Friss Ujság, 1920. május (25. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

2 rosnak a fogyasztó közönség érdekében sürgősen intézkednie kellett aziránt, hogy addig, amíg ily kevés édes tej jön a fővárosba, minden tej, ami felett a főváros rendelkezik, az eredetileg kiszámított 7 koronás áron csakis a tejigazolványosok és kórházak ellátására fordíttassék és emellett a kávémérők a szabad tejvásárlástól elturossaltak és üzletükben a kávéházakoz hasonlóan csak is kondenzált tej használatára utaltassanak. Az a rendelkezés, amely szerint a fővárosban termelt és ide behozott minden tej felett csakis a főváros rendelkezhetik, további intézkedésig érvényben marad. FRISS ÚJSÁG 1920. május 30. mi Wand égiszen tönkre akarja tenni a Németorszástot. I. Kétszáztíz milliárdot követel. Paris, május 29. (Havas.) A kamara pénteki ülésén Aubriot dissidens szocialista képviselő interpellációt intézett a kormányhoz a Németország által fizetendő jóvátételi összeg megállapítása ügyében. Bizalmatlanságát fejezte ki Németország iránt, mert a németek azt a látszatot akarják kelteni, hogy szegények. Végül kijelentette, hogy reméli, hogy a kormánynak Spaban szabad keze lesz. Konzervatív részről hasonló szellemű felszólalások történteke Millerand miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a hythei megbeszélések feltétele az volt, hogy ott semmiféle kötelezettséget nem mondanak ki és hogy a szövetségesek Spaban a szerződés keresztülvitelét és semmi esetre sem annak revízióját fogják szorgalmazni. (Tetszés az egész Házban.) A miniszterelnök biztosítja a Házat arról, hogy a szövetségeseknek minden eszközzel biztosítani kell Németország lefegyverzését, amely a világbékének első föltétele. (Élénk tetszés.) Nagy igazságtalanság volna, ha a világháború okozói teljes egészében nem fizetnék meg azokat az adósságokat, amelyek megfizetésére kötelezték magukat. A francia nép ezért a tartozásért mintegy kezesek a háború áldozatainak és Franciaországot még Németország pénzügyi összeomlása sem mentesítené kezességi kötelezettsége alól. A szerződésben különben nincs semmi olyan, ami a jóvátételi bizottságot eltiltaná attól, hogy már most megállapítsa Németország össztartozását. 1921. május 1-ig nem lehet várni, mert ez a halogatás zavarokra vezethetne. A miniszterelnök hangsúlyozza, hogy eddig még semmiféle számszerű összegeket nem állapítottak meg. A francia jóvátételi követeléseket 200—210 milliárdra becsülik. A május 15-ig kiszámított összeg 70 millió aranymárka. (MTI.) Kanada is hadisarcot akar. Páris, május 29. (Szikratávirat.) Ottawából jelentik a Havas-ügynökségnek, hogy Kanada 1671 millió dollárt követel Németországtól. Soós honvédelmi miniszter írja alá a békeszerződést. Magyar vita a francia kamarában. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A mai minisztertanács a békeszerződés aláírásával bádoki Soós Károly honvédelmi minisztert bízta meg. Versailles, május. 29. A Petite Republique, a Journal des Debats és a Lanterne lapszemelvényeket közölnek a magyar újságokból ezzel a címmel: „A magyar sajtó és a franciák közvéleménye a békéről". Megállapítják, hogy a magyar sajtó elégtétellel közölte azokat a rokonszenves nyilatkozatokat, amelyek a francia sajtóban Magyarországról megjelentek. Versailles, május 29. A francia Samarának szerdai ülésében, mely® az osztrák békeszerződés ratifikálását tárgyalták, számos fölszólalásban szó esett Magyarországról is. A Békét -Át a szigort, amelyet Ausztriával és Magyarországgal szemben a legfelsőbb tanács tanúsított, ügyetlennek mondotta. Rámutatott arra, hogy Franciaországnak Középeurópában a lengyeleken, a románokon, a cseheken és Jugoszlávián kívül más barátokra is szüksége lesz, ha Ausztria egy napon Németországhoz csatlakoznék. Békét rámutatott arra, is, hogy a volt monarchia faji és nyelvi különbségek mellett is gazdasági egységet alkotott és a francia politikának az a feladata, hogy könyörületes legyen és támogassa a legyőzött országokat. Marguim előadó abból a nézőpontból indult ki, hogy Ausztria maga csak másodrendű szerepet játszott a történelmi fejlődésben. A főszerepet az a pángermánizmus játszotta, amelyet