Friss Ujság, 1917. november (22. évfolyam, 270-295. szám)

1917-11-01 / 270. szám

XXII. évfolyam, 270. szám POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben, házhoz hordva Vidéken postai szétküldéssel egy hónapra K 1.50 negyedévre 4.50 as epic, telefon — —- —51. Ignasca. .. — —— 842. Kindelliv. „ —. — 38—58. Nyomda „ — — 34—30. Ara o fittén VicikKF­vna-o 4 fillér*. Budapest, 1917. novem­­er 1. Csütörtök Megjelenik naponta korán reggel, ron­tó­ alkalommal naponkint többször, ünnepnap után is. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V. Honvéd-utcza 10. sz. FI­ÓK KI­ADÓHIVATALOK: Rákóczi-ut 34., VI., Andrássy-ut 6. IV., Kecskeméti-utcza 8. és 14. Csapataink i­yőztesen mennek előre. Mit akarnak? Amellett a lehetőség mellett, hogy a közönség minden órában újság, nél­kül maradhat, csak egy van, ami ez­zel egyformán felháborító: az a kö­zömbös nyugalom, az az érthetetlen nemtörődömség, amelylyel W­­ekerle Sándor bejelentette, hogy az újságok maholnap már egyáltalán meg sem­ je­lenhetnek. Lehetetlen, hogy a miniszterelnök nem tudná azt, amit minden egyes újságolvasó tud: azt, hogy mi lesz a külső és belső hatása annak, ha nem jelenik meg újság. Tessék elképzelni: holnap-holnapután a magyar olvasó­­közönség nem fogja tudni, hogy mi történik az olasz fronton, hogy hol tartunk a béke dolgában, hogy mi kö­vetkezik a belső politikában és így tovább. Vak sötétség fog ráborulni a magyar közönségre. Wekerle Sándor és kormánya politi­kailag felelősek azért a helyzetért, a­melynek közvetlen előidézője azonban Pallavicini György őrgróf, államtitkár, aki a kormány részéről magára vál­lalta, hogy az újságnak papirossal való ellátását intézni fogja. Az őrgróf úr ezt az ügyet nagyúri hanyagsággal, semmittevéssel kezelte. Egy tanács­kozáson kívül, amely hónapokkal ez­előtt lefolyt és amelyen előre jelezték ezt a most bekövetkezett veszedelmet, semmit sem tett, akárhogy kérték, akármennyire sürgették. Kallatlan az a bűnös nemtörődöm­ség, ellenséges közömbösség, amely­lyel a magyar olvasó­közönség és a sajtó ügyét tárgyalták. A kész papi­rost nem lehet idehozni, a papírszál­­lítm­ányok nyomtalanul tűnnek el, a kormány az uzsora kényére kedvére kiszolgáltatja a lapokat. Mit akarnak ezzel? Szabadulni akar­nak attól a szervtől is, amely ezekben a nehéz időkben a lelket tartja a ma­gyarságban ?­ ­ Hadzseregeink előnyomulása Északolasz­ország if­an hivatalos jelentés, október 31-én. 'nő főherceg vezértábornagy szö­ges hadseregei a Tagliamento Ise folyása mentén emelkedő bégekben és a velencei síkságon nerven előrenyomulnak, ebbi harctéren nem volt különös­eny. A vezérkar főnöke. * Berlin, október 31. sz harc­vonal: A 14-ik és az Ison­­i sereg előnyomuló csapatainak iratai a karinthiai hegyeken a jég szándékainak megfelelően k­b­. * endorff, első főszállásmester, olasz, tüzér­ség fele elveszett agy harci események küszöbén. K­ől, egy hadosztályparancs­­a a következőket jelenti van, melynek Gemona és Codroipo a magva. Itt kell az első komoly ellen­állásra elkészülnünk. Úgy ám, de már a gemonai erődgyűrűt is áttörték Krausz tábornok alpesi csapatai! A Morotto, Bea­no,Rivolto vonal irányában egy másik erődgyűrü védelmezi a Tagliamento felett vezető vasúti hidat. Is­on­os hadseregeink ezenkívül a lati­fonni Indie ellen is vonul­nak, ahol a mindenfelől futó olaszok összetorlódtak. Udine, bár szerint épség­ben maradt. SlöpenyomuLásaT&St a Tagliamento felé Sajtóhadiszállás, október 31- Olaszországi offenzivánk eddigi fo­lyását jellemzi, hogy támadásaink meg­lepően gyorsan érik el céljaikat. Az offen­­ziva hatodik napján az Isonzót helyenkint tizenhat kilomé­ternyire hagyta el a fron­tunk és a friauli csatával megin­dult