Friss Ujság, 1920. január (25. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

2 Trattner megkérdezi Marrcovicstól,­­ismeri-e őt és látta-e őt a kivégzésnél. •­­Markovics: Ismerem. Ön nem volt ott. A tanút ezután, megesketik. A kegyetlen Szirmay dr. A következő tanú dr. Gáspár Antal M­entőorvos, a­kit ellenkezése dacára rendjettek ki a kivégzéshez. A kivégzés éjszakáján fél ötkor keltették fel és átküldték a vádibiztosi szobába, a­hol Schreier, Szirmay és egy betörő kül­sejű ember volt. Szirmay és Schreier beszélgettek. Szirmay meg akarta kez­deni a kivégzést. Schreier azonban el­lenezte ezt és azt mondta, hogy várni kell öt óráig, hátha még kegyelem ér­kezik. Szirmai erre ezt felelte:­­ “Végeztettem én Tol már két órával előbb is embert és akkor azután jöhe­tett a kegyelem! Később lementek a pincébe és hozzá­juk csatlakozott ekko­r már négy vö­rös katona, a­kik azután a kivégzést­­végrehajtották. Szirmay kiadta az utasítást a négy katonának, hogy ve­zessék le a vádlottat, de hozzátette még­_ — A fejetekkel feleltek, ha Herczeg Géza le fog ugrani az emeletről. Ezt az embert feltétlenül ki kell végezni! Szirmay nem kegyelmez. Az orvos ezután részletesen el­mondta, hogy milyen útvonalon vitték ■ Herczeg Gézát, a ki folyton sírt, kö­­nyörgött és kegyelmet kért. Le­vetette magát a földre és a földön ,fetrengett. Szirmay folyton kiabált: — Nincsen kegyelem, kutya, gaz, ember! Majd azt mondta a katonáknak: — Ugyan fogjátok meg! Hát nem birtok vele? Erre megfogták a kezét, a lábát és a levegőbe emelve vitték a torna­terembe. A tornateremnek az ajtaja be volt zárva. Schreier kiabálni kezdett, hogy ha nem nyitja ki azonnal a torna­terem ajtaját, Herczeg Géza mellé állítja. Herczeg könyörgött és oda­kiáltott neki. A rablógyilkosnak meg­kegyelmeztek, neked azonban peched Van, miért nem vallottál tegnap? Az orvos állítása szerint Szirmay a háta mögött állt. Schreier kiment és beszédet tartott az összegyűlt embe­reknek. Azután rálőttek Herczeg Gé­zára ,és az orvos észrevette, hogy a mellkasa emelkedik. Oda akart menni, hogy segélyben részesítse, az egyik ka­tona azonban nem engedte és azt mondta, hogy náluk szokás, hogy négy percig várni kell az első lövés után. Szirmay az egész idő alatt úgy visel­­kedett, mint egy vérszopó, a­ki örült annak, hogy ezt az embert kivégzik. Trattner: Kérem, engem látott ott, doktor úr? Tanú: Kern, önt nem­ láttam.­­Szirmay: Hogy látott engem, hogyha a háta mögött álltam? Az elnök: Ne tessék ilyen naiv kér­déseket feltenni. A védő ellenzi a tanú megesketését, mert véleménye szerint­­az orvos is részese volt a kivégzésnek. Az ügyész hangoztatja, hogy az orvos nem volt részes, mert ellenkező esetben a ban­diták még élve temették volna el a szerencsétlen áldozatot. A bíróság el­rendeli a tanú megesketését. Ezután Nemes Dénes, Mocsáry Er­zsébet gépír­ónő, Nickel Mária dijnok­­nő és Erős János rendőrségi hulla­szállító tanukként való kihallgatása következett. Herczeg Géza védője. Szünet után Varsányi Géza dr. ügy­védet hallgatja , az elnök, aki a for­radalmi törvényszék előtt Herczeg Géza védője volt. Vallomása során el­mondja, hogy Trattner Árpád dr. je­len volt a Herczeg-féle tárgyaláson, s azonban a tárgyalás menetébe egyálta­lán nem folyt bele. A tárgyalás előtt Jlerczag Gézát megvizsgálták a krimi­­nálszociológiai intézetben és errn meg­állapították, hogy