Beust, idősebb Andrássy, továbbá Kálnoky, Goluchowski, Aehrenthal, Berchtold, Czernin, Burián és ifjabb Andrása képviseltek ki .utód- államok gazdasági viszonyáról szólva, hangoztatta az előadó, hogy igen helyes, ha mindegyik népnek szabadságát és függetlenségét biztosítják, de azért nem kell megölni valamenynyit. Rámutatott azután azokra a rendkívüli nehézségekre, amelyek az osztrák-magyar bank felszámolása elé gördülnek. A középeurópai államok, — mondotta a szónok — mégpedig úgy a győzők, mint a legyőzöttek is, rászorulnak Franciaország pénzügyi támogatására. Sembat, a szocialisták szónoka sajnálatát fejezte ki, amiért le kell mondania arról az eszméjéről, hogy Ausztria-Magyarország helyébe egy nagy államszövetséget állítsanak, de ez a volt monarchia népei olyan erős indulattal vannak eltelve egymás irányában, hogy őket már a föderáció puszta ötlete is fölháborítja. Támogatni kell tehát az ő gazdasági szolidaritásukat, melynek már útját egyengetik az egyes államok között folyamatban lévő tárgyalások. Henry Lorin, a negyedik szónok kijelentette, hogy az az Ausztria-Magyarország, amely 1918-ban a háborút elveszítette, nem a régi Ausztria, hanem egy pángermén Ausztria- Magyarország, amely az 1867.-i kiegyezésnek, a szász Beustnak és a magyar Andrássynak műve. Franciaországnak a csehek, lengyelek, románok és jugoszlávok felé kell fordulnia támogatásával, a magyarok és az osztrákok csak azután következhetnek. Békét (közbeszól): Utolsóknak! Henry Lórin azután a Duna-kérdésről szólott. Nem Bécsben, nem Budapesten, hanem —engedjék meg, hogy szláv nevén Bratislavának mondjam, — kell rakodópartokat és állomásokat építeni a folyamhajózás számára. Budapesten az utóbbi időben többnyelvű folyóiratot adnak ki a dunahajózás problémáiról. Hiba, hogy ez a Jolyó MtAi magyar fővárosbaji. je lenik meg. Megmondtam azt több illetékes férfiúnak, akik azonban azt felelték, hogy Budapest alkalmasabb arra, hogy a hajózási szolgálat központjául szolgáljon, mert ott irodák, tárházak, telefonok állanak rendelkezésre. Én azt válaszoltam, hogy a háború alatt a szövetségesek sokkal komplikáltabb problémákat oldottak meg annál, mint amilyen komplikált probléma lenne az, hogy Budapestről a tárházakat és a telefonokat Bratislavába szállítsák. (!) Clemenceau Deschanel ellen rondozkodik. ■ Paris, május 29. Deschanel állapota továbbra is a legkielégítőbeb. A francia sajtóban homályos célzások történnek, amelyek szerint a beteg elnök ellen machinációk vannak folyamatban. Egyes lapok ezzel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy az elnök lakásán kitett ívre minden neves politikus, Poincaré is, bejegyezte nevét és csak egy név hiányzott ott: Clemenceau-é. Hírek az elrabolt Magyarországból. M Aradról jelentik a Magyar Kurimák: Azerdélyi almamegszállás alkalmával az ellenséges hadsereg hatalmába került a magyar-osztrák állam Vasút társaság több mint 300,000 holdas birtoka is, m©iy Resica vidékétől Ó- és Újmoldváig terjed, s nagyrészben erdőségeikből áll. A birtokon sok helyütt, így Oravicán, Resicán, Aminán stb. nagymértékű bánya, vaskohó és gyártelepek vannak, amelyek az érdekelt országok közgazdasági életében jelentékeny szerepet játszottak. „A hódítók" első dolga volt, hogy elbocsájtották a társaság összes magyar tisztviselőit és alkalmazottait s ezek helyébe oláhokat ültetve, botrányos rablógazdaságot fejtettek ki a tulajdonuk gyanánt kezelt birtokokon. Minthogy a vasműveknél és egyéb vállalatoknál a francia tőke is erősen érdekelve van, a franciák csakhamar rossz szemmel nézték a garázdálkodást és diplomáciai után vetettek véget a teljes mértékben dühöngő gazdasági anarchiának. A műveket francia védelem alá helyezték és követelésükre az oláhok visszaengedték az összes régi tisztviselőket és alkalmazottakat s még a követelt hűségesküt sem kívánták meg tőlük, így a fontos ipari és bányatelepeken jelenleg is magyarok tartják fenn az üzemet és a rendet. * Békésgyuláról jelentik: Az oláh határőrző csendőrök az utóbbi időben ismételten minden előzetes figyelmeztetés nélkül rátüzelnek a demarkációs vonalhoz közeledő emberekre. Pár nappal ezelőtt az oláh katonák ismét lelőttek több