Friss Ujság, 1918. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

/ • - t ' . H.318 reg 1- • (4 XT XXIII. évfolyam, 27. szám Budapest, 1918. február 1. Péntek POLITIKA) NAPILAP._______________________________ M azgEKESzTescu, ioazgatosto- 8. I) I V II |Pfi i* 8KÍ -r~ = = Sir-­Mr n|AA ll.lAfll, = = sta lk.tyb.fr, .Ibiken paly.udv.ro. §8 1 g B H B 8 Híg V'ÖKKT A0ÓTI1V AT.A',0K: »»tt<62n.p... --------------"mér. mg lg£ SS oBBp ’SHHr wmBM BBSfy Wnflf flMg vBBa vu-, nitud-m öj. ná» ('-.i. Vuár. é% ünnepnap S 0*l*r. ■■ Mm Vt_ Aneriisv-uí 6. M Wekerle-kormány uj programja. Német repülök bombázták Párist. Szürke általánosság. Wekerle Sándor miniszterelnök­ről példabeszédes, h­ogy úgy tud igérni, mint senki más. Mindent megígér és mindennek ellenkezőjét. Mai beszédében, melylyel az uj kor­mányt és az uj kormánypártot be­mutatta és annak programmját is­mertette, mégis mintha kissé tompí­tott hangon ígérgetett volna. Dicsé­ret-e ez, vagy gáncs, mindenki meg­ítélheti tetszése szerint. A programmbeszédek duzzadni szoktak az ígéretektől és ha valaki egy új korszak küszöbén, melynek születése hetek óta vajúdik csak bá­tortalanul mer igérni és bizonytalan körvonalakban, — ez legalább is azt mutatja, hogy az illető nem nagyon bízik a maga dolgában. Vagy a ma­ga embereiben. Az új Wekerle-kormány pro­­grammjának legnagyobb hibája a nagy, szürke általánosság. Ezt a pro­­grammbeszédet el lehetett volna mondani szó szerint tíz évvel ezelőtt, vagy húsz évvel ezelőtt. Csak éppen most nem lehetett elmondani. Most a négy esztendeje tartó világfelfor­dulás után, amikor minden inkább a helyénvaló, mint általános frázi­sok és óvatosan körü­lcirkannazott féltervek összehordása régen elcsé­pelt és levitézlett kormányprogram­­mok ásatag maradványaiból. Szomorú és fáradt volt ez a kor­­mánybemutatkozás. Senki az egész Házban nem lelkesedett érte. A kor­mány maga talán legkevésbé. A pe­csétet pedig e kormányprogram­m­a­l Tisza István ütötte rá, amikor kijelentette, hogy ő azzal nagyon meg van elégedve és hogy az új kor­mánypártot a régi, sőt ócska mun­kapárttól immár semmi se választja el — csupán az a szerencsétlen vá­lasztójog. Ez a Tisza-féle pécsiét súlyosan feketéllik az új kormánypárt új ruházatán. Apponyinak és félmúlt pártjának nem nagy­ öröme telhe­tett benne. Minden­esetre tudnia kell Apponyi Albertnek és volt negyvennyolcas elvbarátainak, hogy mikor Wekerle programja alapján holnap kimondják az új kormány­pártba való beolvadásukat, ezzel vállalják azt a következményt, hogy ott találkozni fognak Tisza Istvánnal és elvbarátaival. De ez egyáltalán nem lesz baj. Sőt a helyzet tisztulását fogja je­lenteni, az igazság irányában. Ap­­ponyiék már hosszú idő óta nem kuruckodtak Tisza Istvánnál és Ti­sza István is van olyan függetlensé­gi, szint ők. Tehát bátran össze­csődülhetnek abban a Noé bárkájá­­ban, amelyet Wekerle és Andrássy építettek számukra. Aki e miatt gáncsolja őket, igaz­ságtalan velük szemben. Az a pro­gram, amit Wekerle adott, nagyon is nekik való. Frázisok a népjólétről, bázisok a gazdasági berendezkedés­ről, frázisok a magyar hadseregről — és semmi lényeg, semmi kézzel­fogható, csak a húszéves gazdasági lekötöttség Ausztriával s Németor­szággal szemben, meg minden iga­zán életbevágó, radikális reform gondos kerülése.. Ám próbálják meg. Sok szeren­csét a busán induló kísérlethez! Az utolsó szót majd a nép fogja ki­mondani. Előbb vagy utóbb, — de ki fogja mondani. Amerikai íróiűiárdos hölgyek háborúsdit játszanak. A Wekerle-kormány bemutatkozása Ma mutatkozott be a Wekerle-kor­­m­ány. A miniszterelnök programja meglepően színtelen volt és üres­ ígére­tek, ígéretek és ismét ígéretek a jól is­mert nagyhangú, de semmit sem mon­dó szólamokkal. A választói jog meg­valósítását ígérte, de hiányzottak a ke­ményebb, megalkuvást kizáró monda­tok, a gazdasági függetlenségről be­szélt, de lekötötte az országot a függő­ségnek és a katonai vívmányokat kije­lölte, a megvalósítását azonban még ígérni is csak­­ a jövőre ígérte. Jellemző volt, hogy a beszédet­­ a munkapárt milyen lelkes, nekiszilajo­­dott örömmel fogadta. Ellenzéki han­got Polonyi Géza kevert a Wekerle és Tisza szerelmi kettesébe s nagy erővel mutatta ki, hogy a vol Apponyista függetlenségiek feladták függetlenségi elveiket. Kedden, miután a többi pártok ve­zérei kifejezték udvarlásukat, szólal fel Károlyi Mihály, fejti ki a béke, a népjogok s a függetlenség álláspontját és bírálja meg kérlelhetetlenül e pár­tok feladott­ álláspontjait. Pénteken mondják ki a kormányt támogató pár­tok feloszlását s belépését az egységes pártba. Az Apponyi-párt több függet­lenségi