Friss Ujság, 1919. szeptember (24. évfolyam, 114-115. szám)

1919-09-28 / 114. szám

1919. szeptember 26. FRISS UJSAG ■eadórség azt hiszi, hogy a gyilkossá­­got Erzsébetfalván követték el, ezért ott kidobol­tatta az esetet. Pénteken jelentkezett a főkapitány­­ságon egy hivatalnok, aki elmondta, hogy e hónap 12-én, hétfőn este 8 és 9 óra között Erzsébetfalván a Török Flóris­ utca és a Mátyás-utca sarkán­alálkozott egy 25—30 év körüli nő­­vel, aki maga előtt gyermekkocsit tolt. Sárga pettyes ró­zsaszínű szoknyát, rövid fekete kosztümkabátot, mag­as­­száru, magassarkú cipőt viselt. A ko­sai fehér asztalkendővel, vagy kony­haruhával volt leterítve, alatta göm­bölyű tárgyak körvonalai látszottak. A­ nő, aki a hivatalnok állítása sze­rint utcai nő lehetett, sietve tolta a kocsit. A holttestrészeket bevitték a bonc­tan­i intézetbe, ahol megvizsgálták és orvosi vélemény szerint valószínűleg taglóval vagy bárddal történt a holt­test feldarabolása. A rendőrség teljes erővel nyomoz a bűnügyben. A pénzügyminiszter a bankjegyüzérkedés ellen. Néhány héttel ezelőtt kormány­rendelet jelent meg, amely szabá­lyozta a forgalomban lévő külön­­böző pénzjegyek értékét és ennek kapcsán a kék pénzzel egyenlő ér­tékű, törvényes fizetőeszköznek nyilvánította a postatakarékpénztár által kibocsátott pénzjegyeket. E rendelet dacára a pénzjegyeteket va­ló üzérkedés egyáltalán nem csök­kent, sőt az elharapódzott magán­üzérkedés következményeként a kékpénz és a postatakarékpénztári pénzjegyek kérdésének kóros tünete felütötte a fejét az úgynevezett tisz­tességes kereskedelmi forgalom­ban is. Újabban ugyanis a kereskedők ki­rakataiban szirűén látunk olyan ár­jegyzéseket, amelyek a legkülönbö­zőbb ürügyek alatt önkényesen le­szállítják a postatakarékpénztári je­gyek értékét, amennyiben az egyes áruk eladási árát ezen pénzjegyek­ben tíz-húsz százalékkal nyu­gasab­­ban állapítják meg, mint kékpénz­ben. Ez a visszaélés természetesen az eleven húsán érinti a fogyasztó közönséget, mert a tisztviselők, mun­kások és általában a fix fizetésű alkalmazottak fizetésüket túlnyomó­­lag postatakarékpénztári pénzje­gyekben kapják, éppen ezért felvi­lágosítást kértünk ebben a kérdés­ben a pénzügyminisztérium illetékes ügyosztályától, amely ezen újabb pénzjegyüzérkedésre vonatkozólag a pénzügyminiszter álláspontját a kö­vetkezőkben körvonalazta: — A kormánynak a különböző pénzjegyek törvényes forgalmi ér­tékét szabályozó rendelet szerint vitán felül áll, hogy a postatakarék­pénztár által kibocsátott pénzjegyek egyenlő értékűek a kék pénzzel. A pénzügyminisztériumnak — amely­nek a szóbanforgó visszaélésekről tudomása van — éppen ezért az az álláspontja, hogy egyelőre nem akar kényszereszközöket alkalmazni a kereskedőkkel szemben, nehogy azt a látszatot keltse, mintha ilyen esz­közök alkalmazása szükséges volna. Reméljük, hogy a kereskedők ma­guktól is be fogják látni, hogy a kék­pénz és a postatakarékpénztári je­gyek közötti százalékos értékkülön­­bözet megállapítása egészen célta­lan, amelynek semmi értelme nin­csen. A pénzü­gyminiszternek kü­lönben az a terve, hogy már a leg­közelebbi időben kivonja a forga­lomból, illetőleg más törvényes pénznemekre váltja be a 40 korona értékű hamis 200 koronásokat, az 5 korona értékű hamis 25 koronáso­kat, valamint a régebbi kibocsátású, de teljes névértékű postatakarék­pénztári jegyeket, úgy hogy csak a kékpénz és az új kibocsátású pos­tatakarékpénztári jegyek maradnak forgalomban. Ettől az intézkedéstől várja. a krizmácv axt az iiedinóm/L hogy a pénzspekuláció teljesen meg­szűnik. ______ ___ Szemere Miklós