Friss Ujság, 1920. február (25. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-14 / 39. szám
l akarták fölhasználni, hogy a magyarokat kommunista puccs megkísérlésére vegyék rá, hogy így azután ők a magyarok ellen minden eszközzel felléphessenek. Ennek elérése céljából megengedték nekik, hogy a vasúti műhelyben az összegyűlt munkásokhoz beszédeket intézzenek, ugyanakkor, amikor a magyaroknak addig semmiféle más gyűléseket nem engedtek meg. A munkásság vezetői azonban Garbait kíséretével egyetemben majdnem kidobták a vasúti műhelyből, ahol beszédét megtartani készült. Az oláhok azt képzelve, hogy Kolozsvárt a magyar földművesosztály valami oláhellenes szervezkedésre készül, arra törekedtek, hogy a Hóstát nevű külváros népét a végsőkig ingerelve, lázadásba lovalják bele. Különösen a leányokkal szemben a lehető legsértőbb módon viselkedtek, így akarván elérni, hogy a hóstáti magyar legényeket erélyes fellépésre kényszerítsék. Nagyváradon 1910 december és 1920 január havában intelligens, magyarul tudó oláhok nyomtatott gyűjtőívekkel mentek több magyar vezető személyiséghez, kérve, hogy adakozzanak a magyar nemzeti hadsereg javára. Több úr hitelt adott acsalóknak és adakozott, mire másnap letartóztatták löket. De nemcsak mint agent provokateurök, hanem mint enyveskezű felfedezők is kiváló mesterek az oláhok. Temesváron pédául január 10-én a Siguranza (titkos rendőrség) beállított az Orient nagykereskedésbe, ahonnan azon ürügy alatt, hogy „hamis pénz", 253.000 korona papírpénzt, nagyszámú ezüst koronát és lett eltulajdonított.kiig Kolozsvárt az eloláhosítás aránylag gyorsan megy, addig Nagyváradon, amely nemcsak maga, de amelynek vidéke is szinmagyar, a kiutasítások eddigi módja mellett tíz év alatt sem érhetnének célt. Erősebb eszközökhöz kellett tehát folyamodni. Minthogy a rémképeket látó rablók szemében elsősorban a városban élő nyugalmazott törzstisztek és a rendőrsség fölött rendelkező polgármester látszottak veszélyeseknek, ezek ellen a legagyafúrtabb cselfogásokkal éltek. A jóhiszeműségéről ismert Cserey huszára ezredesnek egy látszólag magyar ember bizonyos iratokat juttatott el nagy titokzatosan, azzal a megjegyzéssel, hogy ezeket a magyar fővezér küldi neki. Cserey nem adott hitelt az illetőnek és Csécsi Nagy ezredesnek adta át az iratokat tanulmányozás végett. Hogy az egész dolog agent provokateurök munkája volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a hamisított iratok átadásától számított négy órán belül mindkét tisztet letartóztatták. Az ártatlanul halálra ítélt urak az esetet megelőzőleg állítólag egymás között arról beszélgettek, mikor lehetne Nagyváradon az oláh csapatok elhíresztelt kivonulása esetén a bolsevizmus kitörését megakadályozni. A városban az oláhok bevonulása előtt ugyanis tizenkétezer bolseviki katona volt felfegyverkezve és hogy nagyobb vérfürdő nem támadt, csak annak köszönhető, hogy ezt az Erdélyből oda menekült magyar csendőrök az éppen most halálra ítélt tisztek vezetése alatt puccsszerűen megakadályozták. Hogy eeyk jns 20-Fék-1 4 ^ / ^ - -_Aiwnl., XXV^évfolyam 39. szám. 40 miép. V BuiTapest, 1920. február 14 Szombat POLITIKAI NAPILAP _________1 _ előfizetési ara lPfi| W ifljR If Jgm 9m égSSk v„ Honvéd-utca* 10. «. ilelyben: házhoz boréra, vidéken pod&i I.C 'Iá (íjé jafe jÜB Hz MB K JjliÉb Swp .-A, Szerk. telefon 137—*1. szétküldéssel egy hónapra _ K 10.—. RjsU* wBEl |S 'SSfe, $81*« 33$ *TM1 * * * Igang. ,, _ _ 842. Negyedévre-------------------------K 28.-. JZKMm &k K W Bp \e»&. Klndóhiv. ’______88-58. Felérre K S5.—. Egész évre K 110.—% Wk P| jgg jjS Bg Nyomda ”______S4-SB. helyben, ferda’rwyaron || 1 P Éj KLB |lj| Rjl |1 MM || FIÓKKIADÓHIVATALOK: , „ , . 5 §gj SS §& g® vBtátSr I1§8^e!| IfcSifSW vn., Rékflri-ht ft-Clel. Jexaef HMM 4 0 fillér. mKi BB M Hl ^BB^ ^^^BP ^BB^ BB VI., Andxissy-nt 6., Kecakeméti-ni. |* Magyarország ezer éves határait akarják. Népszavazás legyen az elszakítandó területeken. Hogyan garázdálkodnak a románok Erdélyben. Igazunk az antantelel? Tegnap adta át Apátóffyi Albert gróf Neuillyben a rangfar békedelegáció válaszát az a.