Friss Ujság, 1918. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

1918. február 1. FRISS 1i / S­R­Q rvok száma 15 tisztre és 660 főnyi le­génységre emelkedett. A vezérkar főnöke: * Berlin, január 3. A nagy főhadiszállás közti: Nyugati harctér: A harci tevékeny­ség az arcvonal különböző helyein tü­zérségi és aknavető harcokra szorítko­zott. Karácsony estéjén és a január hónap folyamán ellenfeleink repülői figyel­meztetése ellenére, ismételten megtá­madták a hadműveleti területen kivül fekvő nyílt német városokat. Védő­­rendszabályaink folytán, nevezetesebb veszteség, vagy kár nem történt. Meg­torlásai a január 30-ról 31-ére virradó éjjel végrehajtottuk az első tervszerű légi támadást Páris ellen, amelyre ti­zennégyezer kilogramm bombát dob­tunk le.’ Olasz harctér: Asiagótól délnyugat­ra tüzelésünkben meghiúsult egy olasz támadás. Asiago és a Bronta között a tüzérségi tevékenység élénk vOUT. Az osztrák-magyar csapatok által a leg­utóbbi harcokban ejtett foglyok száma lő tisztre és 660 főnyi legénységre emelkedett A többi harctéren míves újság­ , Ludendorff, első főszállásmester. Jb olaszok sikert jelentenek Az olasz vezérkar január 29-én ezt a hivatalos jelentést adta ki: Vitéz csapatainknak A­siagotól keletre január 27-én megkezdett akcióit siker koronázta. 28-án este csapataink el­foglalták a Sensela-völgytől nyugatra lé­vő megerősített állásokat és nagy vi­tézséggel tartották magukat a Col del Rosson, a Col de Chelen, miközben az ellenséget visszaszorították, a Sasso Rosso vidékére űzték és számos ellen­­támadásait puszta fegyverrel verték vissza. Tegnapi sikerünket a Monte di Beila rohammal való elfoglalásával­­bő­vítettük ki. Az ellenség veszteségei igen nagyok voltak. Két hadosztályt majd­nem teljesen megsemmisítettünk. A zsákmány még nincs megszámolva, de annyit már tudunk, hogy száztíz tiszt, 2500 közember, 6 ágyú, körülbelül illó gépfegyver, sok bombavető, több ezer fegyver és sok manicin került kezünk­re. Az ellenséges tüzérség az, általunk megszállott árkokat hevesen bombázta. Az ellenséges repülők számos felderí­tő és offenzív kísérletet tettek. A mi repülőink az utóbbi két napon 17 ellen­séges készüléket semmisítettek meg. A január 28-iki és 29-iki harcokban a sassari dandár 151. és 152. ezrede szer­zett új dicsőséget zászlajának. Az 1.­2. és 16. rohamcsapatok, a 4. bersa­­glieri dandár rohamosztagai, az 5. ber­­saglieri ezred és az Etsch-völgyi zász­lóaljak hagyományaikhoz híven vere­kedtek. Segítsük egymást Egy nagy panasz az egész világ. A harctereken a vére folyik az ember­­millióknak, idehaza pedig a gondba és a nélkülözésbe sorvad bele a lélek és a test. Az ember akarta ezt az ember­nek, a nagy családnak, azok az ágai állanak egymással szemben, akiket el­lenségnek nevezünk. Az érző léleknek kétségbe kellene esni ennek láttára, ha nem maradna meg vigasztalásul az a gondolat, hogy nincsen semmi tökéle­tes ezen a földön. Még a rossz sem az. Minden rosszból valami jónak kell megteremnie. A gyűlölködés, ha más­ban nem, a szomorú valóságban válik hasznossá s egy szebb jövő számára mivel, mint ahogy a rothadás, az élő testek pusztulása és a termékenység számára miveli a talajt. A háború gyű­­löletvilágának is meg kell teremnie a maga jó gyümölcsét is abban, hogy a­kik nem állanak ellenségként egymás­sal szemben, azok közelebb kerüljenek és jobban szeressék egymást, mint ed­dig. Soha erre nagyobb szükség nem volt, mint most Soha nem, volt ráutalva úgy az ember a másiknak támogatására, mint ezekben a nehéz impokban, a me­­taafest (Tér és sanyarúság immár hosszú esztendőkké forrasztott össze. Segítsük egymást: ez a legszebb jelszó az itthonlevők számára, mert csakis így tudunk megbirkózni a csapások­kal, amelyek reánk nehezedtek. Szám­talan módja van a segítségnek, kezdve a hatóságok munkáján, egészen