Friss Ujság, 1918. június (23. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

1­A* )/ . ■ | XXIII. évfolyam, nSfc4zán? Ara S miev. BndapggtrlStO. juiritt^^fcombat POLITIKAI NAPlI^ —____________________S. ^ tLOHZtTESl AHA ggllSl || :S| jfi fi SS JljlB Ifi eKSmk. V., Honvéd-utcza IO. M. Helyben házhoz hordva pp ||P Hm REa. fi! iMj SS BjL'Si flH ^Vl9l »*erk. telefon — — ^'ti-Vidéken postai szétküldéssel egy HB MEMF 9 tM SS MR fi Kta Són­lv. " “ - 3S-SS. hónapra K 9.— negyedévre K 6.— Bjf*L M jmWn |H AiyotnS4—SS. E«I« »z*m áru- SS? « SR Ol af fi m SS 9K SS B ■ SLH Hl "SS’ KIOKKIAPAhiVATA' OKt Mybaa. vidáken *% páyaudva.o. « 11 W WkxaS SHB W. Sako. -l­u. aa. „In (Tel. 846.) » fillér. ■ ■ S H BrH W ■ - --------------------------------------------------------------------------------------------------------- 'I —--Mnggn?'-'——'I '.-in- ■—.--u—aa. •BSZST Német csapatok elérték a . 45.000 fogoly és 400 ágyú a zsákmány« M Marne mellett A frarulák és angolok még min­dig nnoy tanakodnak, hogy váljon tó­, avagy csak részleges támadás-e a németek most folyó hadművelete, ezalatt pedig maga elött minden akadályt legázolva, dübörög előre a német roham és szédületes, véres haladásában eljutott a Marne lo­biig. A Marn­e! Ennek a névnek cso­­dás varázsa volt a franciákra­ Há­rom és háromnegyed évig t tar­totta bennük az ellantállás tűjét és ezzel a névvel korbácsolták egyenesre a nagy, hiábavaló harcokban megtört francia derekakat. A Marne mellett állt meg ezer­kilencszáz? tizennégy szeptemberében a németek előretö­rése ó Ia hajlott vissza a német front abba az állásba, amelyben nagyjá­ban mostanáig vesztegelt. A Marne névhez fűződik a fran­ciáknak a világháborúban elért egyetlen sikere.. A három és három­­negyed évi varázslat most megtö­rött. A Marne-folyó vizén ismét né­met katonák csizmái, lovai, ágyúi gázolnak át. WC, vagy részlettáma­­dás-e ez a német hadművelet, majd elválik, valamint rövidesen elválik az is, hogy a támadás eredménye mennyire fog mostani óriási mére­teiből­ tóvafejlődiki, de az tény, hogy a francia lelkekben a németekne ez az eredménye is döntő csapás mely egyszeriben pozdorjává törte a francia lelkek hatalmas várát, a Marn­e-varázslatot. Egyszer már a Marne mellett állt a német hadsereg. Később tudtuk meg, hogy a francia kormány ak­kor" már hajlandó volt a békéről tárgyalni. Azután, hogy a német áradatot nem is a francia ellentál­­lás, hanem az oroszok keletporosz­­országi támadása megállította, kér­lel­hetlenül harciasra fordult a franciák kedve és ekkor írták alá a londoni egyezményt, amelyben el­lenségeink arra kötelezték magu­kat, hogy egymás nélkül nem köt­nek zsekét. A három és háromnegyed év nagy, világokra szóló eseményekben gazdag történelmének ez a vonala mutatja a nyugati fronton most végbemenő történeknek irányát Im­már nem csak területekről, várak­ról és városokról, hanem valami másról, valami magasabbról is van most szó. A német győzelem útja visszavisz oda, ahol a franciák bé­kehajlandósága kikelőben volt. Ez az út fel fogja kelteni a fran­ciák elszunnyadt belátását Most rá fognak eszmélni arra, hogy minden áldozat, amelyet eddig hoztak, nem használt semmit és minden áldoza­tot, amit ezentúl fognak hozni, ezen­túl sem fog nekik használni. A né­met győzelmet már nemcsak a há­ború, hanem a béke szempontjából is kell nézni. Hogyan vágnak utat katonáink a hegy­ségben. / 1 P­áris felé rohannak a németek Áttörték az eltensi & Sta Suise állásait Berlin, május 61. A nagy­ főhadiszállás közli: Nyugati harctér: Rupprecht trón­örökös hadcsoportja: Váltakozó erejű tüzérségi harcok. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aiflette-frontról­­és az Oisétől dél­re hátráló ellenséget az Oiseon és az Au­letten túl keményen üldözzük és elértük a Brétigny—St. Paul—Trosly —Loire vonalat. Az Aisnetől északra folytonos harcok közben az ellenséget a Bieny—Cillavigny-i go.no.1 mögé ve­tettük vissza. froissonstól délre a franciák lovas­ságot és gyalogságot vezettek heves ellentámadássá, azonban megsemmisí­tő­ tüzelésünk körébe kerültek és meg­vertük őket. Átléptük a Soissons—Hartems utat. Fère Tardennois felé délről a Marnen át és délkeletről érkező hadosztályok kétségbeesett el­l­entámadásaik dacára sem voltak képesek sikeresen ellenál­­lani előnyomuló­ hadtesteinknek. Arcy és Grand Rocoy mellett áttörtük az el­lenség hátulsó állásait. Fere Tarden­­noistól délre elértük a Marne-folyót. A Champc­oisyngt, G­emme és Ro­­migny melletti magaslatok birtokunk­ban vannak. A Vesle déli partján Reimstől nyugatra elfoglalták Ger­­m­igny, Gueux és Tralloys helységeket. A foglyok száma és a zsákmány folytonosan növekszik. Eddig 45.001­ foglyot,­­100-nál több ágyút és géppus­kák ezreit zsákmányoltak. Ludendorff, első lészárlásmester. Ez­ a döntő ütközet Bécs, május 31.