Friss Ujság, 1919. október (24. évfolyam, 116-142. szám)
1919-10-18 / 131. szám
Cenaurat: Pavel. XXIV. évfolyam 131. szám. 140 mié**. ■ TVM Budapest, 1919. október 18 Szombat ____________ ---------------------------------------------—----------------- -- ■ - - -* ----- - ------------------------------------------------------------------POLITIKAI NAPILAP ^ ez^Zia«TÓSA]1 Helyben, házhoz hordva, vidéken postai reá.íj|f lli inlT®"" PCTsW HP H§ Uti fsETllu n§M$ Szerit. telefon — — 131—51, szétküldéssel egy hónapra _ K 10.—. i®*. mJiLrtflS H IBl Wftv, Esjg Ssn W ’W, jKi BS Iflatzg. „ _ — 843. Negyedéire____— -----------K 28.—. EeffiUd U*S sÜl öli' hÜfff DSjoSk Imbi Kladihlv, „ _ — 38—58. Félévre K 55.—. Egészébre E 110.—. alUM 168 IsH S§|3 BBB Nyomda „ __ — 54—39. v _ Egyes számára: jfff gfj Mi fi Sí H§ M lil fn BS8 Eli HB ® ||f "11 FIÓKKIADÓHIVATALOK. helyben, vidéken és pályaudvaron || gg $£ IMI SMÍ ÍMÍ «É@r •n WjM VH., Rákóczi-út sz. (Tel. József 118-30.) 40 fillér. Mi M SS GS —10^ BBre BTIS VI., Andrássy-út 6., Kecskeméti-u. 14 Szabó István a Dunántúl hangulatáról. Merénylet egy detektív főfelügyelő ellen, hogy hát bizony ezen az állapoton nem lehet változtatni és szó sem lehet arról, hogy az ilyen népnyúzást az államhatalom üldözze? Hát szabad-e bennünket, százezreket, sőt milliókat egyszerűen kiszolgáltatni az élelmiszer uzsorásainak és pénzspekulánsainak?.. Másutt esetleg furcsa következményekkel járhatna az ilyen pénzügyminiszteri nyilatkozat. Miért nem világosítja fel a pénzügyminiszter úr a kékpénzben dúskáló népet arról, hogy csak önmagának árt, amikor a postapénzt bojkottálja. Mert úgy a kékpénzért, mint a postáért a magyar állam felelős és nem más, csak a magyar állam bukik, ha megbukik a postapénz. S akkor aztán a kékpénznek is befütyültekeszi ezt a tömör, gyorsan száradó, jó meleget adó tűzifát. Ára nem mondható olcsónak. Egy kiló két korona, tehát egy mázsa 200 korona. Háború előtt egy métermázsa marhahús sem került annyiba, mint ma egy métermázsa fa. Szakmunkára egyelőre semmi kilátás nincs. A szerbek és románok szívesen látják az ügyességéről és szaktudásáról Európaszerte híres budapesti munkást s meg is indult már a kivándorlás Erdélybe, a Bánátba és Felső-Magyarországba. Útleveleiket már vagy harmincezren váltották ki. Mi lesz majd a budapesti gyárakkal, ha tényleg megindulhat már a munka? Akkor majd az lesz a baj, hogy nincsen szakmunkás. A főváros is nekidurálta magát és elhatározta, hogy tizennyolc millió korona ára közmunkát végeztet. Ez az akció már több reménységgel kecsegtet, mint az államé, amelynek közmunkája a tavaszig aligha fog megindulni. A főváros köveztet, csatornákat javíttat s több helyütt már dolgoznak is. De ez így egyoldalú munka, mert csak kövezőket és napszámosokat igényel. Munkátalan kövező már alig is van a fővárosban. Ellenben napszámos már nincs. A főváros most egy hidat épit a fogaskerekű vasútnál s a munkát pár napig szüneteltetni kellett, mert nem volt kellő számú napszámos. Pedig a bérek 30—40 korona között ingadoznak, szóval egy napszámos többet kereshet, mint a kishivatalnok! Dacára a nagy munkanélküliségnek, megállapítható, hogy Budapesten nincs napszámos. Márpedig ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a budapesti munkásság reménytelen nyomorban sínylődik. A nyomor nem érte el azt a fokot, amely a munkást közömbössé teszi a munka minősége iránt s elvégez mindent, akármit, csakhogy ne kelljen éheznie, örvendetes, hogy még nem tartunk ennél az utolsó stádiumnál. Weisz Adolf kereskedő a rendőrségtől való félelmében leugrott az emeletről. RENDELET. Az engedélyezett gyűléseken a felvállalt kötelességek nem teljesítése miatt minden eddig már engedélyezett gyűléshez az engedélyt ezennel visszavonom. További intézkedésig semmiféle gyűlésekre engedélyt nem fogok adni, tehát ezirányú kérvények be nem nyújthatók. Felhívom a közönség figyelmét azon titalomra, hogy az utcán minden csoportosulástól tartózkodjék. Háromnál több személy, az utcán együtt nem állhat Az ezen rendelet ellen vétők két évig terjedő börtönnel, vagy 10.000 lej pénzbírsággal, avagy mind a kettővel lesznek sújtva. Ezen rendelet f. é. október 14-én lép érvénybe. Mosoiu s. k. tábornok a budapesti román királyi csapat parancsnoka. A pénz. