Friss Ujság, 1919. november (24. évfolyam, 143-168. szám)

1919-11-09 / 150. szám

. Horvát a Tisza-gyilkosságról egyszer sem tett előttünk említést, igaz, hogy annak megtörténte után nemsokára eltűnt a házból. Minden valószínűség szerint családjához utazott Horvátországba. Háborús és forradalmi élményeiről annál többet beszélt. Jól emlékszem, mikor büszkén mondotta el, hogy Friedrich István hadügyi államtitkár megdicsérte őt és társait, mert olyan derekasan kivették részüket a forradalomból. A rendőrség lépéseket tett, hogy kinyomozza Horvatics jelenlegi tartózkodási helyét. Előkészületek a választásokra. A Károlyi-féle törvény alapján fognak választani. A kormány minden előkészületet megtett aziránt, hogy a választások, mihelyt azoknak kiírását a viszonyok megengedik, készen találják. Felkerestük Mihályfy Vilmos helyettes államtitkárt, a belügyminisztérium választási ügyosztályának vezetőjét, aki a választások törvényes irányelveiről a következőket mondotta munkatársunknak: • A választókerületek beosztása a régi, marad. A kormány ezirányban semmiféle változtatást sem eszközölt. A választások ebből a szempontból az 1914. évi XV. törvénycikk alapján fognak lefolyni. A választási eljárást illetőleg a Károlyikormány alatt meghozott 26-ik névtörvény szakaszai irányadók. Most nincsenek központi választmányok, nincsenek tehát választó névjegyzékek sem, amelyeknek alapján szavazni lehetne, a választási jogosultságot tehát minden egyes esetben a szavazatszedő küldöttségek fogják igazolni. A 17 ezernél több lakosú községekben és városokban szavazó igazolványokat adnak majd ki, amelyeket a választást megelőzőleg az úgynevezett igazolóbiztosok küldenek meg minden választói jogosultsággal bíró egyénnek. A belügyminisztérium választási ügyosztálya már teljesen befejezte az előkészítő munkálatokat és mihelyt a külső és a belső politikai helyzet lehetővé teszi, a kormány kiírja a választásokat, amelyek a kiírást követő 25—30 napon belül fognak lefolyni az egész országban. Politika. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány a közélelmezési miniszter előterjesztésére kormánybiztosság felállítását határozta el, amelynek feladata a gabonakészletek öszszegyűjtése és Budapestre szállítása lesz. Az összegyűjtés közigazgatási részét a közélelmezési ministérium eddigi gabona- és lisztosztálya, kereskedelmi részét pedig az újonnan alakult Szövetkezeti Áruforgalmi Részvénytársaság fogja végezni az eddig is bevált szervek felhasználásával. Az új szervezet élére Térffy Béla helyettes államtitkárt, a közélelmezési minisztérium gabona- és lisztosztályának eddigi főnökét nevezték ki kormánybiztossá. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A közszolgálati alkalmazottak Nemzeti Szövetségének „bíróságok és államügyészségek" csoportjához tartozó „törvényszéki bírói szakkör" 1919. évi november hó 6-án tartott választmányi ülésén megbotránkozással értesült az Az Újság című napilapnak 19. évi november hónap 5-iki számában megjelent, dr. Rézler Kornél táblabíró, a budapesti büntetőtörvényszék, mint esküdtbíróság helyettes elnökétől eredő politikai nyilatkozatról s határozatiig kimondta, hogy a nyilatkozatot tartalmilag helyteleníti és amennyiben az tényleg dr. Rézler Kornél táblabíró- FRISS U3SSG 1919. november 9. tól ered, őt nem tartja méltónak arra, hogy a magyar bírói testület tagja maradjon. Erről a határozatról értesítette a csoportnak és a szövetségnek választmányát, a magyar igazságügyminisztert, a budapesti ítélőtábla elnökét, a budapesti főállamügyészt és a budapesti büntetőtörvényszék elnökét is. Friedrich ki akar bújni a koncentráció alól. Tárgyait Clarkkal és a Nemzeti párttal. Friedrich István miniszterelnök — mint megírtuk — a csütörtöki minisztertanácsi határozathoz képest, pénteken délelőtt féltizenkettőkor Somssich József gróf külügyminiszter társaságában felkereste Sir George Clark-ot, hogy a kormány megbizásából tárgyaljon vele. Ezt megelőzően Friedrich István látogatást tett Bandholtz tábornoknál, a budapesti amerikai misszió fejénél. Clark a miniszterelnököt