Friss Ujság, 1918. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

t r x w s * u r s * <* IfftS. srepirj»ber& köli napszámost is elfogták, akinél 54.000 korona készpénzt találtak. Ki­hallgatása során azt vallotta, hogy üz­letkötésből szerezte a pénzt, a rend­őrségnek azonban az a gyanúja, hogy inkább betörésekkel és lopásokkal fog­lalkozik. Elfogták még Máyer József betörőt is, aki hat évi fegyházbü­ntetését fél­évvel ezelőtt töltötte ki. 2400 toronna készpénz volt nála, amelynek erede­téről nem ad felvilágosítást. Körcipőt csak az igényelhet, aki iga­zolja, hogy ócska cipőt beszolgáltatott és cipőkészlete az új cipővel együtt nem lesz több három párnál, aki 1918. május 15-én csak egyetlen cipőt jelen­tett be. Az utalványokat a cipőhivatal postán küldi meg. Az utalványt bár­mely kereskedőnél vagy iparosnál be lehet váltani, tehát nemcsak az igény-, felvevő helyen. A cipőutalványok osztásának új rendje Megírtuk a napokban, hogy a fővá­rosi Népruházati Bizottság a cipőkész­letek nagy hiányára való tekintettel, kénytelen volt a cipőkre nézve az igényjogosultságot újra szabályozni. Szigorúan meghatározta, hogy ki igé­nyelhet új bőrcipőt, viszont lehetővé teszi, hogy egy pár cipőt mindenki ki­javíttathasson. A cipőutalványok kiszól­gáltatásának új rendjére nézve a szé­­kesjávos tanácsa hirdetményt bocsá­tott ki, amelynek intézkedései a követ­kezők:­­­­ A Székesfővárosi Cipőhivatal mind­azoknak, kiknek az 1918. május 15 iki készletbejelentés szerint egynél több cipőjük van, új bőrcipőre utalványt csak ócska cipő beszolgáltatását iga­zoló elismervény ellenében ad ki. A nem tiszta bőrcipőkre (fatalpú, házi, stb. cipők) és ócska cipőre szóló utal­ványok az eddigi szabályok alapján adatnak ki. Senkinek cipőkészlete — még ócskacipő beszolgáltatása esetén sem — háromnál több párra nem egé­szíthető ki. Az ócskacipő bármely cipőhivatali elismervénykönyvvel rendelkező ósze­­resnek vagy a Teleki-téri ószeres csar­nokban működő hivatalos ócskacipő átvételi bizottságnál­ (hétköznap dél­után 2­ 5-ig), illetve a Ruházati cikke­ket beszerző részvénytársaság által szükség esetén felállítandó gyűjtőhe­lyeknek adható el. Az ócskacipő eladá­sáról az átvevő cipőhivatal elismer­vényt ad, mely a Cipőhivatalnál az ócskacipő beszolgáltatásának igazolá­sául szolgál." A tanács bizalommal kéri a közönsé­get, különösen a jobbmódúakat, hogy használatlanul heverő cipőiket szolgál­tassák be, illetve a fenti módon adják el (csakis elismervény ellenében), még akkor is, ha új cipőre igényük nincs, mert "minden beszolgáltatott ócska­cipővel a beszolgáltató a téli nyomorú­­ság enyhítéséhez járul hozzá. Különö­sen nagy szükség van a nem használt gyermekcipők (kinőtt, stb. cipők) be­szolgáltatására, hogy az ínségtől a­ gyermekek föltétlenül megóvassanak. A mai naptól kezdve úgy a cipőre, mint javításra (talpalék, borítás) igényt a cipőhivatal által ezzel megbízott 150 —200 cipőkereskedőnél és nyílt üzlettel rendelkező cipésziparosnál is be lehet jelenteni. Ezenkívül a cipőhivatal ke­rületi ellenőrök az igénybejelentéseket továbbra is hétköznapokon délután 5—8-ig, a minden házban kitüntetett hi­vatalos helységükben, fölveszik. Az igényfelvételi joggal fölruházott cipő­kereskedők és iparosok üzletét kifüg­gesztett tábla jelöli. Az ezen üzletek­ben díjmentesen átvehető igénybejelen­tő lapokat pontosan kitöltve bármely igényfelvevő helyen be lehet