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter szájából ma egy lapban nyilatkozat jelent meg, amely szerint a miniszter úr a világ legtermészetesebb dolgának tartja a kékpénz és a postapénz között való értékkülönbözetet, amelylyel egyelőre a kormánynak számolnia kell. Azt is mondta, hogy a postapénz rovására üzérkedőkkel szemben nem is akar a büntetés fegyverével élni. Mit jelent ez? Azt, hogy a kormány teljesen szabadjára hagyja a postapénz értékének megrontását, űzhetik kapzsi és csúf mesterségüket szabadon, vagyis joguk van hozzá, hogy engem, téged, őt és mindenkit, akit a munkájáért posta-, pénzzel fizetnek, nap-nap után ér-zékenyen megkárosítsanak. Mente- vél ez a pénzügyminiszteri nyilatko- zat a kávéházi és Szabadság-téri zugbankároknak és ügynököknek is, akik naponta ezreket keresnek azzal, hogy 15—20 százalék nyereséggel kékre váltják a postapénzt. Ez a miniszteri nyilatkozat s egyáltalában a kormány türelme okozza azt, hogy a munkás s a hivatalnok keresete 15—20 százalékkal megdézsmáltatik, mert lisztet, tojást, zsírt, sőt a ruhát s egyéb okvetlenül szükséges cikket is csak kékpénzzel vehet, a kék pénzt pedig csak 15—20 százalék felülfizetésért adják. Ennyivel szállították le tehát a közalkalmazott, a magánhivatalnok fizetését és a munkás bérét. Miniszter úr, hát jól van ez így? Hát szabad-e ilyen gyalázatos üzérkedésbe szó nélkül belenyugodni? Hát szabad-e egy felelős állásban levő államférfiúnak azt hirdetni. Közmunka és munkanélküliség Budapestem iincs elegendő napszámos. Kormánynak és fővárosnak egyaránt nagy gondot okoznak a budapesti munkanélküiek, akiknek száma százhatvanezerre rúg. Ezt a nagy tömeget foglalkoztatni, kenyérhez juttatni kell, mert addig meg nem erősíthetik a kommunizmus által feldúlt társadalom rendjét, amíg fél Budapest kenyér és tüzelő nélkül áll a télben. A kormány közzé is tétette, hogy százmillió korona ára közmunkát fog végeztetni. Egyelőre nem is történt más, mint a közzététel. Arról, hogy micsoda közmunkák ezek s milyen szakmából hány munkást fognak foglalkoztatni, nem hallatszik semmi. Sgy tudjuk, hogy nagyobbára földmunkákról van szó. Ezt a megoldást nem lehet szerencsésnek mondani. A munkásság dísze a szakmunkás, aki eddig gyárban, műhelyben, építkezéseknél kereste a kenyerét s rátartós a foglalkozására. A kazánkovácsnak, vasesztergályosnak, asztalosnak nagyon éhesnek kell lennie, amíg elmegy napszámosként földet hányni. És ha már nagy nehezen rá is szánja magát, hogy a szakmáján kívül dolgozzék, akkor sem megy el földet hányni, hanem valami könnyebb, megfelelőbb munka után néz. Mindenkinek feltűnt már, hogy a diktatúra letörése óta megszázszorozódott az utcai árusok, a kofák száma. Ezek mind szakmunkások, akik kiestek a gyárakból s félretett garasaikból gyümölcsöt, zöldséget vásároltak s azt árulják valamelyes nyereség mellett. Sokan kiballagnak Buda vagy Pest határába, fákat vágnak ki, felaprózzák s azt árusítják. Többnyire akácfák esnek a munkások fűrészeinek áldozatul s a közönség szívesen ve Biermann ártatlanságát hangoztatja a főváros diktátorának kihallgatása a rendőrségen. A főkapitányságon pénteken kezdte meg Kiss Árpád dr. rendőrfogalmazó Biermann részletes kihallgatását. Legelején Biermannak személyi okmányaiból aztállapította meg, hogy nem István, hanem Ignác. Ezzel szemben Biermann azt hozta fel, hogy már gyermekkora óta nevezeték Istvánnak. Biermann védelmére azt hozza fel, hogy neki a tanácsköztársaság előkészítésében semmi része nem volt. December hónapban egynéhányszor járt ugyan a Visegrádi utcában, de később az ottani zavaros viszonyok ettől a helytől távoltartották. Később egy tüntető felvonulás után a gyűjtőfogházba kerüt és így