Friss Ujság, 1919. november (24. évfolyam, 143-168. szám)

1919-11-26 / 164. szám

zatos átalakításának, saját jogos politikai és gazdasági igényeik ki­elégítésének céltudatos munkáját látják folyni törvényhozásban és kormányzatban. Ez a szociális irány most gyorsabb ütemet kivon és határozottabb cselekvést úgy a birtokpolitika, mint a munkásosz­tály érdekeinek érvényesítése te­rén; vak konzervativizmus volna az, amely a bolsevizmus leverése után nem látná többé annak szük­ségét, konzervativizmus abból a fajtából, amely a forradalmakat szüli. Majd a békekötés kérdésére tér át. Az igazságtalan béke lehetetlen­né teszi a népek testvériségét. _ A népszövetség így csak zsandárja volna a lehetetlen elrendelésnek. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az életképesség feltételeit, fajunk létér­­­­dekeit biztosítsuk. Mimik­ára fogják az iáténál! Mimmnistákat . A Friss Ujsá­g már megírta, hogy azokat a letartóztatásban lévő kom­­­munistákat,­­akiket a hatóságok a Vközrendre és a köznyugalomra ve­ Stcól#­Selaiek tartanak, egyelőre nem helyezik szabadlábra, hanem a haj­­máskéri táborban internálni fogják őket. A Radetzy-laktanyában őrzött kommunisták ügyét a rendőrség már mind felülvizsgálta és az összes in­tézkedéseket megtette, hogy inter­nálásuk bármelyik pillanatban meg­történhessék. Napról-napra újabb­­és újabb felterjesztést intéz a belügy­miniszterhez az internálásra vonat­­kozólag, de a belügyminiszter mig­eddig egyetlenegy internálási vég­­zést sem hozott. Mihelyt leérkezik a belügyminisztériumtól ez a végzés, az internálandókat azonnal Hajmás­­kérre kísérik. A hajmáskéri táborban az inter­náltak befogadására már minden előkészület megtörtént. Megoldották a fűtés és élelmezés kérdésének ne­hézségeit is, műhelyeket rendez­nek be, a­hol a beutalt kom­munisták, a megfelelő felügyelet mellett foglalkozásuknak és képzett­ségüknek megfelelő kényszermunkát fognak végezni. A vidéken a beuta-­­lási fölterjesztést a törvényhatósági első tisztviselői teszik és vidékről már történt több sürgős beutalás a hajmáskéri táborba. Nem eresztik haza a német hadifoglyokat. Clemenceau jegyzéke a német békedelegáció elnökéhez. Berlin, november 25. A versaillesi német békedelegáció elnöke levelet intézett Clemenceau­­h­oz, amelyben a Franciaországban lévő német hadifoglyok sürgős ha­zaszállítását kérte. E levélre Cle­menceau rendkívül erélyes hangú, a kérelem ezidőszerinti teljesítését e békeszerződés értelmében határozot­tan megtagadó jegyzéket intézett a delegáció elnökéhez. Clemenceau hivatkozik válaszá­ban azokra a kegyetlenkedésekre és „szörnyű tettekre", amelyeket a né­metek a megszállott területeken el­követtek és kijelenti, hogy a francia közvélemény nem adhatja meg a né­meteknek a szóbanforgó kedvez­ményt, hogy a hadifoglyok kará­csonyra visszatérhessenek hazájuk­ba. Kijelenti Clemenceau minisz­terelnök, hogy a németek ismétel­ten megszegték a békefeltételeket, tervszerűen késleltették a fegyver­szüneti megállapodások végrehajtá­sát, figyelmeztet a scapaflovi flotta elsülyesztésére, a hajók kiszolgálta­tásának halogatására, az Elzász- Lotharingiában folytatott propagan­dára és mindezek alapján közli, hogy Franciaország nem tartozik Német­országnak semmi egyébbel mint . 1919. november 26. FRISS D­J S TG szerződés pontos teljesítésével, ame­lyet a könyörtelen háború után, ame­lyet Németország erőszakolt rá a civilizált népekre, kénytelen volt el­fogadni. A békeszerződés szerint, amint ez a tényekből kitűnik, a német hadi­- Lenin-fiúk bűnpörének mai má­­sodik­ lapja is tele volt izgalmas je­­­lenetekkel. Az egyes tanúvallomá­sok egészen hű tükrét adták a rém­uralom korszakának, hogy mi min­den történt a kommunizmus alatt a főkapitányság épületében és a ret­tenetes emlékezetű Batthyány-palo­­tában. A tanúvallomások kivétel nél­kül rendkívül terhelőek voltak Schön Gáborra, valamint Cserny Jó­zsefre, akik még próbálnak ugyan védekezni, de ez a védekezésük már egészen erőtlen és ők is érzik, hogy hiábavaló. A tárgyalás iránt ma is rendkívül nagy volt az érdeklődés, a hallgató­ság zsúfolásig megtöltötte a tárgya­lótermet. A tárgyalás elején a védők bejelentették, hogy lemondanak ar­ról a jogukról, hogy közvetlenül kérdéseket intézzenek a vádlottak­hoz. A mai ülés zárt üléssel kezdődött, amelyen letárgyalták K. M. nevű fiatal, tizennégy éves lány­nak panaszát. Schön Gábor I­. M.