egyik testvére eke ■betegségben halt el és családjában imorfinista volt, ő maga korlátolt be Esemjéjgi,­­ amit, hogy halálra nem ítélhető. Jött azon­ban — vallotta a tanú — Rákos Fe­renc, a forradalmi törvényszék elnöke és közölte, hogy Herczeg Gézát ok­vetlenül halálra kell ítélni. Mialatt Gombosék az ítélet felett tanácskoz­tak, Trattner a nagyteremben tartóz­kodott és nem ment be a forradalmi törvényszék bíráihoz. Trattner előtt is szóbahozta, meg kellene menteni­­ezt a szerencsétlen embert, de Trattner is úgy nyilatkozott, hogy ebben az ügyben felsőbb utasításra hozzák meg a halálos ítéletet. Másnap reggel érte­sültem, hogy a kegyelmi kérvényemet elutasították és Herczeg Gézát hajnal­ban ki is végezték. Ez alkalommal Schreyer vádbiztos elbeszélte, hogy Herczeg mennyire oda volt, úgy vit­ték át a vesztőhelyre, mint valami hullát. A jajveszéklése és a könyör­gése demoralizálta a vörös őröket is úgy, hogy azok nem akarták a halálos ítéletet végrehajtani. Schreyer — mint mondotta — revolverrel kénysze­­rítette a vörös katonákat,, hogy lőjjék !Soha nem álmodott változást ho­zott politikai és gazdasági életünkbe a hosszú háború s az ezt követő szomorú események. Legélesebben mutatják ezt Budapest székesfőváros vagyoni viszonyai. Budapestet a há­ború s a forradalom s a kommunis­ta garázdálkodás látszólag tönkre­tette. Látszólag mondjuk, mert a helyzet ma az, hogy a fővárosnak alig van bevétele, ellenben kiadásai százmilliókra rúgnak s ezekre a százmilliókra egyelőre alig van más fedezet, mint az új kölcsönök. Most is egy húszmilliós váltókölcsönt vett fel a főváros, ebből­ fizette ki a tiszt­viselők legutóbbi fizetéseit is. Ezzel a húszmillióval csak a főváros váltó­­kölcsöne, amelyet szorult helyzeté­ben pár hónap óta kénytelen volt felvenni, hatvan millióra rúg. És mint mondottuk, a kiadások fedezé­se éppenséggel nincs biztosítva. Adó még mindig gyéren folyik be, az emberek a forradalom óta kissé elfelejtették, hogy adót is kell fizet­ni. A fővárosi üzemek a szénhiány folytán folytonos akadályokkal küz­denek, ez üzemek jövedelmezősége egyébként a háború előtt sem volt valami nagyon kecsegtető. Teljességgel megdöbbentőnek lát­szik, hogy a főváros adósságai a mai pénzértékünk mellett közel­ három milliárdra rúgnak. Hogy a főváros adóssága ily hihetetlen mértékben felszökött, azt egyedül annak köszönhetjük, hogy valutánk a külföldi valutával szemben oly siralmasan áll. Budapest ugyanis a háború előtt több rend­beli kölcsönt vett fel. 1910-ben két millió font sterlinget, amelyre 1918- ban még 1,871.820 fonttal tartozott. Ez az összeg ma a mi pénzünkön 1,010.482,800 koronát jelent. 1911- ben a főváros 100 millió frankos kölcsönt vett fel, amelyre 1918 vé­gén 102,619.410 frankkal tartozott, szóval 2 és fél millióval nagyobb volt a tartozás, mint a nyolc év előtt felvett kölcsön. Ez még nem volna baj, de nagyobb baj az, hogy most 1,289.926,360 koronára dagadt a frankadósság a valutáris különbözet miatt. 