Friss Ujság, 1917. május (22. évfolyam, 113-138. szám)

1917-05-01 / 113. szám

IXII. évfolyam, 113. szám Ava 4 fűlén* Budapest, 1917. május 1. Kedd POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben, házhoz hordva Vidéken postai szétküldéssel egy hónapra K 1.50 negyedévre 4­50 Szerit, telek­» — — 133-11. Igug. — — *49. KiadóhW. _ — 38—5*. Nyomda — — 54—SS. Megjelenik naponta korán reggel, fon­tos alkalommal naponkint többszöri ünnepnap után is. SZERKESZIŐLEG­ES KIADÓHIVATALÉ . V., Hor­véd-utcza 10. sz. FIÓKKI­ADÓHIVATALOK: Miedczl Hst 3. ., Andrássy úit­a IV., Kecskeméti-utcza 8. és 14* Összeomlott a harmadik angol támadás. A németek fényes győzelme Hrrasnál. Hatezer angol esett el a csatatéren. Soissonsnál folyton tart a tüzérharc. Május elsejének ünnepét a béke boldog esztendeiben a szervezett mun­kásság seregszemléjének szoktuk ne­­vezni. Most, amikor a háború vér­zivataros idejében vonulnak ki a műhelyekből és gyárakból, az ün­neplő tömeg jelentősége messze ki­­nyúlik a pártkeretből. A piros le­­bogó alatt gyülésező munkássokaság nemcsak azt jelenti, hogy ennyivel és ennyivel gyarapodott a szocialis­ták pártja. Jelenti azt is, hogy ebben az or­szágban a háború alatt meggyara­­podhatott a szocialisták radikális és­ermészeténél fogva békebarát párt­ba. A kormányhatalom és az ország természete tehát el tud bírni bármi­lyen radikális pártfejlődést, nem szegül ellene még a legválságosabb időben sem. Magyarország szervezett munkássága ezen a május elsején nemcsak seregszemlét tarthat, ha­nem értékes és becses vívmányokra­­ tekinthet Véletlen-e, vagy szántszándékkal most történt-e, mindeg­". Az a leg­felsőbb királyi kézirat, amelyben Károly király népjóléti és választó­jogi reformokra utasítja a bizalmát élvező kormányt, Magyarország munkás- és földmivelő népének nagy, igen nagy sikerét jelenti. A munkásmozgalom régi harcosai el­merengve gondolhatnak vissza a nem is olyan régi időkre, amikor­ azoknak az elveknek a hangoztatása,­ amelyek a királyi kézirattal a meg-­ valósulás útjára léptek, a vagyon-, és osztály elleni izgatás sötét vádját hívták ki. Az a program it, amelyet a kor­mány a királyi kézirat kapcsán köz­zétesz, mit tartalmaz? Tartalmazza annak a lehetőségnek a megteremté­sét, hogy a nép széles rétegei földhöz jussanak. Tartalmazza a szakszer­vezetek jogainak elismerését és ren­dezését Ez jelenti a munkásság szer­vezkedési és sztrájkszabadságát Tartalmazza végül a választói jog ismert kiterjesztését. Még nem tud­juk, hogy a kormánynyilatkozatban megjelölt új kategóriák révén meny­nyivel gyarapodik majd a választók száma, de bizonyos az, hogy gyara­podik és hogy ezzel ismét lépés tör­tént abban az irányban, hogy na­gyobb tömegek jussanak választó­joghoz. Már­pedig minél nagyobb a rése azon a falon, amely a régi vá­lasztójogi törvényen támadt, annál inkább remélhetjük, hogy ezen a ré­sen hamarosan a politikai jogok vá­rába kerüljön az egész magyar nép, azaz, hogy valóra váljon az általá­nos választójog. Soha viharosabb időben, de hoz­zátehetjük, soha szebben nem ünne­pelték május elsejét, mint az idén. A béke sírján szörnyű szikla. Hanem a munkás már taszítja. Köröskörül míg tengernyi a vér, De benn nyílik a koporsó fedél. A béke mozdul, hogy feljöjjön. Tiszta, tavaszi égbe törjön, Hogy meghódítsa a világot És széttörje a véres láncot Három év után! Gyönyörű álom, Hogy béke is lesz a világon. Lesz! Mert a munkás így akarja. Jó a szive, erős a karja. Május ragyogó ünnepét is vérbe fulladt földieké Egy óhajtás száll csak az Támadj fel áldva áldok Tisza keresni fogja az ellenzékkel az érintkezést ibnen-N­éderváry gróf a választói jog kiterjesztése mellett. A király meleghangú és történelmi jelentőségű levele uralja a politikai helyzetet. Minden párton mély hatást tett ez a demokrata és jogkiterjesztő haladást jelölő királyi programm, így az általánosságban tartott ren­delkezések anyagát még csak ezután vitatják meg és mérlegelik az illetékes tényezők. Úgy tudjuk, hogy a királyi kézirat keretében felmerült kérdések részleteinek megbeszélésére és kidolgo­zására Tisza István gróf miniszterelnök keresni fogja az érintkezést az ellen­zéki pártokkal. Akik Tisza álláspontját ez utóbbi kérdésben ismerik, úgy nyi­latkoznak, hogy a miniszterelnök szí­vesen látná a parlamenti pártok együtt­működését, így bizonyára,alkalmat fog keresni arra, hogy