Somssich gróffal együtt villásreggelin is magánál tartotta s azután tovább folytatták a tárgyalásokat, úgy, hogy a miniszterelnök csak délután négy órakor távozott az ántant megbízottjától. Délután hat órakor minisztertanács volt, amelyen a miniszterelnök beszámolt a tárgyalások eredményéről. A minisztertanácson a kormány valamennyi tagja részt vett. A minisztertanácsról a kormány félhivatalosa a következőket jelenti: A minisztertanács a miniszterelnök jelentését tudomásul vette és javaslataihoz mindenben hozzájárult. Jóváhagyóan tudomásul vette még a minisztertanács, hogy a miniszterelnök Sir George intencióihoz kérést és az ő felkérésére, a baloldali polgári pártok vezetőivel, ezek kezdeményezésére, az esetleges kabinetkiegészítés előkészítése céljából tárgyalásokba bocsátkozik. A tanácskozás este kilenckor ért véget. Friedrich István azért maradt oly hosszasan Sir Clark-nál, mert kibontakozási terveit adta elő. Fáradozásai azonban — csaknem bizonyos — eredménytelenek fognak maradni. Semmiféle látszat - koncentrációval sem sikerül elütni az igazi koncentráció ügyét. Friedrich mesterkedéseit figyelő az antantis, s a legfőbb négyes tanács — mint az október 21-iki francia lapok közölték — megállapította, hogy: a Friedrich úr elnöklete alatt álló kormány nem felel meg a szövetségesek feltételeinek, mert a különböző politikai pártok nincsenek benne képviselve. Ha Friedrich úr nem akar vagy nem tud ilyen szellemű országos karmát alakítani, úgy a magyar név vegye tudomásul, hogy a szövetségesek csak olyan kormányt ismernek el, amely a kívánt feltételek szerint fog megalakulni . . . Friedrich tárgyalásai a Nemzeti Párttal. A Nemzeti Párt jobboldali csoportja készséggel keresi még mindig Friedrich-el a megegyezést. Simontsits Elemér és Platthy György tárgyaltak a párt nevében a miniszterelnökkel, ki a kibontakozás alapjául tudvalevőleg elfogadta a hat pontot. Az utóbbi napok ideges hangulatában még csak jobban kiélesedett az eredendő ellentét a párt jobb- és baloldali csoportja között. Lovászynak nem tetszhetett, hogy Simontsitsék mindjárt a _ Horthyval való megegyezést követő napon - - Friedrichhez siettek. Péntek este a párt négyes elnöksége hosszas tanácskozást tartott, melynek _ külön érdekessége, hogy nem a pártkörben, hanem a Dunapalotában tartották meg. Simontsits és Platthy beszámoltak a miniszterelnökkel folytatott tárgyalásaikról, melyekből kiderült, hogy Friedrich ma is csak látszat-koncentrációt akar. Kijelentette többek között, hogy a belügyi tárcát nem hajlandó sem a liberális pártok, sem pedig pártokért felülálló politikus számára átadni. Nem fogadta el a provaganda-minisztérium feloszlatására vonatkozó kívánságot sem, csak arra hajlandó, hogy a minisztériumba a liberális pártok részéről egy bizalmi embert államtitkári rangban kinevezzen. A Nemzeti Párt elnöksége hangsúlyozta a péntek esti tanácskozáson, hogy a párt a valódi koncentráció alapján áll, a valódi koncentráció létrehozására Angol őrség a Nemzeti palota előtt azonban Friedrich Istvánnal kevés kilátás van. Elhatározták azt is, hogy a tárgyalást folytatják. Simontsits és Platthy szombaton délelőtt tényleg újra felkeresték a miniszterelnököt. Lovászy a koncentrációs tárgyalásokról. A Nemzeti Párt választmánya szombaton este ülést tartott. Lovászy Márton elnöki megnyitójában megemlékezett arról az érzelmi közösségről, mely a párt egybeforradását létrehozta. Reméli — mondotta — hogy ez a közösség valóban benső és hiánytalan lesz. A kormánynyal folyó tárgyalásokról szólva bejelentette, hogy ezek még tartanak. — Pártunk megalakulása pillanatában maga elé tűzte a koncentráció gondolatát, mert nem csak külső, de belső okok is parancsolják, hogy Magyarországon olyan Kormány vegye át a hatalmat, amelyben minden számottevő párt és társadalmi réteg képviselve legyen, mert csak így tudjuk elérni a rég óhajtott békét. A belső szükség pedig azt mutatja, hogy a társadalmi békéhez és az összhanghoz is ezen az úton lehet eljutni. A társadalmi béke és a megértés gondolata vezetett minket azoknál a