Friss Ujság, 1920. február (25. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-21 / 45. szám

XXV. évfolyam 45. szám. ® ■&*& 40 Budapest, 1920. február 21 Szombat POLITIKAI NAPILAP __ _ _ _ ____ ELŐFIZETÉSI ÁRA : §181 §§ JMR || /gSk fgg V., Honvéd-utcza 10. az. Helyben, hár,hoe hordva, vidéken poétái H BIK Hj PB BE flf SB ilg jjffTfP J£5§ BK Swerk, telefon — — 187—51. ül Bdf I KB a Hl = = &+* félévre K SS.-. Egész évre K 110.— |f^ M HM ■ Nyomda ” Z - 54-S8. I IfgUU SJ U U U fis4 0 fillér. m H Wk mTmk VI., AnflrtBsy­ntKecsk­eméti-n. u Teljes erővel keresik Somogyi gyilkosait. Három uj titokzatos eltűnés a fővárosban. Ausztria elutasította Magyarország ajánlatát. --------------------------- -------------------------- ------ - --------------------------- -- ---- ---- - ~ -------- —-----------------------------______________ ___ A régi gárda emberei * a Pallavicini, Szterényi, Ugrón és Sándor Pál , a képviselőház folyosóján. Remekbe szőtt beszéd volt a Huszár Károlyé, amelyet a miniszterelnök a képviselőház mai ülésén elmondott, hogy az egész tisztességes magyar politikai és tár­sadalmi közélet nevében megbélye­gezze azt az aljas gyilkosságot, a­melynek Somogyi Béla áldozatul esett. A reménység fellobogó érzésé­vel láttuk, hogy az egész nemzet­gyűlés, mint egyetlen ember, viha­ros tapssal fejezi ki együttérzését a kormány fejével, aki, mint minden alkalommal, amikor az ország élet­bevágó érdekei forogtak kockán, ezúttal is megtalálta azt a hangot, amely tisztességes és józanul gon­dolkodó emberek előtt soha hatását el nem tévesztheti. Igaz, a szóbanforgó gaztettel kap­csolatban a miniszterelnöknek a politikai erkölcs é­s a hazafias aggo­dalom egyetlen utat jelölhetett meg csupán, elvitathatatlan azonban, hogy Huszár Károly habozás nélkül és férfias eltökéltséggel lépett erre az útra. Mögötte hatalmának és emelkedett presztízsének teljes sú­lyával áll a magyar közbizalom leg­népszerűbb letéteményese, Horthy Miklós fővezér, a leendő kormány­zó is. Az aljas tett felett való felhábo­rodásában a kormány egész tekin­télyére és a nemzetgyűlés szavára hivatkozva tiltakozott a miniszter­­elnök a borzalmas bűntény ellen, hogy elhárítson — úgymond — min­den olyan látszatot, mintha ebben az országban bárki is volna, aki ilyen gonosz tettet tűrni hajlandó. A miniszterelnök azután az egész nemzetgyűlés kitörő tapsai közepet­te jelentette ki, hogy elég volt a gaztettek sorozatából. Sem a kormány, sem a nemzetgyűlés — mondotta — nem fogja tűrni, hogy titkos társaságok, mert vannak ilyenek, az ország jó hírnevét bemocskolják a külföldön. Bíráskodni csak a bíróságnak van joga. Ezekkel a sötét elemekkel most fel kell vennünk a küzdelmet! Ezeket a titkos társaságokat fel kell oszlatni, tagjaikat pedig, ha bűnön kapják őket — jelentette ki a mi­niszterelnök — fel kell akasztatni. A m­iniszterelnök mementójának azonban nem szabad a pusztában elhangzó szavakká válnia. A mi­niszterelnök a nemzetgyűlés nevé­ben ítéletet mondott annak az anar­­kiának az előidézőiről, akik immár hónapok óta megakadályozzák, hogy ebben az országban a törvé­nyes jogrend végre helyreálljon. Ha a miniszterelnök őszintén fog­ta föl feladatát, amelynek elvégzé­sét a mai nemzetgyűlésen bejelen­tette, akkor minden nehézség n­él­­kül meg fogja találni azokat a titkos társaságokat és azokat a sötét ele­meket, akiknek őrjöngő üzelmei ho­vatovább végképpen tönkreteszik az ország hírnevét. Bizalommal vár­juk, hogy a miniszterelnök mertten­­tóját nyomon követi az ítélet is, mert enélkül meddő munka lesz a Horthy Miklós, a Huszár-kormány és az egész nemzetgyűlés minden arra irányuló törekvése, hogy az infarkia fúriáit kiirtsák. Nyu­gatmagyarország sorsa­ Megérkezett az osztrák kormány válaszjegyzéke. — Semmiféle gaz­dasági engedményekért nem mond le Nyugatmagyarországról. Bécs, február 20. Az osztrák külügyi hivatal ma délelőtt küldötte meg válaszát a magyar kormány február 14-iki, Nyugatmagyarország sorsára vo­natkozó jegyzékére. — Nagyméltóságod sem kerülheti el — mondja többek között a Grátz Gusztáv dr. bécsi nagykövethez in­tézett jegyzék — hogy elismerje e terület német jellegét. Hozzájárul ehhez az a történelmi tény, amely sajnos, Magyarország­ban teljesen feledésbe ment, hogy tudniillik ezek a vidékek régebbi időben gyakran cseréltek gazdát és csak háromszáz esztendő óta van­nak