Friss Ujság, 1920. május (25. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

2 rosnak a fogyasztó közönség érde­kében sürgősen intézkednie kellett aziránt, hogy addig, amíg ily kevés édes tej jön a fővárosba, minden tej, ami felett a főváros rendelkezik, az eredetileg kiszámított 7 koronás áron csakis a tejigazolványosok és kórházak ellátására fordíttassék és emellett a kávémérők a szabad tej­vásárlástól eltu­rossaltak és üzletük­ben a k­ávéházak­­oz hasonlóan csak is kondenzált tej használatára utal­tassanak. Az a rendelkezés, amely szerint a fővárosban termelt és ide behozott minden tej felett csakis a főváros rendelkezhetik, további in­tézkedésig érvényben marad. FRISS ÚJSÁG 1920. május 30. mi Wand égiszen tönkre akarja tenni a Németorszástot. I.­­ Kétszáztíz milliá­rdot követel. Paris, május 29. (Havas.) A kamara pénteki ülésén Aubriot dissidens szocialista képvi­selő interpellációt intézett a kor­mányhoz a Németország által fize­tendő jóvátételi összeg megállapí­tása ügyében. Bizalmatlanságát fe­jezte ki Németország iránt, mert a németek azt a látszatot akarják kel­teni, hogy szegények. Végül kijelen­tette, hogy reméli, hogy a kormány­nak Spaban szabad keze lesz. Kon­zervatív részről hasonló szellemű fel­­szólalások történteke Millerand miniszterelnök válaszá­ban kijelentette, hogy a hythei meg­beszélések feltétele az volt, hogy ott semmiféle kötelezettséget nem mon­danak ki és hogy a szövetségesek Spaban a szerződés keresztülvitelét és semmi esetre sem annak revízióját fogják szorgalmazni. (Tetszés az egész Házban.) A miniszterelnök biz­tosítja a Házat arról, hogy a szövet­ségeseknek minden eszközzel biztosí­tani kell Németország lefegyverzését, amely a világbékének első föltétele. (Élénk tetszés.) Nagy igazságtalan­ság volna, ha a világháború okozói teljes egészében nem fizetnék meg azokat az adósságokat, amelyek meg­fizetésére kötelezték magukat. A francia nép ezért a tartozásért mint­egy kezesek a háború áldozatainak és Franciaországot még Németország pénzügyi összeomlása sem mentesí­tené kezességi kötelezettsége alól. A szerződésben különben nincs semmi olyan, ami a jóvátételi bizottságot eltiltaná attól, hogy már most meg­állapítsa Németország össztartozását. 1921. május 1-ig nem lehet várni, mert ez a halogatás zavarokra ve­zethetne. A miniszterelnök hangsú­lyozza, hogy eddig még semmiféle számszerű összegeket nem állapítot­tak meg. A francia jóvátételi köve­teléseket 200—210 milliárdra becsü­lik. A május 15-ig kiszámított összeg 70 millió aranymárka. (MTI.) Kanada is hadisarcot akar. Páris, május 29. (Szikratávirat.) Ottawából jelentik a Havas-ügynökségnek, hogy Kanada 1671 millió dollárt követel Németor­szágtól. Soós honvédelmi miniszter írja alá a békeszerződést. Magyar vita a fran­cia kamarában. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A mai minisztertanács a békeszerző­dés aláírásával bádoki Soós Károly honvédelmi minisztert bízta meg. Versailles, május. 29. A Petite Republique, a Journal des Debats és a Lanterne l­apszemelvé­­nyeket közölnek a magyar újságok­ból ezzel a cím­mel: „A magyar sajtó és a franciák közvéleménye a béké­ről". Megállapítják, hogy a magyar sajtó elégtétellel közölte azokat a rokonszenves nyilatkozatokat, ame­lyek a francia sajtóban Magyaror­szágról megjelentek. Versailles, május 29. A francia Samarának szerdai ülé­sében, mely® az osztrák békeszer­ződés ratifikálását tárgyalták, számos fölszólalásban szó esett Magyaror­szágról is. A Bék­ét -Át a szigort, amelyet Ausz­triával és Magyarországgal szemben a legfelsőbb tanács tanúsított, ügyet­lennek mondotta. Rámutatott arra, hogy Franciaországnak Középeuró­­pában a lengyeleken, a románokon, a cseheken és Jugoszlávián kívül más barátokra is szüksége lesz, ha Ausz­tria egy napon Németországhoz csatlakoznék. Bék­ét rámutatott arra, is, hogy a volt monarchia faji és nyelvi különbségek mellett is gazda­sági egységet alkotott és a francia politikának az a feladata, hogy kö­nyörületes legyen és támogassa a legyőzött országokat. Marguim előadó abból a néző­pontból indult ki, hogy Ausztria maga csak másodrendű szerepet játszott a történelmi fejlődésben. A főszerepet az a pángermánizmu­s játszotta, ame­lyet Beust, idősebb