-et letartóztatta, majd lelkileg meggyö­törte és azzal fenyegette meg, ha nem lesz az övé, megöli az anyját is. Ez ügyben kihallgatták a leány édes­anyját is. Tíz óra volt, amikor megkezdték a nyilvános tárgyalást. Elnök beje­lenti, hogy Schön Jeremiás magán­detektív bíróilag megszüntettette azt az örökbefogadási szerződést, mely­­lyel Schön Gábort örökbefogadta. A mai naptól fogva tehát Schön Gá­bort Goldberger Gábornak hivják, folytatva D­orcsa zászlós meggyi­ foglyok hazaszállítása után válik esedékessé. A hadifoglyokat ezidő­­szerint a németek által elpusztított francia vidékek újjáépítésére hasz­nálják fel és, mint Clemenceau meg­jegyzi, úgy anyagilag, mint erkölcsi­leg jó bánásmódban részesülnek. Á­kolásának ügyét, első tanúnak Gold­berger (Schön) Gábor egyik irodatisztjét, Spitzer Pált hallgatták ki, aki a Schön vezetése alatt álló nyomozó osztálynál volt beosztva. Spitzer el­mondja, hogy emlékszik, amikor Schön a Batthány-palotába vitette Dobsát azzal, hogy tegyék angolra. Guzi terrorista ekkor követelte Jan­csik főparancsnoktól, hogy mozdítsa­­ el Schönt. Egy napon megjelent egy­­ gyászruhás nő, aki egy zászlós­­ fényképét hozta magával és azt mon­dotta, hogy eltűnt fiát keresi. Bodon vádbiztosnak mesélte el a Dobsa­­ügyet. Az azt követelte, hogy te­gyen feljelentést. Ekkor meg is in­dult a nyomozás Schön ellen. Váry főügyész kérdésére a tatai elmondta még, hogy Schöp azt mondta: „Na ez a Dobsa sem fog többet mosolyogni, golyót kapott a gyomrába." Kepes dr. védő szintén kérdést intéz a tanúhoz, aki azt fe­leli, hogy a „hazaküldés" többnyire halálos ítéletet jelentett. Görgey huszárszázados vallomása. Görgey József huszárszázados a következő tanú. Görgey kijelenti, hogy Csernyt is­meri. A forradalmi törvényszéken találkozott vele. A Dobsa-ügyről csak az újságokból értesült húsvét hétfőjén, azonban véletlenül kihall­­­­gatott egy telefonbeszélgetést a fi­­­kapitányságon, ahol ő is le volt tar­tóztatva. Cserny tárgyalta az ő ügyét,, amely kapcsolatban volt a dr. Stenzel-ügygyel. Nyolc embert halálra ítéltek, de úgy látszik felsőbb utasításra neki és két másik ember­nek megkegyelmeztek. Cserny: Ebben a teremben tár­gyaltuk ezt az ügyet Három embert ki is végeztek. Görgey a rendőrségen kihallgatta azt a beszélgetést, amelyben Schön utasította Csernyt, hogy küldök va­lakit, akit azonban nem kell egészen, csak félig angolra tenni. Beszélgetés folytatásaként Schön azt felelte, hogy tegyen vele, amit akar. Nemsokára rá valaki bejött abba a szobába, a­hol ő tartózkodott és azt mondta, hogy most egy fiatal hetyke ember­rel bántak el. Van egy széles pin­cénk, ide hordják azokat, akiket el­tesznek láb alól. Wagaszt dr., a kommunista rendőr­kapitány vallomása. Görgey vallomása után bevezették Wagaszt József dr. rendőrkapitányi Wagaszt előadja, hogy többen jöt­tek hozzá annak idején érdeklődni a Dobsa-ügyben, de ő nem tudott fel­világosítást adni. Később azonban ő is kezdett nyomozni és egy alka­lommal Ihlávik Géza, aki szintén ott volt, azt mondotta, hogy a hol­takról nem szoktak nyilatkozni. Hal­lotta, hogy Schön másoknak dicse­kedett azzal, hogy a hetyke fiút hi­degre tette. Wagaszt egyizben be­ment a Batthyány-palotába, hogy az ott túszként elhelyezett Rakovszky Zsófiát kihallgassa és igy lehetséges