az ala­mizsnáig, amit az éhező koldusnak adunk. A hatóságok, a társadalmi egye­sületek, az egyházak, a háborús jóté­kony intézetek munkájáról nem aka­runk itt szólni, sőt a jótékonykodásnak arról a neméről sem, amely adakozás formájában enyhíti a bajokat Az em­bernek a mindennapi életben a másik emberhez való viselkedéséről, a jóin­dulatról, a szívességről, a közös erő­ben való társulásról kívánkozik a toll hegyére egy pár megjegyzés a megértő lelkekben. Egy kis képpel világítjuk meg a gon­dolatunkat A kép egy, a sárban el­akadt szekeret mutat, amelyet az elébe fogott két ló nem tud kivonszolni. S arra jön egy másik kocsi erős lovakkal, amelyek oda se néznek egy kis kátyú­nak. A második kocsi gazdájának ta­gadhatatlanul igaza van, ha azt mond­ja: nem szabad ilyen gyenge jószágok­kal nekivágni a sárnak. Még több igaz­sága van, ha arról elmélkedik: minek fizetünk adót, ha az állam ilyen rossz utakat tart fenn. A megrekedt szeké­ren azonban sem a tanácsával nem se­gít, sem azzal, ha az út jobb kiépítését követeli az államtól, hanem segít azzal, ha a gebék helyébe befogja a maga jó lovait és kirántja a­ szekeret a vendég­marasztaló kátyúból. Utóbb aztán el­mondhatja a jó tanácsát, felírhat az út ügyében a Kormányhoz is, mert mindezzel hasznos munkát végez a jö­vőre nézve. A mai világban sok az ilyen kátyú­ba rekedt szekér, sok a baj sarába süppedt ember, akin segíteni kell, még pedig azonnal. A bajok gyökeres or­voslása — mert hiszen számos baj a háborúval született s vele fog­ kimúl­ni -­- nem is lehetséges, vagy csak hosszadalmas munkával vihető keresz­tül, de a rögtöni segítségnek azért nem szabad elmaradni A jó embernek min­dig kész­en kell állania arra, hogy a másik felé nyújtsa a kezét városban, falun egyformán. De mintha túl a nagy városok falain, ahol mindenféle hiva­talos segítséghez nehezebben jut hoz­zá az ember, ahol lassabb lábon jár az­ élet, a falvak, a puszták világában még több szükség volna a jó helyre, a nyú­ló kézre, akár egy erős, segítő lendí­tésről van szó, akár csak egy meleg kézszorításról, amely az elcsüggedt lélekbe új bizakodást önt. Ez a segítés igen sokszor okos befek­tetés is lehet A segítségért viszonzás jár és soha sem tudjuk — különösen a mai viszonyok között — hogy mikor van szükségünk a mások munkájára, vagy jóindulatára. Az a magára ha­gyott asszony, akinek az ura a harcté­ren van s akinek segítettünk leölni fél­tett kincsét, a hízott disznóját, vagy beszegeztük a padlásba csurgó házte­tőjét, ez a szegény asszony milyen megfizethetetlen jótéteményt gyakorol­hat, ha például megbetegszik a feleség s a ház nélkülözi a gondoskodó asszo­­nyi kezet, a gyermekek az anyák Az erős férfi tanácstalanul áll meg ilyen­kor. Arra képes, hogy az erdőben a hatalmas fát kivágja, de tehetetlen, ha egy rántott levest kell megfőzni s a fejéhez kaphat, ha pólyás gyermeke az egész éjszakát átsírja. A szomszédas­­­szony csak egyet fordul a házban és a tűzhelyről csábító gőzök szállnak fel, az apróság pedig mosolyogva nyújto­gatja pici kezét a bölcsőben. A befol­tozott háztetőért cserébe a házi nyu­galmunkat adta vissza s lehetővé tette, hogy leüljünk a terített asztalhoz. Vannak azután munkák, amelyeket egy ember nem tud elvégezni, bármeny­nyire is értsen a dolgához. Ha többen fognak hozzá, egyszeriben megvan s bőven jut idő arra is, hogy azután ugyanabban a munkában mi legyünk segédkezők, másnak a portáján. A kö­­­zös munka ez, amely most a munkás­hiány idején megérdemli, hogy ne csak úgy a szorongató szükségben vepzék elő az emberek, hanem valósággá­ szervezkedjenek reá. Egy délmagyar­országi német faluban, ahol rendkívül nagy hiány volt munkásokban, valósá­gos mintáját lehetett látni a közös munkának az elmúlt esztendőben. A jó­zan és megfontolt svábok már a tavasz elején összejöttek, tanácskoztak s tel­­jes