Andrássy, továb­bá Kálnoky, Goluchowski, Aehren­­thal, Berchtold, Czernin, Burián és ifjabb Andrása képviseltek ki .utód-­ államok gazdasági viszonyáról szól­va, hangoztatta az előadó, hogy igen helyes, ha mindegyik népnek szabad­ságát és függetlenségét biztosítják, de azért nem kell megölni valameny­­nyit. Rámutatott azután azokra a rendkívüli nehézségekre, amelyek az osztrák-magyar bank felszámolása elé gördülnek. A középeurópai álla­mok, — mondotta a szónok — még­pedig úgy a győzők, mint a legyőzöt­tek is, rászorulnak Franciaország pénzügyi támogatására. Sembat, a szocialisták szónoka saj­nálatát fejezte ki, amiért le kell mondania arról az eszméjéről, hogy Ausztria-Magyarország helyébe egy nagy államszövetséget állítsanak, de ez a volt monarchia népei olyan erős indulattal vannak eltelve egymás irányában, hogy őket már a föderáció puszta ötlete is fölháborít­­ja. Támogatni kell tehát az ő gazda­sági szolidaritásukat, melynek már útját egyengetik az egyes államok között folyamatban lévő tárgyalások. Henry Lorin, a negyedik szónok ki­jelentette, hogy az az Ausztria-Ma­gyarország, amely 1918-ban a hábo­rút elveszítette, nem a régi Ausztria, hanem egy pángermén Ausztria- Magyarország, amely az 1867.-i ki­egyezésnek, a szász Beustnak és a magyar Andrássynak műve. Francia­­országnak a csehek, lengyelek, romá­nok és jugoszl­ávok felé kell fordulnia támogatásával, a magyarok és az osztrákok csak azután következhet­nek.­­ Bék­ét (közbeszól): Utolsóknak! Henry Lórin azután a Duna-kérdés­­ről szólott. Nem Bécsben, nem Buda­pesten, hanem —­engedjék meg, hogy szláv nevén Bratislavának mondjam, — kell rakodópartokat és állomáso­kat építeni a folyamhajózás számára. Budapesten az utóbbi időben több­nyelvű folyóiratot adnak ki a duna­­hajózás problémáiról. Hiba, hogy ez a J­olyó MtAi magyar fővárosbaji. je­ lenik meg. Megmondtam azt több il­letékes férfiúnak, akik azonban azt felelték, hogy Budapest alkalmasabb arra, hogy a hajózási szolgálat köz­pontjául szolgáljon, mert ott irodák, tárházak, telefonok állanak rendelke­zésre. Én azt válaszoltam, hogy a háború alatt a szövetségesek sokkal komplikáltabb problémákat oldottak meg annál, mint amilyen komplikált probléma lenne az, hogy Budapestről a tárházakat és a telefonokat Bra­­tislavába szállítsák. (!) Clemenceau Deschanel ellen rondozkodik. ■ Paris, május 29. Deschanel állapota továbbra is a legkielégítőbeb. A francia sajtóban homályos­ célzások történnek, ame­lyek szerint a beteg elnök ellen ma­chinációk vannak folyamatban. Egyes lapok ezzel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy az elnök lakásán kitett ívre minden neves politikus, Poin­­caré is, bejegyezte nevét és csak egy név hiányzott ott: Clemenceau-é. Hírek az elrabolt Magyar­országból. M Aradról jelentik a Magyar Kurimák: Az­­erdélyi alma­­megszállás alkalmával az ellenséges hadsereg hatalmába ke­rült a magyar-osztrák állam Vasút tár­saság több mint 300,000 holdas birtoka is, m©iy Resica vidékétől Ó- és Újmold­­váig terjed, s nagyrészben erdőségeik­ből áll. A birtokon sok helyütt, így Oravicán, Resicán, Aminán stb. nagy­mértékű bánya, vaskohó és gyártelepek vannak, amelyek az érdekelt országok közgazdasági életében jelentékeny sze­repet játszottak. „A hódítók" első dolga volt, hogy elbocsájtották a társaság ös­­­szes magyar tisztviselőit és alkalmazot­tait s ezek helyébe oláhokat ültetve, botrányos rablógazdaságot fejtettek ki a tulajdonuk gyanánt kezelt birtoko­kon. Minthogy a vasműveknél és egyéb vállalatoknál a francia tőke is erősen érdekelve van, a franciák csakhamar rossz szemmel nézték a garázdálkodást és diplomáciai után vetettek véget a teljes mértékben dühöngő gazdasági anarchiának. A műveket francia vé­delem alá helyezték és követelésükre az oláhok visszaengedték az összes régi tisztviselőket és alkalmazottakat s még a követelt hűségesküt sem kívánták meg tőlük, így a fontos ipari és bá­nyatelepeken jelenleg is magyarok tart­ják fenn az üzemet és a rendet. * Békésgyuláról jelentik: Az oláh ha­tárőrző csendőrök az utóbbi időben is­mételten minden előzetes figyelmezte­tés nélkül rátüzelnek a demarkációs vonalhoz közeledő emberekre. Pár nap­pal ezelőtt az oláh katonák ismét le­lőttek több embert, akik a