az is, hogy ott volt ő akkor, amikor Dobsát behozták. Schön Gábor ki­jelenti, hogy ő Wagasztnak azt a kijelentést nem tette, hogy minden­kit halálbüntetéssel kell sújtani, ha­nem azt mondotta, hogy akinek nem tetszik a diktatúra, azt internálni kell. Az elnök erre megjegyzi, hogy ne mondjon vicceket. Wagaszt után Valisik Vladimír lel­kész,­ majd Malcsiner Emil szer­kesztő kihallgatása következett. Malcsiner fogva volt a kommuniz­mus alatt és itt látta Scliön műkö­dését, aki igen kegyetlen ember hí­­rében állott. A betegeknek azt mon­dotta, hogy dögöljenek meg. Egy fiatal fogoly leánytól mindenáron olyan vallomást akar kicsikarni, a amely atyját a vérpadra juttatta volna. Ezt a leányt valósággal ül­dözte. A politikai megbízott, Guzi János fogolynak tanukép való kihallgatása következik. Guzi politikai megbízott volt a főkapitány­ságon. A Dobsa-esetről Spitzer Pál­tól értesült. Azonnal bejelentette az esetet Jancsiknak, aki felfüggesztet­te Goldbergert állásától. Guzi el­mondja Goldbergerről, hogy az min­denkivel nagyhangon beszélt. Váry főügyész: Hogyan nyomo­zott ön a terroristákkal szemben, hi­szen az egyenlő lett volna a halál­lal? Guzi erre kijelenti, hogy nem nyo­mozott a terroristákkal szemben, ő csak Goldbergert jelentette fel Jan­csiknak. Váry főügyész: Hogyan működhe­tett még továbbra is Goldberger az ön följelentése dacára? Guzi nem tud erre felvilágosítást adni. Váry főügyész: Hiszen ön előtt új­ságolta Goldberger, hogy Dobsának golyót röpítettek a hasába. Rövid vitatkozás után Guzi ezt beismeri. Guzit aztán kivezetik a teremből. A terrorista tanú. Következik ezután Reinheimer Re­zső terrorista kihallgatása. Elmond­ja, hogy egyszer Groó Géza kért tő­le két embert, hogy azokat elküldje a Batthyány-palotába a falakról !­s- Súlyos bizonyítékok a terrorista gyilkosok ellen A főtárgyalás második napja. Nagy Béla bíró, Schön-Goldberger Gábor. Zsarol a szovjet Kis Béla érdekében. Bécs, november 25. Mint a bécsi távirati iroda közli, a bécsi szikratáviróállomás az orosz külügyi népbiztosnak egy megcson­kított táviratát fogta föl, amelynek kifetezhető része így szól: „... biztossága, valamint más, Oroszországban levő osztrákok biz­tossága, akik az osztrák kormány­ával összeköttetésben vannak, Kun Béla és a többi magyar népbiztos biztosságától függ. Az előbbiek egy­előre Oroszországban maradnak, mint kezesek azért, hogy az utóbbia­kat nem szolgáltatják ki Magyaror­szágnak. Külügyi népbiztos." Azonnal megkísérelték, hogy a táviratot kiegészítsék és hitelességét megállapítsák. Bécs, november 25. Az orosz külügyi népbiztos szikra­táviratának személyi tekintetben magyarázatául szolgál az, hogy az osztrák hadifoglyok és polgári inter­náltak ügyével megbízott hivatal tu­dakozódott Oroszországba küldött megbízottjának, Alb­ert Henriknek sorsa felől. A szovjet kormány szik­ratávirata tehát iszonyára az osz­trák hadifoglyok és polgári internál­tak hivatalának delegátusaira vonat­kozik. Bécs, november 25. Az a gyanú merült fel a politikai kö­­rökben, hogy a szikratávirat hamisít­vány és kétségbe vonták, hogy egy­általán szikratávíró útján érkezett. A Magyar Távirati Iroda bécsi kép­viselőjének illetékes helyen szerzett értesülése alapján megállapítható, hogy a szikratávirat valóban megér­kezett Bécsbe. Moszkvában adták fel e hónap 23-án és a bécsi rádióállo­más vette fel. Az osztrák kormány csak akkor határozta el közzétételét, amidőn a nyilvánosság is már tudo­mást szerzett róla. Most meg akar­ják szerezni a megcsonkítva érkezett távirat teljes szövegét, hogy megál­lapítsák azoknak a személyeknek a nevét, akiket a bolsevikok túszokul vissza akarnak tartani. Az esti lapok cikkekben foglalkoznak ezzel az ügygyel és azt kérdezik, hogyan szándékozik válaszolni az osztrák kormány a moszkvai kormánynak erre a példátlan beavatkozására.

Next