-antant béketervezetre. Ismételné hangsúlyozzuk a „béketervezet^ szót, mert nem békeszetzets az, amely feldarabolásunkat és elpusztulásunkat tartalmazza, hanem csak tervezet, amely a végleges békekötésig megváltozhatik. Igaz, hogy tények és jelek mutatnak arra, hogy a béketervezet megváltoztatásában nem sok köszönet lesz. A tény az, hogy az ántánt tűrte, megengedte, hogy Szerbia, Csehország és Románia már több, mint egy esztendő óta megszállják pontosan azt a területet, melyet most a béketervezet a megszállóknak itél oda s e területen a hóditó bekebelező jogával éljenek zsarnoki kegyetlenséggel. A kedvezőtlen jelet az ántant-sajtó, kiváltképen a párisi lapok magatartásában látjuk, amely még mindig az engesztelhetetlen gyűlölet hangján hazudik rólunk ellenünk. Szívünkből még nem pusztult ki a remény hangulata, de mindenre kész elszántsággal várjuk tehát a békeszerződést. Mint a magyar válasz kivonataiból látjuk, békedelegációnk derekas munkát végzett. Egy hatalmas műben, amely több vaskos kötetet tesz ki, mutatta ki, hogy mennyire oktalan, igazságtalan s Európa békéjét veszélyeztető a kizáróan francia szerkesztés alatt készült neuillyi béketervezet. Meggyőző érvek és adatok egész légiója vonul fel a magyar válaszban s ha komolyan veszi Lloyd George azt az Apponyinak tett ígéretét, hogy t. i. lelkiismeretes komolysággal fogja az antant mérlegelni ellenérveinket s igazat fog nekünk szolgáltatni ott, ahol igazunk van, akkor nyugodtan várhatnék a fejleményeket. De a tapasztalatok után hihetünk-e egy ántant államférfi ígéretének, amit magyaroknak tesz?... De bármily elbírálás alá essék Párisban vagy Londonban a magyar békedelegáció válasza, bizonyos az, hogy ez a válaszjegyzék lesz és marad Magyarország bibliája, nemzeti életének és céljainak foglalatja. A mi igazunk, amely az Apponyi terjedelmes könyvében van lefektetve, eleven életet él a mi, a gyermekeink éls unokáink lelkében s nem lesz addig nyugalom se Magyarországon, sem a szomszédságában, amig a szörnyű csorbát az eljövendő, megértőbb Európa akaratából ki nem köszörüljük. Minden darabját annak a földnek, amely közel ezer esztendőn át Szent István koronájához tartozott, vissza kell szereznünk. A mi igazunk erejét a győztes ántant államokban is érzik, különösen Angliában, amely nem kötötte le magát szőröstől-bőröstől a körülöttünk élő kis államoknak, ahogy azt Franciaország tette. Asquith már nyíltan hirdeti, hogy a versaillesi békeszerződés fenn nem tartható, meg nem valósítható, még érdekesebb ennél .Cuxton lordnak, az angol külügyi hivatal vezetőjének nyilatkozata, amely Asquithéval megegyezik. Curzon a britt nemzet hódító politikájának apostola. Ha ő Lovak Károly fővárosi tisztviselő a Váci út 33. számú ház kapualjában ,egy fehér csikós giánkosba b ámrkolt két-három hónaposnak látszó leányis lehetetlennek tartja a franciák által diktált erőszakos és oktalan békét, akkor nincs okunk az elcsüggedésre, csecsemőt talált. A gyermeket bevitték a főkapitányságra, ahonnan az állami gyermekmenhelybe küldték. A románok rémtettei Erdélyben. A nemzeti főkisereg támadásától tartanak. — Román ügynökök aknay munkája. Erdélyen egyre nő az elkeseredés ugyg magyar, mint a szász és oláh lakosság között az oláh katonaság és hivatalok igazságtalansága, korrupté ága és brutalitásai miatt. A román vezető körök érzik azt a határtalan jogsértést, melyet Magyarországgal és annak uralmuk alá került lakosaival szemben elkövettek és így most, mikor olyan hírek terjednek közöttük, hogy a magyarok nem írják alá a békét, félnek, hogy maga a megszállott három fajbeli lakosság is fellázad ellenük. Ezért arra törekszenek, hogy a magyar intelligenciának magyar érzelmeit eláruló bármely megnyilvánulását a legelképzelhetetlenebb cselvetések alkalmazásával kicsalják. A fő cél azonban az, hogy a lépre ment áldozatokat börtönzéssel, megsarcolásokkal és testi kínzásokkal arra kényszerítsék, hogy lehetőleg még a béke aláírása előtt kivándoroljanak s igy Erdély magyarsága, intelligenciájától megfosztva, minden képzelt akcióra vagy faji ellenállásra képtelenné váljék. Ezek az üldözések oly nagy mértéket öltöttek, hogy ha ez még egy évig tart, Erdélyben egyetlen intelligens magyar ember sem marad. Csak Kolozsvárról magáról, ahol negyvenötezer fajmagyar lakott, körülbelül tízezer embert üldöztek már ki. A legembertelenebb erőszakoskodások ez év január közepén Temesvárott kezdődtek meg, ahol ISO—200 személyt — akik közül csak hét volt felnőtt ember, a többi iskolásfiú, rémképek alapján letartóztattak. A megkínzottak közül egy a fájdalomtól megörült, egy pedig meghalt. Az életben maradottak közül többeket felakasztással fenyegetnek. Darbait és társait az oláhok arra