demarká­ciós vonalat akarták megközelíteni. Miután a halottak kilétét nem lehetett megállapítani, mint ismeretleneket te­mették el őket az álmosdi temetőben. * Ungvárról jelentik a Magyar Kurírá­nak: Pár nappal ezelőtt Ungvárra ér­kezett Palk­er miniszterelnökségi taná­csos, aki kijelentette, hogy a cseh kor­mány pár napon belül megszünteti Felsőmagyarországon és a kárpáti Ru­ténföldön elrendelt katonai diktatúrát. * A zágrábi Agramer Tagblatt nagy­­becskereki jelentése szerint a szerbek letartóztatták a torontáli regatta-egye­sület valamennyi tagját. Azzal vádol­ják őket, hogy „Budapesttel érintke­zésben állottak". Noha semmiféle ko­moly vádat nem tudnak felhozni, az egyesület valamennyi tagját vizsgálati fogságba vetették. Az osztrák kormány Nyugatmagyar­­ország megszállásának korai örömében már holmi előkészületet is tett az eset­leges bevonulásra. A határon ugyanis vagy 300 embert helyeztek el Ebenfurt­­nál, hogy alkalmas időben megtörtén­hessék a nagy megszállás. Pár nappal ezelőtt az illetékes hatóságok arra a kellemetlen meglepetésre ébredtek, hogy a csapat lassanként szétszállin­gózott és mindössze 25 ember maradt belőlük. Hit­­elyte a saturna szabad forgalma? Rubinek javaslata a közös állami érdekeket is nézi. — Gaál Gaszton csak­ a nagybirtokosokét — A ke­resztény párt Rubinekét támogatja. Pár­­ pappal ezelőtt arról volt szó, hogy a földbirtok-tervezet miatt van­nak nehéz ellentétek a kisgazda­párt­ban, — most pedig újabb ütközőpon­tul a termelés értékesítésének kérdése merült fel. Rubinek Gyula földművelésügyi miniszternek tudvalevőleg az az ál­láspontja, hogy nm szabad szabaddá ternni az egész gabona­forgalmat, hanem a termésből le kell foglalni az ellátatlanok szükségletét, és pe­dig nemcsak a köztisztviselők, hanem az iparosok, munkások, szóval az egész városi lakosság szükségletét, é­s azonkívül az államnak kell a ke­zébe venni a külföldi kivitelt is. A földmivelésügyi miniszter azt reméli, hogy mintegy öt millió mázsa gabo­nát lehet külföldre szállítanunk, ami által valutánk nagy mértékben meg­javítható. Ami a belföldi helyzetet il­leti, a földmivelésügyi miniszter — igen helyesen — azért ellenzi a ga­bona­forgalom szabaddá tételét, mert akkor egy mázsa búza mihamarább ötezer koronára is felszökne, ami az általános drágaság katasztrófás nö­vekedését vonná maga után. A valu­tát illetően pedig Korányi pénzügy­miniszternek az a felfogása, hogy ha a gabonakivitel monopolizálásáról az állam lemond, pénzügyeinket képte­lenek leszünk rendbehozni, úgy Rubinek, mint Korányi tehát egyetemes, országos érdeket tarta­nak szem előtt. Jelentkezett azonban Gaál Gaszton, aki a kisgazda­párt­nak kétségkívül egyik legtekintélye­sebb tagja, é­s a legélesebben szem­behelyezkedett Rubinek tervezetével. Gaál Gaszton csak abba hajlandós­­b­esemény,hogy­ ajróltisztviselője pre­­szére szükséges gabonát foglalják le, az iparosok, munkások és más városi­ak pedig fizessék meg azt az árat, amire a külföldi kereslet következté­ben az ár idebent is felszökik. Ha pe­dig az a fogyasztó nem tudja meg­fizetni az ezreket, hát legfeljebb az nem fog enni. Gaál Gaszton annyira megkötötte magát, hogy kijelentette: ha mégis törvény lenne Rubinek tervezetéből, ő­­ a törvénynek sem enged, hanem inkább becsukatja magát. A kis­gazda­pártban sok híve van Gaál Gasztonnak, — remélhető azonban, hogy mégis Rubinek méltányos állás­pontja fog győzni. Nagyatádi Szabó Istvánnak bizonyára több érzéke lesz az állami közös érdekek iránt, mint Gaál Gasztonnak, akinek pedig szép, kerek ezer holdja van. A párt maga — miután a miniszte­rek most a Tiszántúlra mentek —­ csak a keddi értekezleten fogja hiva­talosan tárgyalni a kérdést. A dolog azonban nemcsak a kisgazda­párt ügye. A keresztény­ párt pedig Rubi­nek javaslatát támogatja, érdekesen világítja a helyzetet. — A termésrendelet körüli ellen­tétekben — mondotta — tulajdonkép­pen nem nyilatkozik meg más, mint az, hogy a ngybirtokosok szembe kerültek a kisgazdákkal és azokkal, akik a fogyasztókat képviselik.­­ A nagybirtokosok olyan földre­formot és olyan gabonaárakat akar­nak, amelyek örökre kárpótolják őket a reformért hozott áldozatokért és oly horrárs haszonra törekszett Haller miniszter nyilatkozata.

Next