állandóan magyar kézben és hogy Magyarországhoz csak a Habsburg-ház egy dinasztikus aktu­sa következtében kapcsoltattak. A térképre vetett felületes pillantás is azonnal megmutatja, hogy az eddi­gi határ, a Lajta folyó, két szuverén állam között katonai és vámhatár­ként elképzelhetetlen és elviselhe­tetlen. Gazdasági szempontból te­kintve azonban ez a terület minden idők óta Bécs város zöldséges kert­je és tejszállító körlete volt és la­kosai emberemlékezetet meghaladó idő óta járták a bécsi vásárokat, így gondolkodik az osztrák nép túlnyomó többsége és így fog min­dig gondolkodni. Sohasem fogja megérteni, hogy miért helyezne súlyt a magyar nép arra, hogy ezt a nem is nagy, nem­ magyar­ tele­pülési területet fővárosunk kapui előtt idegen nemzeti uralom alatt tartsa. Népünk gondolatvilágában Németnyugatmagyarországnak Ausz­triához való visszatérése annyit je­lent, hogy felszabadul ez az egy habsburgi uralkodó hatalmi ténye által jogtalanul annektált terület, te­hát megszűnik egy önkényes beke­belez­és Az osztrák köztársaság az e terü­letért való viszály egyetlen fázisá­ban sem gondol erőszakos megszál­lásra, háborús­­hódításra, vagy le­igázásra, hanem tisztán és kizáró­lag a nagyhatalmak döntését kérte és végtelen önmegtartóztatással várt arra, hogy a hatalmak egyszer kimondott döntésüket maguk végre­hajtják, miközben gondos kíméletet tanúsított a magyarok gondolkodás­­módja iránt, akikkel jövőre tartós barátságban óhajt együttélni. Az osztrák kormány ma sem adja fel a reményt arra, hogy a magyar nép maga fog meggyőződni magatartá­sunk igazságosságáról és szüksé­gességéről. Reánk nézve államunk nemzetkö­zi jogi alapja a st.-germaini béke­szerződés, amelyet az összes hatal­mak aláírtak és mi is, tehát Német­­nyugatmagyarország tényleg már hozzánk tartozik, bár ez a jogunk még nincs megvalósítva. Olyan or­szágról pedig, népünk egy részéről, amely a nemzetközi jog szerint a mienk, legkevésbbé mondhatunk le múló természetű, vitás értékű gaz­dasági engedményekért. Ez a rendez­és, amint a legfelsőbb tanács 1919. december 16-iki, min­den kételyt kizáró jegyzéke mondja, nemcsak a mi akaratunk, hanem, minden hatalom akarata, amelyet még a mi egyoldalű­ elhatározásunk ténye sem tehet meg nem történtté. Az osztrák köztársaság a maga ré­széről tiszteletben "szándékozik tar­tani e terület önrendelkezési jogát és ennek kifejezésére jobb lehetősé­get fog nyújtani, mint aminő az ál­talános zűrzavar idején egyoldalú nyomás alatt megtartandó egyszeri szavazás lenne. A jegyzék azután utal arra, hogy a magyar kormány hajlandó Ausz­tria és Magyarország gazdasági vi­ szonyát a teljesen szabad kereske­delmi forgalom alapján berendezni. A jegyzék itt hivatkozik arra, hogy erre az­ osztrák kormány is épúgy hajlandó. A politikai helyzet. Újabb pártközi tárgyalások az államfőről szóló javaslatról Huszár Károly miniszterelnök pén­teken délben közös megbeszélésre hívta össze a pártvezéreket. A konferencián ismét az idegilenes államfőről szóló javaslatot tárgyalták. Az eredeti ja­vaslat módosítása tekintetében többféle felfogás is kifejezésre jutott. Sok hive van annak az irányzatnak, mely kor­­láttán másfeloszlatási jogot kiván biz­­tositani a kormányzónak. Különösen Andrássy Gyula gróf hive a kormány­­zói jogkör kiterjesztésének. Mások vi­szont a javaslatot úgy akarják módosí­tani, hogy a kormányzó a nemzetgyű­lést munkaképtelenség esetén csak kor­­látozásokkal oszlathatja fel, még pedig amennyiben ebbe a Kúria és a közigaz­gatási bíróság elnöke beleegyezne. Pallavicini György őrgróf ma újabb levelet intézett a Kisgazda­párthoz. Azt állítja, hogy a párt egyik jelöltje,­­ Mohácsi Lajos a proletárdiktatúra alatt Pápán kommunista lapot szerkesztett, Drózdy Győző képviselő pedig kommu­nista volt. Fentartja azt az állítását is, hogy a pártban többizben beszéltek a papság és a hadsereg ellen. Végül arra a kövekeztetésre jut, hogy nem maradhat olyan pártban, amelyben a forradalmak exponensei is részt vesz­­neki­k . Pallavicini levelével kapcsolatban Drózdy Győző kívánságára a Kisgazda­­párt elnöksége felszólít mindenkit, aki Drázdynak a diktatúra alatti mű­ködésére vonatkozólag valamely adat­tal rendelkezik, hogy azt hozza a pá­rt­­eln­ökség tudomására. Egy estilap jelentése nyomán az a hír terjedt el, hogy a szociáldemokrata­­párt­­­ a párt egyes tagjai ellen irán

Next