Friss Ujság, 1920. augusztus (25. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-07 / 187. szám

2 Mondada: Hallotta, amit a grófnő feleadott? Dából Igen. Én egyáltalában nem l£i sem. Mondada: Nem emlékszik arra, hogy valaki önt vagy a kegyelmes asszonyt a lövések közben félretolási szándékkal megragadta ? Almássy Denise: Úgy emlékszem, hogy a fegyvercsővel az utolsó pillanatban mintha velt volna. * A hadügyminiszter érdeklődik. Mondada: Az esti órákban miféle események történtek? Almássy grófnő, Sándor János és Radvánszky báró voltak ott, azután később este és éjjel az újságnik és a rendőrség részéről jöttek. Szentkirályi nevét hallottam, aki engem ki akart hallgatni. Amennyire emlékeztem, el is mondtam körülményesen a dolgot. Mondada: Van-e tudomása arról, hogy este valaki a kormány nevében kinnt járt? Almássy grófnő: Én csak arra emlékszem, hogy többször kérdeztem Radvánszky Bélától, hogy mit akarnak és ez mondotta, hogy a hadügyminiszter megbízásából egy főhadnagy jött meggyőződni arról, hogy — szó szerint idézem — Tisza István gróf egészen és igazán meg- fialt-e? Azt mondta neki az illető főhadnagy, hogy a parancsa az, hogy személyesen győződjék meg. Pogány nyugodtan célozva lett. Török védő: Lehetséges az, hogy a tettesek, amikor tettüket elvégezték, hátrálás közben lőttek vissza? Mondada: Ez már olyan beállítás, amely direkte szuggerálásszerű. Hátráltak ők? Almássy: Nem hátráltak, csak amennyire a nagybátyám ráugrott Dobóra. Arra emlékszem, mikor átkaroltam és éreztem, hogy kezd rátrmnehezediki, akkor látom, hogy az, akit Pogánynak neveznek, nyugodtan célozva lőtt rá. Török: A csendőrök lefegyverzéséről közvetlen tudomása nincs a grófnőnek? Almássy: Nincs,de szent meggyőződésem, hogy erőszakos lefegyverzésre nem volt szükség és nem volt idő. Ketten vagy hárman mentek le és a csendőrök nyolcan voltak. A tömeg a villa előtt. "Kengyel Zoltán védő: Grófnő reggel Tisza Istvánt merénylettől féltette.Volt arról szó, hogy kik részéről féltek itt merénylettől? Almássy grófnő: Nem precizíroztuk, tudta ő, hogy mire gondoltunk, a hatalomra kerülő csőcselékre. Mikor a csőcselék zavargott, privát vállalkozástól féltettük, de délután az volt a meggyőződésünk, hogy megbízás volt. Lengyel: Itt meglehetős pontossággal föl van derítve a tett elkövetése, de nincs semmi a Daertner bűntársaira nézve, akik őt kiséretképem követték. Almássy grófnő: Csak azt tudom, hogy amikor a cselédségnek rimánkodtam, hogy menjenek orvosért, Csermákné is készségesen vállalkozott, de a házbeliek visszajöttek, lehetetlen a tömegtől kijutni. Az inas, akinek Konrád útján üzentünk, ruhával jött, a Városligetbe ért és a harmincötös villa felé tartott, kézitáskávala kezében. Ott a tömeg megállította. Ő úgy adta elő, hogy azt mondták neki, gazember, oda nem engedünk. És fegyveresen visszakísérték az Arénarútig. Ez később lehetett, a gyilkosság után fél, esetleg másfél órával is. Károlyi koszorúja és sürgönye. Lengyel:Méltóztatott-e arról tudni, hogy Károlyi Mihály milyen feliratú koszorút küldött Tiszának? Almássy grófnő: úgy tudom, hogy még aznap este küldte a koszorút, de kidobtuk. Én nem láttam a koszorút, nekem Béla mondta, mire én azt mondtam, hogy az istenért, dobjátok ki. Ő