haditervet csináltak az egész esz­tendőre. Beosztották a földeket, az em­bereket, csoportvezetőket választottak, azután nekiláttak dolgozni. Sorra ke­rült mindenkinek a földje, nem maradt megműveletlen egy darabka sem. Az öreg Frank­l­eipold igazgatta az egész munkát, ő számította ki, hogy kinek­­kinek — a földje arányában - hány embert kellene kiállítani s akinek nem volt annyi embere, a többi munkáért mennyi részt kell fizetnie. A szeme az öregnek megromlott s írni sem tudott, de azért apróra kiszámított mindent s az egész bonyodalmas számítás benne volt a fejében. Senki sem rövidült meg. Van itt közös munkának egy másik fajtája, amelyet nem a háború szült ugyan, de mint követendő példát, a ta­nulság okáért, meg kell említeni. A bolgár kertészek munkarendszere az. A szorgalmas bolgárok, akiket ezen a téren mi magyarok még nem tudtink utolérni, amellett, hogy kiűnő mód szerint munkálják a földjüket, nagy­szerű munkabeosztással élnek. Csopor­tokba álllnak össze és megállapodnak, hogy ki mit fog csinálni. Mindenkire az a munka jut, amihez legjobban ért. S mint a gyárban az egyik kerék a m­a­sikba illeszkedik, úgy dolgoznak össze ezek az emberek. Még arra is vigyáz­­nak, hogy a piacra az vigye közülük az árut, aki a legjobb kereskedő,­ aki a legszebben tudja mondani a vásárló­nak: . . T — Csókolom a kezét nagysága­, tes­sék szép uborka, finom paprika. Ezért azután nekik van a legkapó­sabb portékájuk a piacon s még ha nem is volna olyan szép az árujuk, ügyesen túladnak rajta. Ezzel a közös rendszerrel nálunk is megpróbálkoztak már többfelé, de nem sikerült a dolog. A magyar természet nem bírta el ezt a fegyelmet, a béke megbomlott és szétzüzöttek a csopor­tok. Pedig kár. A jó bolgárok gyara­podását nem irigyeljük, de mégis csak szebb volna, ha mi magunk illanok azt megcsinálni, amit nálunk megcsodá­lunk,­­ ami tulajdonképen olyan, egy­­szerű. A háború talán hozzásegít ahoz, amit önmagunktól külső kényszer nélkül nem csináltunk meg. A közös munka áldását sokfelé belátták már az embe­rek, bár eléggé még nem látták be. Még sok magábaszállásra, a­­ szíveknek több megnyílására van szükség. A sze­retetnek a háború sok szörnyűségének ellensúlyozására jobban egybe kell for­rasztani az embereket, hogy ne csak kárát valljuk, hanem hasznát is lássuk a háborúnak. Az erkölcsi hasznot amit az egymáson való segítés a léleknek juttat é­s az anyagira hasznot, amit a közös munka gazdasági életünk száma­ _______________ Hírek mindenfelől _ Hantos a postatakarékpénztár élére kerül. Hantos Elemér, a kereske­delmi minisztérium volt államtitkára, 4u TM állami szolgálatból azól van­­, hogy államtitkári rangban a postatakarékpénztár elere ko­rel szerelmi dráma. Pécsről Írják: Mayer Konrád 42 esztendős fürdőszolga, aki jelenleg katonai­zolgálatot teljesít, tegnap agyonlőtte Bope Erzsébet napszámosnőt, akivel régóta ismeretségben volt. Ezután agyonlőtte masát- Tér­­ékenységi rohamában követte «• — A kolozsvári gyűlés. Kolozsvár­ról jelentik: A kolozsvári választójogi blokk február 3-ára tervezett váltó­jogi gyűlése elmarad, mert Károlyi Mi­hály gróf, a függetlenségi és 48-as párt elnöke ezen a napon a debreceni füg­getlenségi gyűlésen fog részt venni. A blokk vezetősége elhatározta, hogy a kolozsvári nagygyűlést február 24-én fogják megtartani. Kolozsvárra feltet­te ieaiaask Korobá Mihály is . ­ Közgazdaság Nagy áresés az értéktőzsdén. Az ér­tékpiacon ma folytatólagosan igen lanyha volt az irányzat. A bécsi és a berlini piaft is olcsóbb árakat közölt és így a vezető­értékek sorban 10—12 koronával estek. A helyi piacon is nagy méretet öltöttek az eladások, ami nagy árhanyatlással járt. Az Általános kőszén 80, Schlick 30, Adria, Atlantica és a Levante 100—120, m°cr 20, Fakereskedelaai 30, Cukor 20, Nasich 25, Klotild 10, Papír­­, Benmna 3® Zsorak