Friss Ujság, 1917. február (22. évfolyam, 32-59. szám)

1917-02-01 / 32. szám

XXII. évfolyam, 32. szám POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben, házhoz hordva Vidéken postai szétküldéssel egy hónapra K 1.20 negyedévre 3.50 Sszerk. telefon _ _ 137—41.­llHg. _ — 843. Kiadóhív: _____88—58. Nyomda ______ 64-39. Mra 4 fl­téi. Budapest, 1917. február 1. Csütörtök Megjelenik naponta korán reggel, fon­­tos alkalommal naponkint többször, ünnepnap után is. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V.f Honvéd-utcza 10. sz. FI­ÓKKI­ADÓH­IVAT­ALOK: Rákóczi-ut 34.| VIH Andrássy*ut 6.! IV.f Kecskeméti-utcza 8. és 14. Ellenségeink a tavaszra nagy, ál­talános támadásra készülnek. Mi a tavaszra a békével akartuk a vilá­got boldogítani, ők új támadással akarják. Mi már azokat az ember­életben esett áldozatokat is felesle­geseknek találjuk, amelyek azóta estek, amióta ellenségeink meggyő­ződhettek leverhetetlenségünkről, ők új százezer meg százezer emberéle­tet akarnak rablóösztönüknek fel­áldozni Minthogy mi a tíz ellenséges or­szágnak csak a katonáit győzhet­jük le, nem pedig kormányaik lel­­­kiismeretlenségét is, készülünk erre a tavaszi borzalmasságra is. Ahogy a magyar katonák és szövetségeseik eddig megállták a helyüket, meg fogják állni ezentúl is. Keleten és nyugaton, északon és délen ugyan­azok az első karok, ugyanazok a fegyverek várják őket, amelyek eddig is annyi súlyos csapást mér­tek rájuk. Ám jöjjenek, ha olyan sok az elpusztulni való francia, orosz, olasz, angol, román, szerb s a többi Ezután a borzalmas eltökéltség Után ítélve, amelylyel a tizesszövet­­ség a tavaszi nagy ember­pazar­lásra készülődik, azt lehetne hinni hogy valósággal nyűgös nekik az emberfölöslegük. De a nagy hőskö­dés közben elhangzó panaszaik mutatják, hogy immár összeroska­­dóban vannak. Franciaországban a képviselőházban és a sajtóban nyíl­tan hirdetik, hogy az emberanyag kimerült, Olaszországban a saját ki­merültségüket állítják oda, mint a háború közeli hatását, Oroszország pedig följajduva panaszolja, hogy neki kell mindig az ellenség ször­nyű csapásait felfogni Ellenségeink haditényekben ugyan­csak nem produkáltak valami sok csodálnivalót, de a lelkiismeretlen­ség és az elvakultság iszonyatot kel­tő nagyságban sikerült nekik. A nagy offenzíváról úgy beszélnek a kényelmes szószékekről a politiku­­saik és úgy írnak róla a biztonsá­gos íróasztalok mellett az újság­íróik, mint valami látványosság­ról. És ezt teszik most, a háború harmadik esztendejének a felében amikor már a kis­gyermek is tud­ja, hogy mit jelent az offenzíva. Az ember minduntalan a fejéhez kénytelen nyúlni. Mi vagyunk a bolondok, vagy ők? Nagy és fé­nyes győzelmek jelzik fegyve­reink útját, messzi bent vagyunk ellenséges országokban. És nekünk elég volt, mi békét akarunk, ők mindenütt kudarcot vallottak, vere­séget szenvedtek és ők háborút akarnak. Mintha az öngyilkosság őrülete fogta el volna és az hajla- Három orosz támodás VaiteputnánáL Török csapatok sikere a Szeretnél» IApót herceg csapatainak győzelme» Harcok a lotaringiai határ mentém. Egy ónás olasz ágyú, amely kezünkbe került és most az ellenség ellen használjuk. —"—­ I ná őket uj és uj halálba. Mit tehet egyebet, mint hogy ismét megver­tünk mi ezzel szemben? Semmi­jük őket. Mezőssy a kifúró képviselők listájáról. Tisza felhívása az ellenzékhez. A képviselőház ma esti ülésén a kérdések során Mezőssy Béla képvise­lő szóvá tette a hadseregszakítási ügyekben eljárt képviselők dolgát , mikor felhozzák azokat az eseteket, amelyekben képviselők képviselőséggel meg nem férő üzleteket csináltak, nem az embervadászat vezeti őket. Neki az volt a véleménye — ez volt a Tiszáé is — hogy a hadsereg ne közvetítőktől, hanem a termelőktől vá­sároljon s íme kiderült, hogy hadsereg­szállítási ügyekben éppen a képviselők közvetítenek. A miniszterelnök előter­jesztett ugyan egy listát, hogy a kép­viselők közül kik jártak közben had­­seregszállítási ügyekben a hadügymi­nisztériumban, ennek a listának ily módon való odaállítása azonban nem volt helyes, mert szégyenpadra hur­colt tiszteletreméltó urakat is, akiknek célzata önzetlen s közbenjárása becsü­letes volt. E listát Rosner báró, őfel­sége személye körüli miniszter állítot­ta össze. Miért ő? Hiszen ez nem az ő hatáskörébe tartozik. De miért csak a hadügyminisztériumból kérték be ezt a listát, miért nem minden olyan hivataltól, parancsnokságtól, amely e minisztérium alá tartozik. Sajnálja, hogy az összeférhetetlenségi bizottság felfogása nem szigorú. Szigorú eljárást kér s kéri Tiszát, hogy nagy tekinté­lyével hasson oda, hogy igen komo­lyan és igen szigorúan bírálják el az eseteket. Tisza István gróf kijelenti, hogy az érdemleges választ Rosner báró adja meg, ő csak személyi kérdésben felel. Kijelenti, hogy a listát nem azért hoz­­­ta nyilvánosságra, hogy bárkit is meg­bélyegezzen. Tőle listát kértek, ő adott listát, ennyi az egész. Kijelentette azon­ban már ekkor, hogy a listán levők legnagyobb része ártatlan. Arra való az összeférhetetlenségi bizottság, hogy azt ne ő, hanem a bizottság döntse el: melyik ügy ártatlan és melyik nem az. Az ő álláspontja nyílt. Felkér minden­kit a Házon belül vagy kívül, ha tud ilyen elítélendő esetet, lépjen fel nyíl­tan az illetők ellen, az ellenzéket pedig felszólítja, hogy foglalja el helyét az összeférhetetlenségi bizottságban. Az üresedésben lévő helyre ellenzékit fog­nak megválasztani, még ha az nem is fogadja el. A választás el nem fogadá­sa meghátrálás lenne. (Élénk helyes­­­lés.) Rosner Ervin báró ő felsége szemé­lye körüli miniszter kijelenti, hogy azért vállalkozott e listák megszerzésé­re, mert közérdek volt e listák meg­szerzése. A listát a hadügyminiszter állította össze. Azért nem hagyta ki az ártatlan eseteket sem, mert nem akar­j­­a vállalni a palástolás látszatát. A tv.

Next