erre azt mondta, hogy már megtették. Másnap sürgöny érkezett tőle a nagynénémnek, körülbelül emlékszem a szövegére: „Legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála alkalmából fogadja Nagyméltóságod részvétemet." Lengyel: Grófnő kiket tartott annak idején a merénylet hát mögött álló felbujtóknak? Almássy Denise: Kétségtelenül Károlyi Mihályt és környezetét. Török: Méltóztatik-e azt tudni, hogy Tiszát a legnagyobb terror alatt temették el? Almássy grófnő: Tudom, mivel ott voltam. Kengyel: Mit tud az özvegy- grófné a merényletről? Almássy Denise: Én nem akartam őt kitenni annak, hogy kikérdezzem, csak azt tudom, amit magától beszélt. Azt mondta, hogy nem igen emlékszik semmire, csak arra, hogy a középsőnek, Dobónak, fekete szeme volt, úgy gondolja azonban, hogy felismerni nem, tudná. Amit Almássy Denise mint benyomásokat mondott el, ugyanazt mondotta az özvegy grófné is. Faggatni nem akarta, nehogy ezáltal befolyásoltassa magát, kiszaladtam. Az első alkalommal két lövés volt, nem három. Kérem erre Sztanykovszkyt kihallgatni. Én egyáltalán nem lőttem. Bajos volt, mert a sperklápni is zára volt. Kérem megvizsgáltatni a grófnő látóképességét és emlékezőképességét, hogy egy év után . . . Mondada: Rendreutasítom! Maga meri indítványozni más elmebeli állapotának megvizsgáltatását ? Dobó: Bocsánatot kérek, nem az elmebeli állapotát mondottam. Mondada: Tegnapelőtt még lázas volt és az összes kihallgatásoknál lazbim volt, most pedig nagyon jól emlékszik mindenre. Arra is hivatkozott hogy ittas volt. Illésházy százados: Azt kérdezték öntől, meg volt-e töltve a fegyver, azt mondta: nem tudja. Ma meg azt mondja, hogy a sperklappni be volt csukva. Dobó: Ahogy a kezembe adták, be volt zárva. Illésházy: Ha a sperklappni be volt csukva, akkor meg kellett látnia, hogy a fegyver tölve van-e, vagy nincs. „Úgy emlékszem, nem lőttem." Magyary százados: Részeg volt? Dobó: Nem voltam annyira, részeg, hogy tántorogtam volna Magyary: De spicces volt, s akkor pedig tud mindenről. Nem lehetett olyan részeg, hogy lőtt és nem emlékszik? Dobó: Úgy emlékszem,, nem lőttem. Magyary százados: Arra emlékszik, hogy nem lőtt? Szóval emlékszik mindenre, amit csinált. Dobó: Nem emlékszem. Magyary százados: Ami magán rossz, arra nem emlékszik, ami pedig jó, arra emlékszik. Az orvosszakértőknek arra a kérdésére, vájjon annak a beszéde, aki Tiszához szólott, értelmes és összefüggő előadás volt-e, azt válaszolja a grófnő, hogy nem volt kerekded beszéd, mindössze néhány mondat, amit nemcsak egy, hanem kettő folytatott és pedig Dobó és a mellette balról álló Pogány. Orvosszakértő: A haroghordozón hetyke volt.Almássy grófnő: Igen. Orvosszakértő: Az egyk Dobó volti, Almássy grófnő: Igen. Lengyel védő kéri tisztázni azt, hogy valóságban hogyan álltak fősi tettesek, továbbá kéri azt a kérdést föltenni hogy mit szólnak a vádlottak ahoz, hogy a grófnő határozottan Károlyi Mihályt nevezi meg mint olyant, aki a háttérben van? Mondada: Hiüttner nyilatkozzék,- hogy az a legmagasabb fórum, akitől a gyilkosság kiindult, Károlyi volt-ott Büttner: Erre a kérdésre válaszolni nem tudok, mert nekem, semmi tudomásom, sem támogatható sejtésem arról nincs, hogy Károlyi Mihály ehez a dologhoz hozzányúlt