némi matt. . számos függetlenségi képviselő társa­­ságában. — A hivatás halottja. Nagyváradról Írják: Klinghammer Miklós szarvasi káplánt minap lituszbet­eghez hívták, akit ellátott a­­haldoklók szentségével. A káp­lán hivatásának teljesítése közben meg­kapta a lituszbetegséget, amelybe tegnap belehalt. • . . — Hajsza egy betörő ulau. Az emum éjszaka két rendőr firkálás közben a Sas­­utca 15. szám alatt levő Beer és Fraszer­fek­ közműárunagykereskedés ajtaját nyit­va találta. Nyilvánvalónak látszott, hogy betörő jár az üzletben, ezért a két rendőr bement. Ebben a pillanatban az üzlethe­lyiség egyik hátsó ablakánál a sötétben egy alak ugrott ki a világítóudvarba, ahol a falat hirtelen megmászta és átugrott a Nagy korong­ utca 18. számú ház udyarára. A rendőrök ide is követték, de bár az egész házat felkutatták, a betörőnek nem akadtak nyomára. A házmestertől meg­tudták, hogy a házban, szüleinél lakik egy hasonló személyleírású, Takács Ede nevű foglalkozásnélküli égyén. Takácsot a rend­őrök tegnap este elfogták és az be is is­merte, hogy a betörést ő követte el. _ öngyilkos vasutas, Tuba Illés 2­ éves vasutas Tömő­ utca 18. szám alatti lakásán mellbelőtte magát. A mentők élet­veszélyes sérüléseivel a Telepi-utcai kór­házba szállították.­­— Yes porceilan-puder es érem. Legjobb a világon. Mindenütt kap­ható. _ Halálos vasúti szerencsétlenség Kisújszálláson. Szabadkáról írják, hogy tegnap hajnalban a Budapestről kiindult személyvonat kilenc kocsija Kisújszállá­son kisiklott a vágányról és négy kocsi felborult Az utasok egy része rémülten ugrott ki a kisiklott kocsikból, a másik ré­sze pedig jajgatva kiabált segítségért. A sötétség még fokozta az általános pánikot mire a felfordult kocsikban levő utasok segítségére siettek. Kricsán József szabad­ságolt katona holtan, tizennégy utas pedig sebesülten került elő a romok alól. A meg­indított vizsgálat szerint az ötödik kocsi megromlott fé­kezéje okozta a szerencsét­lenséget, mert a fordulónál a fék fej­­jelmondta a szolgálatot a­ kocsi kisiklos, és maga után rántotta a többi kocsit is. — A mezőgazdasági hadirokkantak vagyonszerzése. Az Országos Hadigon­­dozó Hivatal mezőgazdasági osztálya meg­kezdte a mezőgazdasági hadirokkantak vagyonszerzése érdekében működését. A hivatal a hadirokkantakat ellátja gazda­sági gépekkel, gazdasági szerszámokká, vetőmagvakkal és tenyészállatokkal. A jö­vedelmük emelése szempontjából a Hiva­tal előmozdítja a méhészetet, a selyem­­tenyésztést és gyümölcstermelést is. Ezen- kívül megkezdte már­­ a hadirokkantak telepítését és a földbirtokok parcellázását is. Az Országos Hadigondozó Hivatal ez idő szerint tárgyalásokat folytat a főpapok­­ uradalmi intézőségeivel és a nagybirtoko­sokkal a hadirokkantak számára létesí­tendő parcellázások és földbérletek létesí­­tése érdekében. Több földbirtokos ingyen adott földet a hadirokkantak részére léte­sített telepítések céljaira, ezeken a terüle­teken már meg is kezdték a telepítéseket. — Yes porceilan-puder es erem. Legjobb a világon. Mindenütt kap­ható. — A felemelt hadisegély. Minthogy a hadisegélyről legújabb rendelet szerint, minden eddig kiadott utasítás, rendelet és kézikönyv érvénytelenné vált, Frank Béla és Vrabc’­n Ármánd dr. honvédelmi mi­niszteri tanácsosok, a honvédelmi minisz­ter engedélyével részletes tájékoztatót ad­tak­ ki, mely szakszerű és kimerítő ma­gyarázatokkal ellátva az új utasítás teljes szövegét tartalmazza. Ez a hasznos kézi­könyv jó szolgálatot fog tenni mindazok­nak, akik a hadisegély tekintetében akár saját személyeikben vannak érdekelve­, akár mint közigazgatási tisztviselők vagy bizottsági tagok akörül eljárni hivatva vannak." Ez a tájékoztató, mely a szerzők kiadásában jelent meg, 2 korona 50 fe­lárért úgy a szerzőknél, mint az ország minden könyvkereskedésében kapható.

Next