Friss Ujság, 1919. december (24. évfolyam, 169-193. szám)

1919-12-03 / 170. szám

1919. december 3. 2 F fc I S S U n S X G aki szörnyen aggódott Lukachich sorsáért. Arra kért engem, hogy mentsem meg Lukachichot. Én fel­kértem Fúró Géza bácskai földbirto­kos barátomat, hogy szerezzen va­lahonnan civilruhát és ennek segé­lyével szöktesse meg Lukachichot. Egy órával később én rohannak hoz­zám a hadügyminisztériumba azzal a szörnyű hírrel, hogy Tisza Istvánt meggyilkolták. Emlékszem pontosan, hogy a hír hallatára így fakadtam ki: Jaj, szegény ember! Ha én ezt sejtettem volna, megmenthettem volna őt is! Kár, hogy nem hallot­tam erről az ügyről! Ezt a kijelen­tésemet Bökény Zoltán miniszteri tanácsos és a még jelenlevő számos úr hallotta. Hogyan folyt le a mai szembesítés? — A mai szembesítés — mondot­ta a továbbiak folyamán Friedrich — így folyt le. Amikor behozták Hüttnert a vizsgálóbíró szobájába, kijelentette, hogy nem ismeri Fried­rich Istvánt. Elmondotta, hogy a de­tektívek biztatták, legyen bátor, vál­toztassa meg az eddigi hazug vallo­mását, mondja meg az igazat. Kije­lentette Hüttner, hogy neki nagyon rossz az emlékezőtehetsége. Sokáig v­olt elmegyógyintézetben, a hábo­rúban idegsokkot kapott és a leg­jobb akarat mellett sem tud­­vissza­emlékezni az eseményekre. Én fel­szólítottam a vizsgálóbíró és a többi urak jelenlétében Hüttnert, hogy mondjon meg egész bátran mindent, habozás és kímélet nélkül, amit ve­lem kapcsolatban a Tisza-féle ügy­­ben tud. Erre Hüttner így­­felelt: Sohasem állítottam azt, hogy Fried­rich Istvánnak tudomása volt a Ti­­sza-féle gyilkosságról, csak annyit mondottam, hogy Friedrich István is ott volt a vártban, amikor Kéri kijelentéseket tett, ölésről vagy gyilkosságról sohasem hallottam a vártban beszélni. Megvizsgálják Hüttner elmeállapotát. — Ezután háromszor, vagy talán négyszer is az ablak elé hívtam Hüttnert, mert ott világosabb volt és felszólítottam, nézzen meg jól. Hüttner állhatatosan azt mondotta: nem ismer. Erre aztán rárivalltam, hát a múltkor ismert?! Rám nézett és azt mondta, tényleg ismerem, most már megint ismerem és ez az igazság. Ezen jelenet után az állam­ügyész indítványt tett a vizsgálóbíró előtt, hogy szerezze be Hüttner el­meállapotára vonatkozó kórházi ok­mányokat. Ekkor érkezett a vizs­gálóbíróhoz dr. Ulain Ferenc, a Ti­­sza-család képviselője. Kérésemre a vizsgálóbíró elrendelte, hogy ismé­teljük meg az eddig történt egész eljárást. Újból faggatni kezdtük Hütt­nert, hogy mondjon el mindent. Hütt­ner megismételte korábbi nyilatko­zatait, amelynek során erősen hang­súlyozta, hogy azt a kijelentést se­hol senki előtt sem tette és jegyző­könyvre sem adta, hogy Friedrich István tudott volna a Tisza-féle gyil­kosságról. Azt sem állította, hogy a katontanács ülésein és a megbeszélé­sein részt vett volna."Egyszer látott egy dohányzó szobában a Kirolyi­­pártkör helyiségeiben és ebben a szobában, úgy rémlik előtte, valami­kor a katontanács tagjai megfordul­tak. Végül Hüttner erélyesen tilta­kozni kezdett az ellen, hogy az én személyemet be akarják vonni en­nek az áldatlan ügynek a keretébe. Kijelentette, hogy párszor látott en­gem a pártkörben, így keletkezett az a hiedelme, hogy nekem tudomásom lehet arról, hogy a katonatanácsban elhatározták a gyilkosságot. Megbe­széléseken, vagy tanácskozásokon, a Royal-szállóban, vagy a Lovass­­féle vívóteremben Friedrich — val­lotta Hüttner — sohasem volt jelen. Én a jegyzőkönyvre adtam azt is, hogy egyszer járt nálam ez a Hütt­ner főhadnagy. Azt kérte tőlem, hogy az édesapját, aki úgy tudom, nyugalmazott ezredes, reaktiváljam. —A kihallgatás végén kértem és (_A mai tárgyalás Madarász Béla orvostanhallgató meggyilkolásának ügyé­vel kezdődött. Elsőnek Bánki László­ vörösőrt hallgatja ki a bíró­ság. Elmondta, hogy az ellenforra­dalom délutánján ki volt rendelve az Országházhoz szolgálattételre, innen Küvérrel együtt elmentek cir­kálni. Az Eskü­ utón lövéseket hal­lottak, az egyik ház