Friss Ujság, 1918. július (23. évfolyam, 151-176. szám)
1918-07-02 / 151. szám
XXHI. évfolyam, III. szám , Budapest, 1918. jn'ius 2. Keid POLITIKAI NAPILÁP. __________________ cLŐFIZETI.SI ARA. ^18B S8 jfflHBn fip33s| Hj '£8 flS wffsgb V., Honvéd-utcza 10. ez. nt.voen. házhoz hordva ^ Mm aj| W||L_””* WfLMB gffifgj| Ibf fiKTsS iPPjl| W|| H® »e«-r’v. telefon — 117—51. \ Vidiken postai szétküldéssel egy pÉÉ! WSV&F fö ^8^. SE Ifi B§ Miljk Mm M KladÁhlv. " I “ ^-st. ' non&pra !12.— negyedévre K 6.— js® ®|k W«| Ejs| Nyomda „ • _ _ r.4—sa, . , _ c.«*.* ,ziTM er*., . 1® |É fi foJ li Sjl fü. Jb HM ÜSS BS «E figl gi ||y§§ EgylSI FIÓKBA DÓ ilIVATACOK: \ren^ y8u ar” 8 I IIV Hsa5) Győznünk kell Nagyon helyes, hogy a kormány és a hadvezetőség teljes őszinteséggel elmondotta a Piave mentén történteket, hogy nem titkolt el azokból semmit, nem titkolta sem veszteségeinket, sem a feladott területeket. Megmondta, hogy mi történt Olaszországban. Egyhadműveletünk nem járt sikerrel, vagy hogy még őszintébbek legyünk: egy hadműveletünk kudarccal járt. Azonban nézzük csak meg, hogy miként viselkedik az antant ennek az esetnek a hatása alatt. Egyszerre de megnőtt a római, londoni, párisi urak szarva. Háborús uszításuk úgy harsog, mint még soha. Az olaszországi események nagyon megerősítették odaát a torkokat. Pedig hát mi történt, mi történt még a legnagyzolóbb olasz uszítók szerint is? Nem mentünk még beljebb Olaszországba, mint ahogy eddig is bent voltunk. "Nem is nekik, hanem az elemek szerencsétlen öszszejátszásának sikerült megakadályozni, hogy az olasz hadseregre ismét halálos csapást mérjünk. Nekik tizenegy szörnyen véres, a mieinknél sokkalta és sokszorta véresebb veszteséges ilyen támadásuk volt. A tizenegy olasz kudarcot aztán követte a mi karfreiti támadásunk, amely ellenállhatatlan erővel vetette vissza az olasz ármádiát. És íme most, ennek az olasz földön történt első balsikerünknek a hatásaképen olyan zenebonát csapnak, hogy immár saját táborukban is megsokolják azt és arra figyelmeztetik az uszítókat, hogy csendesebben bánjanak a nagydobbal, mert az a veszedelem, amelylyel a magyar és osztrák csapatok fenyegetik őket, egyáltalán még nem múlt el. Nemrégiben pedig ugyancsak csendesek voltak odaát. Onnan, ahol most úgy fújják a hódítás és megsemmisítés nótáját, nemrégiben sok-kal csendesebb és sokkal kevésbbé harcias hangok hallatszottak. Nemrégiben félénk vinnyogásban emlegették odaát a békét ugyanazok, akik most ezt a veszett háborús lármát csapják, amelyhez hasonló nálunk a legmegveszekedettebb hadimilliomos torkát se hagyná el, mert azt rögtön belefojtanák. Nem ishéz ebből a következtetést levonni. A mi győzelmeink a békét szolgálják, az ő sikereik, ha még oly kevés érdemük is volt benne, ellenben még nagyobbra szítja a háború fúriáit. És ez megadja az irányt, hogy merre keressük a békét. Csak győzelmes fegyvereink révén juthatunk el a békéhez. Azok a sikerek, amelyeket katonáink hősiességükkel elérnek, úgy látszik, az egyedül valamire való békeagitáció és ezért nemcsak a mi saját szempontotokból, hanem minden becsületes ember sziverágyának, a békének szempontjából is csak egy út áll előttünk: győznünk Msiagónál visszavontuk Tzot ezer anémetektpalyaanaay csatában léppuskás az olasz fronton. Heves francok a tivoli fronton Hivatalos jelentés, július 1-én. , A Fiave-arcvonalon nem történt különös esemény. A Fiágétól délkeletre ismét heves harcok voltak. Minthogy a Col del Rossot és a Monte di Tar Bellát csak nagy áldozatok árán tarthattuk volna, visszavonták a pontok megszálló csapatait a szentlei erdő szélén levő régebbi főállásunkba. Canavétól délre Asiagonál ellenséges felérléseket visszautasítottunk. Szárazföldi és tengeri repülőink a Piave-torkolat vidékén sikeres repüléseket végeztek az ellenség katonai telepei ellen és teljes számban visszatértek. A vezérkar főnöke. Olasz jelentés a Monte ál Vall Bella elfoglalásából Június 30. Az Asiagoi fensikon, ahol június 15-én csapataink hősies ellentámadása megtörte a számbeli fölényben lévő ellenséges tömegek támadását és akol a hatodik hadsereg olasz, fratla és angol csapatainak vitézsége, amelyek tevékenységben és dicsőségben egymással testvériesen versenyeznek, naponta megismétlődik, tegnap napkeltekor újra kiújult a harc. Heves tüzérségi tüzelés és szövetségeseinktől erélyesen támogatva, csapataink megtámadták a Monte di Vak Bellát. Erős harcban sikerült az ellenségtől elragadniok. A nap folyamán és éjjel erős ellenséges tömegeket hiába küldtek előre ellentámadásra, mert véres harc után lövészeink visszautasították és az ellenséget koncentrált tüzérségi tűzünk, valamint a repülőgépeken lévő merész géppuskásaink megtizedelték. A meghódított állást győzelmesen megtartottuk. Huszonegy tisztet és 788 főnyi legénységet szállítottunk be fogolyként. Ezek négy különböző hadosztályhoz tartoztak. Ezenkívül ágyukat, mozsarakat és számos gépfegyvert zsákmányoltunk. Tovább keletre a Frensela völgy és a Brenta között egyik osztagunk rohammal megszállott ellenséges megfigyelő- és támaszpontot a Sasso déli lejtőjén és két tisztet és 31 közémmbert fogott el. A harcvonal többi részén tüzérségünk hatásos zavaró tüzelést folytatott. Caposilenél járórakdiók néhány foglyot eredményeztek. A Lagarina völgyben és a Lugana völgyben építés alatt álló vasutakat repülőink bombázták. Olasz félhivatalos hazugságok Béca, július 1. A Stefani-ügynökség közzétesz egy a semleges külföldi sajtóban megjelent hivatalos jegyzéket, amely azt állítja, hogy offenzívánknál az volt aszándékunk, hogy az olaszul beszélő osztrák-magyar katonákat az olasz vonalakba dobjuk és ezáltal pánikot és rendetlenséget idézzünk elő. Az olaszok a Hétközség fensíkján el is fogtak két olasz egyenruhába öltözött osztrákmagyar katonát. A hadijog rendelkezései alapján mindkettőt agyonlőtték. Megállapítást nyert, hogy a Hétközség fensíkján álló osztrák-magyar hadseregek egyikének sem volt szándékában a Stefani-ügynökség által e célzatos közleményben foglalt intézkedések