősítik, hogy ez a jegyzék az amerikai kiviteli tila­lom gondolatát foglalja magában. Délamerika csatlakozott Wilson Jegyzékéhez Bécs, december 31. A Times jelenti, hogy Argentinia, Chile és Brazília hivatalosan csatlako­zott a békeakcióhoz. A délamerikai államok jegyzéke január első hetében várható. József főherceg seregeinek győzelmes támadása Mackensen megtörte a romániai orosz sereg ellentállását Hivatalos jelentés, december 31-én. Keleti harctér: Mackensen vezértá­­bornagy hadsereg­ harcvonala. Az el­lenség lépésről-lépésre a Braila—Fo­­csani vonal felé hátrál. Míg a Buzec-folyótól keletre az el­lenség tegnap visszavonulóban volt, az említett folyótól nyugatra a Rimnicul Saraitól északkeletre elkeseredett el­lenállást fejtett ki, amely több helyen heves harc után megtört. József főherceg vezérezredes n­ause­­reg-arcvonala. A hegyvidéken Kézdi­­vásárhelytől keletre és északkeletre Gerok tábornok osztrák-magyar és né­,­met csapati román területen előbbre küzdik magukat. Nerojut és Tulnicit, Paulesci mellett elfoglalták. A Casinu- és az ojtozi völgy két ol­dalán tért nyertünk, a határhegységek­­ben. Denától nyugatra a Sólyomtáj magaslatot rohammal elfoglaltuk. Lipót bajor herceg vezértábornagy hadsereg-arcvonala: Semmi jelentős esemény nem volt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. * , Berlin, december 31. A nagy főhadiszállás közli: Keleti harctér: Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala: Jakc­li­stádtól délre a tüzérségi tevékenység fokozódott József főherceg vezérezredes harc­ivonala: A moldvai határhegységben a harcok reánk nézve kedvezően folytak le. Német csapatok az Uz-völgytől északra elragadták az oroszoktól a Sólyomtar magaslatot. Erős ellentáma­dásokkal szemben megtartották. Egy tisztet és 80 főnyi legénységet elfogad­tünk. Az Ojtozi-völgy két oldalán né­met és osztrák-magyar ezredik hatal-

Next