ablakából pe­dig fény szűrődött ki. Küvér be is ment a lakásba, hogy eloltassa a lámpát, ő azonban az utcán maradt. Közben két terrorista érkezett és a házból kihozták Madarászt. Loki nekiugrott, néhányszor botjával fej­bevágta, mire az orvosnövendék összeesett. Akkor azután többször belevágott a rohamkéssel, majd pén­zét és ékszereit kezdte kiszedni a zsebéből. A tanúk a gyilkosságról. Hlavacsik Nándor, a Klotild-palo­ta portásának, tanúvallomása követ­kezik ezután. Elmondja, hogy az el­lenforradalom éjszakáján több kato­na dörömbölt a kapun azzal, hogy a negyedik emeleten fényjeleket ad­nak. Ő is felnézett a házra, de egyetlen kivilágított ablakot sem látott. A vörösőrök azonban fel­mentek a negyedik emeletre, ahol felzavarták az összes lakókat. Ki­tudódott, hogy az egész házban rö­vid zárlat van, a villanylámpák te­hát nem is éghettek. A nagy kuta­tásban Madarász orvostanhallgató lakásába jutottak. Küvér, amint be­rontott, nekitámadt Madarásznak, legazem­berezte és kezdte kötözni és verni. Küvér még neki is, aki védel­mére kelt a fiatalembernek, azt mondta, hogy ha nem hallgat, meg­rövidíti­ egy fejjel. Az orvostanhall­gatót kétszer le is akarta szúratni, azonban a vörösőrök nem engedel­meskedtek. Azután Madarászt be­dobták a liftbe, levitték az utcára, ahol végeztek vele. A kapu alól azt is látta, amint feldobták a szeme­teskocsira és elvitték. Ugyanígy vallott Volf­ Gyula ta­nú is. El akarták láb alól tenni. Rosenfeld Ármin tanú elmondja, hogy az ellenforradalom éjszakáján hazafelé igyekezett, amikor segély­kiáltásokat hallott. A Klotild-palota irányában jutott, ahonnan a hango­kat hallotta és midőn odaért, látta, hogy egy fiatalembert leszúrnak és a gyilkosok egyike, azután egy sze­m­­eteskocsit hozott. Ebbe beletették a­ holttestet és vitték a hídra, ő még odaszólt a vörösöknek, hogy már eleget kapott az illető és mivel még él, ne dobják a Dunába. Loki erre azt válaszolta, hogy ha nem hallgat, őt is lelövi. Előadja a tanú, hogy ő a kocsi mellett ment és látta, hogy Madarász,, szemnei nyitva vannak és­ valamit mondani akar. Ő könyör­­gött, hogy adják át neki a fiatalem­bert, hogy elvitesse a kórházba, de ezek már dobták is a vízbe. Ezután szaladgált a vörösőrséghez, hogy el­fogassa a gyilkosokat, de sehol sem­mi segítséget nem kapott. Később a gyilkosok őt felkeresték a lakásán és a feleségével együtt súlyosan össze­szurkálták. Csutak János katona lövés zajára ment a gyilkosság színhelyére. Ma­darász könyörgött: „Kegyelem, ke­gyelem! Emberek, kegyelmezzenek meg nekem!" A válasz ennyi volt: „Tiszt voltál, gazember!" A katona még azt állítja, hogy egy Maxhoz hasonló ember még egyszer bele­­szúrt Madarászba. Max tagad és azt hiszi, hogy ezt a szúrást Alexandro­­vics tehette.­­ Szigethy megöletése. Tíz perc szünet után áttértek Szi­gethy Gusztáv déghi kereskedő meg­gyilkolásának tárgyalására. A vád­irat szerint Szigethy a proletárdikta­túra kitörése után menedéket adott gróf Festetich Sándor volt hadügy­miniszternek. Ezért halálra ítélték. Elvitték Balatonkenessére, a Balaton partján főbelőtték, megszurkálták s miután a zsebéből 15.000 koronáját elvették, őt a Balatonba dobták. Elő­zőleg füleit és orrát levágták, hogy eredményes eljárásukat ezzel iga­zolhassák. Ebben az ügyben a vád­lottak: Csömör Gábor, továbbá a szökésben levő Lustig Arnold és Pervangel Mihály. Csömör Gábor terrorista elmond­ta, hogy a gyilkosságban bűnösnek érzi magát, de a rablást nem vállalta magára. Előadja, hogy ő Lustig Ar­nold veszprémi politikai megbízott mellé volt beosztva szolgálattételre. Túszokat fogtak össze. Ő fogta el a többek között dr. Török rendőrfőka­pitányt is. Szigethyt Siófokról hoz­ták. A pénzéről nem tud semmit. El­­fogatása óta folyton verték Szige­thyt. Ő április végén utasítást kapott Pervangeltől, hogy Szigethyt vigye el Kenessére kocsin és ott végezze ki. Ő el is vitte és még útközben egy követ kötött a nyakába. A kocsis­­­­nak pedig megparancsolta, hogy kösse össze