Friss Ujság, 1918. július (23. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

XXHI. évfolyam, III. szám , Budapest, 1918. jn'ius 2. Keid POLITIKAI NAPILÁP. __________________­ cLŐFIZETI.SI ARA. ^18B S­8 jfflHBn fip33s| Hj '£8 flS wffsgb V., Honvéd-utcza 10. ez. nt.voen. házhoz hordva ^ Mm aj| W||L_””* WfLMB gffi­fgj| Ibf fiKTsS iPPjl| W|| H® »e«-r’v. telefon — 117—51. \ Vidiken postai szétküldéssel egy pÉÉ! WSV&F fö ^8^. SE Ifi B§ Miljk Mm M KladÁhlv. " I “ ^-st. ' non&pra !1­2.— negyedévre K 6.— js® ®|k W«| Ejs| Nyomda „ • _ _ r.4—sa, . , _ c.«*.* ,ziTM er*., . 1® |É fi foJ li Sjl fü. Jb HM ÜSS BS «E figl gi ||y§§ EgylSI FIÓKBA DÓ ilIVATACOK: \ren^ y8u ar” 8 I IIV Hsa5) Győznünk kell­ Nagyon helyes, hogy a kormány és a hadvezetőség teljes őszinte­séggel elmondotta a Piave mentén történteket, hogy nem titkolt el azokból semmit, nem titkolta sem veszteségeinket, sem a feladott te­rületeket. Megmondta, hogy mi tör­tént Olaszországban. Egy­­hadmű­veletünk nem járt sikerrel, vagy hogy még őszintébbek legyünk: egy hadműveletünk kudarccal járt. Azonban nézzük csak meg, hogy miként viselkedik az antant ennek az esetnek a hatása alatt. Egyszerre de megnőtt a római, londoni, párisi urak szarva. Háborús uszításuk úgy harsog, mint még soha. Az olaszor­szági események nagyon megerősí­tették odaát a torkokat. Pedig hát mi történt, mi történt még a legnagyzolóbb olasz uszítók szerint is? Nem mentünk még bel­­jebb Olaszországba, mint ahogy ed­dig is bent voltunk. "Nem is nekik, hanem az elemek szerencsétlen ösz­­szejátszásának sikerült megakadá­­lyozni, hogy az olasz hadseregre ismét halálos csapást mérjünk. Ne­kik tizenegy szörnyen véres, a mieinknél sokkalta és sokszorta véresebb veszteséges ilyen támadá­suk volt. A tizenegy olasz kudar­cot aztán követte a mi karfreiti tá­madásunk, amely ellenállhatatlan erővel vetette vissza az olasz ármá­diát. És íme most, ennek az olasz föl­dön történt első balsikerünknek a hatásaképen olyan zenebonát csap­nak, hogy immár saját táborukban is megsokolják azt és arra figyel­meztetik az uszít­ókat, hogy csende­sebben bánjanak a nagydobbal, mert az a veszedelem, amelylyel a magyar és osztrák csapatok fenye­getik őket, egyáltalán még nem múlt el. Nemrégiben pedig ugyancsak csendesek voltak odaát. Onnan, ahol most úgy fújják a hódítás és meg­semmisítés nótáját, nemrégiben sok-­­kal csendesebb és sokkal kevésbbé harcias hangok hallatszottak. Nem­régiben félénk vinnyogásban emle­gették odaát a békét ugyanazok, a­kik most ezt a veszett háborús lár­mát csapják, amelyhez hasonló ná­lunk a legmegveszekedettebb hadi­­milliomos torkát se hagyná el, mert azt rögtön belefojtanák. Nem is­­hé­z ebből a következtetést levonni. A mi győzelmeink a békét szolgálják, az ő sikereik, ha még­ oly kevés érdemük is volt benne, ellen­ben még nagyobbra szítja a háború fúriáit. És ez megadja az irányt, hogy merre keressük a békét. Csak győzelmes fegyvereink révén jutha­tunk el a békéhez. Azok a sikerek, amelyeket katonáink hősiességükkel elérnek, úgy látszik, az egyedül vala­mire való