negyven milliós hagyatéka. Egész vagyonát tizenhároméves unokaöccsére hagyta. Néhány héttel ezelőtt egy szűk­szavú bécsi távirat jelentette, hogy Szemere Miklós, ki a múlt év őszén, az első forradalom kitörése­ előtt Bécsbe költözött, a Sacher-szállodá­­ban bérelt lakásán agyvérzésben meghalt. Fölkerestük az elhunyt fő­­úr budapesti ügyvédjét, aki Szemere Miklós haláláról és fejedelmi hagya­tékáról a következő érdekes felvilá­gosítást adta a Friss Újság munka­társának: Szemere halála. — Szemere Miklós 1918. október közepén utazott el Budapestről, az­zal az eltökélt szándékkal, hogy a­míg a magyar politikai helyzetben bizonyos megnyugvás nem áll be, nem tér vissza Magyarországba. Szemere különben nem távozott egészen a saját akaratából. Károlyi Mihályék ellenséget láttak benne és igy nem túlzók akkor sem, ha azt mondom, hogy Szemere Miklós emi­gráns volt. Bécsben a Sacher-szál­­lodában rendeztetett be magának megfelelő lakosztályt és itt találko­zott és tanácskozott a Bécsbe ér­kező magyar politikusokkal, miköz­ben folyton régi tervével, az összes magyar politikai pártok egyesítésé­nek gondolatával foglalkozott.­­ Február elején Szemere agy­vérzést kapott. Körülbelül két hóna­­­pig feküdt súlyos betegen a lakásán, de a gondos orvosi ápolás következ­tében teljesen felépült, úgy hogy jú­liusban már részt vehetett a bécsi lóversenyeken is. Az állapotában be­állott javulás azonban csak látszóla­gos volt, mert augusztus 16-án a ló­versenytéren hirtelen összeesett és a lakására kellett szállítani, ahol há­rom napi szenvedés után, augusztus 19-én meghalt. Halála órájában egyik közeli rokona, Szemere Kálmán őr­nagy és egy Feicht József nevű öreg komornyikja voltak csak mellette. A holttestet a Sacher-szállodában ra­vatalozták föl és három nappal ké­sőbb onnan temették el az evangé­likus temetőbe.­­ A részvéttáviratok között van a külföldi főúri világ tagjaié mellett Vilmos ex császár részvéte is. Szemere hagyatéka. Szemere Miklósnak Budapesten a Pannonia-szállodában volt főúri ké­nyelemmel berendezett négy szobás lakása, amelyet a proletárdiktatúra alatt teljesen kifosztottak. Nagyérté­­kű műtárgyait a kommunizáló­ bizott­ság vitte el, ezüst- és értéktárgyait, valamint egyéb ingóságait pedig az úgynevezett kommunista zárlati osz­tály tagjai hordták szét. Ezeknek az értékes kincseknek legnagyobb ré­sze megkerült, a szálloda pincéjében levő és Szemere tulajdonát képező rendkívül nagyértékű külföldi óboro­kat és a főúr ritkaságszámba menő szivargyűjteményét azonban a nép­biztosok és csatlósaik szabad prédá­jául a szovjetházba szállították.­­ Szemere Miklós hagyatékának értéke körülbelül 40 millió korona. A hagyaték az elhunyt budapesti és bécsi lakásain levő ingóságokból, drágaságokból és műtárgyakból, a pestszentlőrinci 2500 holdas birtok­ból, egy trencsénmegyei birtokból, a freidenaui és tatai istállótelepekből, valamint nagyobb összegű készpénz­ből és különböző értékpapírokból áll. — Szemere tizenegy év előtt meg­írt végrendeletében általános örökö­sévé legközelebbi vérrokonát, uno­katestvérének, Szemere Gáspárnak tizenhárom éves fiát. Szemere Isz­zemplén megyei Kisazar községben él anyjával, Hoyos Róza grófnővel, aki egyúttal törvényes gyámja is. Meglepő, hogy Szemere Miklós, a­ki nagy emberbarát hitében állt, egy fillért sem hagyott jótékony célra. Erre vonatkozólag azt a felvilágosí­tást kaptuk,­ hogy Szemere végre.