nyújtani. A cipőhivatali kerület szám­a, mint az a háztáblán látható, pontosan fel le­gyen tüntetve. Új cipőre igényt általában csak az jelenthet be, ki ócskacipő beszolgálta­tását igazolja és cipőinek, száma az új cipővel együtt három párt nem halad meg. Ily igénybejelentéseknél az óc.,ha cipő beszolgáltatásáról bizonyító „el-­­ ismervény“-t az igénybejelentő laphoz kell erősíteni. Az „elismervény" átvé-­­ teléről az igényfelvevő kereskedő, ipa­ros, vagy cipőhivatali ellenőr „igazol-­­ vány"-t ad.­­ A hirdetménynek megfelelően a Ci­­­­pőhivatal figyelmeztetést bocsájtott ki­­ a közönséghez, melynek érd­emében u.i . Rekvirálták egy ödvenc lakását Bodó Jenő dr. ezredorvos négy évi harctéri szolgálat után visszakerült a­ fővárosba. Újra folytatni akarta orvosi­­ gyakorlatát, azonban nem tudott meg­felelő lakást kapni. Egy véletlen foly­tán tudomására jutot, hogy a Deák Ferenc­ utca 12. számú ház második emeletének egy ötszobás bérlője, Pász­­téry Ilona, ez év május havában férj­hez ment Weissenbach Iván báró tahi szolgabiróhoz. Kérvénynyel­ fordult a Lakás Hivatalhoz és a maga részére kérte a lakás rekvirálását. A Központi Lakás Hivatal utasította a bárónőt, valamint Attems Gyuláné grófnőt, mint a Deák Ferenc­ utca 12. számú ház tulajdonosát is, hogy Bodó Jenő dr. ezredorvos részére engedjék át a lakást. E határozat ellen­­Weissen­­bach Iváin­é báróné előterjesztéssel élt a lakbérleti bizottsághoz, ahol most tár­gyalták ezt az ügyet Kágyi Aladár dr. járásbíró elnöklésével. A báróné tiltakozott a lakásának el­­rekvirálása ellen s azzal érvelt, hogy férje Budapestre való áthelyezése rö­vid idő kérdése csupán és ez áthelye­zés után hajléktalanok lesznek. Nem le­het ezt tőle kivárni, mert hiszen ő, illetve a családja, egymillió koronát je­gyeztek a hadikölcsönre! Különben is nem költözködhetik ki a lakásból azért, mert ott vannak felhalmozva drága, műbecsü bútorai, a festményei több mint­ 150,000 koronát érnek, gyönyörű szobrai pedig több méter mázsa sú­lyúak. a márványkarthallók úgy van­nak beépítve, hogy azokat leszerelni képtelenség és nem hajlandó azokat az ezredorvos részére átengedni. A lakbérleti bizottság azonban mind­ezeket az érveket figyelmen kívül hagyva, megerősítette a Lakás­ Hivatal döntését és arra kötelezte a bárónőt, hogy a lakást az ezredorvos részére ürítse ki. A Franki-cég árdrágítási ügye Milliomos nagykereskedő a rendőr­ségen. Az ötödik kerületi kapitányságon ma tárgyalták Franki A. Hermain és fiai vasnagykereskedő cég tulajdonosának, Franki Henriknek ügyét. Franki ellen az a vád, hogy 1917-ben nyolcvan ko­ronás árban adott el szögletvasat a Herczka, Halász és Berger és a Pápai és Náthán cégnek. A két cég hitelre vette a vasat, mint Franklék rendes vevője, míg a Somogyi és társa célg készpénzért és ugyanilyen árban. A Herczka cég két hét múlva levelet ka­pott Frank­léktől, amelyben a nyolc­van koronás árat ötvennyolc koronára tudatták helyesbíteni. A másik két céggel is így rendezték a dolgokat. Névtelen feljelentés érkezett a rendőr­ségre, amely árdrágítás vétsége miatt eljárást kért indítani Franklék ellen. A tárgyalást ma tartották meg s azon az árvizsgáló bizottság részéről Lann Dezső dr. miniszteri biztos jelent meg, Meining Gábor dr. rendőrbíró kihall­gatta Frankl Henriket, aki német nyel­ven mondta el, hogy raktárnoka, Po­­tacsek Miksa számította ki a szöglet­vas árát. Ő csak azt