tizenkettedik Isonzó-offenziva ma már Tagliamento melletti csatává lett. Gemona hét páncélerőssége kossul egyet már rohammal bevettünk és ezzel az északi-friauli haditudósitó­ várövön, ahogy a gemonai Tagliamento hídfőt falása után a rossz időjárás ellenére szakadatlanul előre szövetséges hadak. Október és Below tábornok német alt be Jidinébe s az olaszok pepekülnek. Az üldözés oly csak kevesen fogják el­öntőt,­ül eddigi eseményei között ez a győzelem. Egész v­én­­tagok, gyalogság, tüzérség, aki csapatok és lovas­­a fogolytáborok felé­ fest, mintha az utakon mire jövő olaszok többen mieink. gomulás, a rohamosan események nem adnak a foglyok számát és a­­ zsákmányt pontosan azonban egészen bizo­­ny a legutóbb jelentett lényegesen megszapo- T*másig hallatlan mér­az olaszok tüzérsé- A zsákmáyolt ágyuk néteres, ennek az az * éppen offenzivája m volt még olyan wazo-fronton, mint miartó őszi esőzés kiára a folyók és a kát s ezért elvinni az ágyukat. Tagliamento felé ,jeges akadályokba, egy er­ődö­vezet nevezik, rés támadt. A gemonai vasúti cso­mópont veszedelme azt jelenti, hogy elvágják a Piöckenszoros és Pontebba között állott olasz haderőket, amelyeket Krobatin vezérezredes csapatai szorítanak visszafelé. Friaul keleti részén kérlelhetlenül folyik le az olasz hadsereg végzete. Az országrész leg­fontosabb csomópontja, Udine a szövetséges csapatok kezében van, amelyek itt nagy kész­leteket találtak. A meghódított terület lakossá­gának legnagyobb része önként, részben az olasz csapatok által kényszerítve, elhagyta lakóhelyét, ami épp úgy, mint annak idején Orosz-Lengyelországban, nagy mértékben hát­ráltatja az ellenséges hadsereg visszavonu­lását. Berrocvics vezérezredes két isonzói hadse­rege, amely Below seregéhez csatlakozik, üldözi az ellenséget és a tengerm­­elléki szárny kivételével, teljes egészében átlépte az osz­trák­ határt. Aquileja—Grado mocsaras vi­dékének terepnehézségei ellenére előrenyomu­lásunk nem állt meg. Az ellenség az alsó Tagliamento felé v­onul vissza. Mialatt csapataink előre nyomulnak, vasúti és utí­szcsapataink a hátsó összeköttetéseket állítják helyre. Az Isonzóit át máris sok szükséghíd visz keresztül és hamarosan a vasutakon is megindul a forgalom. Meißlbezi­si és fízbaszsa fa germek alatt.eslwness ellestyotissi­­ssisei SsjióhatUszánál, október 31. Krausz tábornok hadserege a Seebach­­völgyből kiindulva és Krobatin vezérezredes csapatai a karinthiai alpokból koncentriku­san nyomulnak előre a velencei síkságon. Sziklákba beépített erődítések egész sorát foglalta el ez a két hadsereg és gyors tem­póban ellenállhatatlan erővel kérgeti maga előtt a megvert olaszokat. Boroevics Palmanova felé nyomul Sajtóhadiszállás, október 31. Below hadserege féktelenül nyomul előre a Taglia­men­to ellen. Krobatin a Tagliamento felső folyásán fekvő Torrentohoz közeledik. Boroevies hadserege Palmanova felé nyomul. Kétséget­, hogy az olaszok képesek lesznek-e a Tagliamentonál megállani. A legközelebbi tekintetbe jövő folyó Livenza. A foglyok szá­ma szakadatlanul nő, legne foöv*Ul­ma gyom bafaáfi Becs, október 31. A sajtóhadiszállásról érkező jelentések nem tudnak lépést tartani rohanó elhaladásunkkal. Udine körül Torreano, Pavaletto és Manzano helyiségekben magyar bakák tábortüzei ég­nek, a lakosságnak az a rész­e, amelyet a rémület nem rántott magával, szívesen fo­gadja csapatainkat Az Udine megszállása után délkeletnek előrenyomuló bajor és ma­gyar zászlóaljak áthaladtak már Campoformi­­lla városkán is, amely Codroipo előtt a leg­nagyobb vasúti állomás a síkságon. A Tagfliamento-vonal éppenséggel nem biztos Sajtóhadiszállás, október 31. Az olasz hadsereg rendje teljesen meg­bomlott. Vadul