1914-ben 158,000.000 márkás, 1910-ben 13,000.000 márkás kölcsönt vett fel a főváros, ez is alaposan megnagyobbodott, mert most egy márka 3,20 koronát ér. Ilyenformán ma 2481 millió és 845 ezer koronával tartozik a főváros az angol, fran­cia és a német pénzpiacnak. Ennek az összegnek a kamatai ma már na­gyobb összeget tesznek ki, mint an­nak idején a felvett kölcsönök ösz­­szege. Kamatot természetesen már esztendők óta nem fizetett Buda­pest a külföldnek, miután háborúban álltunk a főhitelezőkkel, azonfelül­­pedig fogja v­olt miből­ .4 feelfand v­ agyon Herczeg Gézát. Trattner Ár­pád, amikor a halálos ítéletet kihir­dették, rákiáltott Herczeg Gézára, aki az ítélet hallatára megtántoro­­dott: Takarodjék, vigyék ki innen! A bíróság ezután a boncjegyzőköny­vet ismertette, amelyből megállapít­ható, hogy Herczeg Gézát öt lövés érte, amelyek közül egy a szívét fúrta keresztül. Ezután a védők tettek terjedelmes indítványt a bizonyítás kiegészítése iránt. Sok, körülbelül 20­-25 tanú ki­hallgatását kérik, akikkel egyrészt a vádlottak előéletére kívánnak bizonyí­­tékot szolgáltatni, másrészt pedig arra­­ akarnak adatot nyújtani, hogy vé­denceiknek a Herczeg Géza megöletése körül felbujtói­­ cselekvőségük nem volt. A vádlottak maguk is felszólal­tak és kérték a bizonyítás kiegészíté­sét, iratok beszerzését, újabb tanúk kihallgatását. A bíróság a kérelmek fö­lött később fog határozni. A tárgyalást január 2-án 9 órakor folytatják. Wekerle Sándor — Apponyi mel­lett talán legnagyobb múltú állam­férfiunk — levelet intézett ma belvá­rosi választóihoz, melyben nyilatko­zik a politikai helyzetről, a jövő irányelveiről. Mindenkit érdekelhet a nagy szabadelvű politikusnak meg­nyilatkozása, é­s Wekerle méltó ma is múltjához: demokráciát, libe­ralizmust, szociális és népjóléti in­tézményeket, okszerű birtokpolitikát sürget, s főleg kölcsönös megértést és összetartást. Január 11-én fejti ki bővebben Wekerle programmját, a Vigadó nagytermében gyűlnek ösz­­sze hívei nagygyűlésre. Wekerle — mint ismeretes — Friedrich István­nak lesz az ellen­jelöltje. Wekerle — mint a Magyar Tudó­sító jelenti — a belvárosi párt­elnök­ség felkérésére intézte e levelet­­vá­lasztóihoz. A levél így hangzik: „Tisztelt Elnökség! Köszönettel felelek meg abbeli kívánságuknak, hogy programmbeszédemet e hónap 11-én tartsam meg. Szűk egy pro­­grammbeszéd kerete arra, hogy ab­ban politikai teendőink részletes fej­tegetésébe bocsátkozhatnám, s azért csak a főbb elvek okadatolt ismerte­tésére fogok szorítkozni. Azt igyekszem kimutatni, hogy a ma annyit hangoztatott keresztény nemzeti politika hagyományos irá­nya volt mindig a magyar politiká­nak. Nem új keletű, csak újjáébredt a forradalmi és a proletárdiktatúrá­nak megsemmisítésünkre törő pusz­tításai után. De alattuk különösen a keresztény jelszó alatt politikailag ma sem lehet mást érteni, mint a keresztény erkölcsnek az egész mű­velt világ által magáévá tett érvé­nyesülését. Nem szabad azt oly tág köpenynek tekinteni, amelybe bele­fér az antiszemitizmus, az osztályok, vagy foglalkozások közötti különb­ség. Aki ily értelmet adna neki, a viszonyaink között annyira szüksé­ges összetartás helyett a széthúzás elemét vinné be közéletünkbe. Azt igyekszem majd kimutatni, hogy a jel/lvak csak a természetes feltéte­leket s azokat sem mind jelölik meg, programmot azonban még nem ké­pezhetnek. A programmoknak közelebbről kell a politika útjait bevilágítani. Általános irányelveiéként kívánom megjelölni a vallás- és lelkiismeret- Szabadságnak. a valódi dmokráciá­nak, az egyéni jogoknak és közsza­badságoknak biztosítékait s a kor­szellemnek megfelelően azokat a szociális és népjóléti intézményeket a nép széles rétegeire ilterjedőleg kell megvalósítanunk, vagy