Friss Ujság, 1920. január (25. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-01 / 1. szám
2 Trattner megkérdezi Marrcovicstól,ismeri-e őt és látta-e őt a kivégzésnél. •Markovics: Ismerem. Ön nem volt ott. A tanút ezután, megesketik. A kegyetlen Szirmay dr. A következő tanú dr. Gáspár Antal Mentőorvos, akit ellenkezése dacára rendjettek ki a kivégzéshez. A kivégzés éjszakáján fél ötkor keltették fel és átküldték a vádibiztosi szobába, ahol Schreier, Szirmay és egy betörő külsejű ember volt. Szirmay és Schreier beszélgettek. Szirmay meg akarta kezdeni a kivégzést. Schreier azonban ellenezte ezt és azt mondta, hogy várni kell öt óráig, hátha még kegyelem érkezik. Szirmai erre ezt felelte: “Végeztettem én Tol már két órával előbb is embert és akkor azután jöhetett a kegyelem! Később lementek a pincébe és hozzájuk csatlakozott ekkor már négy vörös katona, akik azután a kivégzéstvégrehajtották. Szirmay kiadta az utasítást a négy katonának, hogy vezessék le a vádlottat, de hozzátette még_ — A fejetekkel feleltek, ha Herczeg Géza le fog ugrani az emeletről. Ezt az embert feltétlenül ki kell végezni! Szirmay nem kegyelmez. Az orvos ezután részletesen elmondta, hogy milyen útvonalon vitték ■ Herczeg Gézát, a ki folyton sírt, könyörgött és kegyelmet kért. Levetette magát a földre és a földön ,fetrengett. Szirmay folyton kiabált: — Nincsen kegyelem, kutya, gaz, ember! Majd azt mondta a katonáknak: — Ugyan fogjátok meg! Hát nem birtok vele? Erre megfogták a kezét, a lábát és a levegőbe emelve vitték a tornaterembe. A tornateremnek az ajtaja be volt zárva. Schreier kiabálni kezdett, hogy ha nem nyitja ki azonnal a tornaterem ajtaját, Herczeg Géza mellé állítja. Herczeg könyörgött és odakiáltott neki. A rablógyilkosnak megkegyelmeztek, neked azonban peched Van, miért nem vallottál tegnap? Az orvos állítása szerint Szirmay a háta mögött állt. Schreier kiment és beszédet tartott az összegyűlt embereknek. Azután rálőttek Herczeg Gézára ,és az orvos észrevette, hogy a mellkasa emelkedik. Oda akart menni, hogy segélyben részesítse, az egyik katona azonban nem engedte és azt mondta, hogy náluk szokás, hogy négy percig várni kell az első lövés után. Szirmay az egész idő alatt úgy viselkedett, mint egy vérszopó, aki örült annak, hogy ezt az embert kivégzik. Trattner: Kérem, engem látott ott, doktor úr? Tanú: Kern, önt nem láttam.Szirmay: Hogy látott engem, hogyha a háta mögött álltam? Az elnök: Ne tessék ilyen naiv kérdéseket feltenni. A védő ellenzi a tanú megesketését, mert véleménye szerintaz orvos is részese volt a kivégzésnek. Az ügyész hangoztatja, hogy az orvos nem volt részes, mert ellenkező esetben a banditák még élve temették volna el a szerencsétlen áldozatot. A bíróság elrendeli a tanú megesketését. Ezután Nemes Dénes, Mocsáry Erzsébet gépírónő, Nickel Mária dijnoknő és Erős János rendőrségi hullaszállító tanukként való kihallgatása következett. Herczeg Géza védője. Szünet után Varsányi Géza dr. ügyvédet hallgatja , az elnök, aki a forradalmi törvényszék előtt Herczeg Géza védője volt. Vallomása során elmondja, hogy Trattner Árpád dr. jelen volt a Herczeg-féle tárgyaláson, s azonban a tárgyalás menetébe egyáltalán nem folyt bele. A tárgyalás előtt Jlerczag Gézát megvizsgálták a kriminálszociológiai intézetben és errn megállapították, hogy