volna, de még arról sem tudok, sem pedig támogatható sejtésem sincs, hogy előzetesen tudott volna a dologról. Sztanykovszky: Nem tudok semmit. Dobó: Én nem vettem részt olyan, összejöveteleiken, ahol nagyurak voltak. Nincs tudomásom róla. Engem csak Kéri, Csernyák, ezek az intézők preparáltak. (Derültség a hallgatóság körében.) Orvosszakértő: Dobó a hölgyekkeldulakodott. Érzette alkoholszagott Almássy grófnő: Nem. Ezután a bíróság megesőette a tanút. Milyen volt a rendőrség nyomozása a kengyeli Kihallgatta-e önt a rendőrség és mikor? Almássy grófnő: A gyilkosság napján vagy éjjelén Szentkirályi és vele néhány rendőrtisztviselő volt kint. Azután több nem történt egészen 1919. szeptember 5-ig, amikor Gyulán két detektív jelent meg. Röviden kihallgattak. Mondták, hogy legkésőbb nyolc nap múlva újra lejönnek érteim, de eltelt négy hét, de nem jöttek vissza. Október 10-én érkeztem fel és telefonáltam a rendőrséghez. Mondták, hogy Nagy Károlyhoz menjek, de csak másnap vagy harmadnap délután. Csodálkozásomnak adtam kifejezést, mert azt hittem, hogy sürgős a dolog. Másnap vagy harmadnap délután fél négykor hallgattak ki a rendőrségen, majd még néhányszor folytatólagosan kihallgattak ugyancsak a rendőrségen, azután néhai Kovács vizsgálóbíró, Lengyel. Tehát egy évig körülbelül semiféle komoly lépés sem történt? Alnássy grófnő: Nem. Lengyel’: Méltóztatik gondolni, hogy írt akkori kormány, ha a legkisebb mértékben akarta volna, meg tudta volna állapítani, hogy kik voltak a bűnösök? Almássy grófnő: Azt hiszem, nem iskellett volna megállapítani, nyilván bizonyosan tudta. Lévait A nyomozás kezdetén a vizsgálóbírónál való szembesítéskor, mindjárt felismerte Dobót , Almássy grófnő: Csak azt mondottam, a fellépés, az alak, sokat erősebb volt, mint most. Nagyon hasonlított hozzá. Kértem, hogy ugyanúgy szembesítsék velem, olyan ruhában, mint akkor voltak és ennek dacára civil ruhában és szakállal szembesítették. 1919 október 30-án néhai Kovács vizsgálóbírónak, hogy noha sötét volt a villanyvilágítás, mégis esküvel mertem állítani, hogy ez az az ember. Dobó a grófnő vallomásáról. Ezután Dobó tette meg a megjegyzéseit a grófnő vallomására. Nagy bőbeszédűséggel, idegesen kapkodva adta elő észrevételeit, folytonosan a kérdező bírák szavába vágva, amiért rendre is utasították. A grófnő azt mondotta, hogy a középen álltam és a legtöbbet beszéltem. Először is én nem beszéltem, másodszor pedig Pogány állt vele szemben és Pogánynak fogta le a gróf a fegyverét. Viszont a grófnő Horváth-Lanovicsra ugrott, nem pedig rám. Nem középen álltam, hanem hátrább. Pogány vonta felelősségre a grófot, nem én szóltam. Én egyáltalán nem lőttem, tessék megkérdezni Sztanykovszkyt. A grófnő rövidlátó és sötétes is volt, tévedhetett. Én odaugrottam az öreg grófnőhöz, gondoltam megsebesült, elhúztam nehogy őt is lelőjjék egészen a szoba szélére. Akkor még két lövés dördült el, amire FRISS ÚJSÁG 1920. augusztus 7. Mit vallanafc a físzbenek. Szültet után Mondada úr. kihirdeti, hogy a hadügyminisztérium egy rendeletével Sztanykovszky zászlóst eltiltotta a nemzeti hadsereg egyenruhájának viselésétől. (Sztanykovszkyhoz): Tehát önnek holnaptól kezdve nem szabad egyenruhájában, rendfokozattal megjelenni. Csermák