legalább is előkészítenünk. T­e határozottan ellene szedek min­det osztály­uralmi, minden szétvá­lasztó törekvésnek. A politikai ér­­vényesülésnek egyedül a mindenki­ nek egyformán hozzáférhető fegy­­vereit s egyedül általános küzdőte­­rét ismerhetem el. Egyforma mértéket kívánok alkal­mazni a gazdasági termelés minde ágára nézve. Ha elismerem, hogy a legsürgősebb fejlesztés — múltát előfeltételei megvannak — a mező­­gazdaságra esik, sőt, hogy ennek terén helyes és okszerű birtokpoliti­kával különlegesen is keresnünk kell széles néprétegek megerősödésének s a nemzeti termelés fokozásának biztosítékait, mégis elhibázott, vagy meg nem engedhető politikának tartanám azt, amely nem teljesen egyenértékű súlyt vet iparunknak megmentésére, minden irányú, fej­lesztésére s annak a kereskedelem­nek védelmére és megalapozására, amely azt a biztosítékot szolgáltat­ja, hogy elősegítve az áruk értéke­sítését és helyes megosztását, köze­lebb hozza a termelőt a fogyasztó­hoz s a nemzetközi forgalomban azt a nagy közvetítő feladatot tölti be, melyre helyzetünknél fogva hivatva vagyunk. Messz­ vezetne, ha én most mo­dern adózási s általában pénzügyi politikánknak fejtegetésébe bocsát­koznám, avagy azt helyezném kilá­tásba, hogy erről közelebb nyilatkoz­hatott­: annyira összefüggnek ezek területi viszonyainkkal s a béke ál­tal megállapítandó terhekkel és gaz­dasági keretekkel, hogy csakis az elodázhatatlan szükségesnek s egyes általános elveknek hangoztatására szorítkozhatott.. Ezért megemlékezve hadikészültségünkről s közviszo­nyainkról, tüzetesebben csakis arról a mesterségesen felkeltett ellentét­ről kívánok szólni, mely a városok­nak s a fővárosnak, másfelől a fa­lunak viszonyára, s az állítólag túl­hajtott koncentrációra vonatkozik. Változatlanul fenntartom azt az álláspontomat hogy, a imám érde- A főváros adóssága három milliárd. De a vagyon négy milliárdot ér, kölcsönökkel együtt ma közel há­rom milliárddal tartozik Budapest A helyzet azonban mégsem olyan kétségbeejtő, mint amilyennek lát­szik. A valutáris különbözet nem- Wekerle a helyzetről. A keresztény eszme félrem­agyaráz­ása és a szétválasztó törekvések ellen— Valódi demokráciára van szükség. — Iparunk megmentéséért—* Budapest fejlődése az ország érdeke. FRISS ÚJSÁG 1920. január 1. csak Budapest külföldi adósságait dagasztotta meg hallatlan mérték­ben, de a pénz elértéktelenedése folytán Budapest üzemeinek és in­gatlanainak értéke is hatalmasan megnőtt. A főváros vagyonáról a leltárt a háború előtt vették fel Az akkori értékek szerint a főváros vagyona 850 milliót ért, aminek a mai értéke legalább négy milliárd. Az is lehet, hogy sokkal több. Hiszen egy valamire való konflisió, melyet a háború előtt 200—300 ko­ronáért vesztegettek, most 6—7000 koronába kerül, a szántóföld ára tízszerte és húszszorta nagyobb most, mint hat esztendő előtt. Egé­szen kétségtelen tehát, hogy a fő­város három milliárdnyi adóssága dacára még ma is messze van a csődtől, messze lenne még akkor is, ha a külföldi kölcsönöket azonnal és idegen valutában kellene vissza­fizetni. Ha meglesz a béke s az országba visszaköltözik a rend, megindulnak a gyári üzemek s a vasutak, Ma­gyarország pénze egy csapásra megjavul s amilyen mértékben ja­vul a pénzünk, olyan mértékben csökken majd a főváros adóssága is. Tehát csak ki kell tartani, akkor rendbe jöhet minden.

Next