egyik testvére eke ■betegségben halt el és családjában imorfinista volt, ő maga korlátolt be Esemjéjgi, amit, hogy halálra nem ítélhető. Jött azonban — vallotta a tanú — Rákos Ferenc, a forradalmi törvényszék elnöke és közölte, hogy Herczeg Gézát okvetlenül halálra kell ítélni. Mialatt Gombosék az ítélet felett tanácskoztak, Trattner a nagyteremben tartózkodott és nem ment be a forradalmi törvényszék bíráihoz. Trattner előtt is szóbahozta, meg kellene menteniezt a szerencsétlen embert, de Trattner is úgy nyilatkozott, hogy ebben az ügyben felsőbb utasításra hozzák meg a halálos ítéletet. Másnap reggel értesültem, hogy a kegyelmi kérvényemet elutasították és Herczeg Gézát hajnalban ki is végezték. Ez alkalommal Schreyer vádbiztos elbeszélte, hogy Herczeg mennyire oda volt, úgy vitték át a vesztőhelyre, mint valami hullát. A jajveszéklése és a könyörgése demoralizálta a vörös őröket is úgy, hogy azok nem akarták a halálos ítéletet végrehajtani. Schreyer — mint mondotta — revolverrel kényszerítette a vörös katonákat,, hogy lőjjék !Soha nem álmodott változást hozott politikai és gazdasági életünkbe a hosszú háború s az ezt követő szomorú események. Legélesebben mutatják ezt Budapest székesfőváros vagyoni viszonyai. Budapestet a háború s a forradalom s a kommunista garázdálkodás látszólag tönkretette. Látszólag mondjuk, mert a helyzet ma az, hogy a fővárosnak alig van bevétele, ellenben kiadásai százmilliókra rúgnak s ezekre a százmilliókra egyelőre alig van más fedezet, mint az új kölcsönök. Most is egy húszmilliós váltókölcsönt vett fel a főváros, ebből fizette ki a tisztviselők legutóbbi fizetéseit is. Ezzel a húszmillióval csak a főváros váltókölcsöne, amelyet szorult helyzetében pár hónap óta kénytelen volt felvenni, hatvan millióra rúg. És mint mondottuk, a kiadások fedezése éppenséggel nincs biztosítva. Adó még mindig gyéren folyik be, az emberek a forradalom óta kissé elfelejtették, hogy adót is kell fizetni. A fővárosi üzemek a szénhiány folytán folytonos akadályokkal küzdenek, ez üzemek jövedelmezősége egyébként a háború előtt sem volt valami nagyon kecsegtető. Teljességgel megdöbbentőnek látszik, hogy a főváros adósságai a mai pénzértékünk mellett közel három milliárdra rúgnak. Hogy a főváros adóssága ily hihetetlen mértékben felszökött, azt egyedül annak köszönhetjük, hogy valutánk a külföldi valutával szemben oly siralmasan áll. Budapest ugyanis a háború előtt több rendbeli kölcsönt vett fel. 1910-ben két millió font sterlinget, amelyre 1918- ban még 1,871.820 fonttal tartozott. Ez az összeg ma a mi pénzünkön 1,010.482,800 koronát jelent. 1911- ben a főváros 100 millió frankos kölcsönt vett fel, amelyre 1918 végén 102,619.410 frankkal tartozott, szóval 2 és fél millióval nagyobb volt a tartozás, mint a nyolc év előtt felvett kölcsön. Ez még nem volna baj, de nagyobb baj az, hogy most 1,289.926,360 koronára dagadt a frankadósság a valutáris különbözet miatt. 