­­ Illetékes berlini katonai helyen a következő felvilágosítást adták a sajtó képviselőinek a nagy német offenzí­­váról: Reims erődjét harapófogó módjára veszik körül a német csapatok, úgy hogy a város már nem sokáig tarthat­ja magát, annak ellenére, hogy Foch tábornok mindent elkövet, hogy nagy tartalékokat vessen még idejekorán erre a vidékre, azzal a céllal, hogy ja­vítson a jelenlegi borzasztó helyzeten. A legutóbbi napok történetében a leg­figyelemreméltóbb az a körülmény, hogy a ném­et csapatok, amióta eredeti állásaikat elhagyták, folytonos harcok közben harminc kilométert tettek elő­re, ami a haditörtén­elemben páratla­nul álló jelenség. Az ellenség kénytelen volt ágyú­­anyagát északi és déli irányba bizton­ságba helyezni, mégis rendkívül sok ágyút zsákmányoltunk, köztük úgyne­vezett vasúti ágyukat, amelyekkel a franciák Laont lődöztek és amelyeket a legnagyobb könnyedséggel lehet ide­­oda szállítani. A német csapatok tá­m­adó ereje és előrehaladása a harma­dik napon még nagyobb volt, mint a támadás megindulásakor. Az ellenség ellenálló képessége viszont mindinkább csökkent. Az újságírók ama kérdésére, hogy helytálló-e Clemenceaunak az a kijelen­tése, hogy a mostani harcoknál csu­pán próbálkozásról van szó, ameny­­nyiben a németek a franciák figyel­mét el akarják terelni a harctér más pontjairól, hogy aztán más helyeken annál sikeresebben csaphassanak le. hivatalos berlini katonai helyen azt a választ adták, hogy a mostani táma­dásnak főtámadás jellege van, ami kü­! lönben kitűnik abból is, hogy a német csapatok ötven kilométer szélességben támadtak és harminc kilométer mély­­ségben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennek a fő támadásnak egyszer­smind döntő jellege van-e vagy sem és nemcsak előzője-e egy még na­­gyobb arányú akciónak, illlám 700 kilométeres­ fronton támad a ném­et Berlin, május 31. Soissons megszállása, Reims észak­­nyugati erődeinek eleste után alapjai­ban megrendült a franciák déli front­ja. A német centrum pedig harcolva közeledik a Marn­éhoz. A felbomlott kötelékekben a Marne mariét­­ új állá­sokba özönlő francia és amerikai csa­patokat nyomon követi a német lovas­ság, amelynek portyázó osztagai már sok helyen elérték a Marne folyót. A második marnei csata negyedik nap­ján a németek harcvonala száz kilo­méterre szélesedett ki és negyven ki­lométer mélységben vetették vissza a franciákat, az angolokat ás amerikaia­kat. . Soissons eleste után Larisch és Wi­­thmia tábornokok csapatai hatvanöt kilométerre harcolnak Páris külső erődövezetétől. Reimst kiürítik és franciáik Rotterdam, május 31. A francia csapatok csak utcai har­cok után távoztak Soissonsba. Azok a csapatok, melyek Reims vá­rost védik, az Aisne-csatorna mögé vo­­nultak vissza, északnyugatra a város­tól. Soissons és Reims között 35 német Hadosztály támad Bécs, május 31. Hivatalos francia helyen azt jelen­tik, hogy a németek Soissons és Reims között nem kevesebb, mint 35 hadosz­tályt vetettek harcba. Reims a Havas­ügynökség jelentése szerint még a franciák birtokában van. A németek vonala ez idő szerint félkörben vonul el Reimsnél, két kilométernyi távol­ságra a várostól. Bécs, május 31. Genfi távirat szerint a francia la­pok egybehangzóan készítik elő a fran­cia közvéleményt Reims elestére és rámutatnak, hogy amennyiben az el­lenség továbbra is erős nyomást fejt ki délnyugati irányban, a francia csa­patoknak fel kell adni jelenlegi állá­saikat. A franciák nem tudták fel­robbantani az Aisne-hidját Berlin, május 31. (Wolff.) Egy hadosztálynak, mely 27-én reggel Chamouille-ból tört elő­re, három védőgyárűn kellett eljutnia. Legnehezebb volt azz első roham Cour­­teconnál, a meredek sziklákon és sza­kadékokban a francia gépfegyverek jó búvóhelyre leltek. A rensik elérése után hadosztályunk az ellenséget az Aisne völgyébe kergette, oly szorosan nyomon követte, hogy az Aisne hídjá­nak előkészített robbantását nem hajthatták végre. Tüzérségi előkészí­tés alig volt. Bern, május 31. Az Aisne menti támadás nagy meg­lepetést keltett A francia lapok szerint a francia főparancsnokság nem tudta, hogy a támadás hol fog bekövetkezni és még ‘17-ikén bizonytalanságban volt

Next