tárgyalásoknál is, amelyeket a magyar hadsereg fővezérével, Horthy admirálissal, folytattunk, és a pártok közt felmerült tárgyalások során sikerült mindazokat a mesterségesen szított félreértéseket eloszlatni, amelyek különösen a fővárosi lakosság egy részében bizalmatlanságot okozhattak volna a nemzeti hadsereg iránt. Horthy : „előkelő idegen." A kormány egyik lapja szombati számában „előkelő idegen"-nek nevezi Horthy Miklós fővezért. Azt írja, hogy Horthynak milyen „megriadva kellett látnia, hogy mi lesz az ő becsületes, természetes és félreérthetetlen nyilatkozatából, s pontos és kifejezett megegyezéséből huszonnégy óra múlva." Politikai körökben meglehetős feltűnést keltett ez a cikk, melynek nyilvánvalóan nem a Horthy „fájdalma" fáj, hanem benne a hangsúly h újza van. hogy Horthy csak előkelő idegen a magyar politikában. Kínos volt a feltűnés azért is, hogy egy újság így mer írni a magyar nemzeti hadsereg fővezéréről. Mutatja különben a cikk, hogy a kormányban és a kormány mögött álló pártban milyen rossz szemmel nézték Horthy fővezér ismeretes megegyezését az ellenzéki vezérférfiakkal. A kormány ilető lapja részéről pedig azért volt feltűnő az írás, mert csütörtöki számában éppen ez a lap ejtette el elsőnek és a legridegebben Friedrich Istvánt. Az ellenzéki vezérek közös kihallgatása Clarknál. Hír szerint a kormányon kívül álló pártok vezérférfiai rövidesen közös kihallgatáson jelennek meg az antant képviselőjénél. A pártvezérek együttes fellépésükkel nyomatékot kívánnak adni azon elhatározásuknak, hogyszilárdan kitartanak az igazi koncentráció követelése mellett. Garami Ernő a szociáldemokratapárt képviseletében különben szombaton este is kihallgatáson volt Sir George Clark-nál. Zsaroló karhatalmi nyomozók. Bodó József harmincegy éves polgári iskolai tanár feljelentést tett a rendőrségen, hogy Szalontai József karhatalmi nyomozó őt tízezer korona erejéig meg akarta zsarolni. Bodó a kommün alatt a szentendrei művelődési osztály vezetője volt, a kommün bukása után elfogták, de négy nap múlva elengedték. Három nappal később egy volt tanítványa ismét elfogatta és bekísértette a IV. kerületi karhatalmi osztagparancsnoksághoz, ahol kihallgatták és azzal engedték haza, hogy írjon jelentést a kommün alatti működéséről és azt adja át a karhatalmi nyomozóknak. Ezt megtette Bodó és másnap a karhatalmi nyomozóosztály parancsnokának, Kelemen Dezsőnek, átadta a jelentést, aki átvéve, Bodót ismét elengedte. Ugyanaznap délután Szalontai József karhatalmi nyomozó elment Bodó lakására, Bodót nem találta otthon, a feleségével beszélt és figyelmeztette, hogy Bodó ellen igen súlyos vádak vannak, de ezeket el lehet intézni tízezer koronával. Bodóné kijelentette, hogy ők szegény emberek, pénzük nincsen, azonban majd beszél a férjével és kísérletet tesz, hogy egy nagybácsijától a kívánt összeget megszerezze. Még ugyanaznap este Kelemen és Szalontai eljöttek Bodó lakására, akkor Bodó otthon volt, de Kelemen az ügyre rátérni nem akart és végre is azzal a kijelentéssel, hogy lakáson nem tárgyal, eltávozott. Harmadnapra Bodót behívták a IV. kerületi parancsnokságra, ahol Kelemen közölte vele, hogy Szentendréről keresik és képzelheti, hogy mi lesz vele, ha beviszik a főkapitányságra. Ezzel eltávozott és magára hagyta Szalontaival, aki figyelmeztette, hogy mostmár sürgősen teremtse elő a pénzt. Bodónak azonban ez nem sikerült, mire Szalontai újabb ötnapi határidőt adott neki. Bodó erre megjelent a főkapitányságon és itt megtette a feljelentést. Itt azt tanácsolták neki, hogy szinleg menjen bele a dologba és beszélje meg Szalontaival, hol veszi át tőle a pénzt. Ez megtörtént, a Baross- és Gólyautca sarkán találkoztak és ott egy kapu alatt Szalontai átvett Bódétól négyezer koronát. A detektívek azonban lesben állottak, Szalontait elfogták és behozták a főkapitányságra. Szalontai József harmincegyéves földmives, karhatalmi nyomozó itt beismerte, hogy Bodót meg akarta zsarolni, de ezt Kelemen utasítására tette. Kelemen Dezső orvostanhallgató ezt tagadja, neki egyáltalán semmi tudomása arról nem