1914-ben 158,000.000 márkás, 1910-ben 13,000.000 márkás kölcsönt vett fel a főváros, ez is alaposan megnagyobbodott, mert most egy márka 3,20 koronát ér. Ilyenformán ma 2481 millió és 845 ezer koronával tartozik a főváros az angol, francia és a német pénzpiacnak. Ennek az összegnek a kamatai ma már nagyobb összeget tesznek ki, mint annak idején a felvett kölcsönök öszszege. Kamatot természetesen már esztendők óta nem fizetett Budapest a külföldnek, miután háborúban álltunk a főhitelezőkkel, azonfelülpedig fogja volt miből .4 feelfand v agyon Herczeg Gézát. Trattner Árpád, amikor a halálos ítéletet kihirdették, rákiáltott Herczeg Gézára, aki az ítélet hallatára megtántorodott: Takarodjék, vigyék ki innen! A bíróság ezután a boncjegyzőkönyvet ismertette, amelyből megállapítható, hogy Herczeg Gézát öt lövés érte, amelyek közül egy a szívét fúrta keresztül. Ezután a védők tettek terjedelmes indítványt a bizonyítás kiegészítése iránt. Sok, körülbelül 20-25 tanú kihallgatását kérik, akikkel egyrészt a vádlottak előéletére kívánnak bizonyítékot szolgáltatni, másrészt pedig arra akarnak adatot nyújtani, hogy védenceiknek a Herczeg Géza megöletése körül felbujtói cselekvőségük nem volt. A vádlottak maguk is felszólaltak és kérték a bizonyítás kiegészítését, iratok beszerzését, újabb tanúk kihallgatását. A bíróság a kérelmek fölött később fog határozni. A tárgyalást január 2-án 9 órakor folytatják. Wekerle Sándor — Apponyi mellett talán legnagyobb múltú államférfiunk — levelet intézett ma belvárosi választóihoz, melyben nyilatkozik a politikai helyzetről, a jövő irányelveiről. Mindenkit érdekelhet a nagy szabadelvű politikusnak megnyilatkozása, és Wekerle méltó ma is múltjához: demokráciát, liberalizmust, szociális és népjóléti intézményeket, okszerű birtokpolitikát sürget, s főleg kölcsönös megértést és összetartást. Január 11-én fejti ki bővebben Wekerle programmját, a Vigadó nagytermében gyűlnek öszsze hívei nagygyűlésre. Wekerle — mint ismeretes — Friedrich Istvánnak lesz az ellenjelöltje. Wekerle — mint a Magyar Tudósító jelenti — a belvárosi pártelnökség felkérésére intézte e leveletválasztóihoz. A levél így hangzik: „Tisztelt Elnökség! Köszönettel felelek meg abbeli kívánságuknak, hogy programmbeszédemet e hónap 11-én tartsam meg. Szűk egy programmbeszéd kerete arra, hogy abban politikai teendőink részletes fejtegetésébe bocsátkozhatnám, s azért csak a főbb elvek okadatolt ismertetésére fogok szorítkozni. Azt igyekszem kimutatni, hogy a ma annyit hangoztatott keresztény nemzeti politika hagyományos iránya volt mindig a magyar politikának. Nem új keletű, csak újjáébredt a forradalmi és a proletárdiktatúrának megsemmisítésünkre törő pusztításai után. De alattuk különösen a keresztény jelszó alatt politikailag ma sem lehet mást érteni, mint a keresztény erkölcsnek az egész művelt világ által magáévá tett érvényesülését. Nem szabad azt oly tág köpenynek tekinteni, amelybe belefér az antiszemitizmus, az osztályok, vagy foglalkozások közötti különbség. Aki ily értelmet adna neki, a viszonyaink között annyira szükséges összetartás helyett a széthúzás elemét vinné be közéletünkbe. Azt igyekszem majd kimutatni, hogy a jel/lvak csak a természetes feltételeket s azokat sem mind jelölik meg, programmot azonban még nem képezhetnek. A programmoknak közelebbről kell a politika útjait bevilágítani. Általános irányelveiéként kívánom megjelölni a vallás- és lelkiismeret- Szabadságnak. a valódi dmokráciának, az egyéni jogoknak és közszabadságoknak biztosítékait s a korszellemnek megfelelően azokat a szociális és népjóléti intézményeket a nép széles rétegeire ilterjedőleg kell megvalósítanunk, vagy