az utasítást adta, hogy a szóbanforgó cégeknek kiadhat a szögletvasakból, amelyek Bécsből ér­keztek. Akkor a bécsi háztól még nem érkezett meg a kalkuláció. Mikor két hét múlva a kalkuláció Budapestre megérkezett s negyvenhét koronás árat tüntetett fel, utasította Polacse­­ket, hogy korrigálja ki a három vevő számláit. Egyébként raktárában külön, nős állapotok uralkodnak. Alig érke­zik meg készlete valamiből, minden pesti vaskereskedő már tud róla, mert alkalmazottai néhány koronáért el­árulják. Lann dr. gyanúsnak tartja, hogy telefonon és írásban javíttatta ki­ Franks a számlákat. A rendes üzleti szokás az, hogy a különbözetet a ve­vők javára írják. Pollacsek Miklós rak­­tárnok kijelenti, hogy az volt a benyo­mása, hogy éles vasról van szó és csak később látta, hogy az közönséges vas. Frankl ekkor közbeszólt, hogy Polla­­csek nem ért hozzá. Pollacsek azt hit­te, hogy ezt a megjegyzést, a szakértő tette s ezért tiltakozni kezdett Más tanuk kihallgatása után a szak­értő a tárgyalás elhalasztását indítván­­yozta, mert sürgős dolga van a köz­élelmezési minisztériumban. A védő­tt tárgyalás folytatását kívánta. Áttérve a szakértő kihallgatására, megállapí­tást nyert, hogy az első szállításnál áll meg az a vád, hogy a megengedett árnál többet számított fel a cég. A rendőrbíróság ezért a Frankl He­rmann céget 500 korona pénzbüntetésre­­ítélte. A nagynémetek bukása után köt békét az antant fiábert Cecil nyilatkozata Stockholm- augusztus 31. Lord Robert Cecil egy svéd újság számára nyilatkozott arról, milyen kö­rülmények között kötne békét az an­tant Németországgal. Ezeket mondotta: — Valótlan, hogy az antant vezető államférfiai — miként ezt a két lap állította — nem hisznek a német vere­ség lehetőségében. — Az antant nem akarja magát a német népen megbe­­szélni, vagy Németország jövendő létét és nemzeti virágzását megfenyegetni, de el van határozva annak kikénysze­rítésére, hogy Németország teljes elég­tételt adjon a bűnökért, amelyeket el­követett, így elsősorban Belgiummal szemben. Egyébként addig, amíg a né­met nép világosan nem mutatja, hogy elveti azt a fegyverkezési és világha­talmi politikát, mely többek között a hallatlan katonai gépezet megteremtésé­ben, illetve ennek nyugodt tűrésében állott és amely Európa megrémítését célozta, mondom, amíg a német nép nem mutatja, hogy elítéli ezt a politi­kát, addig az antant nem fogja idejét vitatkozásokkal tölteni. — Anglia nem akarja a háborút fe­lesleges módon meghosszabbítani. Bár Németországban vannak elemek, ame­lyek tárgyalásokat kívánnak, de ezek ma szemmel láthatóan mégis azoknak az erőteljesebben fellépő elemeknek hatása alatt állanak, akik Freitag-Lo­­ringhofen tábornokkal együtt azon a nézeten vannak, hogy a történelem ta­nítása szerint az a politika, mely nem hatalmon épül fel állandó sikereket se­hol nem arathatott.­­ A németek, miként Morgenthan volt amerikai követ mondotta, látják, hogy Németosszág hibát követett el, amikor nem készült hosszú háborúra, de ezt a hibát nem fogják többé elkö­vetni, hanem legközelebb elegendő mennyiségű gyapotot és rezet fognak összegyűjteni, úgy hogy legalább is öt esztendős háborút viselhessenek, még ha tárgyalásokkal békét teremtenének is. Ez pedig a hatalom és a jog közötti végleges harcot csak elhalasztaná, ez nem volna egyéb, mint ideiglenes fegy­verszünet, így tehát senki sem hozhatja meg előbb a békét, amíg nem