Friss Ujság, 1919. október (24. évfolyam, 116-142. szám)

1919-10-18 / 131. szám

Cenaur­at: Pavel. XXIV. évfolyam 131. szám. 1­40 mié**. ■ TVM Budapest, 1919. október 18 Szombat ____________ ---------------------------------------------—----------------- -- ■ - - -* ----- - ------------------------------------------------------------------­POLITIKAI NAPILAP ^ ez^Zia«TÓSA]1 Helyben, házhoz hordva, vidéken postai reá.­íj|f lli inlT®"" PCTsW HP H§ Uti fsETllu n§M$ Szerit. telefon — — 131—51, szétküldéssel egy hónapra _ K 10.—. i®*. mJiLrtflS H IBl Wftv, Esjg Ssn W ’W, jKi BS Iflatzg. „ _ — 843. Negyedéire____— -----------K 28.—. EeffiUd U*S sÜl öli­' hÜfff DSjoSk Imbi Kladihlv, „ _ — 38—58. Félévre K 55.—. Egészébre E 110.—. alU­M 168 IsH S§|3 BBB Nyomda „ __ — 54—39. v _ Egyes szám­ára: jfff gfj Mi fi Sí H§ M lil fn BS8 Eli HB ® ||f "11 FIÓKKIADÓHIVATALOK. helyben, vidéken és pályaudvaron || gg $£ IMI SMÍ ÍMÍ «É@r •n WjM VH., Rákóczi-út sz. (Tel. József 118-30.) 4­0 fillér. Mi M­ SS GS —10^ BBre BTIS VI., Andrássy-út 6., Kecskeméti-u. 14 Szabó István a Dunántúl hangulatáról. Merénylet egy detektív főfelügyelő ellen, hogy hát bizony ezen az állapoton nem lehet változtatni és szó sem lehet arról, hogy az ilyen népnyú­­zást az államhatalom üldözze? Hát szabad-e bennünket, százez­reket, sőt milliókat egyszerűen ki­szolgáltatni az élelmiszer uzsorásai­nak és pénzspekulánsainak?­­.. Má­sutt esetleg furcsa következmények­kel járhatna az ilyen pénzügyminisz­teri nyilatkozat. Miért nem világosítja fel a pénz­ügyminiszter úr a kékpénzben dús­káló népet arról, hogy csak önmagának árt, amikor a postapénzt bojkottálja. Mert úgy a kékpénzért, mint a postáért a magyar állam fe­lelős és nem más, csak a magyar állam bukik, ha megbukik a posta­pénz. S akkor aztán a kékpénznek is befütyülteke­szi ezt a tömör, gyorsan száradó, jó meleget adó tűzifát. Ára nem mond­ható olcsónak. Egy kiló két korona, tehát egy mázsa 200 korona. Hábo­rú előtt egy métermázsa marhahús sem került annyiba, mint ma egy métermázsa fa. Szakmunkára egyelőre semmi ki­látás nincs. A szerbek és románok szí­vesen látják az ügyességéről és szaktudásáról Európaszerte híres bu­dapesti munkást s meg is indult már a kivándorlás Erdélybe, a Bánátba és Felső-Magyarországba. Útlevelei­ket már vagy harmincezren váltot­ták ki. Mi lesz majd a budapesti gyá­­­rakkal, ha tényleg megindulhat már­ a munka? Akkor majd az lesz a baj, hogy nincsen szakmunkás. A főváros is nekidurálta magát és elhatározta, hogy tizennyolc millió korona ára közmunkát végeztet. Ez az akció már több reménységgel ke­csegtet, mint az államé, amelynek­ közmunkája a tavaszig aligha fog megindulni. A főváros köveztet, csa­tornákat javíttat s több helyütt már dolgoznak is. De ez így egyoldalú munka, mert csak kövezőket és nap­számosokat igényel. Munkátalan kö­vező már alig is van a fővárosban. Ellenben napszámos már nincs. A főváros most egy hidat épit a fogas­kerekű vasútnál s a munkát pár na­pig szüneteltetni kellett, mert nem volt kellő számú napszámos. Pedig a bérek 30—40 korona között inga­doznak, szóval egy napszámos töb­bet kereshet, mint a kishivatalnok! Dacára a nagy munkanélküliség­nek, megállapítható, hogy Budapes­ten nincs napszámos. Már­pedig eb­ből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a budapesti munkás­ság reménytelen nyomorban sínylő­dik. A nyomor nem érte el azt a fo­kot, amely a munkást közömbössé teszi a munka minősége iránt s el­végez mindent, akármit, csakhogy ne kelljen éheznie, örvendetes, hogy még nem tartunk ennél az utolsó stádiumnál. W­eisz Adolf kereskedő a rendőrségtől való félelmében leugrott az emel­etről. RENDELET. Az engedélyezett gyűléseken a fel­vállalt kötelességek nem teljesítése miatt minden eddig már engedélye­zett gyűléshez az engedélyt ezennel visszavonom. További intézkedésig semmiféle gyűlésekre engedélyt nem fogok ad­ni, tehát ezirányú kérvények be nem nyújthatók. Felhívom a közönség figyelmét azon titalomra, hogy az utcán min­den csoportosulástól tartózkodjék. Háromnál több