Szigethyt. Ezután be­vitte a vízbe, körülbelül harminc méternyire és a szerencsétlen ke­reskedőt könyörgései közben köz­vetlen közelből főbelőtte. Szigethy belezuhant a vízbe, ő pedig tizenhat­­szor egymásután belevágta a kését. Azután egyik fülét levágta, hogy ez­zel bizonyítsa, hogy elvégezte fel­adatát. A fülét átadta Pervangelnek, mire az ötezer korona jutalmat adott neki. Későb a vörösőrség őt és Per­­vangelt gyilkosság miatt letartóztat­ta és Korvin Ottó elé állíttatta, aki azonban szabadlábra helyezte őket. Ezután ő beállt a Csemy-csoportba terrorfiának. Bevezetik ezután Korvin (Klein) Ottót, aki etoKJüí±ia, hogy Pervangtít Minisztertanács a késő éjjeli órákig. Minisztertanács a késő éjjeli órák­? Kedden este fél hét órakor minisz­tertanács ült össze a miniszterelnö­­ki palotában. A kormány tagjain kívül Horthy Miklós fővezér, Beth­len István gróf, Teleky Pál gróf, valamint S­ers Vilmos külügyi ál­lamtitkár is jelen volt a miniszterta­nácson. Az értekezletet este kilenc órakor, a vacsora­ idő­tartamára, megszakították,­­ aztán tovább folytatták a késő éjszakai órákig. Eredetileg már hétfőn este akar­ták megtartani a minisztertanácsot, melynek főtárgya a szociáldemok­rata­ párt kívánságai voltak. A béke­konferenciára való meghívás megér­kezésével természetesen csak foko­zódott az érdeklődés a miniszterta­nács iránt. A kormány félhivatalosa az értekezletről azt adta ki, hogy mindenekelőtt a békejegyzékkel fog­lalkozott (az idevonatkozó tudósítás lapunk más helyén található. A mi­nisztertanács ezután folyó ügyekre tért át, amelyek közül elsősorban az élel­mezési ügyeket tárgyalta. Foglal­kozott a minisztertanács ezenkívül a választások tisztaságának és za­vartalanságának biztosításával is, amelyre nézve Huszár Károly mi­niszterelnök egy kormányrendelet­­tervezetet terjesztett a miniszter­­tanács elé. A minisztertanács ezt a tervezetet elfogadta. A szociáldemokrata­ párt kívánsá­gai között szerepel a hajmáskéri in­ternáltak ügyeinek átvizsgálása is. Még egy pikáns érdekessége volt a minisztertanácsnak. Friedrich István hadügyminisz­ter ma délelőtti kihallgatása ügyé­ben tett hosszas előterjesztést, be­mutatta a felvett jegyzőkönyve­ket is. Azt bizonyította a hadügyminisz­ter, hogy politikai hajszáról van szó. Mint Haller István miniszter munka­társunk előtt mondotta, Friedrich Istvánnak sikerült erről teljesen meggyőznie a minisztertanácsot, aminek kifejezést adott Bárczy Ist­ván igazságügyminiszter is. A Nemzeti Párt és Munkapárt fúziójának ügye. A Nemzeti Párt kedden este tar­tott választmányi ülésén Ábrahám Dezső beszámolt arról a tárgyalás­ról, melyet a párt kiküldöttei a Mun­kapárt kiküldötteivel folytattak. A Nemzeti Párt megbízottai a párt írásba foglalt feltételeit átadták a Munkapárt m­­egbízottainak, melyre a választ várták. Kevéssel azután, hogy a választ­mányi ülés véget ért, megérkezett a Nemzeti Párt klubjába Kürthy Lajos báró, a Munkapárt egyik ve­zére. Kürthy báró rövid megbeszé­lésre vonult vissza Ábrahám Dezső­vel, Bar­ba Alberttel és Halászy Lászlóval, kiknek átadta a Munka­párt ugyancsak írásba foglalt vála­szát. A Nemzeti Pártban egyelőre nem hozták nyivánosságra, mit tartal­maz a Munkapárt válasza. Szerdán délben a két párt megbízottai újabb megbeszélésig jönnek össze,­­ este pedig a Nemzeti Pártban újabb vá­lasztmányi ülés lesz. Munkatársunk úgy értesült, hogy a Munkapárt most már sürgeti a­ ­ Madarász Béla gyilkosainak pere. Csutak János tanú, Polánszki, az egyik gyilkos. követeltem a vizsgálóbírótól, hogy a személyemet ebben az ügyben a! legkíméletlenebb szigorúsággal ke­­zeljék. annak idején egy Lustig nevű poli­tikai megbízott állította elő és hogy Vágó népbiztos Pervangelt vissza­rendelte. ő semmiféle gyilkosságról nem hallott. Csömör szemébe mond­ja Korvinnak, hogy igenis ő bocsá­totta őket szabadon, azt mondván, hogy ilyen szamárságokkal hagyják őt békében. Az elnök ezzel a tárgyalás folyta­tását holnap reggel 9 órára halasz­totta.

Next