menekülő hordává változott, amelynek helyzete óráról-órára válságosabb. A karinthiai támadás szerves összefüggés­ben áll Civ­i­dale­től északnyugatra Gemona felé irányuló támadásunkkal. Célja az, hogy az olaszok karinthiai seregét két­ tűz közé foghassuk, illetve a Villa Piano Gemona vas­útvonal elhódításával élelmezését, lehetetlen­né tegyük és visszavonulásra kényszerítsü­k. A rendkívül gyors előrehaladásunk és­­ fő­leg a nehéz tüzérség elvesztése kétségessé teszi az olaszok számára, hogy a Tagliamen­­to-vonalon képesek lesznek-e megállni. Min­den reményünk­ meg­van arra, hogy az üldö­zés a velencei síkságról csakhamar átterjed a lombardiai síkságra is. Cormolis elfoglalá­sa rövidesen maga után vonja Gradiska tar­tomány visszahódítását is, melynek fővárosa Gradinka és határvárosa Cervignano felé esi Tsonzó-seregünk követi Góra, és Monfalcone Irányából Gonzaga herceg visszavonuló har­madik hadseregét.­­ Velencét kitnítették Berlin, október 31. A Sccolo már vasárnap reggel megírta, hogy az olasz hadsereget csak akkor lehet megmen­teni, ha sürgősen a Vicenza—Velence vonal mögé vonul vissza. A cikket kétségtelenül a hadvezetőség sugalmazta. Az olasz határról ér­kező hétfőn feladott táviratok jelentik, hogy Velencét és Vicenzát a kormány parancsára kiürítik. A konzulok vasárnap hagyták el Ve­lencét­ A bankok is már elköltöztek a vá­rosból. Ifl pápa fog’j­adatom esetébe Sparsqoisi,szám bm. atem­estül Lugano, október SI. Egyházi és politikai körökben hire jár, hogy a legutóbbi olaszországi események kö­vetkeztében a Vatikán, amely köztársasági forradalomtól tart, minden előkészületet meg­tett arra, hogy­ Spanyolországba meneküljön. M­ilysíty Görzben és Triesztben Trieszt, október 31. Őfelsége délután a helytartóság épületébe ment, ahol a helytartó és a felesége fogadta. Görz város küldöttségét itt fogadta a király. A küldöttség köszönetet mondott neki a vá­rosnak az ellenséges járomtól való megszaba­­dításáért és ismét kifejezte a város hódolatát az uralkodónak. A küldöttség vezetője, Dan­­dini gróf üdvözlő beszédére őfelsége így felelt: — Örömmel fogadom e nagyfontosságú­­pil­lanatban szeretett Görz városom képviselőinek hódolatát, amelyet, állhatatosan túlélt nehéz megpróbáltatás után, irántam és a haza iránt való hűségének vér- és anyagi áldozatok el­szenvedésével való bebizonyítása után fejez ki előttem. Kívánom,­­ hogy a szép Görz, Ausz­tria városainak ez a gyöngye derék katonáim vitéz fölszabadító munkája után gazdagabban és virágzóbban, emelkedjék föl romjaiból. A Gürzben maradt nép, mintegy húsz ember, szintén megjelent őfelségénél, hogy kifejezze hódolatát. A király bevonulását az tette fáj­dalmassá, hogy a lakosság csaknem teljesen, h­iányzott. Az ellenség, mielőtt kivonult volna Gürzból, rabolt és gyújtogatott, amennyit tu­dott. Az a Görz, amelyet szépségéért oly so­kan szerettek, nincs többé. A főtér, ahol őfel­sége a jelentéseket és hódolatokat fogadta és hosszabb ideig tartózkodott, nem egyéb rom­halmaznál. Görzből a Comeni fensikon át Triesztbe utazott a király. Útközben több főbb parancsnokságot meglátogatott, noha közben beesteredett­ ,­­ Triászt, október 31. őfelsége tegnap későn este érkezett Trieszt­be. A nép már akkor megtudta őfelsége kö­zeledését, amidőn az Opcinán leereszkedő automobiljának lámpái belevilágítottak a sötét estébe. Mire az automobilok leértek a város­ba, az emberek mindenütt százával tolongtak az utcákon és ujjongó lelkesedéssel üdvözöl­ték a királyt. Éjszaka rettenetes vihar tört ki, mivel azonban őfelsége az előző napon megígérte egy csapattestnek, hogy megláto­gatja, a szörnyű idő ellenére is tovább utazott. Proseccon, Xabresinén és Xhiinon keresztül Monfalconeba