személy, az utcán együtt nem állhat Az ezen rendelet ellen vétők két évig terjedő börtönnel, vagy 10.000 lej pénzbírsággal, avagy mind a kettő­­vel lesznek sújtva. Ezen rendelet f. é. október 14-én lép érvénybe. Mosoiu s. k. tábornok a budapesti román királyi csapat parancsnoka. A pénz. Korányi Frigyes báró pénzügymi­niszter szájából ma egy lapban nyi­latkozat jelent meg, amely szerint a miniszter úr a világ legtermészete­sebb dolgának tartja a kékpénz és a postapénz között való értékkü­lönbözetet, amelylyel egyelőre a kormánynak számolnia kell. Azt is m­ondta, hogy a postapénz rovására üzérkedőkkel szemben nem is akar a büntetés fegyverével élni. Mit jelent ez? Azt, hogy a kor­mány teljesen szabadjára hagyja a postapénz értékének megront­ását, űzhetik kapzsi és csúf mesterségü­ket szabadon, vagyis joguk van hozzá, hogy engem, téged, őt és mindenkit, akit a munkájáért posta-, pénzzel fizetnek, nap-nap után ér-­­zékenyen megkárosítsanak. Mente-­­ vél ez a pénzügyminiszteri nyilatko-­ zat a kávéházi és Szabadság-téri zugbankároknak és ügynököknek is, akik naponta ezreket keresnek az­zal, hogy 15—20 százalék nyereség­gel kékre váltják a postapénzt. Ez a miniszteri nyilatkozat s egyáltalában a kormány türelme okozza azt, hogy a munkás s a hivatalnok keresete 15—20 százalékkal megdézsmáltatik, mert lisztet, tojást, zsírt, sőt a ruhát s egyéb okvetlenül szükséges cik­ket is csak kékpénzzel vehet, a kék pénzt pedig csak 15—20 százalék fe­­lülfizetésért adják. Ennyivel szállí­tották le tehát a közalkalmazott, a magánhivatalnok fizetését és a mun­kás bérét. Miniszter úr, hát jól van ez így? Hát szabad-e ilyen gyalázatos üzér­kedésbe szó nélkül belenyugodni? Hát szabad-e egy felelős állásban levő­ államférfiúnak azt hirdetni. Közmunka és munkanélküliség Budapestem ii­ncs elegendő napszámos. Kormánynak és fővárosnak egy­aránt nagy gondot okoznak a buda­pesti munkanélkü­­iek, akiknek szá­ma százhatvanezerre rúg. Ezt a nagy tömeget foglalkoztatni, kenyér­hez juttatni kell, mert addig meg nem erősíthetik a kommunizmus ál­tal feldúlt társadalom rendjét, amíg fél Budapest kenyér és tüzelő nélkül áll a télben. A kormány közzé is té­tette, hogy százmillió korona ára közmunkát fog végeztetni. Egyelőre nem is történt más, mint a közzété­tel. Arról, hogy micsoda közmunkák ezek s milyen szakmából hány mun­kást fognak foglalkoztatni, nem hal­latszik semmi. S­gy tudjuk, hogy na­­gyobbára földmunkákról van szó. Ezt a megoldást nem lehet szeren­csésnek mondani. A munkásság dí­sze a szakmunkás, aki eddig gyár­ban, műhelyben, építkezéseknél ke­reste a kenyerét s rátartós a foglal­kozására. A kazánkovácsnak, vas­esztergályosnak, asztalosnak nagyon éhesnek kell lennie, amíg elmegy napszámosként földet hányni. És ha már nagy nehezen rá is szánja ma­gát, hogy a szakmáján kívül dolgoz­zék, akkor sem megy el földet hány­ni, hanem valami könnyebb, megfe­lelőbb munka után néz. Mindenkinek feltűnt már, hogy a diktatúra letöré­se óta megszázszorozódott az utcai árusok, a kofák száma. Ezek mind szakmunkások, akik kiestek a gyá­rakból s félretett garasaikból gyü­mölcsöt, zöldséget vásároltak s azt árulják valamelyes nyereség mellett. Sokan kiballagnak Buda vagy Pest határába, fákat vágnak ki, felapróz­zák s azt árusítják. Többnyire akác­­fák esnek a munkások fűrészeinek áldozatul s a közönség szívesen ve­ Biermann ártatlanságát hangoztatja a főváros diktátorának kihallgatása a rendőrségen. A főkapitányságon pénteken kezd­te meg Kiss Árpád dr. rendőrfogal­­mazó Biermann részletes kihallgat­­ását. Legelején Biermannak szemé­lyi okmányaiból azt­­állapította meg, hogy nem István, hanem Ignác. Ez­zel szemben Biermann azt hozta fel, hogy már gyermekkora óta neveze­­ték Istvánnak. Biermann védelmére azt hozza fel, hogy neki a tanácsköztársaság előkészítésében semmi része nem volt. December hónapban egyné­hányszor járt ugyan a Visegrádi­ ut­cában, de később az ottani zavaros­ viszonyok ettől a helytől távoltartot­ták. Később egy tüntető felvonulás után a­ gyűjtőfogházba ker­üt és így

Next