legalább is előkészítenünk. Te határozottan ellene szedek mindet osztályuralmi, minden szétválasztó törekvésnek. A politikai érvényesülésnek egyedül a mindenki nek egyformán hozzáférhető fegyvereit s egyedül általános küzdőterét ismerhetem el. Egyforma mértéket kívánok alkalmazni a gazdasági termelés minde ágára nézve. Ha elismerem, hogy a legsürgősebb fejlesztés — múltát előfeltételei megvannak — a mezőgazdaságra esik, sőt, hogy ennek terén helyes és okszerű birtokpolitikával különlegesen is keresnünk kell széles néprétegek megerősödésének s a nemzeti termelés fokozásának biztosítékait, mégis elhibázott, vagy meg nem engedhető politikának tartanám azt, amely nem teljesen egyenértékű súlyt vet iparunknak megmentésére, minden irányú, fejlesztésére s annak a kereskedelemnek védelmére és megalapozására, amely azt a biztosítékot szolgáltatja, hogy elősegítve az áruk értékesítését és helyes megosztását, közelebb hozza a termelőt a fogyasztóhoz s a nemzetközi forgalomban azt a nagy közvetítő feladatot tölti be, melyre helyzetünknél fogva hivatva vagyunk. Messz vezetne, ha én most modern adózási s általában pénzügyi politikánknak fejtegetésébe bocsátkoznám, avagy azt helyezném kilátásba, hogy erről közelebb nyilatkozhatott: annyira összefüggnek ezek területi viszonyainkkal s a béke által megállapítandó terhekkel és gazdasági keretekkel, hogy csakis az elodázhatatlan szükségesnek s egyes általános elveknek hangoztatására szorítkozhatott.. Ezért megemlékezve hadikészültségünkről s közviszonyainkról, tüzetesebben csakis arról a mesterségesen felkeltett ellentétről kívánok szólni, mely a városoknak s a fővárosnak, másfelől a falunak viszonyára, s az állítólag túlhajtott koncentrációra vonatkozik. Változatlanul fenntartom azt az álláspontomat hogy, a imám érde- A főváros adóssága három milliárd. De a vagyon négy milliárdot ér, kölcsönökkel együtt ma közel három milliárddal tartozik Budapest A helyzet azonban mégsem olyan kétségbeejtő, mint amilyennek látszik. A valutáris különbözet nem- Wekerle a helyzetről. A keresztény eszme félremagyarázása és a szétválasztó törekvések ellen— Valódi demokráciára van szükség. — Iparunk megmentéséért—* Budapest fejlődése az ország érdeke. FRISS ÚJSÁG 1920. január 1. csak Budapest külföldi adósságait dagasztotta meg hallatlan mértékben, de a pénz elértéktelenedése folytán Budapest üzemeinek és ingatlanainak értéke is hatalmasan megnőtt. A főváros vagyonáról a leltárt a háború előtt vették fel Az akkori értékek szerint a főváros vagyona 850 milliót ért, aminek a mai értéke legalább négy milliárd. Az is lehet, hogy sokkal több. Hiszen egy valamire való konflisió, melyet a háború előtt 200—300 koronáért vesztegettek, most 6—7000 koronába kerül, a szántóföld ára tízszerte és húszszorta nagyobb most, mint hat esztendő előtt. Egészen kétségtelen tehát, hogy a főváros három milliárdnyi adóssága dacára még ma is messze van a csődtől, messze lenne még akkor is, ha a külföldi kölcsönöket azonnal és idegen valutában kellene visszafizetni. Ha meglesz a béke s az országba visszaköltözik a rend, megindulnak a gyári üzemek s a vasutak, Magyarország pénze egy csapásra megjavul s amilyen mértékben javul a pénzünk, olyan mértékben csökken majd a főváros adóssága is. Tehát csak ki kell tartani, akkor rendbe jöhet minden.