mindazokat az el­lenzéki pártokat, amelyek a munkában részt akarnak venni, felhívja a parla­menti munkára. Egyébként Tisza ma Pápára utazott a református egyházkerület gyűlésére. Valószínű, hogy később újabb kihall­gatásra megy Bécsbe a király elé és csak ezután kerülnek a királyi kézirat­tal kapcsolatos intézkedések napirend­re. Az ellenzéki pártoknak állásfogla­lása a kormánynyal szemben nem vál­tozott a királyi htbáloú nyilatkozást­­a. «4» sea Héderváry gróf nyilatkozata. Khuen-Héderváry Károly gróf, a munkapárt elnöke igy nyilatkozott a legfelsőbb elhatározás nyomán várha­tó helyzetről: -L- A királyi kézirat végleg eldöntöt­te azt a nagy port, amely az utolsó idő­kért az ellenzék és a kormánypárt kö­zött folyt. Hogy az uralkodó változat­lan bizalmáról biztosította a kormányt, teljes kudarcát jelenti az ellenzéki mesterkedések, a hátsó ajtók és mel­léklépcsők ellen. Én, aki 1910-ben a vá­lasztójog reformjának programmjával jöttem, örömmel üdvözlöm őfelsége el­határozását, amely a lépésről-lépésre való haladás útját jelöli meg. Nem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy a mi népünk konzervatív természetű, a vi­lágnézeténél fogva az, viszont ne té­­veszszük szem elől a városokban fel­­halm­ozott rengeteg műveltség szociális értékét sem. Mindenképp rajta kell lennünk, hogy a választójogból kire­kesztett városi polgárok az alkotmány részlesei legyenek. Ugrás nincs sehol, különösen nincs olyan reformnál, a­melynek kihatását a hatvanhetes alap­ra és a magyar nemzet legfontosabb érdekeire még nem ismerhetjük. Igenis be kell vonnunk a választójog körébe a dolgozó polgárságot és munkásságot és az a reményem­, hogy a jövő parla­mentjében a radikálisabb álláspont hí­vei nagyobb számban foglalnak helyet.­­ A törvényhozásoknak most a há­ború végéig a legfontosabb feladata, hogy a polgárság és a nép érdekeit szolgáló szociális intézményeket léte­sítsen, a munkásintézményekkel az át­ vegye, a közegészségügyet megjavítsa, a sok bajjal küzködő városi lakosság és tisztviselők megélhetését biztosítsa és az ország gazdasági és pénzügyi hely­zetét egyensúlyba hozza. Egyből ne fe­ledkezzünk meg, arról, hogy a ma­gyarság a háborúban óriási áldozato­kat hozott. Honvédeink és népfelke­lőink az egész világ bámulatát vívták ki és hogy ezt a fényes eredményt el­érhettük, abban része van annak a kor­mányzati szellemnek is, amely a ma­gyar véderő ügyét, soha se hanyagolta el. Meg vagyok róla győződve, hogy a nemzet felismeri azokat a rendkívüli szolgálatokat, amelyeket a munkapárt tett a háború előtt és a háború alatt és hogy a jövő választásokból is a munka­párt kerül ki győztesen. A választójog, a korona és a nép. Mint Bécsből táviratozzák, a Polni­sche Korrespondenznak a következőket írják Budapestről: A Tisza gróf miniszterelnökhöz in­tézett legfelsőbb kézirat Magyarorszá­gon nem a szenzáció erejével, hanem mint a tornyosuló hullámokra öntött olaj hatolt, rendesitően. Hatása a kép­zelhető legjobb és legre mény teljesebb. A koronának a Tisza-kormány és a nem­zeti munkapárt szilárd többsége iránt való ,úgy a múltra, mint a jövőre vo­­mnesen tüntető éllel tűntél az ellenzék ellen (a király , a király uralkodik),­­ hanem a­.­kodó szigorúan alkotmányos felfogása kifejezésénél tekintendő, amely azon a parlamentáris tételen alapszik, hogy az uralkodó által kinevezett kormányt, valameddig bírja az uralkodó bizalmát és a parlamentben szilárd többsége van, nem válthatja fel más miniszté­rium. IV. Károly, az­ ifjú király alkotmá­nyos érzülete mellett a kéziratban meg­nyilatkozó tpáreg uralkodói szív az, ami Magyarországon minden szívben örömteli'­­j&phoágot kelt. A magyar nemzet ekm­eneletti haditeljesitményei és áldf^áik&zsége hálás elismerésével öfelspg^-'ftlhivja a kormányt, hogy a háború’-ikövetkeztében égető szükséggé vált jóléti intézmények és a választó­jog kiterjesztése dolgában mielőbb ja­vaslatokat tegyen. A rokkantak, hadiözvegyek és hadi­árvák ellátásnak, a tisztviselők hely­zete javításának nem csekélyebb szo­ciális hordereje van, mint a még ki sem próbált 1913-iki választási törvény reformjának és ha az ellenzék ebben az utóbbi kérdésben messzebbmenő kí­vánságokat állít fel, mint amineket a kormány megvalósítani szándékozik, hát akkor most ezeket a kívánságokat revízió alá vennie és már politikai eszé­­lyességből is mint ő­felsége leghívebb

Next