békeagitáció és ezért nem­csak a mi saját szempontotokból, ha­nem minden becsületes ember szive­­rágyának, a békének szempontjából is csak egy út áll előttünk: győznünk Msiagónál visszavontuk Tzot ezer anémetektpalyaanaay csatában­ ­léppuskás az olasz fronton. ­ Heves francok a tivoli fronton Hivatalos jelentés, július 1-én. , A Fiave-arcvonalon nem történt kü­lönös esemény. A F­i­ágétól délkeletre ismét heves harcok voltak. Minthogy a Col del Rossot és a Monte di Tar Bellát csak nagy áldozatok árán tarthattuk volna, visszavonták a pontok megszálló csa­patait a szentlei erdő szélén levő ré­gebbi főállásunkba. Canavétól délre Asiagonál ellenséges f­el­ér­­lések­et vi­sszau­tasíto­ttunk. Szárazföldi és tengeri repülőink a Piave-torkolat vidékén sikeres repü­léseket végeztek az ellenség katonai telepei ellen és teljes számban vissza­tértek. A vezérkar főnöke. Olasz jelentés a Monte ál Vall Bella elfoglalásából Június 30. Az Asiagoi fensikon, ahol június 15-én csapataink hősies ellentá­madása megtörte a számbeli fölényben lévő ellenséges tömegek támadását és akol a­ hatodik hadsereg olasz, fra­tla és angol csapatainak vitézsége, a­melyek tevékenységben és dicsőségben egymással testvériesen versenyeznek, naponta megismétlődik, tegnap nap­keltekor újra kiújult a harc. Heves tü­zérségi tüzelés és szövetségeseinktől erélyesen támogatva, csapataink megtá­madták a Monte di Vak Bellát. Erős harcban sikerült az ellenségtől elra­­gadniok. A nap folyamán és éjjel erős ellenséges tömegeket hiába küld­tek előre ellentámadásra, mert véres harc után lövészeink visszautasították és az ellenséget koncentrált tüzérségi tűzünk, valamint a repülőgépeken lévő merész géppuskásaink megtizedelték. A meghódított állást győzelmesen meg­tartottuk. Huszonegy tisztet és 788 fő­nyi legénységet szállítottunk be fogoly­ként. Ezek négy különböző hadosztály­hoz tartoztak. Ezenkívül ágyukat, mo­zsarakat és számos gépfegyvert zsák­mányoltunk. Tovább keletre a Frensela völgy és a Brenta között egyik oszta­gunk rohammal megszállott ellenséges megfigyelő- és támaszpontot a Sasso déli lejtőjén és két tisztet és 31 közém­m­bert fogott el. A harcvonal többi ré­szén tüzérségünk hatásos zavaró tüze­lést folytatott. Caposilenél járórakdiók néhány foglyot eredményeztek. A La­­garina völgyben és a Lugana völgyben építés alatt álló vasutakat repülőink bombázták. Olasz félhivatalos hazugságok Béca, július 1. A Stefani-ügynökség közzétesz egy a semleges külföldi sajtóban megjelent hivatalos jegyzéket, amely azt állítja, hogy offenzívánknál az volt­ a­­szándé­kunk, hogy az olaszul beszélő osz­­­trák-magyar katonákat az olasz vona­lakba dobjuk és ezáltal pánikot és rendetlenséget idézzünk elő. Az olaszok a Hétközség fensíkján el is fogtak két olasz egyenruhába öltözött osztrák­­magyar katonát. A hadijog rendelke­zései alapján mindkettőt agyonlőtték. Megállapítást nyert, hogy a Hétköz­ség fensíkján álló osztrák-magyar had­seregek egyikének sem volt szándéká­ban a Stefani-ügynökség által e célza­tos közleményben foglalt intézkedések

Next