embert, akik a demarkációs vonalat akarták megközelíteni. Miután a halottak kilétét nem lehetett megállapítani, mint ismeretleneket temették el őket az álmosdi temetőben. * Ungvárról jelentik a Magyar Kurírának: Pár nappal ezelőtt Ungvárra érkezett Palker miniszterelnökségi tanácsos, aki kijelentette, hogy a cseh kormány pár napon belül megszünteti Felsőmagyarországon és a kárpáti Ruténföldön elrendelt katonai diktatúrát. * A zágrábi Agramer Tagblatt nagybecskereki jelentése szerint a szerbek letartóztatták a torontáli regatta-egyesület valamennyi tagját. Azzal vádolják őket, hogy „Budapesttel érintkezésben állottak". Noha semmiféle komoly vádat nem tudnak felhozni, az egyesület valamennyi tagját vizsgálati fogságba vetették. Az osztrák kormány Nyugatmagyarország megszállásának korai örömében már holmi előkészületet is tett az esetleges bevonulásra. A határon ugyanis vagy 300 embert helyeztek el Ebenfurtnál, hogy alkalmas időben megtörténhessék a nagy megszállás. Pár nappal ezelőtt az illetékes hatóságok arra a kellemetlen meglepetésre ébredtek, hogy a csapat lassanként szétszállingózott és mindössze 25 ember maradt belőlük. Hitelyte a saturna szabad forgalma? Rubinek javaslata a közös állami érdekeket is nézi. — Gaál Gaszton csak a nagybirtokosokét — A keresztény párt Rubinekét támogatja. Pár pappal ezelőtt arról volt szó, hogy a földbirtok-tervezet miatt vannak nehéz ellentétek a kisgazdapártban, — most pedig újabb ütközőpontul a termelés értékesítésének kérdése merült fel. Rubinek Gyula földművelésügyi miniszternek tudvalevőleg az az álláspontja, hogy nm szabad szabaddá ternni az egész gabonaforgalmat, hanem a termésből le kell foglalni az ellátatlanok szükségletét, és pedig nemcsak a köztisztviselők, hanem az iparosok, munkások, szóval az egész városi lakosság szükségletét, és azonkívül az államnak kell a kezébe venni a külföldi kivitelt is. A földmivelésügyi miniszter azt reméli, hogy mintegy öt millió mázsa gabonát lehet külföldre szállítanunk, ami által valutánk nagy mértékben megjavítható. Ami a belföldi helyzetet illeti, a földmivelésügyi miniszter — igen helyesen — azért ellenzi a gabonaforgalom szabaddá tételét, mert akkor egy mázsa búza mihamarább ötezer koronára is felszökne, ami az általános drágaság katasztrófás növekedését vonná maga után. A valutát illetően pedig Korányi pénzügyminiszternek az a felfogása, hogy ha a gabonakivitel monopolizálásáról az állam lemond, pénzügyeinket képtelenek leszünk rendbehozni, úgy Rubinek, mint Korányi tehát egyetemes, országos érdeket tartanak szem előtt. Jelentkezett azonban Gaál Gaszton, aki a kisgazdapártnak kétségkívül egyik legtekintélyesebb tagja, és a legélesebben szembehelyezkedett Rubinek tervezetével. Gaál Gaszton csak abba hajlandósbesemény,hogy ajróltisztviselője preszére szükséges gabonát foglalják le, az iparosok, munkások és más városiak pedig fizessék meg azt az árat, amire a külföldi kereslet következtében az ár idebent is felszökik. Ha pedig az a fogyasztó nem tudja megfizetni az ezreket, hát legfeljebb az nem fog enni. Gaál Gaszton annyira megkötötte magát, hogy kijelentette: ha mégis törvény lenne Rubinek tervezetéből, ő a törvénynek sem enged, hanem inkább becsukatja magát. A kisgazdapártban sok híve van Gaál Gasztonnak, — remélhető azonban, hogy mégis Rubinek méltányos álláspontja fog győzni. Nagyatádi Szabó Istvánnak bizonyára több érzéke lesz az állami közös érdekek iránt, mint Gaál Gasztonnak, akinek pedig szép, kerek ezer holdja van. A párt maga — miután a miniszterek most a Tiszántúlra mentek — csak a keddi értekezleten fogja hivatalosan tárgyalni a kérdést. A dolog azonban nemcsak a kisgazdapárt ügye. A keresztény párt pedig Rubinek javaslatát támogatja, érdekesen világítja a helyzetet. — A termésrendelet körüli ellentétekben — mondotta — tulajdonképpen nem nyilatkozik meg más, mint az, hogy a ngybirtokosok szembe kerültek a kisgazdákkal és azokkal, akik a fogyasztókat képviselik. A nagybirtokosok olyan földreformot és olyan gabonaárakat akarnak, amelyek örökre kárpótolják őket a reformért hozott áldozatokért és oly horrárs haszonra törekszett Haller miniszter nyilatkozata.