tagja zúgolódik: Koválcsy, Förs- Izér, Plattig, Bakonyi és mások, de be­­fcsodadirzk* id­e.n­ brzon­lban: Benedek Já­nos és Bizony Ákos kilépnek. Wekerle programmja: A mai ülésen Szász Károly elnökölt. Wekerle Sándor miniszterelnök az­zal kezdi, hogy meg kell csinálni a vá­lasztói jogot s fejleszteni a népoktatást. A községi elöljáróságok színvonalát emelni kell, főként ügyvédek bevonásá­val s célja a megyei állásokat élethosz­­sziglani választással állandósítani. Meg­védi a bírói függetlenséget és meg akarja védeni a sajtószabadságot. A különböző gazdasági ágak helyze­tét egyformán kívánjuk megerősíteni — mondotta — fejlődésüket elősegíteni. Különös nyomatékkal nyomul előtérbe a földbirtokpolitika, amelynél hármas irányt kell megóvni: először a nemze­tit, másodszor a többtermelést, har­madszor, hogy szélesebb rétegeknek te­gyük lehetővé a kisebb birtokok meg­szerzését. E cél megvalósítása végett a k­isajátitás jogát kívánjuk alkalmazni nemcsak a kötött bírtatok, hanem a községek, társulatok, sőt egyesek kezén lévő nagyobb birtokokra nézve is. A kisajátítás jogán túl a hitbizomá­­nyokat annyiban kívánjuk korlátozni, hogy újak ne keletkezhessenek, a meg­lévők az érdekeltek beleegyezésével megszünte­thesse­nek, a meg nem szűnók pwrat­osak.,tr­eetcose cmmal korlátoztassanak és azon túl a tulaj­doni jogosultság megóvása mellett sza­bad birtokká váljanak.­­ A kisipart akarja tömöríteni a gyár­iparral szemben. A szövetségesekkel va­ló szövetségek kimélyítését tartja szük­ségesnek. Vájjon a most folyamatban lé­vő béketárgyalások az általános és tar­tós békére vezetnek-e, azt határozottan nem tudom megmondani, de annyit tudok, hogy békekívánságunk őszinte és komoly, amely nem hódításokra, ha­nem csak területeink megóvására és belügyeink szabad rendezésének bizto­sítására törekszik. Bármennyire óhajt­juk a tartós és tisztességes békét, a föl­bomlás csíráit tenyészteni nem enged­jük, az államok helyett most alakuló népcsoportoknak a béke hamis jelsza­va alatti bomlasztó érvényesülését nem tűrjük, mert ez annyit tenne, hogy a béke jelszava alatt a népek állandó küzdelme lépne a mai helyzet nyomába. A népjogok tiszteletben tartása mellett tehát csírájában fogunk elfojtani min­den ilyen bomlasztó törekvést. Több fo­gyasztási adót tervez, új nagy vagyoni adó fokozatos bevonását. A kiegyezést a jövő parlament oldja meg, önállósá­ j­gi jogunkat fenntartjuk. A hadsereg kérdés®. A másikat, az önálló hadsereg kér­dését is sarkalatos pontként vettük fel a programba. Polónyi Dezső: Halljuk az önálló hadsereget! Wekerle Sándor: Célunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező ma­gyar hadseregnek ne­­zeti és gazda­sági szempontból való önálló kiépítése. És­ ebbeli­­törekvésünk a katonai vé­delem egységének és hatályának biz­tosítása mellett ő felsége helyeslésével találkozik, önként érthető, hogy ez a rejtm­a csak a háború után lesz ke­resztülvihető, addig csak annak előké­szítésére szorítkozhatunk. Változatla­nul fentartjuk azt az álláspontunkat, MK. ..waWfcwBfe* egyedül a magyar nemzet és királyá­nak ügye. Ábrahám Dezső: Csináljunk törvényt róla! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ma­gasabb politikai szempontok követelik azonban, hogy ez a kérdés bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormány­­nyal is tisztáztassék. (Nagy baj a szél­­sőbaloldalon.) Invássy Márton: Jogfoadás! Wekerle­ Sándor miniszterelnök: Je­lentékeny lesz az a megterhelés, melyet hadseregünk tolón ellátása által ma­gunkra vállalunk, de sokszorosan el­lensúlyozza azt, hogy a honvédséggel teljesen közös intézmények olcsóbbá teendik az ellátást (Nagy zaj a szélső­baloldalon.) Ezután felszólít minden­kit hogy őt és kormányát támogassa. (Helyeslés a baloldalon és a munka­párton. Tisza dicséri Wekernét Tisza István gróf melegen üdvözli Wekernét Nem helyesli a kisajátítást inkább más eszközökkel kell a fölübir­­tok kérdést elintézni. Nagyrabecsüli Wekernét, a kiegyezésnél kéri ne adja fel az ő általa szerzett előnyöket A katonai kérdés ilyen megoldása helyes, mert e kérdéssel csak a király ren­delkezik. (Zaj a Károlyi-párton.) He­lyes, hogy a függetlenségiek feladják függetlenségi álláspontjukat. Szeren­csétlen dolog a választói jog kitűzése, de reméli, hogy sikerül itt is megérte­niük egymást s a kölcsönös engedé­kenység terére lépni. (Óriási zaj a Kár­­rolyi-párton.) Üdvözli Wekerlét. Mihályi Tivadar olvas fel a románok nevében hazafiatlan nyilatkozatot, a­miért utólagos rendreutasításban ré­szesül. U­ram malomia, mák a bőre. Polónyi Géza: A Wekerle politikai váltóján Apponyi a kezes. A miniszter­hnz MM

Next