utazott. A vihar ezenközben egy­re hevesebbre fokozódott. Az orkán letépte a király automobiljának tetejét, őfelsége mind­azonáltal ezen az automobilon folytatta az út­ját. Nabretinán túl mindenfelé a háború pusz­tításának képeit látta a király. Tölcsérek, fe­dezékek és az ellenség által elhagyott hadi­­szerek együttes képe tárult elé, elkeseredett harcok nyomai. Monfalconet nagyon szomorú állapotban ta­lálta őfelsége. Az egész városban egyetlen ház sem maradt sértetlen. Egyik utcán egy­ 141­ milliméteres ágyú áll, de csöve hiába irá­nyul most már fenyegetően a Karst fensíkja felé. Teljesen megrakott szerszámkocsik, a­melyeket az ellenség már nem tudott magával vinni, zárják el sok helyütt az utat. A király gyalogosan ment a főtérre. Éppen akkor vonult végig egy gyalogezred zeneszóval. A katonák észrevették őfelségét tisztelegtek, a zenekar a népigmauszt ját­szotta. Arz báró vezérkari főnök pedig le­kapta a sapkáját és így kiáltott: Őfelsége, a mi legfőbb hadurunk éljen! A felkiáltást vi­haros lelkesedéssel adta tovább száz meg száz ember. Őfelsége ugyanezen a napon meglátogatott a fronton több dragonyos századot, amelyek­nél katonai tanuló éveit töltötte. Az ismerős tisztekkel való viszontlátás nagyon szívélyes volt. Őfelsége minden tisztet megszólított és megszólította azokat a legénységi állomány­hoz tartozó katonákat is, akik annak idején az ő századánál szolgáltak. Innen visszauta­zott őfelsége Triesztbe. Csak a hivatalos jelentések­nek Mgyjü­nk Sajtóhadiszállás, október 31. Olosz hadműveleteink fényes lefolyása a foglyok és a zsákmány számadatait oly ma­­gasságra juttatta, amelyre a támadás előtt senki nem számított. Mindamellett egyesek fantáziája talán nem mindig tiszta motívu­mok­bal azzal foglalkozik, hogy a hivatalos közléseket szertelenül fokozzák, úgy hogy időn­kint óriási számadatokat tálalnak fel. He­lyes volna, hogy a nyilvánosság ne adjon hitelt ezeknek a túlzásoknak, hanem kizá­róan ahhoz tartsa magát, amit a hivatalos hadijelentések és a sajtóhadiszállás közlemé­nyei hoznak. Számadását akkor is­ meg fogja találni M A angolokat ismét súlyos vereség érte Berlin, október 31. A nagy főhadiszállás közli október 31-én délben. Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös kódcsoportja: a flandriai arcvonal köze­pén tegnap elkeseredett harcok játszódtak le. Reggel a houthoulsteri erdőtől egészen a comines—yperni csatornáig terjedő harcvonalon pergőtűz indult s a nap folya­mán a Roulerstől Langemarckon és Son­­nebecken­ át Ypern felé vezető vasutak között erős angol támadások követtek. Az ellenséges lökés főereje Paschendael­ helység ellen irányult, amelyet átmenetileg elvesztettünk. Viharedzett ezredeink a hatásosan összpontosított tüzérségi tűz közreműködése mellett féktelen támadás­sal a falut ismét visszafoglalták és az angolok későbbi újabb támadásaival szemben egészen a sötétség beálltáig tartó szívós harcokban teljesen megtartottak. A falutól oldalt harcoló gyalogságok és harcedzett géppuskás lövészeink rendít­hetetlenül kitartva, a feldúlt és beiszapo­­sodott tölcsérmezőn, a nap folyamán többször megismételt ellenséges támadá­sokat sikeresen visszaverték és az átme­netileg elvesztett területet erőteljes ellen­támadással ismételten visszavették az el­lenségtől. Az angolok az Yperntől északkeletre intézett főtámad­­s mellett a Menin— Ypernből Geliwch­ felé vezető út két ol­dalán is megkísérelték az előrenyomulást. Jól irányított tüzérségi tüzünkben az el­lenségnek csak gyenge osztagai nyomul­hattak előre, amelyeket gyalogságunk és géppuskásaink visszaűztek. A negyedik hadseregnek a tegnapi har­cokban résztvett csapatai kitűnően együtt­működve az összes fegyvernemekkel, uj

Next