­ delete nagyon régen készült és a fő­úr azóta közeli hozzátartozói előtt ismételten kijelentette, hogy még éle­tében nagyobb összegeket akar kü­lönböző jótékony célokra adomá­nyozni, ezen szándékának végrehaj­tásában azonban megakadályozta a forradalom kitörése, önkéntes szám­űzetése, majd hirtelen halála. Elkészült a vádirat a terroristák ellen. • Néhány száz gyilkossággal vádolják őket. A letartóztatott terroristák ügyében az ügyészség teljesen befejezte a nyo­mozást s már be ss terjesztette a vád­iratot. A vádirat a következők ellen emel vádat: 1. Kohn (Kerekes) Árpád ellen 15 rendbeli gyilkosság büntette címén, a­melyeket Püspökladányon, Cegléden, Szolnokon és Kalocsán követett el. Kohn (Kerekes) Árpád a forradalmi törvényszék ítélete nélkül hajtott vég­re halálos ítéleteket, ezeken a helye­ken Szamuely Tibor egyenes utasítá­sára. 2. Schön Gábor, Cserny József és Groó Géza terroristák ellen gyil­kosság büntette címén, azért, mert Dobsa Miklós zászlóst április 21-én a Batthyány-palota pincéjében négy revolverlövéssel, kar- és lábszár­csonttöréssel, valamint rohamkéssel összesen 27 sebet ejtve, megölték. 3. Cserny József, Papp Sándor, Bonyhádi Tibor, Vajda Zoltán dr., Pór (Polacsek) Ernői és szökésben lévő társai ellen három rendbeli gyil­aság jamfo, július 19. 20. és 21-én Ferry Oszkár csendőr­­altábornagyot, Borhy Sándor és Menkina János csendőralezredeseket szándékosan megölték. 4. Kovács Lajos terrorista ellen öt rendbeli gyilkosság büntette címén, mert áprilistól júliusig Szolnokon két embert, Cegléden egy embert, Kapu­váron és Csornán egy-egy embert Szamuely Tibor utasítására megölt. 5. Végül Sturcz Károly terrorista 65 rendbeli gyilkosság bűntettében mint bűnsegéd és két rendbeli gyil­kosság bűntettében mint tettes ellen, amelyekben Szolnokon, Cegléden, Püspökladányon, Bődön, Solton, Tas­son és Kalocsán Szamuely Tibor utasítására részt vett, két embert pedig maga ölt meg, azonkívül elő­mozdította Szamuely bűncselekmé­nyeit azáltal, hogy Szamuely Tibort autóján gépfegyver fedezet mellett vitte s mindenütt az ellentállást gép-, fegyverével leszerelte. Táviratok. Kereskedelmi szerződés-tervezet a volt Ausztria államai közt. Versailles, szeptember 27. (A Friss Ujság távirata.) Az ötös tanács ma délelőtt Car­bon elnöklésével ülést tartott. Jóváhagyta azt a szerződési tervezetet, amelyet az Ausztria örö­kébe lépő államok egymás közt fog­nak megkötni abból a célból, hogy kereskedelmüket, átvitelüket ért for­galmukat javítsák. 0 Kötelező nyolc órai munkaidő Szerbiában. Belgrád, szeptember 27. (A Friss Újság távirata.) A délszláv sajtó­iroda jelentése szerint a hivatalos lap kormányrendeletet közöl, amely­ valamennyi iparágra és a bányá­szatra is elrendeli a nyolc órai munkaidőt. Nyolc órai munkaidőt állapít meg a rendelet az egész ki­rályság területén mindennemű mun­kára. Azonkívül a munkabért 50 szá­zalékkal felemeli. A rendelet kihir­detése után nyomban érvénybe lé­pett. __ • Folytonos lázadások az orosz bol­sevista uralom ellen.­ ­ Rotterdam, szeptember 27. (A Friss Újság távirata.) Mint a Nieuwe Courantnak Londonból jelentik, az angol újságírók Churchill elnöklésé­vel megtartott gyűlésén egy angol politikai ügynök jelentést tett Szov­­jet-Oroszország helyzetéről. Elmond­ta, hogy az orosz nép nagy tömegei izzó gyűlölettel vannak eltelve a bolsevizmus iránt, gyűlöletük azon­ban a rémuralommal szemben nem tud győzedelmeskedni. A sztrájkok és parasztlázadások a rémuralom ellenére is mindennaposak, de ter­rorral mindenkor leverik őket. Az angol lapok szerint Kolcsak tenger­nagy közölte az antant meghatalma­­zottaival, hogy Denikin javára le­mond az orosz hadsereg főparancs­noki tisztségéről. Azt is jelentik az angol lapok, hogy Kolcsak ellen me­rényletet kíséreltek meg.

Next