Rezsőné a következőket vallja: Tíz óra tájban nagy csoport jött, katonák, civilek. Kiabáltak, hogy engedjük be őket. Mondták, hogy Tisza grófot keresik. Tisza azt mondta, hogy bocsássuk be őket. Bementek a csarnokba. A civilember azt mondta a kegyelmes urnak, hogy így imádójától jön és ő is nagy tisztelője és híve, de négyszemközt óhajtana vele beszélni. A kegyelmes úr erre a szifonba vezette át, a három katona pedig a kandalló körül állott fel. Almássy grófnő megkérdezte tőlük, hogy csak nem fogják bántani Tiszát. Dehogy, nem azért jöttünk, hogy bántsuk, — mondották Kevés idő múlva a civil kijött és azt mondta a grófnénak: „Kérem, kegyelmes asszony nem akarta megengedni, hogy beszéljek a kegyelmes úrral. Én nem vagyok gyilkos, hát így néz ki egy gyilkos? Mondada: Adja elő, mi történt délután? Hogy nyomultak be a gyilkosok. — A kapunál kiabáltak, hogy nyissuk ki a kaput. Betódultak és az előszobában Dömötör Lászlótól azt kérdezték, vannak-e itt csendőrök. Vezesse ezeket az urakat rögtön le, maguk pedig fegyverezzék le a csendőröket. Dömötör meg is mutatta az utat. Azoknak az arcát, akik a csendőröket lefegyverezték, nem áttam. A csendőrök szép csendben átadták a fegyvert Én az ablakon keresztül láttam mindent és azt mondtam, milyen furcsán néz ki egy csendőr, amikor a tollakat leszedik kalapjáról. A csendőrök ezután kimentek Ekkor egyszerre előttem termett egy katona a kertben. Kérdeztem tőle, hogy mi lesz itt ő sapkáját hátradobta és azt mondta, talán csak nem fáj nagyságos asszony egy magyar katonáiét Mondada: Megismerné ezt a katonát? Csermákné: Igen,de ezek közt nincs. A kegyelmes úr kijött a kegyelmes asszonynyal és Almássy grófnővel, a katonák a fegyvert kész állásban tartották. Akkor a kegyelmes úr azt kérdezte: Mit akartok, tőlem, édes fiaim. Azt mondta a® egyik: „Eljöttünk kegyelmes úrnak megmondani, hogy ütött a végső órája." Mindig ugyanaz beszél aki intelligens embernek látszott Ézt mindig ugyanazt a hangot hallottam* Erre kérdi a kegyelmes úr* „Miért* édes fiam!" Ön annak az oka, hogy a hátterű sokáig tartott, hogy gyermekeink koplaltak, hogy annyi ember elvérzett? „Én nem“— mondta a kegyelmes úr. Ekkor a kegyelmes asszonyt fölszólították több ízben, hogy álljon félre. A kegyelmes as-sszony azt mondta, hogy nem engedem, hogy leátítsát. A kegyelmes urnák azt mondták, hogy tegye le a fegyvert, ő azt mondta: Ha maguk leteszik, akkor én is leteszem.Le is tette a tükör párkányára. A katonák is lábhoz tették fegyverüket, de aztán rögtön újra fölvették. Nem jöttek félmunkát végezni Mondaba. Aztmondta ön, hogy a meggyilkolt egy lépést tett előre. Nem látta, hogy megragadta a fegyvert? Csermákné: Láttam, hogy nyúlt utána. Dulakodást nem láttam. Azt sem láttam, hogy Almássy grófnő megfogta a fegyvert Mikor a kegyelmes úr előrelépett, eldördült az első lövés, de nem tudom, hogy ez hány lövés volt Ez sortűz volt, olyan, mint amikor a gépfegyver ropog. Akkor a kegyelmes úr baloldalra az ebédlő felé tántorgott. Akkor Almássy grófnő összetette a kezét? „Könyörgöm, most már ne bántsák? és akkor valamelyik katona azt mondta: „Nem jöttünk föl munkát végezniEz akkor volt, amikor Tisza az ebédlő felé tántorgott Mikor a kegyelmes úr már a földön feküdt