üzen előbb hadat a nagynémeteknek. A szövetsége­sek nem köthetnek fegyverszünetet olyan emberekkel, akik el vannak ha­tározva becsvágyai céljaikat megvaló-­­sítani, tekintet nélkül arra, hogy el a német néptől és az egész világtól mi­lyen áldozatokat követel. Solf kijelentette, hogy Németország ellenségei nem akarnak tárgyalásos békét. Hozzá kellett volna tenni, hogy addig nem akarják ezt, amíg a né­met politikát a­ középkori szellem ve­zeti. .A középkori emberekkel való tárgyalások éppoly hatálytalanok és erdeménytelenek mint amilyenek a­ Napóleonnal folytatott tárgyalások vol­tak. 71 nagy németek aknamunkája a megegyezéses béke ellen. Berlin, augusztus S1. Mióta Németországban felbomlott a pártközi béke, a belpolitikai izgatás is­mét orgiákat ül. „A császárhivek szö­vetsége" megint röpiratokkal dolgo­zik, röpiratokkal, amelyek megmérge­­zik a közhangulatot A legújabb röp­­irat cim­e: Harctéri jelentés a belső frontról és többek közt ezeket tartal-* mazzá: „Mi a korona jogaiért harcolunk és küzdelmünktől az sem riaszt el, ha dobszóval és trombitával akarják azo­kat sírba vinni. A germán világfelfor­gás nem ismer demokrata uralmat. Mi a monarchizmus talaján nőttünk fel és monarchista eszméktől vagyunk­ áthatva." A továbbiak során azt a szemensze­­dett rágalmat tálalja fel a röpirat, hogy a kormány a Vorwaerts-nek egy negyedmillió márkát adott, a Berliner Tageblatt pedig 2.250.000 márkát ka­pott a kormánytól, amiről hivatalos elszámolások is tanúskodhatnak Új béketer­v készül Bécs, augusztus 31, Zürichből táviratoztak. A Neue Züü­richer Nachrichten egy, az antanthoz közelálló oldalról nyilvánosságra ju­tott értesülést közöl, amely szerint az antant-államokban komoly törekvés nyilvánul meg abban az irányban, hogy az ötödik háborús teret kikerül­­jék és még ebben az évben fejezzék be a háborút. Új terven dolgoznak, amely­nek alapján a békét el lehetne érni és most ehhez az új alaphoz az Egye­sült­ Államok és Japán beleegyezését is ki akarják eszközölni. A pápa bár csendben, de annál fáradhatatlanab­bul tevékenykedik a béke érdekében. A német minden támadást visszavert, csak egy helyütt vonult kissé vissza Berlin, augusztus 31. A nagy főhadiszállás közli: Nyugati hagriér: Rupprecht trónörö­kös és Boehn vezérezredes hadcsoport­­jai. A Lystől kétoldalt előtéri csatáro­zások. Ellenséges felderítő osztagokat, me­lyek a Eivén át előretörtek, visszaver­tük. Az A­imálétól délkeletre levő csataté­ren az angolok tegnap újból ki akarták erőszakolni az áttörést. Angol és ka­nadai hadosztályok nagyszámú páncé­los kocsi harcba­ vetésével korán reggel húsz kilométeres harcvonalon táma­dással törtek előre az Arras—­Janikra­­­nt és a Bapaumetól délkeletre levő te­rület között. Württembergiek az úttól­­ délre vonalaik előtt visszaverték az ellenséget. Rajnai zászlóaljakkal egye­temben a Hendecourttól északra, előre­nyomuló ellenséget ismét visszavetet­tük. Hendecourttól délre lovassági lövész­­ezredek az ellenséges rohamot Vaux- Vrancourt és Frongcourt között meg­hiúsították. Hendecourtot, amelyet át­menetileg elvesztettünk, ismét vissza­foglaltuk, majd az ellenséges támadá­sok kivédése után magunk mentünk át támadásba és az ellenséget Bullecourt­­tól kétoldalt és a falu nyugati szegé­lyén át visszavetettük. Ecourttól délre nyugatporosz ezredes, elkeseredett harcokban az ellenségnek több támadását visszaverték. Mann 10-

Next